54/2015. (XII. 8.) MvM rendelet
az Európai Közösségi jog hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő okleveles építészmérnöki oklevelek megnevezéséről és az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek köréről szóló 1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelet módosításáról1
2016.01.01.
1. § Az Európai Közösségi jog hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő okleveles építészmérnöki oklevelek megnevezéséről és az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek köréről szóló 1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni azon képesítés elismeréséhez, amelyre vonatkozóan a (2) bekezdés szerinti oklevél birtokosa az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendeletben (a továbbiakban: Szakmagyakorlási rendelet) meghatározott valamely szakmagyakorlási tevékenység (a továbbiakban: tevékenység) gyakorlásának megkezdéséhez, illetve folytatásához kérelmet vagy bejelentést terjesztett elő. (2) Az Etv. 28. § (1) bekezdése szerinti tagállamban, a tagállami állampolgár és az Etv. 28. § (2) bekezdése alapján a tagállam állampolgárával azonos megítélés alá eső személy (a továbbiakban együtt: tagállami állampolgár) által megszerzett, és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított építészmérnöki szakképzettség megszerzését tanúsító oklevél feltétel nélkül, és a hazai építészmérnöki oklevéllel egyenértékűként kerül elismerésre, ha azt a) az 1. mellékletben felsorolt, legkorábban az adott oklevél tekintetében ott megjelölt referencia-tanévtől létező, aa) 2016. január 18. előtt megkezdett képzés sikeres elvégzését követően állították ki, abban az esetben is, ha az nem felel meg a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek, vagy ab) 2016. január 18-án vagy azt követően megkezdett és a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek megfelelő képzés sikeres elvégzését követően állították ki, vagy b) a 2. mellékletben felsorolt és ott megjelölt referencia-tanévnél nem később megkezdett építészmérnöki képzés sikeres elvégzését követően állították ki, abban az esetben is, ha az nem felel meg a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek. (3) Az oklevél elismerése nem mentesít a tevékenység megkezdéséhez a Szakmagyakorlási rendeletben előírt egyéb szakmai, jogi követelmények teljesítése alól.”
„(1a) Feltétel nélkül el kell ismerni azokat a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai által kibocsátott igazolásokat, amelyek azt tanúsítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságai által 1945. május 8-án vagy azt követően kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok egyenértékűek a 2. mellékletben felsorolt ilyen okiratokkal.”
3. § Az R. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
a) a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 21. cikk (5) bekezdésének, 23. cikk (3)–(5) bekezdésének, 47. cikkének, 48. cikkének, 49. cikkének, V. melléklet 5.7.1. pontjának és VI. melléklet 6. pontjának, b) a személyek szabad mozgása területén elfogadott egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20-i 2006/100/EK tanácsi irányelv 1–2. cikk, melléklet V. fejezet q) pontjának, c) a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk 35., 36. és 37. pontjának
való megfelelést szolgálja.”
a) 2. § (1) bekezdésében a „létező, a Németországi” szövegrész helyébe a „létező és legkésőbb 2014. január 17-én megkezdett, a Németországi” szöveg,
b) 2. § (2) bekezdésében az „egyetemi szintűnek kell lennie” szövegrész helyébe az „egyetemi szintűnek kell lennie és egyenértékűnek kell lennie egy legalább négyéves nappali építészmérnöki képzést lezáró egyetemi szintű vizsgával” szöveg
6. § Ez a rendelet 2016. január 1-jén lép hatályba.
7. § Ez a rendelet a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk 35., 36. és 37. pontjának való megfelelést szolgálja.
1. melléklet az 54/2015. (XII. 8.) MvM rendelethez
Az európai közösségi jog által meghatározott, a feltétel nélküli elismeréshez szükséges építészmérnöki képzési minimumkövetelmények
1. Az építészmérnöki képzés a következőkből áll:
a) összesen legalább ötéves, teljes idejű, egyetemen vagy azzal egyenértékű oktatási intézményben végzett, sikeres egyetemi szintű vizsgával lezárt tanulmányok; vagy
b) négy évnél nem rövidebb, teljes idejű, egyetemen vagy azzal egyenértékű oktatási intézményben végzett, sikeres egyetemi szintű vizsgával lezárt tanulmányok, és kétéves, bizonyítvánnyal igazolt szakmai gyakorlat a 4. pontban foglaltaknak megfelelően.
2. Az 1. pont szerinti tanulmányok fő elemét az építészetnek kell képeznie. A tanulmányokban egyensúlyt kell fenntartani az építészeti képzés elméleti és gyakorlati vonatkozásai között, valamint biztosítani kell legalább a következő ismeretek, képességek és készségek elsajátítását:
a) az esztétikai és műszaki követelményeket is kielégítő építészeti tervek elkészítésének képessége;
b) az építészettörténet és az építészeti elméletek, valamint a kapcsolódó művészetek, technológiák és tudományok megfelelő ismerete;
c) az építészeti tervezés minőségére ható képzőművészetek ismerete;
d) a várostervezés és a tervezés megfelelő ismerete, a tervezési folyamathoz szükséges képességek megléte;
e) az emberek és épületek, az épületek és a környezet közötti kapcsolat ismerete, valamint annak a szükségszerűségnek a megértése, hogy az épületeket és a közöttük lévő teret az emberi igényekhez és léptékekhez kell igazítani;
f) az építészmérnöki szakma és az építészmérnök társadalmon belüli szerepének megértése, különösen a társadalmi tényezőket figyelembe vevő előzetes tervek készítésében;
g) a tervezési projektekhez szükséges vizsgálati módszerek és a vázlatkészítés ismerete;
h) a szerkezettervezés és az épülettervezéssel kapcsolatos építési és műszaki problémák megértése;
i) a fizikai problémák és technológiák, valamint az épületek funkcióinak ismerete, hogy azokban a fenntartható fejlődés keretében kényelmes és az éghajlat elleni védelmet biztosító belső feltételeket lehessen teremteni;
j) a szükséges tervezési szakértelem, amely kielégíti a felhasználók igényeit a költségtényezők és az építési előírások szabta keretek között;
k) azon iparágak, szervezetek, szabályozások és eljárások megfelelő ismerete, amelyek szerepet játszanak a tervezést követő kivitelezésben, valamint a tervek általános tervbe történő foglalásában.
3. Az 1. és a 2. pontban meghatározott egyetemi képzés években kifejezett időtartama kiegészítésképpen az ezzel egyenértékű ECTS-kreditek számával is meghatározható.
4. Az 1. pont b) alpontjában meghatározott szakmai gyakorlatra kizárólag a tanulmányok első három évének lezárása után kerülhet sor. A szakmai gyakorlatból legalább egy évnek a 2. pontban említett tanulmányok során elsajátított ismereteken, készségeken és képességeken kell alapulnia. E célból a szakmai gyakorlatot a saját tagállam illetékes hatósága által kiadott engedéllyel rendelkező személy vagy szerv felügyelete alatt kell elvégezni. E felügyelt szakmai gyakorlatra bármely országban sor kerülhet. A szakmai gyakorlatot a saját tagállam illetékes hatósága értékeli.”
