BK ÍH 2015/7.
BK ÍH 2015/7.
2015.03.01.
I. Nem tekinthető a korábbi és az új Büntető Törvénykönyv vegyes alkalmazásának, ha a bíróság a 2012. évi C. törvény (új Btk.) szerint már bűncselekménynek nem minősülő cselekmény miatt e törvény alapján felmentő rendelkezést hoz, míg a büntetőjogi felelősséget megállapító egyéb részében az 1978. évi IV. törvényt (régi Btk.) alkalmazza.
II. Nem állapítható meg a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés súlyosabban minősülő esete, ha a lefoglalt kábítószer hatóanyag tartalma nem sokkal haladja meg a csekély mennyiség felső határát, és ennek, valamint meg nem lévő, becsléssel megállapítható kábítószernek az összesített hatóanyag tartalma nem haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát.
III. A kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés tényállásszerűségének értelmezése, a cselekmény minősítésénél irányadó körülmények [1978. évi IV. törvény (régi Btk.) 282/A. § (1), (3) bekezdés, 214. § (1) bekezdés, 1/2007. Büntető jogegységi határozat].
Az elsőfokú bíróság a 2013. július 1. napját megelőzően hozott ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A. § (1) bekezdés II. fordulat és (3) bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, és – más enyhébb megítélésű bűncselekmények mellett – a Btk. 214. §-ába ütköző beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétségében. Ezért, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre és 10 év kiutasításra ítélte annak megállapításával, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá 1 330 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelte el.
A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. vádlott az I. pontban 2009. év márciusától 2009. év augusztus hó 24. napjáig előzetes telefonegyeztetést követően hetente egy, illetve minden második héten két alkalommal, alkalmanként 5 gramm tömegű heroint tartalmazó port értékesített a II. r. vádlottnak 35 000 forintos áron, az I. r. vádlott gépkocsival vitte a kábítószert társának. Az utolsó alkalommal a délutáni órákban az I. r. vádlott Opel Astra típusú gépkocsiban 4,76 gramm tömegű 26,9 + 1,5 gramm tömegszázalékú, azaz 1,28 + 0,7 gramm heroinbázist tartalmazó port szállított társának. A vádlottak tevékenységét figyelemmel kísérő nyomozók a II. r. vádlottat a helyszín közelében elfogták, tőle az I. r. vádlottól vásárolt kábítószert lefoglalták. Ugyancsak lefoglalásra került a II. r. vádlott lakásából további kábítószer is, melyből a heroint az I. r. vádlottól, más fajtájú kábítószert ismeretlen forrástól szerzett be. Az I. r. vádlott által eladott és lefoglalt kábítószer összesen 8,08 gramm tömegű volt és 1,89 gramm heroinbázist tartalmazott, amely a csekély mennyiség felső határát mintegy háromszorosan haladta meg, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. A 2009. év márciusától 2009. év augusztus hó 24. napjáig terjedő időszakban az I. r. vádlott a társának összesen 37 alkalommal értékesített 181,68 gramm össztömegű heroint tartalmazó kábítószert, melynek tiszta hatóanyagtartalma – a 2009. évben feketepiaci forgalomban lévő heroint tartalmazó porok legkisebb hatóanyagtartalmát, azaz 7 tömegszázalékot alapul véve – 12,7176 gramm heroinbázisra volt becsülhető, ami a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta.
A tényállás III. pontja szerint az I. r. vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2005. január 28. napján jogerős ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt 6 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint 2 évi a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte. A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala illetékes főosztálya 2005. január 28. napján kelt határozatával kötelezte a vádlottat, hogy a Magyar Köztársaság területét 2005. február 5. napjának 24 órájáig hagyja el, egyben megállapította, hogy a kiutasítás végrehajtásának napjától 2 évig nem utazhat be a Magyar Köztársaság területére. Az I. r. vádlott az ország területét nem hagyta el, hanem 2005. március 5. napján menekültként történő elismerés iránti kérelmet nyújtott be a menekültügyi hatósághoz. A hivatal a kérelmet 2005. június 29. napján elutasította. Az I. r. vádlott ennek ellenére továbbra is az ország területén tartózkodott, míg 2005. július 7. napjától az ellene indult büntetőügyben őrizetbe, majd letartóztatásba került.
A többirányú perorvoslattal támadott ítéletre vonatkozóan a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az I. r. vádlottat a Be. 331. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára – mentse fel a beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétsége miatt emelt vád alól, mert az elbíráláskor hatályos törvény szerint az már nem bűncselekmény. Egyebekben az új Btk. rendelkezéseinek alkalmazásával az I. r. vádlott közegészség elleni bűncselekményét a 176. § (1) bekezdés IV. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kereskedéssel, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítse.
A felmentésre irányuló ügyészi indítványt a másodfokú bíróság megalapozottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalát követően hatályba lépett 2012. évi C. törvény (új Btk.) szerint nem bűncselekmény a korábbi Btk. 214. § (1) bekezdésébe ütköző beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétsége. A BH 1995/72. számú eseti döntés iránymutatása szerint „több vád tárgyává tett bűncselekmény esetén elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az újabb rendelkezések értelmében valamely vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e; a régi és az új jogszabály szerinti rendelkezések vonatkozásában – a régi és az új jogszabály szerinti rendelkezések kombinatív alkalmazásának mellőzésével – vizsgálandó, hogy az elkövető számára melyik törvényi rendelkezés biztosít kedvezőbb elbírálási lehetőséget.”
A másodfokú bíróság ezért a beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétsége vádja alól a 2012. évi C. törvény alapján, az ügyész által helyesen hivatkozott eljárásjogi rendelkezésekre figyelemmel az I. r. vádlottat felmentette. Egyebekben a többi, büntetőjogi felelősség megállapítására alkalmas cselekmény tekintetében nem látott okot az új törvény alkalmazására, mivel a feltételes szabadság ideje alatti elkövetésre figyelemmel nem alkalmazhatók az egyébként e tekintetben kedvezőbb rendelkezések, sőt, a középmértékre vonatkozó új szabályok kifejezetten terhesebbek az I. r. vádlottra vonatkozóan.
A közegészség elleni bűncselekmény kapcsán a másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlott által értékesített, le nem foglalt kábítószerrel összefüggő részében iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság az értékesítési alkalmak számát, így tévesen következtetett a le nem foglalt, ezáltal az összesített kábítószer hatóanyagtartalmára is.
Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor ugyanis figyelmen kívül hagyta azt, hogy az I. r. vádlott társa maga sem emlékezett a vásárlások kezdetére, melynek időpontját 2009. év áprilisára, avagy márciusára tette. Tekintettel arra, hogy kétséget kizáró bizonyossággal nem volt megállapítható, melyik hónapban kezdte meg a kábítószer vásárlását, a büntetőeljárás egyik legfontosabb alapelvéből, az in dubio pro reo elvéből kiindulva kétséget kizáróan nem volt bizonyítható az I. vádlott terhére a korábbi időpont. Amennyiben az eljárás során nem foglalnak le kábítószert, a több éves bírói gyakorlat szerint annak mennyiségét és hatóanyag tartalmát becsléssel indokolt meghatározni. Utóbbinál a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet I-II. számú mellékletében foglalt legalacsonyabb hatóanyag tartalommal kell számolni. A bruttó mennyiség meghatározásánál ugyanígy figyelembe kell venni az előbbi jogelvet, s csak a kétséget kizáróan bizonyított tömeget lehet a vádlott terhére róni, ami az értékesítési alkalmak számának, az egyes esetekben értékesített mennyiségnek a szorzata.
Az előbbiekre tekintettel csupán az volt megállapítható, hogy áprilisban kezdődtek az eladások az I. r. vádlott részéről, melyeknek száma az egy hónap valamint augusztus hónap utolsó hetének kiesésével nem 38, hanem legfeljebb csupán 28 lehetett. A le nem foglalt kábítószer tömege 140 gramm, az egyébként helyesen figyelembe vett 7%-os töménységet alapul véve a tiszta hatóanyag tartalma pedig mintegy 10 gramm heroinbázis volt, mely mennyiség a lefoglalt 1,83 gramm tiszta hatóanyag tartalmú heroinnal együtt sem érte el a jelentős mennyiség alsó határát, a 12 grammot.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy az I. r. vádlott kereskedett volna a kábítószerrel, noha – megfogalmazása szerint – kétségkívül „hosszú időn keresztül rendszeresen szállította a kábítószert társa részére, és ezért minden esetben azonos összeget, tehát gyakorlatilag vételárat fogadott el”. Ezért csupán az „átadás” fordulatot látta megállapíthatónak.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával. Az 1/2007. Büntető jogegységi határozat IV. pontja a kereskedéssel elkövetés tényállásszerűségének értelmezésénél visszautal a Bk.155. számú állásfoglalás jelenleg is irányadó megállapításaira. Ennek II/5/b) pontja kimondja, hogy „kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer forgalmazásában”. Az indokolás 4/c) pontja a kábítószert átad fordulatot a kábítószer birtokba adásának tekinti, melyhez képest jelen esetben az irányadó tényállásból nem erre, hanem a kereskedés elkövetési magatartására volt következtetés vonható. Szóba sem kerülhet ezért az átadás megállapításához szükséges alkalomszerűség és/vagy ingyenes elkövetés.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a vádlott folytatólagosan követte el a bűncselekményt. Az e körben ugyancsak irányadó 1/2007. Büntető jogegységi határozat kimondja, hogy a kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások természetes egységet képeznek. Márpedig a természetes egység megállapítása esetén nem jöhet szóba a törvényi egység, vagyis a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti folytatólagosság.
Az előbbiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 282/A. § (1) bekezdés – helyesen – IV. fordulata szerinti kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette. Az enyhébb minősítés a vádlottak szemben kiszabott büntetést enyhítését indokolta, melyet 5 év börtönbüntetésre enyhített. A vagyonelkobzás összegét az eladási alkalmak számának, ezáltal az I. r. vádlott által a kábítószerért kapott összegnek megfelelően 1 180 000 forintra mérsékelte.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.354/2013/12.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás