BK ÍH 2015/53.
BK ÍH 2015/53.
2015.06.01.
Hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt sért a bíróság, ha a különleges eljárásban bizonyítást vesz fel, a bizonyítékokat értékeli, határozatát azonban a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem tárgyaláson hozza meg [Be. 555. § (1) bekezdés és (2) bekezdése e) pont].
A törvényszék 2014. május 27. napján jogerős ítéletében A. B. német állampolgár vádlottat bűnpártolás bűntettének a vádja alól felmentette.
A vádlott meghatalmazott védője a felmentő rendelkezésre figyelemmel védői díjának és kiadásainak, valamint a vádlott kiadásainak a megtérítését kérte.
A védő beadványában ügyvédi munkadíjként, postai, távbeszélő és iratmásolat készítési költségként, fordítási, tolmácsolási költségként, a saját és a vádlott útiköltségeként, illetve szállásköltségként mindösszesen 3 268 354 Ft megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a 2014. évi november hó 6. napján meghozott végzésével a védő részére mindösszesen 620 720 forint ügyvédi díjat, míg a vádlott részére utazási- és szállásköltségként 318 680 forintot állapított meg. Ezt meghaladóan a védő és a vádlott költségtérítés iránti igényét elutasította.
A törvényszék végzése ellen a védő jelentett be fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében – annak részletes indokolása mellett – a végzés megváltoztatására, és az ügyvédi díj, valamint a terhelt költségtérítésének magasabb összegben történő megállapítására tett indítványt.
Az ügyész az elsőfokú bíróság határozata ellen perorvoslati kérelemmel nem élt, ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítására tett indítványt.
Az ügyész álláspontja szerint a végzés felülbírálatra alkalmatlan, mivel az elsőfokú bíróság bizonyítást vett fel, azonban a Be. 555. § (2) bekezdésének e) pontjában írt kötelező rendelkezés ellenére nem tartott tárgyalást, így határozatát olyan személy távollétében hozta meg, akinek jelenléte a tárgyaláson kötelező lett volna.
A fellebbviteli bíróság az ügyészi indítványt más okból megalapozottnak találta.
A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a védő és a terhelt kérelmeinek elbírálása érdekében részletes bizonyítást vett fel. A bizonyítás a kérelmekben írt tényállítások megalapozottságára vonatkozott, és szinte kivétel nélkül a büntetőügyekben eljáró hatóságok, illetve a kérelmekben megjelölt, szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek írásban történő megkeresését jelentette. A válaszok beérkezését követően az elsőfokú bíróság határozatot hozott, amelynek során az okiratok tartalmát bizonyítékként értékelte. Elmulasztotta azonban a bizonyítás eredményét kitűzött tárgyaláson ismertetni és figyelmeztetni arra a jogosultakat, hogy az ismertetésre észrevételt, illetve indítványt tehetnek.
A Be. 555. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban – a fejezetben foglalt eltérésekkel – is alkalmazni kell. A (2) bekezdésének e) pontja értelmében a különleges eljárások során – eltérő rendelkezés hiányában – a bíróság az iratok alapján dönt, szükség esetén ülésen meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védőt; bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart.
Megállapítható, hogy az elsőfokú eljárásban a védő és a terhelt kérelmei az iratok tartalma alapján nem voltak elbírálhatóak, ezért az elsőfokú bíróság bizonyítást vett fel.
A Be. 5. § (1) és (3) bekezdései biztosítják a büntetőeljárásban a védelem jogát. A terhelt személyesen védekezhet, védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az e törvényben meghatározott módon védekezhessék.
A Be. 43. § (2) bekezdésének b), c) és d) pontjai alapján a terhelt jogosult arra, hogy eltérő rendelkezés hiányában az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen, megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre, valamint a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen.
A Be. 50. § (1) bekezdésének b) és c) pontjai értelmében a védő köteles a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni. A (2) bekezdés alapján a védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. A (3) bekezdés szerint a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
A Be. 285. § (1) bekezdése szerint a bizonyítási eljárás során az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a magánfél, illetőleg az őt érintő körben az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet.
A hivatkozott rendelkezések a terhelt és a védő jogait szabályozzák a büntetőeljárásban. Ezek a Be. 555. § (1) bekezdése folytán értelemszerűen irányadóak a különleges eljárásokra is.
A beszerzett bizonyítékokat a tárgyalás elmulasztásának következtében a védő és a terhelt az eljárás során nem ismerhette meg, így az elsőfokú bíróság a védői és terhelti jogokat megsértette. A Be. 301. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak tárgyalás keretében kellett volna az általa beszerzett tényeket a védő és a terhelt elé tárnia, és a jogaik gyakorlásának biztosítása érdekében lehetőséget adni az észrevételek, valamint további indítványok megtételére. Az idézett eljárási szabály megsértése a másodfokú eljárásban nem orvosolható.
Az iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalást nem tűzött ki. Ekként az az ügyészi hivatkozás, miszerint az elsőfokú bíróság végzése azért alkalmatlan a felülbírálatra, mivel olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek jelenléte a tárgyaláson kötelező, nem állja meg a helyét. Erre akkor lehetett volna hivatkozni, ha az elsőfokú bíróság tárgyalást tűzött ki, azt azonban olyan személy távollétében tartotta meg és vett fel bizonyítást, akinek jelenléte kötelező. Jelen esetben azonban az első fokon eljárt törvényszék egyáltalán nem tűzött ki tárgyalást, ekként az ügyész erre való hivatkozása nem fogadható el.
Ezzel szemben a Be. 375. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § (1) bekezdésének II. pontjában fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges kihatással volt az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat megsértették, az eljárásban résztvevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását korlátozták.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azáltal, hogy az elsőfokú bíróság nem tartott tárgyalást, az érintettek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 347. § (4) bekezdésében írt tanácsülésen, a Be. 375. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak tárgyalást kell kitűznie, amelyre az indítványozókat meg kell idéznie. A beszerzett okirati bizonyítékokat a Be. 301. §-a alapján ismertetni kell, majd figyelmeztetni a jogosultakat, hogy az ismertetésre észrevételt és indítványt tehetnek. Csak ekkor kerülhetnek a jogosultak abba a helyzetbe, hogy eljárási jogaikat gyakorolhassák. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozottan állást tudjon foglalni a védő indítványában foglaltak körében.
(Pécsi Ítélőtábla Bpkf.I.35/2015/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás