PK ÍH 2015/72.
PK ÍH 2015/72.
2015.06.01.
Ha az alperes az ítélet elleni fellebbezésével kapcsolatos hiánypótlási eljárás keretében kér illetékfeljegyzési jogot, úgy kell tekinteni, mintha az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét a fellebbezéssel együtt terjesztette volna elő. A kérelmet a hiánypótlásra vonatkozó szabályokra figyelemmel nem lehet elkésettnek tekinteni [Pp. 95. § (2), (5) bek., 235. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában rögzítette, hogy korábban az adóst fellebbezése hiányainak pótlására, azaz 350 000 Ft fellebbezési illeték lerovására és a jogi képviselő által ellenjegyzett fellebbezés előterjesztésére szólította fel. Az adós beadványán ezt követően a fellebbezési illetéket nem rótta le, hanem illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. Ennek indokolásául arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt és az adós által fellebbezésében sérelmezett biztosítási intézkedés az adós gazdasági tevékenységét nagymértékben és súlyosan hátráltatja, ennek tartós fennállása fizetésképtelenségét fogja eredményezni. Bankszámlái zárolása miatt fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, így nincs olyan helyzetben, hogy a fellebbezési illetéket lerója.
Az elsőfokú bíróság a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet rendelkezéseire figyelemmel a kérelmet alaptalannak találta. Kiemelte, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. § (2) bekezdése szerint költségmentesség engedélyezését a kérelmező a per megindítása előtt, vagy azzal egyidejűleg, illetve az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozataláig, míg az alperes vagy kérelmezett legkésőbb a fellebbezés (ellentmondás) előterjesztésével egyidejűleg kérheti. Ezen rendelkezésből – figyelemmel a BDT 2009.2145 számon közzétett eseti döntésére – arra a következtetésre jutott, hogy az adós költségkedvezmény iránti kérelme előterjesztésével elkésett. Nem tekinthető ugyanis kellő időben előterjesztettnek a költségkedvezmény (illetékfeljegyzési jog) engedélyezése iránti kérelem, ha az alperes a fellebbezés előterjesztésekor ez irányú kérelemmel nem élt, csupán a fellebbezéssel kapcsolatos hiánypótlásra irányuló felhívást követően kéri illetékfeljegyzési jog engedélyezését. A bíróság csupán a határidőben, azaz a fellebbezéssel egyidejűleg előterjesztett illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet kell, hogy érdemben vizsgálja, az ezt követően, elkésetten és még ezenfelül hiányosan előterjesztett kérelmet viszont nem. A Pp. 104. § (1) bekezdése és 105. § (1) bekezdése értelmében a törvényi határidő leteltével, a fellebbezés előterjesztését követően az elmulasztott cselekmény nem pótolható, azaz hatályosan illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem nem terjeszthető elő. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az adós részéről elkésetten és hiányosan, a jogszabályokban előírt igazolások csatolása nélkül előterjesztett illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet elutasította. Végzésével egyúttal felhívta az adóst a szükséges fellebbezési illeték lerovására.
A végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság határozatának a megváltoztatását és részére illetékfeljegyzési jog engedélyezését.
Fellebbezésében egyrészt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a Pp. 237. §-a és 95. § (2) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívást elmulasztotta, és akkor is, amikor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az elsőfokú bíróság 2. sorszám alatti biztosítási intézkedést elrendelő végzése miatt került abba a helyzetbe, hogy a jogorvoslati eljárási illetéket nem tudja megfizetni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 1. §-ában megfogalmazott alapelv megsértésével járt el, amikor a fellebbezését arra hivatkozással utasította el, hogy a fellebbezés benyújtásakor nem terjesztett elő illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet, noha annak feltételei a jogorvoslati eljárás során csak később következtek be. Utalt arra is, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a Pp. 237. §-ában írt következmény alkalmazására nincs lehetőség, ha a felet tévesen hívja fel a bíróság hiánypótlásra. Az elsőfokú bíróság a 8. sorszám alatti végzésével elutasította az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet, melynek indokolásában ad számot arról, hogy a 6. sorszám alatti végzésében tévesen hívta fel az adóst 350 000 Ft jogorvoslati illeték megfizetésére. Ezen téves felhívásra is figyelemmel a kérelem elutasításának nem volt helye.
A végrehajtást kérő ellenkérelmében mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az adós a fellebbezését a 2. sorszámú biztosítási intézkedést elrendelő végzéssel szemben elkésetten terjesztette elő. Erre figyelemmel a fellebbezést ezen okból kellett volna elutasítania az elsőfokú bíróságnak, így pedig az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem elbírálása is okafogyottá vált.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak a BDT 2009.2145. számon közzétett eseti döntéssel egyező álláspontját, azaz azt, hogy ne lenne határidőben előterjesztettnek tekinthető az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem, ha a kérelmező a fellebbezés előterjesztésekor ez irányú kérelemmel nem élt, csupán a hiánypótlás keretében terjeszt elő ilyen kérelmet.
Az vitássá nem tehető, hogy a Vht. 9. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazni kell a Pp. 235. § (2) bekezdését, illetve a Pp. 95. §-át. A Pp. 95. § (2) bekezdése szerinti a hiánypótlás csak akkor mellőzhető, ha erre jogszabály kifejezetten lehetőséget ad [például Pp. 124. § (2) bekezdés]. Jelen esetben sem az illetékfeljegyzési jog engedélyezéséről rendelkező 1990. évi XCIII. törvény, sem ezen törvény 74. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Ebből viszont az következik, hogyha a fél fellebbezését hiányosan terjeszti elő, nem ró le fellebbezési illetéket és ezt megelőzően költségkedvezményben sem részesült, a bíróság nyilvánvalóan a Pp. 235. § (2) bekezdése alapján nem mellőzheti a Pp. 95. § (2) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívást. Amennyiben a fél a hiánypótlási eljárás eredményeként költségkedvezmény iránti kérelmet terjeszt elő, a Pp. 95. § (5) bekezdésének a rendelkezése folytán ezt úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be fellebbezését. Ez tehát azt jelenti, hogy ez esetben úgy kell tekinteni, hogy az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet az adós a fellebbezéssel együtt terjesztette elő. Miután a költségkedvezmény iránti kérelem hiányos, így a bíróság ismételten nem mellőzheti a Pp. 95. § (2) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívás kiadását annak érdekében, hogy a kérelem érdemben elbírálható legyen, miután az nem tekinthető elkésettnek a Pp. 95. § (5) bekezdésének a rendelkezése folytán.
Mulasztott a bíróság, amikor a fenti eljárásjogi szabályok ellenére az előterjesztett kérelem hiányainak a pótlására nem hívta fel az adóst, és mellőzte a kérelem érdemi elbírálását.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 224. § (1) bekezdése, Pp. 259. §-a és a 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban mindenekelőtt fel kell hívni az adóst az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméhez szükséges adatok közlésére, ennek elmulasztása esetén a megfelelő jogkövetkezmény alkalmazására figyelmeztetni kell őt, illetve amennyiben a szükséges hiányokat az adós pótolja, úgy kérelmét érdemben kell elbírálni.
(Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.26.375/2014/1.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás