PÜ BH 2015/8
PÜ BH 2015/8
2015.01.01.
I. Az eredetileg ideiglenesnek szánt kapcsolattartási rend a különélő szülő és a gyermekek között véglegessé válik, ha a felek – a gyakorlatban és perbeli nyilatkozattal is – megerősítik, hogy a részegyezségben foglaltakat magukra nézve a jövőben is kötelezőnek tartják.
II. A különélő szülő tartásdíj-fizetési kötelezettsége nem csökkenthető azon az alapon, hogy a gyermekeknek időszakosan saját elhatározáson alapuló természetbeni juttatásokat nyújt [Csjt. 18. § (3) bek., 69/C. § (1) bek., 69/A. § (2) bek., Pp. 1. §, 2. §, 3. § (3) és (6) bek., 8. §].
[1] A peres felek házasságából 2003. szeptember 18-án V., 2006. november 22-én pedig M. utónevű gyermekek születtek. A házastársak kapcsolata fokozatosan megromlott, az életközösség megszűnt. A felperes 2010 júniusában a két gyermekkel elköltözött a házastársi közös lakásból. Ezt követően mindkét peres fél új életre rendezkedett be.
[2] Az alperes 2010. január 8-án nyújtott be keresetet a gyermekek nála történő elhelyezése iránt. A bíróság 2010. február 23-án 4-I. sorszámú végzésével ideiglenes intézkedést hozott, melyben a két gyermek anyai elhelyezéséről döntött és jelen per alperesét havi 15 000-15 000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Ugyanezen perben, a 2010. június 1-jén megtartott tárgyaláson, a felek a 11. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt, a bíróság által jóváhagyott, jogerős részegyezséggel szabályozták az apai kapcsolattartás rendjét. Ennek értelmében jelen per alperese szerdánként reggel 7 órától 19 óráig jogosult a kapcsolattartásra, valamint minden páratlan héten pénteken 16 órától vasárnap 19 óráig. Megilleti továbbá minden páros ünnep másnapja, valamint az őszi-téli-tavaszi szünetek első fele. A felek rendezték a kapcsolattartást a 2010 nyári időszakra vonatkozóan is. A kapcsolattartás ezt követően, a peres eljárás folyamata alatt a fentieknek megfelelően működött, csupán a 2011. évi nyári kapcsolattartásról kellett az elsőfokú bíróságnak az alperes kérésére, a felek megállapodásának hiányában rendelkeznie.
[3] 2010. január 20-án a felperes is bírósághoz fordult, és kérte a házasság felbontását, a kiskorú gyermekek nála történő elhelyezését, tartásdíjat és a kapcsolattartás „bírói gyakorlatnak megfelelő” szabályozását. A bíróság a pert jelen peres eljáráshoz egyesítette. Az alperes az ott előterjesztett kereseti kérelmét viszontkeresetként fenntartotta.
[4] Az elsőfokú bíróság részítéletével a gyermekeket a felperes nevelésébe és gondozásába helyezte el. Az alperest a gyermekeivel való kapcsolattartásra minden páros héten pénteken délután, az iskolai-óvodai szorgalmi időszak végétől, kedden reggel, az iskolai-óvodai szorgalmi időszak kezdetéig, továbbá minden szerdán, az iskolai-óvodai foglalkozás végétől a csütörtöki iskolai-óvodai kezdésig jogosította fel. Szabályozta a hétvégi, elmaradó kapcsolattartás pótlásának rendjét is. Előírta, hogy a felek a rendkívüli kapcsolattartást minden évben május 30-ig kötelesek egyeztetni. Ennek hiányában meghatározta a nyári kapcsolattartás rendjét is. Részletesen rendelkezett továbbá a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi, valamint a tavaszi és téli szünetekben esedékes kapcsolattartásról. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek havonta előre esedékesen a kiskorú gyermekek tartására 5000-5000 forint, összesen tehát 10 000 forint fix összegű gyermektartásdíjat. Megállapította, hogy az alperesnek 2009. augusztus 1. és 2011. november 30. között 260 000 forint gyermektartásdíj-hátraléka keletkezett, amit havi 10 000 forintos részletekben jogosult, illetve köteles törleszteni.
[5] A kapcsolattartás körében az elsőfokú bíróság nyomatékosan értékelte, hogy mindkét gyermek erősen kötődik az alpereshez, akit a gyermekeihez gyengéd és árnyalt érzelmek fűznek. Figyelemmel a peres felek lakóhelyének viszonylagos közelségére is, az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyermekek érdekében minél szélesebb körű kapcsolattartást célszerű biztosítani az alperes számára. Ezért a már kialakult hétvégi kapcsolattartási gyakorlatot további egy nappal bővítette, és a szerdai kapcsolattartással összefüggésben lehetővé tette, hogy a két gyermek az alperesnél aludjon, és innen menjen óvodába, illetve iskolába.
[6] Mivel az elsőfokú ítélet szerinti kapcsolattartási rendnek köszönhetően a felperes és az alperes közel azonos időtartamban gondozza a gyermekeket, ezért az elsőfokú bíróság az alperes tartásdíj-fizetési kötelezettségét az általános gyakorlattól eltérően kisebb mértékben állapította meg. A tartásdíj alapjának meghatározása során elfogadta az alperes – jövedelmére vonatkozó – előadásait. E szerint a gépjármű- oktató alperesnek évente mintegy 40-50 tanítványa van, akik körülbelül 80 000 forintot fizetnek a jogosítvány megszerzéséig. Az alperesnek 2011-ben 2 224 000 forint árbevétele keletkezett. Ezen adatok, illetve az alperes kiadásai alapján az alperest gyermekenként 12 500-12 500 forint tartásdíj megfizetésére lehetne kötelezni, azonban tekintettel arra, hogy az alperes jelentős időtartamú kapcsolattartásra jogosult, melynek során a gyermekek természetbeni eltartásáról ő gondoskodik, az elsőfokú bíróság az alperest gyermekenként csak 5000, összesen tehát 10 000 forint kiegészítő tartásdíj megfizetésére kötelezte. Ennek figyelembevételével állapította meg a gyermektartásdíj-hátralék összegét, az alperes által teljesített fizetés betudásával.
[7] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta. Az alperest terhelő gyermektartásdíj összegét gyermekenként havonta 15 000 forintra felemelte, ehhez képest a gyermektartásdíj-hátralék mértékét 820 000 forintra módosította. A nyári, időszakos kapcsolattartás tekintetében az elsőfokú bíróság részítéletét akként változtatta meg, hogy az alperest július hónap első és második hete, valamint augusztus első és második hete illeti meg, a kezdő nap 9 órájától a záró nap 19 órájáig, a szülők minden év május 31-ig történő eltérő megállapodásának hiányában. A tavaszi, az őszi és a téli időszakos kapcsolattartás a kezdő nap 9 órájától a záró nap 19 órájáig tart. Ezt meghaladóan a kapcsolattartásra vonatkozó összes részítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a kapcsolattartásra a felperes és az alperes között 2010. június 1-jén megkötött részegyezség az irányadó.
[8] A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melynek jelen felülvizsgálati eljárás hatálya alá tartozó részében, illetve az ezt pontosító érdemi nyilatkozatában a jogerős részítélet kapcsolattartásra és gyermektartásdíjra vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet vonatkozó rendelkezésének helybenhagyását kérte.
[9] A kapcsolattartásra vonatkozóan az alperes kifejtette, hogy a 2010. június 1-jén született részegyezség ideiglenes jelleggel, „kényszerből, felperesi és bírói nyomásra” született meg.
[10] A részegyezség létrejöttének körülményei és a felek akkori és jelenlegi szándéka szóba sem került a másodfokú tárgyaláson, pedig jogszabály írja elő, hogy azt a tényt, amire a bíróság az ítéletet alapozza, közölni kell a felekkel, és fel kell hívni a figyelmüket az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségükre és a bizonyítás eszközeire [Pp. 3. § (3) bekezdés, 163. § (3) bekezdés, 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény].
[11] A gyermektartásdíjra vonatkozóan a felülvizsgálati kérelem hangsúlyozta, hogy az eljárás során mindkét fél elfogadta az alperes átlagosan havi 50 000 forintos jövedelmét. A másodfokú bíróság nem a Csjt. 69/C. § (1) bekezdése alapján határozta meg a fizetendő tartásdíjat, hanem a bírói gyakorlat szerint, ez pedig jogszabálysértő. Ezen túlmenően az alperes eddig is és ezután is erején felül gondoskodik a gyermekeiről. A felperesnek megítélt magasabb összegű tartásdíj nem felel meg a Csjt. előírásának, és annak teljesítése anyagilag lehetetlen.
[12] Az alperes kérte az első-, illetve a másodfokú bíróság által megállapított gyermektartásdíj-hátralékra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését is, tekintettel arra, hogy az alperes folyamatosan gondoskodott a gyermekek természetbeni ellátásáról. A nem pénzbeni juttatások magas értéket képviseltek, ezért az alperes véleménye szerint a tartásdíj hátralékra vonatkozó részítéleti rendelkezés nem alapos.
[13] A felülvizsgálati kérelmében az alperes azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az eljárása során megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, ugyanis a rendelkezésére bocsátott dokumentumokat csak részben értékelte, a részítéletet nagyrészt ezek figyelmen kívül hagyásával hozta meg. Az előterjesztett bizonyítási indítványokat indokolás nélkül mellőzte, illetve csak azokat a körülményeket emelte ki, amelyek a felperesnek kedvezőbbek.
[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] 1) Elöljáróban a Kúria kiemeli, hogy ugyan az alperes felülvizsgálati kérelme erre vonatkozó indítványokat is tartalmaz, a felülvizsgálatnak mint rendkívüli jogorvoslatnak nem lehet tárgya a per folyamán hozott, azonban nem az ügy érdemét eldöntő végzés, így a gyermektartásdíj fizetésre, kapcsolattartásra, vagy gyermekelhelyezésre vonatkozó ideiglenes intézkedések [Pp. 270. § (2) bekezdés, BH 1997/7/342.], különös tekintettel arra, hogy ezen ideiglenes intézkedések az érdemi döntés meghozatalával (jelen esetben a részítélettel) hatályukat vesztik. A Pp. 271. § (1) bekezdésének h) pontja alapján nincsen helye felülvizsgálatnak a felek 2010. június 1-jén kelt részegyezségét jóváhagyó végzés ellen sem.
[16] A Pp. 271. §-a (3) bekezdésének c) pontja pedig kizárja a felülvizsgálatot abban az esetben, ha a gyermek elhelyezése iránti perben (ilyennek minősül az az eset is, amikor a gyermek elhelyezése iránti kérelmet a bontóperi eljárásban terjesztik elő) az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. Ezt a Kúria a jelen ügyben a 2. sorszámú végzésében egyértelműen kimondta, amikor a jogerős részítéletnek a gyermekek elhelyezésére vonatkozó rendelkezése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.
[17] 2) A fentiekre figyelemmel a jelen felülvizsgálati eljárásban az érdemi elbírálás tárgya kizárólag az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartás kérdése, illetve a gyermektartásdíj mértéke lehetett.
[18] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben mindkét kérdéskörrel kapcsolatban leszögezhető, hogy az eljárt bíróságok a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítást a megfelelő terjedelemben lefolytatták. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának sérelme nélkül állapította meg a tényállást és a Pp. 221. § (1) bekezdésében rögzített indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett. Az alperes nyilatkozattételi joga biztosítva volt, ezzel az eljárás folyamán folyamatosan élt is. Őt a bíróság személyesen meghallgatta, jogai ismeretében tette meg az eljárásjogi nyilatkozatait. Nem sérült a fegyveregyenlőség elve, illetve a tisztességes eljárás alapelve az első-, illetve másodfokú bíróság a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének is eleget tett [Pp. 1. §, 2. §, 3. §-ának (3) és (6) bekezdése, 8. §].
[19] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben tehát nem valósult meg olyan, az ügy érdemére lényeges kihatással járó eljárási szabálysértés, ami a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését megalapozhatta volna.
[20] a) A kapcsolattartásra vonatkozóan megállapítható, hogy ezt a kérdést a jogi képviselővel eljáró felek a 2006. június 1-jei tárgyaláson bírói végzéssel jóváhagyott részegyezséggel rendezték.
[21] Kétségtelen, hogy az egyezségkötés előzményeiből (a bíróság a gyermeket ideiglenes intézkedéssel az anyánál helyezte el), illetve egyes rendelkezéseiből (az egyezség csak a 2010. évi nyári időszakos kapcsolattartást szabályozta) levonható olyan következtetés is, hogy ugyan az egyezség szövegezésében annak ideiglenes jellege nem szerepel, azonban ténylegesen ideiglenes jellegűnek, csak a per időtartamára vonatkozónak szánták a felek a megállapodást. Ennek azonban ellentmond, hogy az egyezség megkötését követően a kapcsolattartás huzamos ideig zavartalanul, az abban foglaltaknak megfelelően zajlott, illetve zajlik jelenleg is. A 2010. november 29-i tárgyaláson pedig a felek képviselői bírói kérdésre előadták, hogy a részegyezségben foglaltakat magukra nézve a jövőben is kötelezőnek tartják.
[22] Ha tehát eredetileg ideiglenesnek is szánták a felek a kapcsolattartásra vonatkozó megállapodást, az a gyermekelhelyezésre vonatkozó részítélettel végleges hatályúvá vált, különös tekintettel arra, hogy hosszadalmas peres eljárás folyamata alatt egyik fél sem kezdeményezte annak módosítását, nem kérte a bíróságot, hogy a megállapodásban foglaltaktól eltérő tartamú határozatot hozzon. Ebben az esetben egyébként irányadó lett volna a Csjt. 18. §-a (3) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti. Ilyen körülmény azonban jelen esetben nem merült fel.
[23] A fentiekre tekintettel helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon, erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem hiányában döntött a kapcsolattartásnak az egyezségben foglaltakhoz képest jelentős bővítéséről, utalást sem téve arra, hogy a felek a kapcsolattartást jogerős bírói egyezséggel már szabályozták, ami eleve az átlagosnál szélesebb körű kapcsolattartást biztosít az alperes számára, figyelemmel az apa és a gyermekek közötti szoros érzelmi kötelékre.
[24] Helyesen, a törvényi rendelkezéseknek megfelelően döntött ezért a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezésének azon részét, ami a felek egyezségének helyébe lépett volna, hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy a kapcsolattartásra a felperes és az alperes között 2010. június 1-jén megkötött részegyezség az irányadó.
[25] b) A gyermektartásdíjjal összefüggésben megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a kapcsolattartás jelentős bővítésére tekintettel csökkentette az alperes ideiglenes intézkedésben megállapított tartásdíj fizetési kötelezettségét, tehát arra tekintettel, hogy döntése folytán mindkét fél közel azonos időtartamban gondozta, nevelte volna a gyermekeket.
[26] Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság – a korábban kifejtettek szerint – csökkentette az elsőfokú bíróság által megállapított kapcsolattartás mértékét, értelemszerűen előtérbe kellett, hogy kerüljön a Csjt. 69/A. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint különélő szülő a tartást elsősorban pénzben kell, hogy szolgáltassa. Ennek tükrében nyilvánvaló, hogy a 11, illetve 6 éves gyermekek szükségleteinek nem felel meg az elsőfokú ítélet szerinti havi 5000-5000 forint tartásdíj és ezen mérték nem áll összhangban a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésében meghatározott azon előírással sem, mely szerint a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.
[27] Maga az alperes is elismerte az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben, hogy a perbeli két gyermek szükséglete havonta mintegy 2-300 000 forintra tehető. Ehhez képest a másodfokú bíróság által meghatározott gyermekenkénti 15 000-15 000 forint semmiképpen sem tekinthető eltúlzott mértékűnek, melynek megfizetésére az alperes a peradatok értelmében megfelelő teljesítőképességgel rendelkezik (elsőfokú ítélet 7-8. oldal). A másodfokú bíróság tehát a tartásdíj mértékéről a bírói gyakorlatra is figyelemmel, azonban alapvetően a törvényi rendelkezések, illetve a bizonyítási eljárás anyaga alapján döntött.
[28] Az eljárás során a felperes nem vitatta, hogy az alperes természetben is gondoskodik a gyermekekről, azonban a gyermekek folyamatos, indokolt szükségleteinek kielégítése stabil pénzügyi hátteret igényel, ami a különélő szülő részéről folyamatos, kiszámítható mértékű tartásdíjfizetéssel biztosítható, ebből a kötelezett nem vonhatja le, illetve nem számíthatja be a saját elhatározásán alapuló természetbeni juttatásokat (BH 1997.1.30.). A tartásdíj ugyanis olyan átalányösszeg, amely a jogosult gyermekek átlagos szükségleteihez igazodik.
[29] A felülvizsgálati kérelmében az alperes arra is hivatkozott, hogy három gyermek eltartására köteles, mivel saját háztartásában neveli élettársának kiskorú gyermekét is. Utóbbival szemben azonban a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében nincsen tartási kötelezettsége (az csak a saját, illetve a házastárs gyermekére, tehát a mostoha gyermekre terjed ki).
[30] A jogszabályoknak megfelelően járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét havi 15 000-15 000 forintban állapította meg. Ennek megfelelően számította ki a hátralékos gyermektartásdíj összegét, melynek megfizetésére az alperesnek méltányos részletfizetést engedélyezett.
[31] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős részítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 22.014/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás