Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

GÜ BH 2015/74

GÜ BH 2015/74

2015.03.01.
Nincs helye közjegyzői előzetes bizonyítás keretében szakértő kirendelésének, ha a csődeljárásban az ingatlan forgalmi értékének meghatározására irányuló kifogás alapján eljárás van folyamatban [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 15. § (3) bek.; 2008. évi XLV. tv. 21. § (2) bek.].
[1] Az adós kérelmére indult csődeljárásban a bíróság 2013. november 6-án tette közzé a moratóriumra vonatkozó végzését, vagyonfelügyelőként az F. Kft.-t rendelve ki.
[2] A vagyonfelügyelő 2014. február 13-án érkezett beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy a csődeljárásban egyezség nem jött létre. Az adós két alkalommal tartott csődegyezségi tárgyalást. 2014. január 3-án a tárgyalást felfüggesztették, figyelemmel arra, hogy a bíróság előtt még folyamatban volt az X. Bank Zrt. által benyújtott kifogás elbírálása, melynek tárgya a biztosított hitelezői osztályban figyelembe vehető szavazatok száma volt. A második, 2014. február 3-án tartott egyezségi tárgyaláson már rendelkezésre állt a bíróság 19. sorszámú végzése, mely meghatározta az adós tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékét, s ez alapján a vagyonfelügyelő megállapította azt, hogy a két biztosított hitelezőt hány szavazat illeti meg. Az egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezői osztályban az adós az egyezségi ajánlatához nem kapta meg a szavazatok több mint felét.
[3] Az egyezségi tárgyalást követően az adós kifogást nyújtott be, támadva a szavazatok meghatározásának alapjául szolgáló, az X. Bank által kezdeményezett közjegyzői eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapításait, mely a bíróság döntésének alapjául szolgált a 19. sorszámú végzésben. Állította, hogy az ingatlanra vonatkozó szakértői véleményben megállapított forgalmi értéknek éppen kétszerese az adó- és értékbizonyítványban meghatározott forgalmi érték, s kérte ennek értékelését is az ingatlan értéke meghatározásánál, s így a szavazatok megállapításánál.
[4] A bíróság végzésében a kifogást elutasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a csődeljárás során a vagyonfelügyelő részére különböző ingatlanszakértői értékbecslést bocsátottak rendelkezésre: az X. Bank Zrt. által átadott értékbecslés szerint a három ingatlan piaci értéke 546 000 000 Ft, az adós által rendelkezésre bocsátott értékbecslések szerint 749 000 000 Ft volt, a vagyonfelügyelő ez utóbbit fogadta el. A bíróság hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat a magánszakértő véleményét a fél véleményeként kezeli, ugyanakkor a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértői vélemény ugyanolyan bizonyíték, mint a perben kirendelt szakértő által adott szakvélemény, ezért fogadta el az igazságügyi szakértő által megállapított értéket.
[5] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján megszüntette, mert az adós és hitelezői között nem jött létre csődegyezség.
[6] Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] A fellebbezésben foglaltak kapcsán utalt arra, hogy az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 21. § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalom a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárásra vonatkozik, márpedig az adott csődeljárást nem a kérelmező indította és nem is ellene indították azt. Ebből következően a szóban forgó törvény nem zárja ki a csődeljárásban benyújtott szakértői vélemény figyelembevételét.
[8] Az adó- és értékbizonyítvánnyal kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, hogy inkább az ingatlanforgalmi szakértő véleményét fogadta el. Az adó- és értékbizonyítvány (Itv. 101. §) ugyanis elsősorban az illeték- és adófizetési kötelezettség alapjának meghatározása céljából kerül kiállításra, míg a szakértői vélemény kifejezetten az ingatlan forgalmi értékének a megállapítására irányult, továbbá részletesebb szempontok figyelembevételével állapította meg a forgalmi értéket.
[9] Az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen az adós élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a hitelezők besorolására vonatkozó kifogásnak adjon helyt, ennek következtében állapítsa meg, hogy a csődegyezség létrejött a 2014. február 3-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson előterjesztett egyezségi javaslat elfogadásával.
[11] Álláspontja szerint a bíróság saját eljárásával – felhívásával – is ellentmondóan súlyos, kirívó mérlegelési hibát vétett a csalárd szakvélemény elfogadásával. A másodfokú bíróság nem indokolta meg a fellebbezésben írtakkal kapcsolatos döntést.
[12] A közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi szakértői véleménnyel kapcsolatban a bíróság nem fejtette ki, a hitelező, mint kérelmező által indított kifogásolási eljárás miért nem bírósági eljárás. A Tv. 21. § (2) bekezdése azt célozza ugyanis, hogy a bíróság előtt már folyó eljárásban a felek ne a bíróság kikerülésével szerezzék be a szakvéleményt. Hivatkozott a Cstv. 6. § (1) és (3)–(4) bekezdésében írtakra, s ebből következően megállapította, hogy a hitelező az általa vagy ellene indított eljárásban félnek minősül.
[13] Az X. Bank Zrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[14] A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy a cégnyilvántartásból megállapíthatóan az adós ellen 2014. július 28-án a felszámolás megindult.
[15] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[16] Az adós felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróságnak a csődeljárás során lefolytatott, 1. illetve a 2. számú eljárásokban hozott határozatait támadta, mert e két végzés alapozta meg a biztosított hitelezői csoportban az X. Bank Zrt. számára a többségi szavazatot. Az 1. számú eljárásban a bíróság megállapította az ingatlanok forgalmi értékét, ezzel a biztosítékul szolgáló vagyontárgyak értékét, amely alapján a biztosított hitelezők szavazata megállapítható. A végzésben foglaltak eredményeként az adós egyezségi javaslatát támogató E. I. hitelező biztosított hitelezői csoportba sorolt szavazata az X. Bank Zrt.-hez képest kisebbségbe került.
[17] Az adós az egyezségi tárgyalás, a hitelezők szavazata után nyújtotta be a kifogását a 2. számú eljárásban, amelyben azt támadta, hogy a bíróság miért fogadta el az X. Bank Zrt. által becsatolt, a közjegyzői eljárásban beszerzett igazságügyi szakvéleményben foglalt forgalmi értéket.
[18] A Kúria álláspontja szerint, ha a biztosítékok értékének a meghatározása a kifogás tárgya – mint az az 1. számú eljárásban volt –, akkor az abban meghatározott tényállás alapján, az ott hozott határozatnak megfelelő vagyonfelügyelői intézkedés egy másik kifogással már nem támadható, a csődeljárás szempontjából res iudicatának minősül, figyelemmel arra, hogy az érintett hitelezőnek joga van az eljárásban részt venni, álláspontját kifejteni. A bíróság ugyanis a Cstv. 51. §-a megfelelő alkalmazásával [Cstv. 15. § (3) bekezdés] elbírálta a vagyonfelügyelő állított jogszabálysértő tevékenységét, s ez a határozat – függetlenül attól, hogy a vagyonfelügyelőnek ugyanazt a jogszabálysértő tevékenységét egy másik hitelező, vagy az adós állítaná – már nem vizsgálható.
[19] Mindezek alapján a Kúriának azt kellett megvizsgálnia, hogy jogszabálysértő-e a jogerős végzés az 1. számú kifogás alapján indult eljárásban hozott határozat, és annak következményei tekintetében.
[20] Az adós e körben azt kifogásolta, hogy a bíróság elfogadta az X. Bank Zrt. által becsatolt, az általa kezdeményezett közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt. Az adós állította, hogy a szakértő nem vizsgálta meg az ingatlanokat, és a közjegyzői eljárás szabálytalan volt.
[21] A Tv. 9. § (1) bekezdés d) pontja szerint nincs helye az eljárásban bizonyításnak, ha lefolytatásához a kérelmezőtől eltérő személy birtokában lévő okirat vagy dolog (a továbbiakban: szemletárgy) megfigyelése, vizsgálata szükséges, és a kérelmező nem rendelkezik a szemletárgy birtokosának arra irányuló – közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt – nyilatkozatával, hogy vállalta a szemletárgy felmutatását, megfigyelésének, vizsgálatának lehetővé tételét.
[22] Figyelemmel arra, hogy az adós nem tett arra vonatkozó nyilatkozatot, mely szerint a szakértő a szemletárgyat – az adós ingatlanait – megtekintheti, a Tv. 9. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltételek sem álltak fenn. Ezt erősíti meg a szakértői vélemény is, amely szerint a szakértőnek csak külső megtekintésre és a hitelező által rendelkezésre bocsátott korábbi fényképek megvizsgálására volt lehetősége.
[23] A Tv. 21. § (2) bekezdése szerint a kérelmet a közjegyzőnek el kell utasítania, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt a kérelmező be kívánja szerezni, a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban. Az e rendelkezés ellenére készült szakvélemény a kérelmező által vagy ellene indított bírósági eljárásban, illetve a kérelmező ellen indított büntetőeljárásban nem használható fel.
[24] A kérdés az, hogy a „kérelmező által ...indított más bírósági eljárás” fogalmába a csődeljárást kell-e érteni – mint ahogyan azt a jogerős végzés tette –, vagy pedig a kifogás alapján indult eljárást – mint ahogyan azt az adós értette.
[25] A Tv. 19. § (1) bekezdés c) pontját is figyelembe véve nem vitásan per előtti előzetes bizonyításról van szó akkor, ha a közjegyzőtől kérik igazságügyi szakértő kirendelését. Ez azt jelenti, hogy nem lehet folyamatban olyan más bírósági eljárás az adott ügyben, amely ugyanarra a kérdésre vonatkozik, mint amelyben az előzetes bizonyítás részeként a szakértő kirendelését kérik.
[26] A csődeljárást valóban nem a hitelező indította – jóllehet az adós által kezdeményezett csődeljárásban a hitelező ellenérdekű félként szerepel, tehát „ellene indított” eljárásként is felfogható a csődeljárás a hitelező tekintetében. A kifogás alapján indult eljárást azonban, amely a hitelező által vitatott értékű biztosíték értékének a meghatározására irányult, a hitelező kezdeményezte.
[27] A Kúria álláspontja szerint e körben az adós megalapozottan állította, hogy előzetes bizonyításnak nem lett volna helye. Ebből következően a bíróság a közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményét a Tv. 21. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint nem használhatta volna fel.
[28] A kifejtettek azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy nem került a bírósághoz benyújtásra a hitelezők által aláírt, vagyonfelügyelő által ellenjegyzett csődegyezség (Cstv.21. §), a csődeljárás megismétlésére pedig a jogszabály nem ad lehetőséget. Nincs azonban elzárva az adós attól, hogy a felszámolási eljárásban – amennyiben a feltételek fennállnak – a hitelezőkkel egyezséget kössön. A felszámolási eljárásban arra is lehetőség nyílik, hogy amennyiben vita van a zálogtárgy értéke tekintetében, a bíróság igazságügyi szakértőt rendeljen ki annak megállapítása érdekében.
[29] Miután a csődeljárásban egyezség nem jött létre, a bíróság jogerős végzésében a Cstv. 21/B. §-ában foglaltak alapján helytállóan szüntette meg az eljárást.
[30] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.279/2014.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére