PÜ BH 2015/70
PÜ BH 2015/70
2015.03.01.
A megelőző távoltartás elrendeléséhez nem elegendő a bántalmazás valószínűsítése, hanem az szükséges, hogy az eset összes körülményéből a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehessen következtetni.
Válófélben lévő házastársak közötti konfliktushelyzetben, amelynek kialakulásában mindkét fél magatartása közrehatott, a kérelmezett által tanúsított egyszeri, kifogásolható magatartás nem ad alapot a személyi szabadságot súlyosan korlátozó, azzal az adott esetben arányban nem álló távoltartás elrendelésére [2009. évi LXXII. tv. (Hketv.) 1. §, 16. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező és a kérelmezett házastársak, két közös gyermekük van. A felek házassága az együttélés során megromlott, az intim viszonyuk már korábban megszakadt. A kérelmező 2014. április 28-án a gyermekekkel együtt édesapjához költözött a család közös lakóhelyéül szolgáló ingatlanból, április 30-án azonban visszatértek. A kérelmezett 2014. április 30-án keresetet nyújtott be a házasság felbontása és a szülői felügyeleti jog gyakorlása iránt, kérte továbbá ideiglenes intézkedés meghozatalát annak érdekében, hogy a per jogerős befejezéséig kizárólagosan ő gyakorolhassa a szülői felügyeleti jogot. A kérelmező 2014. május 30-án a gyermekekkel együtt ismételten elköltözött a család közös lakóhelyéül szolgáló ingatlanból, ahová azóta sem tértek vissza.
[2] A kérelmező megelőző távoltartás elrendelését kérte a kérelmezettel szemben a maga és a kiskorú gyermekek vonatkozásában. Kérte továbbá a megelőző távoltartás elrendelését a saját és a kiskorú gyermekek életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlan tekintetében is. Előadta, hogy a kérelmezett az együttélés során többször tettleg bántalmazta, valamint rendszeresen az emberi méltóságát és szabadságát sértő viselkedést tanúsított. A gyermekek a bántalmazásnak több alkalommal szemtanúi voltak. A kérelmezett dühkitörései, indulatossága félelemben tartja a kérelmezőt és a gyermekeket. Utalt rá, hogy a kérelmezett rendszeresen alkoholt fogyaszt, amely befolyásolja a magatartását. A kérelem előterjesztésének közvetlen előzményeként a 2014. április 27. napján történt veszekedést, majd a 2014. május 29-én történt veszekedést és az annak nyomán kialakult tettleges bántalmazást jelölte meg. Ennek hatására költözött el a gyermekekkel a közös otthonból, ahová nem is mernek visszatérni.
[3] A kérelmezett vitatta az erőszak megvalósítását. Állítása szerint a kérelmező labilis idegzetű, instabil személyiség, aki kiprovokálja a veszekedéseket, és magát állítja be áldozatként. Nem vitatta, hogy évekkel korábban sor került dulakodásba torkolló veszekedésre, vitatta ugyanakkor a 2014. április 27-én és 2014. május 29-én történtekkel kapcsolatos kérelmezői előadást annak elismerése mellett, hogy 2014. május 29-én valóban történt a házasfelek között szóváltás és dulakodás. Tagadta, hogy ezt megelőzően, 2014. április 27-én fenyegetően, félelemkeltően viselkedett volna, a 2014. május 29-i nap eseményeit pedig – néhány részlet kivételével – a kérelmező előadásától eltérően adta elő.
[4] Az elsőfokú bíróság végzésével a megelőző távoltartás elrendelése iránti kérelmet elutasította. A bizonyítékok összességét mérlegelve nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak a kérelmezett által a kérelmező és a felek kiskorú gyermekei sérelmére hozzátartozók közötti erőszakot megvalósító cselekmények elkövetését.
[5] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és előírta a kérelmezettnek, hogy a határozat kézhezvételét követő 15 napig tartsa távol magát a kérelmezőtől, a közös kiskorú gyermekektől, valamint az életvitelszerű tartózkodásukra szolgáló lakástól.
[6] A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, többórás meghallgatást tartott, azonban a tényeket tévesen mérlegelte, ezért a végzés megváltoztatása volt indokolt.
[7] A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
[8] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az elsőfokú bírósággal szemben a másodfokú bíróság nem fordított kellő figyelmet az eljárás során keletkezett iratokra, így a kérelmezett ellenkérelmében foglaltakra sem, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, azaz a bizonyítékok okszerű és következetes értékelésének szempontjait. Ez pedig jogszabálysértő módon kihatott a döntésére is, amikor megalapozatlan távoltartó végzést hozott.
[9] A másodfokú bíróság – végzésének indokolása szerint – a kérelmezőtől nem várta el előadása bizonyítását, elegendőnek tekintette az események valószínűsítését. Ez azonban sérti a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (Hketv.) 16. § (1) bekezdésében foglaltakat, ami a rendelkezésre álló bizonyítékok összességében való értékelését követeli meg, összhangban a Pp. előírásaival. A másodfokú bíróság a valószínűség szintjén sem támasztotta alá a végzését, olyan megállapításokat tett, amelyek alapvetően ellentmondanak az ügyben keletkezett iratok tartalmának, de még a kérelmező előadásainak is.
[10] A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[11] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
[12] A Hketv. miniszteri indokolásának általános része kimondja, a törvény arra irányul, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne. Az a célja, hogy hatékony és megfelelő jogszabályi védelmet nyújtson az ártatlan áldozatoknak. A törvény 1. §-a határozza meg azt, hogy milyen magatartás tekinthető hozzátartozók közötti erőszaknak. Az (1) bekezdés a) pontja értelmében ennek minősül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység. A 16. § (1) bekezdése értelmében megelőző távoltartást a bíróság akkor rendel el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából, a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. Ezen rendelkezést azonban az értelmező rendelkezések között elhelyezkedő – korábban idézett – 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban kell értelmezni, illetve alkalmazni.
[13] A fentiekkel szemben a másodfokú bíróság kizárólag a Hketv. 16. § (1) bekezdésének szövegét elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a távoltartás elrendeléséhez – ami átmenetileg korlátozza a kérelmezett tartózkodási szabadságát, szülői felügyeleti jogát, illetve a gyermekével való kapcsolattartási jogát – elegendő a hozzátartozók közötti erőszak megtörténtének valószínűsítése. A Hketv. 16. § (1) bekezdésében foglaltakat azonban – a korábban kifejtettek szerint – a törvény egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni, tekintettel arra is, hogy a megelőző távoltartás elrendeléséről való döntéshez az eset összes körülményének figyelembevétele szükséges. Ilyenek többek között az érintettek által előadott tények, illetve a felek magatartása és viszonya.
[14] A másodfokú bíróság maga is rögzítette, hogy jelen esetben a felek kapcsolata igen kiélezett stádiumába jutott, a hosszabb ideje felhalmozódott feszültségek, a házasság megromlása vezethetett a május 29-i konfliktushoz.
[15] Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy alappal lehetett következtetni arra, miszerint a kérelmezett már korábban is bántalmazta a kérelmezőt. Ezt ugyanis a kérelmező előadásán kívül egyéb bizonyíték nem támasztotta alá.
[16] Ugyanakkor a kérelmező és a kérelmezett előadásából az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, miszerint bár a házas felek kapcsolata nem volt harmonikus és az intim viszony közöttük már korábban megszakadt, azonban a konfliktusok akkor váltak kiélezettebbé, amikor a kérelmezett tudomást szerzett a kérelmező külső viszonyáról, és ennek következtében bontóperi eljárást kezdeményezett, kérve a gyermekek nála történő elhelyezését is. Ezután került sor a 2014. április 27-i veszekedésre, majd a május 29-i szóváltásra és dulakodásra, mely utóbbit – nem vitásan – a kérelmező indukált azzal, hogy amikor enyhén ittas férje hazaérkezett, felelősségre vonta amiatt, hogy keveset segít otthon. Ezzel szemben a meghallgatása során a kérelmező maga adta elő, hogy míg korábban a kérelmezett kevés házimunkát végzett, ebben az utóbbi években kedvező változás történt.
[17] A kérelmező április 27-én és május 29-én kihívta a rendőrséget, intézkedésre azonban egyik esetben sem került sor. A hatóság az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére okot adó körülményeket nem észlelt. A kérelmezett által állított kölcsönös dulakodást, illetve a kérelmező lefogását támasztotta alá a kérelmező kisebb sérüléseiről készült látlelet is.
[18] Kétségtelen, hogy a kérelmezett elítélendő módon viselkedett, amikor a vita elfajulása következtében a kérelmező mobiltelefonját összetörte, illetve a kérelmezőt a gyermekek előtt többször leköpte, azonban a válófélben lévő házastársak között megvalósult, konfliktushelyzetben történt egyszeri cselekedete nem szolgált alapul a személyi szabadságát súlyosan korlátozó, azzal az adott esetben arányban nem álló távoltartás elrendelésére, ezt a gyermekek érdeke sem tette indokolttá.
[19] A bizonyítékok összességének okszerű mérlegelésével, ennek keretében a felek személyes meghallgatásával jutott tehát az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, miszerint hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére nem lehetett megalapozottan következtetni. A bizonyítékok okszerű mérlegelése pedig a másodfokú bíróságot is köti. Az indokolatlan felülmérlegelés következtében eltérő tényállás megállapítása és emiatt más jogkövetkezmény levonása az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés (BH 2006.403.).
[20] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Kúria Pfv. II. 21.305/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás