PK ÍH 2015/71.
PK ÍH 2015/71.
2015.06.01.
Ha a végrehajtás büntetőbíróság által megítélt polgári jogi igény behajtására indult, a polgári per lefolytatását feltételező költségmentességi szabályok a végrehajtást kérő személyes költségmentesség iránti kérelmének elbírálása során nem alkalmazhatók. Ha ilyen esetben az önálló bírósági végrehajtó előtti eljárásban merül fel első ízben költségek előlegezésének szükségessége, a végrehajtást kérőnek a költségmentesség általános feltételeinek fennállását kell igazolnia, és nem azt, hogy az engedélyezés feltételei utóbb következtek be [Pp. 86. § (2) bek.; 6/1986. (VI. 26.) IM rend. 4. §, 6. §, 10. §].
Az elsőfokú bíróság elutasította a végrehajtást kérő személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a végrehajtási lap kiállítása megtörtént, ezáltal az eljárás befejezést nyert. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 10. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a felet az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatala után csak akkor lehet személyes költségmentességben részesíteni, ha az engedélyezés feltételei utóbb következtek be, ezt azonban a végrehajtást kérő nem igazolta. Másrészt az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem állnak fenn a költségmentesség engedélyezésének a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei. A végrehajtást kérő 2013. évi jövedelme havi 53 440 Ft volt, 2014-ben pedig az önkormányzati lakhatási támogatással és lakásfenntartási támogatással együtt 59 725 Ft havonta. A végrehajtást kérő életkörülményeire vonatkozó olyan következtetés nem volt levonható a beadványok tartalmából, hogy a létfenntartása veszélyeztetve lenne.
A végrehajtást kérő a végzés megváltoztatását és költségmentesség engedélyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a személyes költségmentesség feltételeinek fennállása 2009-ben következett be, akkor vált nyugdíjassá. Jövedelmi viszonyai nyugdíjba vonulásakor rosszabbodtak, jelenleg 54 700 Ft a nyugdíja. A 98 000 Ft összegű végrehajtási költség megfizetése a létfenntartását veszélyezteti figyelemmel arra, hogy a befizetendő összeg jelentősen meghaladja a nyugdíjának összegét.
A fellebbezés alapos.
A felterjesztett iratokból a másodfokú bíróság megállapította, hogy a végrehajtást kérő javára a Fővárosi Törvényszék 22.B.x/2008. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.x/2013. számú ítélete kötelezte az adóst arra, hogy a végrehajtást kérőnek fizessen meg bűncselekménnyel okozott kár megtérítése címén 9 000 000 Ft-ot és ennek 2004. február 27-től a kifizetésig járó törvényes kamatait. A büntetőeljárásban a végrehajtást kérőt tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, s miután a polgári jogi igényt büntetőbíróság ítélte meg, polgári per lefolytatására nem került sor, amiből következne, hogy a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 10. § (1) bekezdés c) pontját alkalmazni kellene.
A végrehajtási lap kiállítása iránti kérelemhez sem volt szükség költségmentesség engedélyezését kérni, mivel a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt a végrehajtást kérőnek az illetéket nem kellett előlegeznie. Az eljárás jelen szakaszában merült fel, hogy az önálló bírósági végrehajtó felé az eljárás kezdetén kellene a végrehajtást kérőnek munkadíjat fizetnie. Ebből az következik, hogy érdemben kell megvizsgálni, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1) vagy (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállanak-e. Az elsőfokú bíróság végzése annyiban helytálló, hogy a 6. § (1) bekezdés szerinti feltétel hiányzik, hiszen a végrehajtást kérő nyugdíja magasabb, mint a legkisebb öregségi nyugdíj, ami jelenleg 28 500 Ft.
Nem hagyható figyelmen kívül azonban az a tény sem, hogy a végrehajtást kérő lakhatási támogatásban, illetve lakásfenntartási támogatásban részesül nyilvánvalóan az anyagi helyzete miatt. Ugyanakkor a végrehajtást kérő a becsatolt nyilatkozatok közül nem töltötte ki a vagyoni helyzetről szóló nyilatkozatot, tehát a kérelemből nem állapítható meg, hogy a végrehajtást kérő rendelkezik-e olyan vagyonnal, amelyből a végrehajtó munkadíját ki tudná fizetni, illetve az a létfenntartását veszélyezteti-e.
Miután a végrehajtást kérő kérelmét jogi képviselő közreműködése nélkül nyújtotta be, ezért az elsőfokú bíróságnak ebben a körben hiánypótlást kellett volna elrendelnie.
A fentiekből a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, így az elsőfokú bíróságot a Vht. 224. § (1) bekezdése és a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a folytatódó eljárásban hiánypótlásra kell felhívnia a végrehajtást kérőt annak érdekében, hogy a vagyoni helyzetére vonatkozó nyilatkozatot is töltse ki, valamint nyilatkozzon a havi kiadásaira is. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, a végrehajtást kérő létfenntartása veszélyben van-e vagy sem, illetve a Kmr. 6. § (2) bekezdése alapján a végrehajtást kérő részére a költségmentesség méltányosságból engedélyezhető-e vagy sem.
(Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.912/2014/1.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás