PK ÍH 2015/73.
PK ÍH 2015/73.
2015.06.01.
Ha a szakértői intézet igazgatója a kirendelést követően bejelentette az általa kijelölt szakértők nevét, szakterületét, és nem jelezte, hogy a feltett kérdések megválaszolásához olyan vizsgálatot kell elvégezni, amelyhez más szakértő igénybevétele szükséges, a fél a szakértői díjat megállapító végzés elleni fellebbezésében alappal nem kifogásolhatja, hogy a kérdések megválaszolása indokolta volna más szakterületen jártas szakértő bevonását. A szakértői díj megállapítása kapcsán a szakvélemény megalapozottsága egyébként sem vizsgálható, a szakértő által elfoglalt szakmai álláspont helyessége nem értékelhető [Pp. 187. §; 2005. évi XLVII. tv. 13. § (4) bek. d) pont; 3/1986. (II. 21.) IM rend. 1. § (9) bek.].
Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetének díját 101 600 forintban állapította meg, amelyből 80 000 forint volt a munkadíj és 21 600 forint az áfa. A perben fennálló tárgyi költségfeljegyzési jogra tekintettel a megállapított díj kiutalása érdekében megkereste a költségmentes ellátmány kezelőjét. Felhívta egyúttal a feleket a szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeik előterjesztésére.
Végzésének indokolása szerint a kirendelt szakértő a szakvéleményt elkészítette és megfelelő példányszámban előterjesztette. Díjjegyzéke a 3/1986. (II. 21.) IM rendeletnek mindenben megfelelt.
A végzéssel szemben annak megváltoztatása, a szakértői díj megállapításának és kifizetésének a mellőzése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Kifejtette, hogy az általa feltett kérdések megválaszolása indokolta volna az ortopédia, diabetológia és angiológia területén jártas szakértő bevonását a vélemény elkészítésébe. Sérelmezte, hogy az eljárt dr. B. K. ennek szükségességét a bíróság felé nem jelezte, és patológusként a szakterületébe nem tartozó kérdésekre adott választ. Álláspontja szerint ennek következtében a szakvélemény megalapozatlan megállapításokat tartalmaz. Kifogásolta, hogy a jogerős büntető ítélet ellenére a sérelmére elkövetett és maradandó egészségkárosodását okozó bűncselekményt a szakértő következetesen balesetnek minősítette. Álláspontja szerint a büntetőügyben és a kártérítési perben kirendelt szakértőnek a munkaképesség-csökkenésének mértékére vonatkozó eltérő megállapításai önmagukban indokolnák másik szakvélemény beszerzését. Utalt arra, hogy a szakvélemény gyógytorna és ápolás szükségességével kapcsolatos megállapításai a bizonyított tényekkel ellentétben állnak. Állította, hogy mozgáskorlátozottsága kizárólag a bántalmazásának a következménye. Vitatta a szakértő ok-okozati összefüggésre vonatkozó megállapításainak helyességét. Hivatkozott arra, hogy dr. B. Gy. elmeorvos szakértővel csupán egyetlen alkalommal találkozott néhány percre, ezért az általa készített vélemény nem megfelelő vizsgálatokon alapul.
Az alperesek észrevételezték, hogy a szakértői díj megalapozottan került megállapításra. A tárgyi költségfeljegyzési jog folytán azt a költségmentes ellátmányból kell kiutalni. A felperes további kifogásai a szakvélemény érdemére vonatkoznak, amelyek annak kiegészítése révén vagy a szakértők meghallgatásával tisztázhatók.
A fellebbezés nem megalapozott.
A Pp. 187. § (2) bekezdésére és 233. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a végzés rendelkezései közül kizárólag a szakértői díj megállapítása ellen volt helye fellebbezésnek. A jogorvoslati kérelem tartalma szerint a felperes ezt a rendelkezést támadta.
Az elsőfokú bíróság az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetét a felek indítványa alapján rendelte ki. Az Intézet ennek megfelelően a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 17. § (3) bekezdése értelmében maga állapította meg.
Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az igazságügyi szakértőnek, az igazságügyi szakértői intézménynek, az orvostudományi képzést folytató egyetem igazságügyi orvostani intézetének, a szakértői vélemény végett megkeresett egyéb szervnek, továbbá a szakértőként alkalmazott más személynek, valamint a szaktanácsadónak szakértői tevékenységéért munkadíj és költségtérítés (a továbbiakban együtt: szakértői díj) jár. Az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek, valamint a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet igazságügyi szakértői intézmény.
A (2) bekezdés kimondja, hogy a szakértői díj e rendeletben meghatározott összege az igazságügyi szakértői tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza, azt az e rendeletben meghatározott szakértői díj összegén mint adóalapon felül kell felszámítani, ha a szakértő az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adó felszámításra kötelezett.
Az (5) bekezdés értelmében, ha a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapíthatja meg, e rendeletnek a díj megállapítására és kifizetésére vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell. A munkadíjra, a jelenléti díjra és a szakértő költségeire vonatkozó rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha ezt a szakértő kérte.
A (9) bekezdés a kirendelő szerv feladatává teszi, hogy a szakértői díj megállapítása előtt a szakértő által felszámított díj összegét, valamint indokoltságát, így különösen a szakértői vizsgálatra és a vélemény elkészítésére feltüntetett óraszámok, valamint a letétbe vagy bizalmi őrzésbe helyezett szakértői díj összegén felüli díjigény megalapozottságát ellenőrizze.
Az ítélőtábla egyetértett az alperesekkel abban, hogy a felperes kifogásai zömmel a szakvélemény érdemére vonatkoztak. A szakértői díj megállapítása során azonban a szakvélemény megalapozottsága nem vizsgálható, a szakértő által elfoglalt szakmai álláspont helyessége nem értékelhető. Kirendelését követően a Szakértői Intézet igazgatója bejelentette az általa kijelölt szakértők nevét, szakterületét, továbbá a 2005. évi XLVII. törvény 13. § (4) bekezdés d) pontja alapján fennálló kötelezettsége ellenére nem jelezte, hogy a feltett kérdések megválaszolása más szakértők bevonását is szükségessé tenné. A megnevezett szakértők közül egyébként dr. B. K. nem patológusként, hanem igazságügyi orvosszakértőként működött közre a szakvélemény elkészítésében.
Az előterjesztett szakvélemény tartalmazta a feltett kérdésekre vonatkozó válaszokat és az azokkal összefüggő megállapításokat. A Szakértői Intézet az orvosszakértő részéről négy, az elmeorvos részéről pedig két órát számított fel a szakértői vizsgálatok elvégzésére és a szakvélemény elkészítésére. Az iratok tanulmányozásának szükségességére is figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint ez a munkaóra mennyiség az elvégzett szakértői tevékenységgel arányos volt.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pkf.25.019/2015/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás