GK ÍH 2015/81.
GK ÍH 2015/81.
2015.06.01.
Ha a felszámoló elmulasztja a vitatott hitelezői igény elbírálásának kérését, és a hitelező emiatt kifogást terjeszt elő, a bíróság a kérelmet vitatott hitelezői igényként vizsgálja [Cstv. 45. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság a kifogásoló hitelező vitatott hitelezői igényét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az adós társaság a 2011. február 7. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. augusztus 26. napi kezdőidőponttal felszámolás alatt áll, kijelölt felszámolója a V. Felszámoló és Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság.
Az F. Zrt. hitelező 2012. március 8-án kifogást terjesztett elő, kérte, kötelezze a bíróság a felszámolót 81 687 273 forint összegű hitelezői igényének nyilvántartásba vételére, mert azt a felszámoló törvénysértően és megalapozatlanul jogalapjában és összegszerűségében elutasította. Előadta, hogy követelésének jogalapja az adós károkozása. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozatával megállapította, hogy az adós 2009. november 1. és 2009. december 31. között tisztességtelen piaci magatartást folytatott, a taxi-szolgáltatását a legolcsóbb telefonos díjszabású szolgáltatásként hirdette, a viteldíj vonatkozásában valótlan üzenetet közvetített, a gépjárműre ragasztható fényvisszaverő matricáin elrejtette a 150 forint/kilométer viteldíj alkalmazásának feltételeit.
Az F. Zrt. franchise-rendszerben működik, bevételét a taxisok, mint franchise-partnerek által fizetett havi franchise-díj adja. A 2010. üzleti évben 40-50 taxis átszerződött a hitelezőtől az adóshoz. Ez egy évre vonatkozóan 27 229 091 forint árbevétel kiesést eredményezett, háromévi bevételcsökkenése a bejelentett 81 686 273 forint összegű kár.
A felszámoló a hitelező kifogásában előterjesztett vitatott hitelezői igény elutasítását kérte, mert a hitelező kérelme jogalapját, összegszerűségét nem bizonyította, csupán állította, hogy az adós kárt okozott neki. A Gazdasági Versenyhivatal olyan megállapítást nem tett, amely utalna arra, hogy az adós társaság a többi társaságot megkárosította.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján vitatott hitelezői igényként bírálta el. Megállapította, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében a kifogással élő hitelezőt terhelte a károkozás ténye, az okozati összefüggés, az összegszerűség, a jogellenesség bizonyítása. A bíróság 5., 9., és 15. sorszámú végzéseiben többször tájékoztatta, kioktatta a konkrét bizonyítási kötelezettségéről, figyelmeztette őt a bizonyítatlanság következményeire, azonban a kifogással élő a részletes kioktatás ellenére sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság D. Zoltán tanút meghallgatta, aki csupán általánosságban tudott nyilatkozni, konkrét adatokat nem mondott; a Gazdasági Versenyhivatal határozata csupán az adós üzleti magatartására vonatkozó megállapításokat tartalmazott, a hitelező kárát nem vizsgálta; igazságügyi szakértő kirendelése a károkozás ténye bizonyítatlansága miatt indokolatlan volt.
A jogalap megalapozatlansága miatt a bíróság összegszerűség tekintetében nem folytatott le bizonyítási eljárást.
A végzés ellen a kifogással élő élt fellebbezéssel, és kérte elsődlegesen az elsőfokú határozat megváltoztatásával a felszámolót a vitatott hitelezői igény nyilvántartásba vételére kötelezni, másodlagosan az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára kötelezni, mert az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, határozata megalapozatlan. A bizonyítási kötelezettségének ő viszont eleget tett, mert D. Zoltán tanú megerősítette, hogy folyamatos volt ugyan a taxis elmenetel, de amióta az F. Zrt.-nél dolgozik, ilyen nagy létszámú elvándorlásra nem volt példa. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem mérlegelte kellő súllyal azt, hogy a felszámoló a bíróság felhívására nem jelentette be azon személyek nevét, akik 2009. november 1. és 2010. december 31. között az adóshoz szerződtek.
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg.
Az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzésében tájékoztatta a hitelezőt, hogy kifogásként benyújtott igényét vitatott hitelezői igényként bírálja el, és vizsgálja, hogy igénye jogalapja, illetve összegszerűsége helytálló-e, ennek körében tájékoztatta, neki kell igazolnia, hogy az adós társaság jogellenes magatartásával kárt okozott és ennek a kárnak az összegszerűségét a Pp. 164. § alapján. Erre figyelemmel felhívta, hogy 15 napon belül kérelme jogalapjának, összegszerűségének bizonyításához szükséges bizonyítási indítványait jelentse be és az azt alátámasztó okirati bizonyítékait csatolja.
A 9. sorszámú végzés felhívta a kifogással élőt, hogy határozottan jelölje meg az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket és csatolja bizonyítékait, jelölje meg, hogy követelése milyen adatokon, tényeken, számításon alapul.
A kifogással élő bejelentette, hogy követelését szerződésen kívüli károkozásra alapítja, és ismertette a franchise-rendszerét. Csatolta vezérigazgatója által aláírt „Taxiszolgáltatást nyújtó vállalkozók költségei, bevételei 2010. B. megnevezésű okiratot, mely szerint B.-n a taxis vállalkozók 80%-a egyéni vállalkozó, és 5 000 000 forint/év bevétellel végzi tevékenységét. Kifejtette, hogy a versenytársak közül egyedül az adós társaságnál volt 2010. évben létszámnövekedés, ezért feltételezi, hogy az a 45 fő, aki 2010. évben tőle elment, az az adós társasággal kötött szerződést, ez a kártérítés jogalapja. Az okozati összefüggést abban látta, hogy az adós társaság a Gazdasági Versenyhivatal határozata szerint is tisztességtelen magatartást folytatott, tisztességtelen árat hirdetett, ez nála fuvarnövekedést eredményezett, ami nála egyidejűleg fuvarcsökkenéssel járt és a taxis létszám csökkenése miatt a franchise-díj csökkenését eredményezte. Kérte kötelezni az adóst annak bejelentésére, hogy 2009. november 1. és 2010. december 31. napja között kik szerződtek hozzá új taxisként, ebből a listából kívánta megjelölni azokat a személyeket, akik a kifogással élőtől mentek át az adós társasághoz. A felszámoló bejelentése szerint nem rendelkezik adatokkal arról, hogy 2010. évben hány fuvarozó kezdett új jogviszonyt az adósnál, ilyen nyilvántartás nem kötelező.
Megjegyezte, hogy 2010-ben tagdíjnövekedés volt a hitelezőnél, a megnyert, kizárólagos repülőtéri tender miatt: azok a fuvarozók, akik ebben a fuvarozási rendszerben vettek részt, havi 150 000 forint + áfa többlet tagdíjat voltak kötelesek fizetni, és a repülőtéri tenderben a hat évnél öregebb autók nem vehettek részt, vélelmezhetően ez eredményezte, hogy több fuvarozó otthagyta a kifogással élő társaságot.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló jogi következtetést vont le.
A jelen eljárásra irányadó, a kérelem benyújtásának időpontjában hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (6) értelmében a felszámoló a felszámolási eljárásban bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, s ezen felülvizsgálat eredményeit az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni.
A Cstv. 46. § idézett bekezdései értelmében főszabályként a vitatott hitelezői igény elbírálását a felszámolónak kell kérnie, s a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak kell eldöntenie. Amennyiben azonban a felszámoló ezen kötelezettségét elmulasztotta, de a hitelező az igényének nyilvántartásba vételét kéri, a bíróságnak – e kérelem alapján – nem csak a kifogásolt felszámolói intézkedést kell vizsgálnia, hanem a bejelentett követelés jogalapját és összegszerűségét is fel kell tárnia. A kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a bejelentett igény jogalapjában és összegszerűségében vitás, akkor a jogvitát a felszámoló bíróságnak a vitatott hitelezői igény elbírálására vonatkozó szabályok szerint eldöntenie. Ezért az elsőfokú bíróság – bár a felszámoló a hivatkozott rendelkezést megsértve a követelt összeget, mint vitatott hitelezői igényt nem terjesztette álláspontjával együtt a bíróság elé – helyesen bírálta el a hitelező kifogását vitatott hitelezői igényként.
A hitelező kártérítés jogcímén terjesztette elő követelését. E vonatkozásban a Ptk. 339. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A hitelező által bejelentett, azonban a felszámoló által vitatott hitelezői igény bírósági elbírálása során a Cstv. 6. § (5) bekezdésében foglaltak szerint alkalmazott Pp. 164. § alapján a hitelezőt terheli annak bizonyítása, hogy követelése létrejött, fennáll. Amennyiben a hitelező e bizonyítási kötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság hitelezői igényét elutasítja.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelezőt terhelte annak bizonyítása, hogy az adós kárt okozott, a kár összegszerűségét, az adós társaság jogellenes magatartását, valamint a kár és az adós magatartása közötti összefüggést. Az elsőfokú bíróság részletesen kioktatta a hitelezőt a bizonyítási teherre és a bizonyítandó tényekre, figyelmeztette a bizonyítatlanság következményére.
A hitelező ennek ellenére csupán állította, de nem bizonyította, hogy az adós franchise-díj csökkenést (bevétel kiesést) okozott neki azzal, hogy taxis partnerei átszerződtek 2010. évben az adóshoz, és ha igen, miért. A hitelező még azt sem tudta megmondani, hogy a hitelezői társaságtól megváló 40-50 üzleti partnere közül kik szerződtek az adóshoz. Az elmaradt hasznát is csak fiktíven állította a tőle eltávozott taxisok számát figyelembe véve. Az adós jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy a hitelezőtől távozó taxisok feltehetően az adóssal szerződtek. Azonban az általa állítottak bizonyítására nem került sor.
A hitelező bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, mert hiszen a taxisok átszerződése megszokott jelenség, és a hitelező nem bizonyította, hogy kik szerződtek át az adóshoz, és az átszerződés oka az alacsonyabb viteldíj miatti nagyobb forgalomban való remény volt. Ezen túlmenően az a tény, hogy az adós a Gazdasági Versenyhivatal határozata szerint tisztességtelen árat hirdetett önmagában nem károkozó magatartás. Az eljárásban van nyilatkozat arra vonatkozóan is, hogy a hitelezőnek ebben az időszakban magasabb minőségi elvárása volt a taxiszállítási repülőtéri tender miatt (pl. csak hat évnél fiatalabb gépkocsi szolgáltathat a repülőtérről) és az átlagosnál magasabbak voltak a tagdíjak (150 000 forint + áfa) és ez a hitelező előadását gyöngíti. A hitelező a bevétele csökkenése és az adós „tisztességtelen árat hirdető” magatartása közötti összefüggés sem nyert bizonyítást.
A hitelező a fellebbezésében is csupán állította, de nem bizonyította, hogy az adóssal szembeni kárigénye megalapozott. Tévesen hivatkozik arra is, hogy az adós lett volna köteles bejelenteni, hogy mely adósok szerződtek át hozzá a 2010. esztendőben és a hitelező csupán ezt követően lett volna köteles megjelölni az átszerződött taxisokat. Ezen adatok szolgáltatására a hitelező köteles, ő lett volna köteles felkutatni a tőle kilépő személyek közül az adóshoz átszerződötteket, az adós terhére nem róható, hogy a hozzá szerződött taxisok listáját nem közölte a hitelezővel. A hitelező a bizonyítási kötelezettségének a fentiek szerint nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte a szakértő kirendelését, mivel a hitelező előadása alapján a pontos tényállás nem volt megállapítható, a követelése jogalapját nem bizonyította, ilyen esetben a szakértői bizonyításnak nincs helye.
Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló végzését a Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Pp. 77., 78. § alapján köteles az eredménytelenül fellebbező hitelező a másodfokú eljárásban felmerült költségeit viselni. A felszámoló és az adós oldalán igazolt költség nem merült fel, ezért a bíróság e vonatkozásban a rendelkezést mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.170/2014/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás