PÜ BH 2015/7
PÜ BH 2015/7
2015.01.01.
A több különálló lapból álló öröklési szerződés számozatlan lapja önálló öröklési szerződésnek minősülhet, ha az azon történt végintézkedés a jellegénél fogva önállóan is megtehető, a többi lapon tett végintézkedéssel nem áll megbonthatatlan tartalmi összefüggésben és megfelel a törvény által előírt alakszerűségeknek [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 623. § (1) bek., 629. § (1) bek., 656. §].
[1] A felperes az örökhagyó nevelt gyermeke, az alperes a törvényes öröklésre jogosult gyermeke. A felperes és az örökhagyó 2004. november 12-én öröklési szerződést kötöttek egymással, továbbá ugyanezen a napon az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletével általános örököséül az alperest nevezte meg azzal, hogy a házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogot örököljön.
[2] Az öröklési szerződés három különálló lapból áll. A szerződő felek, az ügyleti tanúk és az okiratot szerkesztő ügyvéd valamennyi lapot aláírta, megtörtént annak ügyvédi ellenjegyzése is. Minden lap tartalmazza a keltezés helyét és idejét. A szerződés első lapjának sorszámozása hiányzik, a második és harmadik lap megfelelő sorszámmal ellátott.
[3] Az öröklési szerződés első lapján – egyben oldalán – az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy a 2. pontban körülírt ingatlan 1/2 hányadára vonatkozó tulajdonjogát és minden egyéb vagyonát meghatározott ellenérték, életjáradék fejében kizárólagosan a felperes örökölje mint szerződéses örököse.
[4] A szerződés második oldalán úgy rendelkezett, hogy valamennyi hagyatéka vonatkozásában – feltéve, hogy őt túléli – házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogot örököljön. Szerződéses örököse terhére meghagyta, hogy a hagyatékban fellelhető valamennyi kéziratát, partitúráját és zenei tárgyú művét adja ki a név szerint jelölt karmester barátja részére.
[5] A felperes édesanyja – az örökhagyó házastársa – 2005. január 2-án, az örökhagyó pedig 2007. március 7-én hunyt el.
[6] A közjegyző az örökhagyó hagyatékát a hagyatéki eljárás során ideiglenes hatállyal a felperesnek mint szerződéses örökösnek adta át.
[7] Az alperes egy előző perben – egyebek mellett – annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés alakilag érvénytelen, mert az három különálló lapból áll, és az első lap sorszámozása hiányzik. A jogerős ítélet szerint az öröklési szerződés érvénytelen. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az első lap (oldal) sorszámozása hiányában alakilag érvénytelen, ennek következtében érdemben az érvénytelenség okok vizsgálatát szükségtelennek tartotta. A felülvizsgálati kérelem kapcsán eljárt Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
[8] Ezt követően a felperes keresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy az örökhagyó és közte 2004. november 12-én létrejött öröklési szerződés első lapja (oldala) önálló érvényes öröklési szerződésnek minősül.
[9] Érvelése szerint a létrejött öröklési szerződés első oldala alakilag és tartalmilag megfelel a jogszabályi előírásoknak, a második és harmadik oldal csupán kiegészítő rendelkezéseket tartalmaz, így az első oldal önálló öröklési szerződésnek minősül.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint nem lehetett arra következtetni, hogy az örökhagyó kizárólag az első oldalon lévő tartalommal az ott írt rendelkezést megtette volna, a második és harmadik oldal nem csupán kiegészítő és nem csak törvényen alapuló rendelkezéseket tartalmaz. A szerződés 3. pontjának a második oldalon történő folytatása pedig tartalmi okból kizárja az öröklési szerződés megbonthatóságát. Ebben a pontban az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy valamennyi hagyatéka vonatkozásában a házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogot örököljön. Ez a rendelkezés nem törvényen alapuló, öröklési szerződés hiányában is fennálló jogosultság. Mindezen körülményekből következően a szerződés első oldala a továbbiaktól nem választható el tartalmilag, ezért önálló öröklési szerződésnek nem minősülhet.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 254. § (3) bekezdésének alkalmazásával helyes indokai alapján hagyta helyben.
[12] A fellebbezés kapcsán kifejtettek szerint – utalva az egységes bírói gyakorlatra (EBH 2006.1413. számú elvi bírósági határozat, eBDT 2011.2433. számú eseti döntés) – a perbeli esetben az örökhagyó szándéka nem az volt, hogy a felperes tehermentes vagyont örököljön, hanem özvegyi haszonélvezeti joggal terheltet. Az örökhagyó feltehető akaratának ismeretében közömbös az a tény, hogy az örökhagyó halálakor a házastársa már nem élt, így az özvegyi haszonélvezeti jogra vonatkozó rendelkezés, feltétel nem következett be. A Ptk. – 1959. évi IV. tv. – 228. § (1) bekezdése szerint a feltétel megvalósulása a rendelkezés hatályosulását, nem pedig a szerződés érvényességét érintő kérdés.
[13] Mindebből következően az öröklési szerződés második oldalán rögzített rendelkezés szoros összefüggésben, megbonthatatlan egységben áll az első oldalon lévő tartalommal, így ez első oldal önálló öröklési szerződésnek nem tekinthető.
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával továbbra is kérte annak megállapítását, hogy a perbeli öröklési szerződés első oldala (lapja) önálló, önmagában is érvényes öröklési szerződésnek minősül.
[15] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta.
[16] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a 2004. november 12-én kelt öröklési szerződés első lapja tekintetében helytállóan jutott-e a másodfokú bíróság arra következtetésre, hogy az nem minősül önálló érvényes öröklési szerződésnek.
[17] Ehhez azonban nemcsak azt kellett vizsgálni, hogy az első lap megfelel-e az öröklési szerződés alaki kellékeinek, hanem azt is, hogy annak tartalma milyen kapcsolatban áll a többi – különösképpen az első- és másodfokú bíróság szerint azzal tartalmilag szoros összefüggést mutató – második lappal.
[18] A Legfelsőbb Bíróságnak a PJD IV.257. szám alatt közzétett határozata szerint a több lapból álló végrendelet egyes lapjai akkor minősülhetnek önálló írásbeli magánvégrendeletnek, ha az ezeken a lapokon történt végintézkedés a jellegénél fogva önállóan is megtehető, a többi lapon tett végintézkedéssel nem áll megbonthatatlan tartalmi összefüggésben és emellett megfelel a törvény által előírt alakszerűségeknek.
[19] Az ügy elbírálása szempontjából döntő jelentősége van az öröklési szerződés sajátos kettős természetének. Az öröklési szerződés tartalmát tekintve tartási vagy életjáradéki szerződés, formáját tekintve pedig végintézkedés, amelyre együttesen kell alkalmazni a szerződésre és a végrendeletre vonatkozó szabályokat.
[20] Az adott esetben az öröklési szerződés első lapja (oldala) rendelkezik azokkal az alaki kellékekkel, amelyeket a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 629. § (1) bekezdése megkíván. Megállapítható a szerződő felek személye, a végintézkedési minőség pedig kitűnik abból, hogy a felek öröklési szerződésnek nevezik az okiratot.
[21] A Ptk. a végintézkedésen alapuló öröklésről szóló III. Címén belül a végintézkedésnek három formáját különbözteti meg: a végrendeletet [623. § (1) bekezdés], az öröklési szerződést [655. § (1) bek.] és a halál esetére szóló ajándékozást (659. §).
[22] Az öröklési szerződés végintézkedés, mert ebben az örökhagyó halála esetére rendelkezik a vagyonáról vagy annak egy részéről, feltéve, hogy a juttatásban részesülő őt túléli.
[23] Különbözik viszont a végrendelettől abban, hogy míg ez utóbbi az örökhagyó egyoldalú jognyilatkozata, egyoldalú jogügylet, addig az öröklési szerződés az örökhagyó és az örökös egybehangzó akaratnyilvánításán alapuló szerződés, tehát kétoldalú jogügylet.
[24] További különbség, hogy míg a végrendeleti juttatás nincs ellenszolgáltatáshoz kötve, addig az öröklési szerződésben az örökhagyó a másik felet tartás, vagy jelen esetben életjáradék fejében teszi örökösévé.
[25] Végül lényeges különbség az is, hogy míg a végrendelet bármikor visszavonható a Ptk. 650. §-a értelmében, addig az öröklési szerződésben az eltartót örökösévé tevő rendelkezést az örökhagyó egyoldalúan rendszerint nem vonhatja vissza.
[26] Az öröklési szerződésnek az örökhagyó oldaláról egyetlen szükségszerű, kötelező tartalma a másik fél örökössé nevezése. Ez történhet oly módon – mint jelen esetben –, hogy az örökhagyó a vele szerződő félnek az egész hagyatékát juttatja. Az eltartó oldaláról viszont az öröklési szerződés egyetlen szükségszerű tartalma az örökhagyó tartására vagy részére életjáradék fizetésére vállalt kötelezettség. Az életjáradék fizetése meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatását jelenti [Ptk. 591. § (1) bekezdés].
[27] Az adott esetben az öröklési szerződés első lapja (oldala) megfelel az öröklési szerződés szükségszerű tartalmának, tehát az öröklési szerződés alaki és tartalmi feltételei fennállnak.
[28] Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet a Ptk. 655. § (2) bekezdése szerint. Ha tehát nem az egész hagyatékát juttatta a szerződéses örökösnek, más örököst is nevezhet, továbbá hagyományt rendelhet, s mind a szerződéses örököst, mind a további végrendeleti örököst meghagyással is terhelheti.
[29] Annak sincs akadálya, hogy az örökhagyó az öröklési szerződésben kizáró [Ptk. 637. § (2)–(3) bekezdés] vagy kitagadó (662-663. §-ok) rendelkezést tegyen. Ezeknek az esetleges – nem szükségszerű – végrendeleti rendelkezéseknek azonban egészen más hatályuk van, mint a szerződő fél örökössé nevezésének, vagyis az öröklési szerződés szükségszerű tartalmának. Ez utóbbi ugyanis az öröklési szerződés fennállása alatt köti az örökhagyót, attól egyoldalúan a másik fél hozzájárulása nélkül nem térhet el, azt rendszerint nem vonhatja vissza, s az ily módon lekötött vagyonáról sem élők között, sem halála esetére nem rendelkezhet. Ezzel szemben az egyéb végrendeleti rendelkezések az örökhagyót nem kötik, azokat visszavonhatja, s azok tekintetében újabb végrendeletet tehet.
[30] Az örökhagyó a perben vitás tartalmú okirat második oldalán (lapján) egy végrendeletet fogalmazott meg, amikor úgy rendelkezett, hogy túlélő házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogot örököljön valamennyi ingatlan-hagyatékán. Továbbá ezen az oldalon meghagyást is tett. Ezek a rendelkezések jellegüknél fogva önállóan is megtehetők, tartalmilag tehát nem állnak megbonthatatlan összefüggésben az első oldalon lévő öröklési szerződéssel.
[31] Az első lap tartalmazza a szerződő felek kétoldalú jogügyletét. Itt haszonélvezet szerződéses alapítása nem történt, a megállapodást az örökhagyó házastársa nem írta alá. Ebből is egyértelmű tehát, hogy az örökhagyó a második lapon végrendelkezett a túlélő házastársa javára, amelyet megerősít továbbá az a nem vitás tény is, hogy ugyanazon a napon egy külön okiratban ugyancsak kinyilvánította végakaratát a perbeli öröklési szerződés második lapján tett végrendelkezéssel egyezően.
[32] Következésképpen az első és második lapon tett végintézkedés egymástól független rendelkezése az örökhagyónak, az egyes lapok tartalma önállóan is értelmezhető, az első lapon írtak a további lapok tartalmával nem ellentétes.
[33] Kiemeli a Kúria, hogy az egyes lapok önálló végintézkedésként való megítélése során nem az általános értelemben vett tartalom, hanem az egyes lapokon rögzített, az öröklési jogi szempontból végintézkedésnek minősülő rendelkezések alapján kell megítélni. Miután a Ptk. a végintézkedés tartalmát nem korlátozza, ezért az örökhagyó a második lapon végrendelkezéseket tett, amelyek önmagában is önálló végintézkedésnek minősülnek.
(Kúria Pfv. I. 20.643/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás