BK ÍH 2015/90.
BK ÍH 2015/90.
2015.09.01.
A büntetőeljárásban kihallgatott tanú vallomástételének akadálya csak akkor állapítható meg, ha az a Be. 81-83. §-aiban meghatározott okokon alapul, ha ilyen ok nincs, a tanú a vallomástételt nem tagadhatja meg [Be. 82. § (3) bekezdés].
A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőügyben a törvényszék tárgyaláson hozott végzésével a Be. 82. § (3) bekezdés alapján megállapította, hogy L. J. tanú a vallomás tételét jogosulatlanul tagadta meg. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a tanúként megidézett L. J. beadványában maga kérte a kihallgatását, azonban kioktatását követően, a Be. 81-82. §-ában meghatározott mentességi okok hiányában, jogosulatlanul megtagadta a vallomástételt.
A végzés ellen a tanú jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak és indítványozta a törvényszék végzésének helybenhagyását. Kifejtette, hogy L. J. tanúkénti megidézésére az ügyész indítványára került sor, mivel korábbi beadványaiban utalt arra, hogy az üggyel kapcsolatban érdemi információval rendelkezik. Azzal az indokokkal, amelyre a tárgyaláson hivatkozott – maga és családja védelmében nem tesz tanúvallomást, illetőleg nincs lehetősége vádalkura, a vallomástételből nem profitálhat – a vallomástételt nem lehet megtagadni, így a törvényszék törvényesen állapította meg, hogy a tanú jogosulatlanul tagadta meg a vallomástételt.
A fellebbezés nem alapos, a főügyészi indítvány megalapozott.
Az ítélőtábla a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta felül a törvényszék végzését. Ennek eredményeként megállapította, hogy a törvényszék a büntetőeljárási szabályok betartásával járt el, és nem követett el eljárási szabálysértést akkor, amikor a tanúként kihallgatni kívánt L. J. vallomásmegtagadása vonatkozásában megállapította, hogy az jogosulatlan.
Az első fokon folyamatban lévő ügyben az ügyész indítványozta L. J. tanúkénti meghallgatását. Az ügyészi indítvány azon alapult, hogy a tanú a vádhatóságnak írt több beadványában jelezte, miszerint érdemi információkat akar szolgáltatni. Megidézése után a tárgyaláson történt kihallgatásakor viszont arra hivatkozott, hogy az egyéni érdekeinek nem felel meg, ha a büntető igazságszolgáltatásban tanúként közreműködik, és az információja nem is biztos, hogy fedi a valóságot.
A tanú vallomástételének akadályára vonatkozó eljárási szabályok (Be. 81-83. §-ok) pontosan meghatározzák azon személyek körét, akik a büntetőeljárásban tanúként nem hallgathatók ki, illetve azokat az eseteket, amikor a tanú a vallomástételt megtagadhatja.
A periratból származó adatok alapján, a törvényszék előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban L. J. tanúként történő kihallgatásának nem volt törvényes akadálya.
A szó szerint jegyzőkönyvezett, a mentességi okokra és a tanú jogaira vonatkozó figyelmeztetésre adott nyilatkozataiból L. J. tanúnak megállapítható, hogy a Be. 82. § (1) és (4) bekezdéseiben foglalt törvényi feltételek nem állnak fenn, – sem egyéb vallomástételi akadályt jelentő okok – következésképpen jogszerűen nem tagadhatta volna meg a vallomástételt. Mindez független attól, hogy a vallomás megtagadásával kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszai szerint az ügyhöz köthető tényleges információknak nincs birtokában, azok mennyire relevánsak az ügy megítélése szempontjából, illetve a maga és családja érdekében nem akar vallomást tenni, és „a vádalkura” nem volt lehetősége.
A fentiekben kifejtettekre figyelemmel, miután a tanú vallomástételének megtagadására törvényes lehetőség nem volt, a jogosulatlan megtagadásával kapcsolatban hozott végzése a törvényszéknek megfelelt a Be. 82. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ezért az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzését a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helyben hagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.262/2015/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás