KÜ BH 2015/82
KÜ BH 2015/82
2015.03.01.
A helyi adótörvény alkalmazása körében az a nonprofit társaság adómentes, melynek az adott évben vállalkozási tevékenységéből adókötelezettsége nem keletkezett [1990. évi C. tv. 3. § (2), (3) bek., 35. §, 36. §].
[1] A felperes 2006-2011 közötti években nonprofit közhasznú tevékenységként egészségügyi szolgáltatás nyújtásával foglalkozott, ezen tevékenysége finanszírozása érdekében az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (a továbbiakban: OEP) szerződést kötött. A finanszírozást teljes egészében nonprofit egészségügyi szolgáltató tevékenysége körében használta fel, ugyanakkor e mellett egészségügyi szolgáltatást profitorientált módon is végzett, amely tevékenységből származó bevételeit elkülönítetten tartotta nyilván könyvelésében.
[2] Hévíz város jegyzője a jelzett években iparűzési adó bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg 2012. március 15-ei iparűzési adó adókötelezettség teljesítésének ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen meghozott módosított elsőfokú határozatával a felperes terhére összesen 21 396 150 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint késedelmi pótlékot is felszámított. Az adóbírság kiszabását ugyanakkor mellőzte, mivel az adókülönbözet megállapítására eltérő jogértelmezés miatt került sor.
[3] Indokolása szerint a felperes a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) alá tartozó iparűzési adó alanya, tevékenységét Hévíz város közigazgatási területén végzi, iparűzési adófizetési kötelezettség terheli. A Htv. 3. § szerinti adómentességi körbe nem tartozik, adómentességre vonatkozó nyilatkozatot egyik évben sem tett. Tevékenységét részben közhasznú, részben üzletszerű módon folytatja, melyek között egyébiránt átfedés is van.
[4] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[5] A felperes keresetében a határozat megváltoztatását vagy új eljárás melletti hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy nonprofit tevékenységet végző közhasznú társaságként az e körben végzett tevékenysége nem esik a helyi adó hatálya alá, ő csak a profitorientált tevékenység tekintetében vállalkozó. Az OEP finanszírozás pedig nem minősülhet nettó árbevételnek, mert az lényegében költségvetési támogatás, azaz a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 77. § (2) bekezdés d) pontja szerinti egyéb bevétel.
[6] Végezetül kifejtette, hogy egyrészt, amennyiben az adóbírság mellőzése – méltányolható körülményre tekintettel – lehetséges volt, hasonlóan kellett volna a késedelmi pótlék tárgyában is eljárni, másrészt ugyanakkor a késedelmi pótlék felszámítása az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 165. § (3) bekezdésben foglalt lehetséges időhatáron túlterjeszkedett, illetőleg a számszaki levezetése nem is követhető.
[7] A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal megváltoztatta és megállapította, hogy az adózó bevallásai a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelnek.
[8] Hivatkozott a Htv. 3. § (2), (3) bekezdésére, 35. § (1), (2) bekezdésére, 36. §-ára, 39. § (1) bekezdésére, 52. § 22. pont a) pontjára, 52. § 26. pontjára, a Ptk. 57. § (1) bekezdésére, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban Gt.) 4. § (3) bekezdésére és az Sztv. 72. § (1) bekezdésére, 77. § (2) bekezdés d) pontjára.
[9] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a jogszabályokat. Külön kiemelte, hogy hasonló tényállás mellett a Kúria Kfv. I. 35.456/2012/11. számú ítélete is a felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú ítélettel ellentétesen foglalt állást. Kérte ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezését, a törvényeknek megfelelő új határozat hozatalát, a felperes keresetének elutasítását
[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[11] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rögzített tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. Jelen ügyben az elsőfokú bírósági eljárásban három kérdés merült fel. Egyrészt a Htv. értelmében a helyi adó alanyának minősülő társaság tevékenységi köre kettébontható-e úgy, hogy a profitorientált tevékenységből származó bevétel a helyi adó alapját képezi, míg a nonprofit módon végzett tevékenység ellenértéke ez alól mentes, másrészt befolyásolhatja-e az adóalap meghatározását az a körülmény, hogy az adott tevékenység finanszírozása milyen forrásból történik, harmadsorban pedig vitás volt a késedelmi pótlék felszámíthatóságának jogalapja és összegszerűsége is.
[12] Az elsőfokú bíróság csak az első kérdésben foglalt állást. Úgy ítélte meg, hogy a helyi adó alapjaként csak az üzletszerű tevékenységéből származó bevétel vehető figyelembe, így helytállónak minősítette a felperes adóbevallását, miáltal szükségtelenné vált a másik két kérdés megválaszolása.
[13] A Kúria rögzíti, hogy a perben felmerült jogkérdésben már több eseti döntésében állást foglalt, és a következetes jogértelmezéstől eltérni jelen ügyben sem kíván (Kfv. I. 35.456/2012/11., Kfv. III. 37.112/2014/3.). A meghozott döntések egybehangzóan kifejtik, hogy a helyi iparűzési adó szempontjából annak van jelentősége, hogy az érintett végez-e saját gazdasági kockázatvállalás mellett üzletszerű, rendszeresen nyereség- és vagyonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenységet. Nem osztotta tehát a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt azon megállapítást, hogy az adóhatóság indokolatlanul tulajdonított ügydöntő jelentőséget a felperes vállalkozói tevékenységének.
[14] Ezzel szemben a Kúria álláspontja szerint a Htv. 3. § (3) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a Htv. alkalmazási körében az adóalanyt abban az adóévben illeti meg az adómentesség, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A törvény tehát az adókötelezettség teljes hiányához köti a helyi adó alóli mentességet.
[15] Nem rontja le ezt a jogszabály-értelmezést a 35-36. §-okkal történő összevetés sem. E jogszabályi rendelkezések ugyanis a Htv. alkalmazási körében általánosan definiálják az adó alanyát és az adóköteles tevékenységet, melyhez képest az adómentesség meghatározása konkrét, azaz különös szabály, és mint ilyen, alkalmazandó. Jelen ügyben tehát nem osztható meg az adóalap a nonprofit és nyereségorientált tevékenységi kör szerinti elhatárolással.
[16] Tekintve, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság jogértelmezését nem osztotta, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
[17] Ebből következően ugyanakkor a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak döntenie kell a másod- és harmadlagos kereseti kérelmekről is, azaz arról is, hogy az adóalapot képező nettó árbevétel részét képezheti-e az OEP-finanszírozás, továbbá a késedelmi pótlék tárgyában hozott alperesi határozat összhangban van-e az Art. rendelkezéseivel. A Kúria hatáskörelvonás okán az el nem bírált kereseti kérelmekről a felülvizsgálati eljárásban nem dönthetett.
(Kúria Kfv. I. 35.039/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás