PK ÍH 2015/55.
PK ÍH 2015/55.
2015.06.01.
A természetes személynek egy politikai párt szóvivőjeként, ilyen minőségben tett nyilatkozata a jogi személynek – a politikai pártnak – tudható be, ezért annak joghatásai is a jogi személyre, a politikai pártra nézve állnak be.
A nyilatkozó természetes személyt terheli annak bizonyítása, hogy sérelmezett kijelentéseit a jogi személy nevében – politikai párt szóvivőjeként – ilyen minőségében tette. A bizonyítás eredménytelensége esetén saját személyében köteles helytállni [1959-es Ptk. 78. § (1), (2) bekezdés].
Az alperes 2013. április 24. napján sajtótájékoztatót tartott, amelynek bevezetőjében közölte, hogy az előző napon megkezdett „Ki pénzeli Bajnai Gordont?” című sajtótájékoztató második része zajlik. E sajtótájékoztató alkalmával az alábbi kijelentéseket tette: „Bajnai Gordon a Wallis vezetője volt, amikor a Wallis megvásárolta a Hajdú-Bétet, majd mint tulajdonos levezényelte a cég felszámolását, kiszervezte a cég vagyonát és így tönkretett félezer családot.”
2013. május 12. napján ismét sajtótájékoztatót tartott. Ennek során visszautalt a fentebb elmondottakra, ezeket a kijelentéseket megismételte, és hozzátette, Bajnai félezer embert tett földönfutóvá, akik nem gondolták volna, hogy a Hajdú-Bét Rt. károsultjainak pénze Bajnai kampányát fogja szolgálni.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által tett, fentebb részletezett kijelentések, mint valótlan tényállítások személyiségi jogát sértik. A Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdése, valamint 84. § (1) bekezdés a), c), és e) pontjai alapján kérte a jogsértés megtörténtének megállapítását, elégtételadást oly módon, hogy az alperes az ezzel kapcsolatos közleményét saját költségén tegye közzé a Magyar Televízió, a Hír Tv és a Magyar Nemzet, valamint ezek internetes fórumán. Kérte továbbá az alperes kötelezését 300 000 Ft nem vagyoni kártérítés és 2013. május 22. napjától járó kamatai megfizetésére. Kereseti érvelése szerint az alperesi állítás valótlan tényállítás, amely sérti személyes érdekeit, és a közvélemény előtti megítélését hátrányosan érinti. A Pp. 163. § (3) bekezdése alapján köztudomású tényként kérte értékelni a jogsértés hátrányos hatását. Véleménye szerint a közéletben elfoglalt helye alapján külön bizonyítás nélkül is vélelmezhető a valótlan tényállítás következtében vele szemben kialakult bizalomvesztés, tekintélyének csökkenése.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy a keresetben megjelölt kijelentéseket megtette, állította ugyanakkor, hogy azok valótlanságuk esetén sem alkalmasak a személyiségi jog megsértésére, miután sértő tartalmat nem hordoznak. Hangsúlyozta, a felperes a Wallis vezetőjeként általa is elismerten részt vett a társaság stratégiai döntéseinek meghozatalában, ennek során a Hajdú-Bétben rendelkezésére álló pénzeszközöket és vagyont úgy csoportosította, hogy a kistermelők utóbb nem jutottak hozzá a követeléseikhez. Hivatkozott a fentieken túl arra, hogy sajtószóvivőként a Fidesz Magyar Polgári Párt nevében nyilatkozott, így vele szemben személyiségvédelmi igény nem érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy a 2013. április 24-i sajtótájékoztatón valótlanul állította, miszerint a felperes a Wallis vezetőjeként megvásárolta a Hajdú-Bétet, majd mint tulajdonos levezényelte a cég felszámolását, kiszervezte a Hajdú-Bét vagyonát, és ezzel tönkretett félezer családot. Ezen túlmenően a 2013. május 12-i sajtótájékoztatón valótlanul állította, hogy az a félezer ember, akit Bajnai Gordon tönkretett, nem gondolta volna, hogy a Hajdú-Bét Rt. károsultjainak pénze Bajnai politikai kampányát fogja szolgálni. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül tegye közzé saját költségén a Magyar Televízióban, a Magyar Nemzetben és ezek internetes fórumán az alábbi közleményt: „Bocsánatot kérek Bajnai Gordontól, amiért valótlanul állítottam, hogy a Hajdú-Bét Wallis általi megvásárlásakor a Wallis vezetője volt, a cég felszámolását ő vezényelte le, a Hajdú-Bét vagyonát kiszervezte, ezzel félezer embert tönkretett és a Hajdú-Bét károsultjainak pénze Bajnai Gordon kampányát fogja szolgálni”.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300 000 Ft-ot és ennek 2013. május 12. napjától járó kamatait.
Határozatának indokolása szerint megalapozatlannak ítélte az alperes perbeli legitimációjának hiányára alapított védekezését, miután az alperes nem bizonyította, hogy a sajtótájékoztatón elhangzottak közzétételére kitől és milyen felhatalmazást kapott, illetőleg ha azt a Fidesz Magyar Polgári Párt képviseletében tette, úgy milyen jogviszony alapján volt arra jogosultsága.
Az alperes által előadottak valóságtartalmának vizsgálata körében kiemelte, az alperes által becsatolt, a felperes korábbi nyilatkozatait tartalmazó újságcikkek a tényállítások valóságtartalmának alátámasztására alkalmatlanok, ellenben a felperes bizonyította, hogy a Wallis Rt.-nek 1999. december 30. napján lett a vezérigazgatója, a Wallis Rt. viszont már ezt megelőzően, 1999. március 25-én megszerezte részesedését a Hajdú-Bét Rt.-ben. Rámutatott, az alperes a valótlan tényállítások sorozatával, azok megtévesztő csoportosításával arra a folyamatra utalt, amely a felperes vezérigazgatói pozíciójától a tulajdonszerzésen át a felszámolásig és családok tönkretételéig vezetett. A valótlan tények ily módon való felsorakoztatása pedig olyan önkényes válogatáson alapult, ami a felperes becsületét és társadalmi megítélését sértheti. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogsértés tényét megállapította és kötelezte az alperest elégtételadásra. A felperes nem vagyoni kárigénye kapcsán kifejtette, köztudomásúnak fogadható el, miszerint annak a képzetnek a nagy nyilvánosság felé történő megteremtése, hogy a felperes megvette, kifosztotta, majd felszámoltatta a Hajdú-Bétet, családokat tett tönkre, és a megszerzett vagyont saját kampányára használta fel, a felperes közszereplői minőségében is indokolatlan tekintélyvesztést eredményezhet, veszélyeztetheti a közélet tisztaságát, így többlettényállás bizonyítása nélkül is alkalmasnak ítélte a keresetben megjelölt mértékű nem vagyoni kár megítélését a felperest ért személyiségi jogi sérelmek kompenzálására.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt. Fellebbezési érvelése szerint lényegtelen tévedés az az alperesi állítás, miszerint a felperes a Wallis vezetője volt, amikor a társaság megvásárolta a Hajdú-Bét Rt. részvényeit, emellett ez nem tekinthető sértő tényállításnak. Ezzel szemben lényeges körülmény, hogy a Hajdú-Bét Rt. 2004-es felszámolása idején a felperes már a Wallis cégcsoport igazgatósági tagja volt, később vezérigazgatója lett, átvette a Wallis Holding irányítását, feladatát képezte a portfólió kezelése, tisztítása, a Holding részét képező vállalatok működésének felügyelete, amelyből következően ismernie kellett a Hajdú-Bét anyagi helyzetét is. Mindezt figyelembe véve álláspontja szerint nem eltúlzó az az állítása, hogy a felperes levezényelte a Hajdú-Bét Rt. felszámolását.
Fenntartotta a perbeli legitimációjának hiányára vonatkozó hivatkozását is hangsúlyozva, hogy a két sajtótájékoztatón a Fidesz Magyar Polgári Párt sajtószóvivőjeként járt el, az pedig köztudomású tény, hogy a sajtószóvivő feladata az előre elkészített, megszerkesztett, a párt álláspontját és véleményét tartalmazó szöveg közlése. Utalt arra, hogy a sajtószóvivőt is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, amelyből adódóan a közszereplőknek – amilyen a felperes is – tűrniük kell a tevékenységükkel kapcsolatos erőteljesebb kritikai megnyilvánulásokat.
A fellebbezés alaptalan.
Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy egy természetes személynek valamely jogi személy nevében, képviseletében, így egy politikai párt szóvivőjeként tett nyilatkozata az adott jogi személynek tudható be, így annak joghatásai is az érintett jogi személyre nézve állnak be. Miután azonban a perbeli esetben a felperes vitatta, hogy az általa sérelmezett kijelentéseket az alperes a Fidesz képviseletében eljárva, a párt szóvivőjeként tette, ennek a körülménynek a bizonyítása az alperest terhelte.
Az ítélőtábla a fellebbezési eljárás során megfelelő határidő biztosítása mellett felhívta az alperest annak igazolására, hogy a sajtótájékoztatón a Fidesz Magyar Polgári Párt szóvivőjeként járt el és tette meg nyilatkozatait, egyidejűleg figyelmeztette az alperest a mulasztás jogkövetkezményeire is. A bizonyítékok előterjesztésére nyitva álló határidő eredménytelenül telt el, az alperes csak azt követően, a fellebbezési tárgyaláson kívánt okiratok csatolásával bizonyítási kötelezettségének eleget tenni. A Pp. 3. § (4) bekezdése értelmében azonban a bíróság a késve előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítését mellőzni köteles, így az alperes által csatolt okiratokat a jogvita elbírálása során az ítélőtábla nem vehette figyelembe. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a csatolt okiratok sem alkalmasak annak igazolására, hogy az alperes a perbeli sajtótájékoztatókon a Fidesz szóvivőjeként tette meg nyilatkozatait. Mindennek következtében az alperes a felperes által sérelmezett kijelentéseiért a saját személyében köteles helytállni.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a személyiségi jogsértést érdemben vizsgálta, ennek kapcsán az elsőfokú bíróság döntésével, annak indokaival mindenben egyetért, kiemelve az alábbiakat.
A Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Nem vitás, hogy a felperes közszereplőnek tekinthető, s így számolnia kell azzal, hogy politikai ellenfelei tevékenységét, szereplését kritikával illethetik, a személyét kedvezőtlen színben feltüntető, a tevékenységét negatív módon értékelő véleményt, kritikát fogalmazhatnak meg vele szemben, amelyet tűrni köteles (BH 2001.522., BH 2004.104., BDT 2003.839.). Mindez azonban csak a véleménynyilvánításra vonatkoztatható, nem terjed ki a közszereplő személyét, tevékenységét érintő valótlan tartalmú tényállításokra. Az pedig az elsőfokú eljárásban nem képezte vita tárgyát – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt – hogy az alperes által megfogalmazott kijelentések tényállításnak tekinthetők, így vizsgálni kellett, hogy azok valótlanok-e, s ha igen, alkalmasak-e a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértésére.
A személyiségvédelmi perekben is alkalmazandó a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalás II. pontja szerint a jogsértés megállapíthatósága szempontjából a kifogásolt közléseket, kifejezéseket, tényállításokat a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott jelentésük szerint kell figyelembe venni és valóságos tartalmuknak megfelelően kell értékelni. E tekintetben nem annak van jelentősége, hogy a nyilatkozó közlésének mely elemeit tartja hangsúlyosnak, hanem annak, hogy az általános társadalmi megítélés szerint az eset összes körülményeire és sajátosságaira is tekintettel mely kijelentések és tényállítások minősülhetnek lényegesnek. Ennek tükrében nem fogadható el az az alperesi érvelés, miszerint lényegtelen körülmény, hogy a felperes mely időpontban lett a Wallis cégcsoport vezetője, az alperes sérelmes tényállításai ugyanis a felperesre, mint a Wallis Rt. vezérigazgatójára vonatkoznak, és a Hajdú-Bét vagyonával való gazdálkodáshoz kapcsolódnak. Nem vitás tény, hogy a Wallis Rt. azt megelőzően szerezte meg részesedését a Hajdú-Bét Rt.-ben, hogy a felperes a Wallis vezérigazgatója lett, így az alperesi tényállítás e tekintetben valótlan.
Az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróság álláspontját annak kapcsán is, hogy az alperes a további tényállításai valóságtartalmát sem bizonyította, az általa becsatolt, a felperes nyilatkozatait tartalmazó újságcikkek erre nem alkalmasak, egyéb bizonyítást pedig nem tudott felajánlani.
A jóhírnév megsértésének megállapítását megalapozza az, ha a más személyre vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására (BH 2010.294.). Az alperesi tényállítások a már kifejtettek szerint valótlanok, egyben vitathatatlanul sértő tartalmúak, miután arra utalnak, hogy a felperes számos család anyagi tönkretételében működött közre, mi több, azt maga idézte elő, az így megszerzett vagyont pedig saját kampányára használta fel. Ezek a tényállítások a felperest tisztességtelen, a törvényi rendelkezéseket semmibe vevő személynek állították be, s ezáltal alkalmasak a felperes hátrányos megítélésének kiváltására. Ennek következtében a felperes mint közszereplő ugyanolyan feltételekkel jogosult személyiségi jogvédelemre, mint bármely más személy (BDT 2005.1278.). Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a perbeli tényállításaival megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, ezért a felperes megalapozottan tarthat igényt a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) és e) pontjában részletezett jogkövetkezmények alkalmazására. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben is, hogy az alperesi jogsértő magatartással összefüggésben keletkezett nem vagyoni hátrányok köztudomásúnak minősülnek [Pp. 163. § (3) bekezdés]. A felperest ért érdeksérelem kompenzálására az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítés összege méltányosnak és arányosnak tekinthető, annak mellőzése, illetve leszállítása nem indokolt.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezésekkel minden tekintetben összhangban álló döntést hozott, a határozatát megfelelően is indokolta, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.171/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás