BK ÍH 2015/91.
BK ÍH 2015/91.
2015.09.01.
I. Nincs törvényes lehetőség arra, hogy a bíróság a titkos adatszerzés vagy titkos információgyűjtés nyílttá nem tett, korábban kiszűrt vagy megsemmisített részleteinek az átadására hívja fel az ügyészt [Be. 204. § (4) bekezdése].
II. Nem forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettét, hanem kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettét valósítja meg, aki közreműködik abban, hogy a kereskedői tevékenységet folytató elkövetőhöz a megrendelt kábítószer eljusson [1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) bekezdés III., IV. fordulata, (3) bekezdés; 1/2007. Büntető jogegységi határozat].
A törvényszék 10 vádlottal szemben járt el, bűnösségüket kábítószerrel visszaélés bűncselekményének különböző alakzataiban állapította meg.
P. F. I. r. vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés szerinti jelentős mennyiségű kábítószerre, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt 7 év fegyházra és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.
G. E. III. r. vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 282/C. § (1), (2) bekezdés IV. fordulat, (4) bekezdés szerinti jelentős mennyiségű kábítószerre, kábítószerfüggő személy által kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében és kábítószerrel visszaélés vétségében megállapítva őt halmazati büntetésül 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
N. E. VI. r. vádlott bűnösségét ugyancsak a régi Btk. 282/A. § (1) bekezdés III. fordulat, (3) bekezdés szerinti bűnsegédként, jelentős mennyiségű kábítószerre, forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, továbbá kábítószerrel visszaélés vétségében is megállapította. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönre és három év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított, az I. r., III. r., és a VI. r. vádlottakat érintő tényállás lényege a következő.
I. Az I. r. vádlott több éves üzleti kapcsolatban állt a III. r. és a IV. r. vádlottakkal, majd 2007-ben utóbbin keresztül megismerkedett a külföldi állampolgárságú II. r. vádlottal. 2008 tavaszán megállapodtak abban, hogy a II. r. vádlott külföldi kapcsolatainak felhasználásával rendszeresen kábítószert fog beszerezni az I. r. vádlott megrendelésére, aki azt a III. r. vádlotton keresztül, annak hosszabb ideje fennálló értékesítési hálózatát felhasználva fogja értékesíteni. A IV. r. vádlott feladata a kábítószer szállítása volt.
2008. május 7-én a IV. r. vádlott – folyamatos egyeztetéseket követően – Ausztriában vette át a kábítószert, majd azzal Magyarországra, P. városba indult, hogy a csomagot a III. r. vádlottnak átadja, aki már telefonbeszélgetéseken keresztül elkezdte szervezni a kábítószer értékesítését. Az átadásra azonban nem került sor, mert a IV. r. vádlottat a rendőrség szervezett bűnügyi akció keretében elfogta és a kábítószert lefoglalta.
A lefoglalt marihuána feketepiaci értéke 2 176 000 Ft volt, delta-9-THC tartalma a csekély mennyiség felső határának 1270%-a, míg a jelentős mennyiség alsó határának 62,55%-a volt.
II. Az I. r. vádlott a történtek ellenére nem hagyott fel a kábítószer beszerzési és értékesítési tevékenység anyagi haszon reményében történő folytatásával és a II. r. vádlotton kívül más beszerzési forrást is keresett. A rendszeres kábítószer-fogyasztó VI. r. vádlott segítségét kérte, aki bemutatta saját kábítószer-szállítójának, az V. r. vádlottnak. Az V. r. vádlott kapcsolatban állt olyan személyekkel, akiktől gyorsan nagy mennyiségű kábítószert tudott beszerezni. Az. I. r., III. r., V. r. és VI. r. vádlottak első alkalommal 2008. június 27-én találkoztak, amikor meg nem határozható mennyiségű speed port, vagy extasy tablettát vett át a III. r. vádlott az V. r. vádlottól, majd a kábítószert a III. r. vádlott még aznap tovább értékesítette. A találkozón a VI. r. vádlott az I. r. vádlott megbízásából kipróbálta a kábítószert, minőségének ellenőrzése céljából. Az I. r. és V. r. vádlottak a továbbiakban is a VI. r. vádlotton keresztül tartották a kapcsolatot és 2008. július 22-én – többszöri egyeztetést követően – a III. r. vádlott B. városban ismét kábítószert vett át az V. r. vádlottól, amellyel P. városba indult. A kábítószert azonban nem tudta terveinek megfelelően értékesíteni, ugyanis a rendőrség kommandósai P. városban elfogták és a nála lévő kábítószert lefoglalták.
A lefoglalt kábítószer a jelentős mennyiség alsó határának 105,7%-ának megfelelő mennyiségű amfetamint tartalmazott. A nyomozók mind a III. r. vádlott hétvégi házában, mind az V. r. vádlott által használt lakásban további kábítószert foglaltak le.
Ily módon az I. r. vádlott magatartásával a jelentős mennyiség alsó határának legalább 168,25 %-át kitevő mennyiségű kábítószer beszerzésében, majd a fogyasztók, valamint a további terjesztők részére történő eljuttatásában működött közre akként, hogy szervezte az értékesítő, szállító tevékenységet, valamint biztosította annak költségét anyagi haszonszerzés érdekében, a III. r. vádlott bevonásával. Az I. r. vádlott cselekményéhez a VI. r. vádlott közvetítői tevékenységével segítséget nyújtott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében, a III. r. vádlott és védője enyhítésért, a VI. r. vádlott enyhítésért, védője enyhítésért, illetve eltérő minősítés végett jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta
A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése alapján – a Be. 349. § (1) bekezdésében írt korlátok között – az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.
A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni.
A tényállás megállapítása során megfelelő jelentőséget tulajdonított a titkosszolgálati eszközökkel beszerzett bizonyítékoknak. Az I. r. vádlott által kezdeményezett, illetve fogadott hívások során büntetőjogilag tilalmazott anyagok megszerzéséről, továbbadásáról és értékesítéséről esett szó, olyan tevékenységről, melynek valódi tartalmát a résztvevők igyekeztek titokban tartani. Ennek érdekében a beszélgetéseket konspiratív szavak és mondatok gyakori használata jellemezte, mégis úgy, hogy a legtöbbször visszatérő kifejezések egyértelműen pszichotróp készítmények megjelölését, illetve mennyiségi körülírását jelentették.
Mindezt maradéktalanul megerősítette az a tény, hogy az egyes beszélgetések figyelemmel kísérése végül eredményes rendőri beavatkozással zárult két helyszínen is.
Szó sem volt tehát arról, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak egymás között legális üzletről, műtrágya magyarországi importjáról tárgyaltak volna. Erre utaló szavak, kifejezések még a legtávolabbi összefüggésben sem hangzottak el, noha azok leplezéséhez egyik félnek sem fűződött volna érdeke.
Az I. r. vádlott védője a perbeszédében a titkos információgyűjtés során figyelemmel kísért beszélgetések teljes anyagának a beszerzését indítványozta.
E körben a fellebbviteli bíróság az alábbiakra mutatott rá.
A titkos adatszerzés és a titkos információgyűjtés gyakori sajátossága, hogy azok befejezését követően a szolgáltatást végző szerv nagy mennyiségű információt ad át a megrendelőnek, köztük olyan adatokat is, melyek az elkövető kilétének, tartózkodási helyének a megállapítása, valamint bizonyítási eszköz felderítése szempontjából teljességgel érdektelenek, akár azért, mert az ügyben nem érintett személy(ek)re vonatkoznak. Ezeket az adatokat a megrendelő köteles kiszűrni és megsemmisíteni, azért is, hogy a magánéletnek a büntetőeljárással össze nem függő körülményei ne kerüljenek nyilvánosságra. Erről a titkos adatszerzést érintően a Be. 204. § (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik.
Ezt követően már az ügyész viseli annak kockázatát, ha a beszerzett információk indokolatlanul széles körű szűrése és megsemmisítése folytán nem marad elegendő adat a vád tárgyává tett cselekmény bizonyítására. A bíróság pusztán a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok felhasználhatóságát és törvényességét vizsgálhatja, illetve – értékelő, elemző tevékenységének egy későbbi szakaszában – azt, hogy azok, akár önmagukban, akár más adatokkal együtt alkalmasak-e a büntetőjogi felelősség kétséget kizáró megállapítására. Arra azonban nincs törvényes mód és lehetőség, hogy a bíróság a titkos adatszerzés vagy titkos információgyűjtés nyílttá nem tett, korábban kiszűrt vagy az 1994. évi XXXIV. törvény 73. § (3) bekezdés és a Be. 206/A. § (3) bekezdése alapján megsemmisített részleteinek az átadására hívja fel az ügyészt.
A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett az I. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak büntetőjogi felelősségére.
Ugyanakkor a cselekmények minősítése csak részben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak.
Az irányadó tényállás szerint a VI. r. vádlott két alkalommal vállalt közreműködést annak érdekében, hogy a kereskedői tevékenységet folytató I. r. vádlotthoz a megrendelt kábítószer eljusson. Először 2008. június 27-én azzal, hogy a III. r. vádlott által az V. r. vádlottól átvett, majd kevéssel később P. városban értékesített kábítószert – minőségének ellenőrzése végett – kipróbálta. Az I. r. és az V. r. vádlott között azonban később is közvetített, melynek eredményeként a III. r. vádlott 2008. július 22-én mintegy fél kilogramm speed porhoz jutott. Ennek lefoglalása történt meg a III. r. vádlott őrizetbe vételekor.
Az 1/2007. Büntető jogegységi határozat folytán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásában – elkövetési magatartásként – szereplő kereskedés adásvételek által megvalósult, haszonszerzésre irányuló tevékenységet jelent, olyképpen, hogy az magában foglal minden olyan mozzanatot, mely elősegíti a kábítószer eljutását a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ide sorolható a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése, csomagolása, tárolása, szállítása és elosztása stb.
E fogalmi szempontoknak a VI. r. vádlott tevékenysége maradéktalanul megfelelt, miután a beszerzési forrással rendelkező V. r. vádlottal való kapcsolattartással, a vele történő találkozók megszervezésével és lebonyolításával, egy alkalommal az értékesítésre szánt pszichotróp anyag minőségének az ellenőrzésével aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a kábítószer eljusson az I. r. vádlott érdekeltségi körébe és közvetlen irányítása alá tartozó megbízottakhoz. A kereskedői tevékenység ilyen közreműködői – figyelemmel a BH 1999.101. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra is – tettesként vonhatók felelősségre.
A vádlottak magatartásában az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a bűnszövetség tartalmi elemeit. A több személy együttműködésére épülő szervezett bűnelkövetés a különböző tevékenységek összehangolásában, a közvetítői, a minőség ellenőrzői és a szállítói szerepek elosztásában, illetve – ez utóbbit érintően – a helyettesítés biztosításában mutatkozott meg. A bűnszövetségben való részvétel az I. r., a II. r., a III. r. vádlottakon kívül a VI. r. vádlottat is jellemezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a kihirdetése után – az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénnyel – bekövetkezett jogszabályváltozás folytán szükségessé vált az időbeli hatály kérdésében való ismételt állásfoglalás.
A jelentős mennyiségű kábítószerre kereskedéssel megvalósított kábítószerrel visszaélés bűntettének a büntetési tétele – az elkövetés 2008. évi májusi és júliusi időpontjához viszonyítottan – szigorodott, miután a határozott tartamú szabadságvesztés felső határa tizenöt évről húsz évre emelkedett. Hasonló tendencia érvényesült a halmazati büntetés generális maximuma, illetve a többszörös visszaesőkkel szembeni felemelt büntetési tétel felső határát érintően is, az mindkettő esetében húsz évről huszonöt évre változott.
Az új büntető jogszabály értelmében a fegyház fokozatban végrehajtandó büntetéséből a többszörös visszaesőnek minősülő I. r. vádlott nem lenne feltételes szabadságra bocsátható.
Ezen túlmenően a 2013. évi július hó 1. napján hatályba lépett Btk. már nem ismeri a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének privilegizált – a kábítószerfüggő személy megkülönböztetésén alapuló – alakzatát, így annak hiányában a III. r. vádlott tekintetében lényegesen súlyosabb büntetési keretek alkalmazására kerülhetne sor.
Megállapítható tehát, hogy a bűncselekményeket – valamennyi vádlott vonatkozásában – az elkövetés idején hatályos rendelkezések figyelembevételével kellett elbírálni.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a VI. r. vádlott cselekményét az 1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) bekezdésének IV. fordulatában meghatározott (kereskedéssel elkövetett) és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, annak megállapítása mellett, hogy az I. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak rögzített cselekményüket az 1978. évi IV. törvény 20. § (2) bekezdése szerinti társtettesként valósították meg.
A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság csak részben tárta fel helyesen, ezért több vonatkozásban szükségessé vált azok pontosítása.
Az I. r. vádlott többszörös visszaeső, az annak megállapításához szükséges mértéken túl is nagy számban volt büntetve. Ugyanakkor a bűncselekményének a többszörös minősülésére való utalás mellőzése folytán mindössze a bűnszövetségben való elkövetés lehet súlyosító körülmény, illetve az, hogy annak irányításában kezdeményező, vezető szerepet játszott.
A III. r. vádlott helyesen visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő, akinél a bűncselekmény súlyosabb értékelését szintén a bűnszövetség alapozta meg, így a többszörös minősülés megállapítása nála is indokolatlannak mutatkozott.
Ugyanakkor a bűnszövetséget a VI. r. vádlott esetében súlyosító körülményként kellett értékelni, mivel az a terhére rótt bűncselekmény tényállási elemei között nem szerepelt.
Az I. r. vádlott három, a VI. r. vádlott egy kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik, mely enyhítő körülmény.
A bűncselekmények elkövetése óta több mint öt esztendő, ezen belül az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is hozzávetőlegesen egy év telt el, melyet nyilvánvalóan a vádlottak javára kellett értékelni. Legnagyobb súllyal a hosszabb ideje kényszerintézkedés hatálya alatt álló I. r. vádlott esetében, míg kisebb nyomatékkal a VI. r. vádlott tekintetében, aki felróható magatartásával maga is hozzájárult az időmúláshoz.
A VI. r. vádlott cselekményének a megváltozott minősítése folytán a bűnsegédi bűnrészességre utalásnak nem volt helye. További enyhítő körülmény a VI. r. vádlott később kialakult függősége.
E pontosítások ellenére az elsőfokú bíróság az I., a III. és a VI. r. vádlottakkal szemben a bűncselekmények tárgyi súlyát kellően kifejező, az enyhítő és súlyosító körülményeknek megfelelő, illetve a belső arányokat is szem előtt tartó szankciókat alkalmazott.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 372. § (1) bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság ítéletét a VI. r. vádlott cselekményének a minősítésére, az I. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak elkövetői alakzatának a megjelölésére, vonatkozó részében megváltoztatta.
Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.II.44/2013/36.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás