BK ÍH 2015/85.
BK ÍH 2015/85.
2015.09.01.
I. Bankfiók pénztáránál a zárbetét kabátzsebben akként történő tartása, mely a pénztárosban azt a képzetet kelti, hogy az elkövető élet kioltásra alkalmas tárggyal követeli tőle a kasszában lévő pénzt, a passzív alannyal szemben olyan élet-, testi épség elleni közvetlen fenyegetést valósít meg, melyre tekintettel a bűncselekmény fegyveresen elkövetett rablásnak, nem pedig zsarolás bűntettének minősül.
II. Ugyanabba a bankfiókba négy alkalommal, lőfegyver utánzatával elkövetett rablás – az egyéb feltételek fennállása esetén – folytatólagosan elkövetettnek minősül akkor is, ha a közvetlen fenyegetés sértettjei alkalmanként nem mindig ugyanazon alkalmazottjai voltak a bankfióknak [Btk. 6. § (2) bekezdés, 365. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét 3 rendbeli – 1 esetben folytatólagosan elkövetett – zsarolás bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 9 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte a következő tényállás alapján:
1. A vádlott 2012. február 14. napján 11 óra 43 perckor napszemüvegben, az általa viselt pulóver kapucniját a fejére húzva, kezeit a rajta lévő kabát zsebeiben tartva bement B. város X. bankfiókjába. Az ügyféltérbe lépéskor hangosan közölte, hogy „Bankrablás!”, majd a kabátzsebéből kivette jobb kezét, melyben egy zárbetétet fogott úgy, hogy annak fegyvercsőhöz hasonlító vége volt látható, és azzal a bankfiókban személy és vagyonőri szolgálatot ellátó Sz. Z.-hez lépett, akit fegyvere átadására szólított fel. Sz. Z. kezeit felemelte, és közölte, hogy nincs nála fegyver. A vádlott a helyiségben tartózkodókat felszólította, hogy feküdjenek hasra. Az ügyféltérben tartózkodó M. I.-né ekkor hozzálépett és szóváltás alakult ki közöttük. M. I.-né közölte a vádlottal, hogy „Fiatalúr, maga megbolondult? Hogy gondolja ezt?”, majd megfogta a vádlott kezét és megrázta. A vádlott ennek hatására a zárbetétet M. I.-né felé irányította, aki ennek hatására csendben maradt. Az ügyféltérben lévő személyek közül senki nem tett eleget a vádlott felszólításának. A vádlott ezután a 8. számú pénztárhoz lépett, zárbetétet tartó jobb kezét a kabátzsebébe dugta, melyet úgy tartott, hogy annak vége kívülről a ruházatán kidudorodott, azonban annak fémes része nem volt látható. Ezt követően bal kezével egy nejlonzacskót adott át U. K.-né pénztárosnak az üvegezett pénztárablak nyílásán és felszólította: „Pakolj be!”. U. K.-né eleget tett a felszólításnak, a pénztárban lévő pénzösszegből 4 246 500 forintot bele tett a vádlott által átadott zacskóba, és azt a vádlottnak kiadta, aki a pénzzel 11 óra 45 perckor elhagyta a bankfiókot és gyalog távozott.
2. 2012. február 24. napján a vádlott 9 óra 39 perckor lépett be az előbbi pontban írt bankfiókba. Ekkor is napszemüveg volt rajta, kapucniját a fejére húzta, kezeit a rajta lévő kabát zsebeiben tartotta. A bejárat mellett lévő faliújság előtt az ügyféltérnek háttal álló, az előző pontban is szolgálatot teljesítő Sz. Z. biztonsági őr mögé lépett, és a jobb kezében a kabátzsebben tartott zárbetétet a hátához nyomta, bal kezével pedig Sz. Z. mellkasát hátulról átkarolva arra kényszerítette, hogy a 8. számú pénztárhoz menjen. T. J. pénztáros észlelte, hogy a biztonsági őr és mögötte a vádlott a pénztár felé halad kb. 1 métert és a biztonsági őr arca riadt. A pénztárnál a vádlott elengedte a biztonsági őrt, T. J. nem látott a vádlottnál fegyvernek látszó tárgyat, de mivel a vádlott a jobb kezét a zsebében tartotta, úgy tűnt neki, hogy fegyver van nála. A vádlott a bal kezével egy nejlonzacskót adott át T. J. pénztárosnak, miközben semmilyen kijelentést nem tett. T. J. a pénztárban lévő pénzösszegből 2 102 500 forintot tett a zacskóba, majd azt visszaadta a vádlottnak. T. J. a pénztárban elhelyezett riasztógombbal a cselekmény közben riasztást hajtott végre. A vádlott a magához vett pénzzel 9 óra 40 perckor hagyta el a bankfiókot, majd gyalog távozott.
3. A vádlott 2012. április 4. napján 8 óra 37 perckor ugyanabba a bankfiókba ment. Ez alkalommal is napszemüveget viselt, zsebre tett jobb kezében egy zárbetétet tartott, a pulóvere kapucniját a fejére húzta. Ismét a 8. számú pénztárhoz ment, ahol az előző vádpontban is pénztárosi feladatot ellátó T. J. volt, aki felismerte a vádlottban az előző két cselekmény elkövetőjét, és a pénztárban elhelyezett bankbiztonsági riasztási eszközzel jelzést adott le, valamint szólt a mellette levő pénztárban ülő munkatársának is. A vádlott jobb kezében a teste mellett egy fémtárgyat tartott, amely fegyver látszatát keltette; ugyanekkor bal kezében a pénztár ablakán keresztül átadott egy nejlonszatyrot T. J.-nek, eközben semmilyen kijelentést, felszólítást nem tett. A pénztáros 1 629 500 forintot tett a zacskóba és visszaadta a vádlottnak, aki 50 másodperc ott tartózkodást követően a pénzzel gyalog elhagyta a bankfiókot.
4. A vádlott 2012. május 11. napján ismételten ugyanabba a bankfiókba ment 8 óra 58 perckor. Ekkor ismételten napszemüveget viselt, jobb kezében marokra fogott zárbetétet tartva Cs. T. biztonsági őrt felszólította, hogy maradjon nyugton. A vádlott a pénztárablakhoz ment, ahol őt Sz. P. pénztáros vette észre először, és szólt a 2.) és 3.) pontban is jelen volt T. J. pénztárosnak, hogy itt van ismét a korábbi cselekmények elkövetője. A pénztáraknál a vádlott ismét a 8. számú ablakhoz ment, melynek nyílásán beadott T. J. pénztárosnak – aki időközben jelzett a riasztógombbal – egy nejlonzacskót. Ezt követően a 7. számú pénztár elé lépett, ahol Sz. P. pénztárosnak – aki szintén jelzett a riasztógombokkal – is átadott egy nejlonzacskót. A pénztárosok nem hallották, hogy a vádlott bármilyen felszólítást mondott volna. A két pénztáros a nejlonszatyrokba pénzt tett, T. J. ezen túlmenően csapdapénzt is elhelyezett a zacskókban, majd kiadták a pénztár ablakán a zacskókat, melyekben 116 000 és 1 571 500 forint volt. Ezt követően a vádlott, mintegy 50 másodperces ott tartózkodást követően a pénzzel elhagyta a bankfiókot. A csapdapénzben elhelyezett festékpatron felrobbant, ez a vádlott fél oldalán a ruházatát megfestette. A személygépkocsijába szálló és azzal közlekedő vádlottat több kilométerre a helyszíntől az intézkedő rendőrök elfogták.
A bűncselekménnyel X. banknak összesen 9 660 000 forint kára keletkezett, melyből 1 687 500 forint térült meg. Az eltulajdonított és meg nem térült pénzösszeget a vádlott adósságai törlesztésére fordította.
Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a vádlott által a cselekmény elkövetésekor használt hengerzárbetét a fegyver látszatát keltette. A pénztárablakok valamennyi esetben golyóállók voltak és hangszigetelő üvegből készültek. A vádlott mind a négy alkalommal a gyalogos távozást követően a bankfiók közelében parkoló gépkocsijához ment, és azzal hajtott el.
A jogi indokolásban az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a négy cselekményt három pénztáros sérelmére követte el a vádlott, közülük egy pénztáros három cselekménynél volt érintett. Erre tekintettel minősítette a cselekményt három rendbelinek, mely egy esetben folytatólagosan elkövetett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a tényállás téves megállapítása miatt, továbbá súlyosabb minősítésért, 3 rendbeli jelentős értékre, fegyveresen, részben folytatólagosan elkövetett rablás bűntette megállapításáért és életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásáért, valamint a közügyektől eltiltás tartamának súlyosításáért; a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be jogorvoslatot. A bejelentett fellebbezések közül a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést a minősítést támadó részében, a vádlott és védője perorvoslatát az enyhítésre irányulóan találta megalapozottnak.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése azonban nem felel meg az anyagi jog szabályainak, mert az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból nem következik az általa alkalmazott minősítés. Az elsőfokú bíróság a minősítés szempontjából releváns körülmények tekintetében a tényállás valamennyi pontjában megállapította, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor a fegyverhasználat látszatát keltette a jelenlevőkben. Az 1. pontban a nála lévő zárbetét „fegyvercsőhöz hasonlító vége volt látható"; a 2. pontban azt pisztolyként nyomta Sz. Z. hátának; valamennyi pontban a pénztárosok annak tudatában adták át a vádlottnak a pénzt, hogy fegyvert van nála.
A biztonsági kamerának a rendelkezésre álló felvételei alapján is az volt megállapítható, hogy valamennyi esetben fegyver látszatát keltve követelte a vádlott a pénzt nem csupán a pénztárosoktól, hanem a biztonsági őröket is fenyegetve.
A másodfokú bíróság az előbbiekre tekintettel ezért megalapozottnak találta az ügyészi fellebbezést, és megállapította, hogy a vádlott előbbi magatartása olyan élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést valósított meg, mely alkalmas volt a sértettek akaratának megtörésére. Ezt az elsőfokú bíróság is rögzítette a tényállásban az előbbiek szerint, melyből azt a helyes következtetést is levonta, hogy a vádlottnak az a magatartása, mely során „a pénztár előtt a zsebében tartotta a kezét és zsebe kidudorodott, alappal kelthette azt a képzetet, hogy nála élet kioltására alkalmas tárgy van, így a passzív alanyok számára egyértelműen e magatartás az élet, testi épség elleni fenyegetésként jelent meg”. Épp az előbbi érvek alapján nem volt indokolt e fenyegetést csupán akarathajlító hatásúnak értékelni. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság utóbbi megállapításaira is tekintettel a vádlott cselekményeit nem zsarolásnak, hanem rablás bűntettének értékelte.
Az egység-többség kérdésében irányadó eseti döntésként a BH 2001.458. számú eseti döntésre utal a másodfokú bíróság, mely kimondja, hogy nem valósul meg két bűncselekmény, amikor az elvett dolgok a sértettek közös tulajdonában vannak, és az adott esetben két személlyel szemben történt meg ugyan az erőszak alkalmazása, azonban csak egy vagyon károsodott. Erre tekintettel a rablás teljes tényállása nem két személlyel szemben valósult meg, a vádlott vagyon elleni bűncselekménye tehát egy rendbeli rablás bűntettének minősül.
A rablás a Btk.-ban történő elhelyezése szempontjából vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. Jelen esetben ugyanannak a banknak, ugyanazon fiókjának a sérelmére követette el a vádlott a bűncselekményeket, melynek során nem csupán egyetlen természetes személlyel, a pénztárossal, hanem több személlyel szemben is alkalmazott fenyegetést. Így nem csupán a pénztáros, hanem a biztonsági őr és az ellenálló ügyfél is sértettnek tekinthető az elsőfokú bíróság álláspontja szerint. E logikát követve a vádlott cselekménye nem csupán három, hanem akár hat rendbeli bűncselekménynek is minősülhetne. Ez azonban a kétszeres értékelés tilalmát sértené, mivel ugyanazon eltulajdonított pénzösszegre a sértettek számához igazodóan – ahányan vannak, annyi rendbelinek – kellene minősíteni a vádlott cselekményeit.
Az előbbi eseti döntésre figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a rablás sértettje mindig az a személy, vagy társaság, aki vagy amely a vagyoni jog sértettje. Az erőszakot, közvetlen fenyegetést elszenvedő passzív alannyal mint sértettel szemben megvalósuló testi sértés, személyi szabadság megsértése beleolvad a rablásba, ha az csupán nyolc napon belüli sérülést okoz, illetve ha a vagyontárgy elvitelekor a személyi szabadság megsértésének csak az alapesete valósul meg. Az előbbi személy elleni bűncselekmények minősített eseteinél kerülhet sor önálló bűncselekmény megállapítására halmazatban a rablással akkor, ha a passzív alany nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved, avagy a terhére a személyi szabadság megsértésének minősített esete valósul meg. Jelen esetben a vagyon elleni bűncselekmények sértettje a bank volt, a közvetlen fenyegetés sértettjei pedig a bankfiók alkalmazottai, illetve a történeti tényállásban szereplő más személyek. Utóbbiak sérelmére elkövetett cselekmények nem vagyon elleniek, konkrétan leírt sérelmük pedig a rablás mellett a vádlott terhére az előzőek szerint nem minősíthetők, mivel a kényszerítés bűncselekménye a szubszidiaritás miatt egyébként sem lenne megállapítható.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott négy esetben lőfegyver (pisztoly) utánzatával fenyegetve összesen 9 666 000 forint kárt okozva követte el ugyanazon sértettel szemben rövid időközökben a bűncselekményeket. A cselekmények jogi értékelésénél az előbbi tényállási elemekre figyelemmel az általa elkövetett bűncselekmény fegyveresen, jelentős értékre elkövetett rablásnak minősül, mely a BH 2001.458. számú eseti döntésre figyelemmel egy rendbeli folytatólagosan elkövetett.
A másodfokú bíróság ezért jelen ügyben nem tartotta irányadónak a BH 1999.148. számú, előbbiekkel ellentétes eseti döntését, melyhez képest jelen ügyben mindig ugyanabban a szervezeti egységben követett el bűncselekményt a vádlott. A döntést hozó megyei bíróság kifejtette, hogy a rablási cselekményeknek a törvényi tényállás kettős jogi tárgyára tekintettel abban az esetben, ha az elkövetési magatartások alkalmával ugyanazon jogi személyek különböző szervezeti egységében (fiókjában) más-más természetes személyek személyiségi jogai sérülnek, a cselekmények többirányú társadalomra veszélyességére figyelemmel e körülményt csak halmazati minősítéssel lehet megfelelően értékelni.
Az elsőfokú bíróság által megállapítottakhoz képest kétségkívül a büntetési tételkeret emelkedett, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy halmazati büntetés kiszabása nélkül került sor a vádlottal szembeni joghátrány meghatározására. A büntetlen előéletű, a bűncselekmény elkövetését bűnösségére is kiterjedően beismerő vádlottal szemben a büntetés súlyosítására irányuló indítványt, valamint a középmértékben megfelelő büntetés kiszabását a másodfokú bíróság nem találta indokoltnak. A vádlott és védője enyhítést célzó fellebbezése ezen enyhítő körülményekre tekintettel viszont helytálló.
A másodfokú bíróság az előbb írtakra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pont, (4) bekezdés b) pontja szerinti egy rendbeli folytatólagosan elkövetett rablás bűntettének minősítette; a halmazatra utalás mellőzésével a fegyházbüntetését 7 év enyhítette, melyből a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.212/2013/20.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás