MÜ BH 2015/80
MÜ BH 2015/80
2015.03.01.
A tartozás érvényes elismerése esetén megfordul a bizonyítási teher [1992. évi XXII. törvény 7. § (3) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 242. § (1) bekezdés].
[1] A felperes 2008. március 28-ától állt az alperes alkalmazásában tehergépjármű-vezető munkakörben. Munkaszerződésében foglaltak szerint az irányadó kártérítési felelősség szabályait az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés VIII. fejezete tartalmazza. E szerint gondatlan károkozás esetén, ha a kár összege a munkavállaló havi átlagkeresetének 50%-át meghaladhatja, a munkavállaló hathavi átlagkeresete erejéig felel, ha kirívóan súlyos gondatlansággal járt el. Közölték azt is, hogy a Kollektív Szerződést a szakszervezet irodájában tekintheti meg.
[2] 2010. február 23-án a felperes az általa vezetett gépjárművel egy parkolóban állt le, és abban hagyta az alperes által a rendelkezésére bocsátott tankolókártyát. Távolléte idején a gépjármű ajtaját feltörték, és eltulajdonították a tankolókártyákat, amivel összesen 1 043 989 forint üzemanyagot tankoltak azok letiltásáig. Az alperes, miután tudomást szerzett a tankolókártyák eltulajdonításáról, haladéktalanul intézkedett azok letiltásáról.
[3] A felperes 2010. május 5-i keltezéssel megtérítési nyilatkozatot írt alá, amelyben elismerte, hogy kártérítés jogcímén 1 043 989 forint összeggel tartozik a munkáltatójának. Hozzájárult, hogy ezt az összeget az alperes a teljesített járatai után járó havi egyszeri utalásból 21 részletben vonja le 2010. május 14-től.
[4] A felek között fennállt munkaviszony megszüntetésre került, ezért a felperes 2011. március 7-én hozzájárulását adta ahhoz, hogy az általa, a munkaviszony létesítésekor átadott 100 000 forint összegű óvadékot a munkáltató a fennálló követelésébe beszámítsa. Emellett hozzájáruló nyilatkozatára tekintettel az alperes a felperesnek járó juttatásokból levonásokat hajtott végre, amelynek következtében a munkavállalónak a jogviszony megszűnésekor 353 516 forint összegű tartozása állt fenn a károkozással kapcsolatban.
[5] Az alperes 2011. március 24-én kelt fizetési felszólításával kötelezte a felperest a fennmaradó tartozása megfizetésére.
[6] A felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben annak megállapítását kérte, hogy a 2010. május 5-i keltezéssel általa utóbb aláírt úgynevezett megtérítési nyilatkozat – amelyben elismerte, hogy kártérítés címén 1 043 989 forint összeggel tartozik – érvénytelen, mivel a nyilatkozat aláírásakor lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, és ezt az alperes okozta. Kérte, kötelezze a bíróság az alperest a nyilatkozat érvénytelenségéből adódóan az eredeti állapot helyreállítására, és ennek keretében a tőle már levont 690 473 forint összeg visszafizetésére a kamatokkal együtt.
[7] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte, emellett viszontkeresetet terjesztett elő, és kérte, hogy a bíróság a felperes által tanúsított kirívóan súlyosan gondatlan magatartása miatt fennmaradt 353 516 forint kára és kamatai megtérítésére kötelezze a munkavállalót. Másodlagosan kérte azt, hogy amennyiben a bíróság a felperes által aláírt megtérítési nyilatkozat érvénytelenségét állapítaná meg, úgy 1 043 989 forint és kamatai megfizetésére kötelezze a felperest. Arra hivatkozott, hogy az irányadó belső szabályzat szerint a gépjárművezetők rendelkezésére bocsátott üzemanyagkártyát kizárólag a sofőr használhatta, és hiba volt a hitelkártyát felügyelet nélkül hagyni, illetve olyan magatartást tanúsítani, ami a hitelkártyával való visszaélést eredményezhette. Vitatta, hogy a felperes határidőben támadta meg a jogelismerő nyilatkozatát.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte arra, hogy kártérítés címén 353 516 forint és késedelmi kamatait fizesse meg az alperesnek.
[9] Megállapította, hogy a felperes a Kollektív Szerződés létezéséről tudott, hiszen ezt rögzítette a munkaszerződése is, illetve a szakszervezet is tájékoztatta őt erről. Megtérítési nyilatkozatában a felperes hozzájárult ahhoz is, hogy az alperes kártérítési igényét a juttatásaiból levonja. Mivel a megtérítési nyilatkozatot nem támadta meg eredményesen, az alperes jogszerűen élt igényével. Megállapította, hogy a tankolókártyák eltulajdonításából keletkezett kár összege a felperes hathavi átlagkeresetét nem haladta meg, így – figyelemmel a havi 217 774 forintos átlagkeresetére – a teljes kár megfizetésére volt kötelezhető.
[10] A felperes károkozó magatartása tekintetében kifejtette, hogy a tankolókártyák bankkártya méretűek voltak, és nem volt akadálya annak, hogy azt a felperes a gépjárművet elhagyva is magával vigye. Az általános élettapasztalat alapján tudnia kellett, hogy gépjárműve erőszakos feltörésére, megrongálására bármikor sor kerülhet, és ezáltal a gépjárműben hagyott értékeket eltulajdoníthatják. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította, hogy a felperes kirívóan súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, amely a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb mértékű kártérítési igény érvényesíthetőségének lehetőségét vonta maga után, így az alperes viszontkeresetének helyt adva a még meg nem térített 353 516 forint tartozás kártérítés címén történő megfizetésére kötelezte a munkavállalót.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást. A fellebbezés kapcsán vizsgálta a megtámadási határidő megtartottságát és felperes azon állítását, hogy a megtérítési nyilatkozatot az azon szereplő dátum ellenére 2010 augusztusában írta alá. Megállapította, hogy erre augusztus első napjaiban sor került és a felperes ezt követően 2011. február 14-én kelt levelében hivatkozott először a megtérítési nyilatkozat érvénytelenségére, a megtámadásra hat hónapon túl került sor, így az arra nyitva álló határidőt elmulasztotta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes elismerő nyilatkozatát érvényesnek kellett tekinteni.
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a kereseti kérelmének adjon helyt és az alperes viszontkeresetét utasítsa el, illetve amennyiben a rendelkezésekre álló adatok alapján ilyen döntést nem tud hozni, úgy az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[13] Tévesnek ítélte a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felperes magatartása kirívóan súlyosan gondatlan volt, és e körben hivatkozott az Mt. 166. § (1) és (2) bekezdése, 167. § (3) bekezdése, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére. Álláspontja szerint kellő alap nélkül állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy a felperes tudhatott arról, hogy bizonyos elkövetői körök a PIN kód ismerete nélkül is tudják használni a tankolókártyát, mivel ilyenfajta bűncselekmények elkövetéséről a bűncselekmény bekövetkezésének helyszínén, Franciaországban még nem hallott, és joggal feltételezhette, hogy az adott helyen nem fognak ilyen cselekményt elkövetni. Az általános élettapasztalat szerint a tankolókártyák a hozzájuk tartozó PIN kódok nélkül nem használhatók fel, illetve azok használatához szükség van a gépjármű fizikai jelenlétére is, ennek megfelelően nem volt a felperes terhére róható az adott cselekmény.
[14] A megtérítési nyilatkozat megtámadásával kapcsolatban azt adta elő, hogy annak aláírására nem 2010. május 5-én, hanem 2010 augusztusában került sor, s az alperes már ezelőtt elkezdte vonni a felperes béréből és juttatásaiból a havi részleteket. Érvelése szerint tévesen értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratokat, mivel a felperes nem tett olyan kijelentést, hogy az aláírásra 2010. augusztus elején került sor, amennyiben pedig azt augusztus hónap közepén tette meg, úgy nem állapítható meg a hat hónapos megtámadási határidő elmulasztása.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[16] Az Mt. 7. § (3) bekezdése szerint, amennyiben valaki megtámadja saját jognyilatkozatát, azt a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 30 napon belül teheti meg, hat hónap elteltével azonban a megtámadás joga nem gyakorolható. A felperes 2010. szeptember 23-án jogi képviselő segítségét igénybe véve jelezte azt az alperesnek, hogy megtérítési nyilatkozatát tekintsék hatálytalannak, és fizessék vissza számára az eddig levont részleteket, így legkésőbb ettől a nyilatkozatától számított harminc napon belül élhetett volna a megtámadás lehetőségével a fent idézett jogszabályi rendelkezés alapján. A felperes ezt a határidőt lényegesen elmulasztva csak 2011. február 14-én közölte az alperessel a 2010 augusztusában tett jognyilatkozata megtámadását. Ennek megfelelően nem bírt jelentőséggel az a körülmény, hogy a károkozás elismerő nyilatkozatát a felperes 2010 augusztusának elején vagy közepén írta alá, figyelemmel arra, hogy az annak megtámadására nyitva álló szubjektív határidőt mindenképpen elmulasztotta. Erre figyelemmel a bíróság már azt sem vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt körülmény alkalmas lett volna-e az érvénytelenség megállapítására, így a jogvitát a szerint kellett eldönteni, hogy a felperes elismerte, hogy kártérítés címén 1 043 989 forint összeggel tartozik az alperesnek.
[17] A perben még irányadó 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. § (1) bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
[18] A tartozáselismerés új kötelezettséget nem keletkeztet. Következménye az, hogy vita esetén megkönnyíti a másik fél helyzetét, ugyanis az elismerő félre hárítja annak bizonyítását, hogy a tartozás nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, illetve nem érvényes az a szerződés, amelyből keletkező tartozását elismerte. Ennek megfelelően az általános munkajogi szabályokkal szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy nem okozott kárt, magatartása nem állt okozati összefüggésben a bekövetkezett kárral, illetve az nem minősült súlyosan gondatlannak, valamint a kár mértéke nem az általa elismert összeg. A felperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
[19] Helytállóan értékelték az eljárt bíróságok azt, hogy a kár a felperes kirívóan súlyosan gondatlan magatartása folytán következett be. A 2008 óta nemzetközi gépjárművezetőként dolgozó felperesnek számolnia kellett azzal, hogy a gépkocsiban hagyott értékeket eltulajdoníthatják, és nem volt jelentősége a kár bekövetkeztében annak a körülménynek, hogy a gépkocsit az adott fuvar előtt más személyek is használták. A kártyák eltűnésekor a gépjárművet a felperes vezette, és az ő birtokában voltak az eltűnt tankolókártyák is. Ugyancsak nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes nem tudott arról, hogy adott jellegű bűncselekmények Franciaországban is előfordultak-e vagy sem. A felperesnek a tankolókártyák biztonságos őrzésével kapcsolatos teendőiről a vezérigazgatói utasítás ismerete nélkül is az általános élettapasztalata alapján tudnia kellett, a rendelkezésére bocsátott tankolókártyát ugyanúgy kellett volna őriznie mint saját értékeit. Nem bízhatott abban a körülményben, hogy amennyiben nem tárolta a tankolókártyák PIN kódját az adott kártya mellett, úgy annak eltulajdonítása után azt nem tudják használni.
[20] Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes azt is, hogy az alperes nem bizonyította a kár összegét, és emiatt minősül az ítélet jogszabályba ütközőnek. A bizonyítási teher megfordulására tekintettel a felperest terhelte annak igazolása, hogy nem az általa elismert mértékű kár következett be, és azzal nem tartozik, e kötelezettségének azonban az eljárás során nem tudott eleget tenni.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.299/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás