BK ÍH 2015/94.
BK BK ÍH 2015/94.
2015.09.01.
Közúti baleset gondatlan okozásának elkövetője csak az lehet, aki a közúti közlekedési szabályok hatálya alatt áll, ezért az az állattartó, akinek állata a helytelen tartás miatt a közútra megy, és ott balesetet okoz, a baleset miatt bekövetkezett élet és testi épség elleni bűncselekmény gondatlan elkövetéséért felel [Btk. 160. § (4) bekezdés, Btk. 240. § (2) bekezdése; KRESZ 1. számú Függelék III/a) pontja].
A törvényszék a 2014. november 6. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], ezért 1 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott családja két kutyát tartott, az egyik a terhelt testvérének a tulajdona, a másik, a 13 éves P. névre hallgató fekete-barna színű kutya, a vádlott tulajdona. A P. nevű kutya a házhoz tartozó bekerítetlen udvar részről rendszeresen kijárt nem csak a szomszédos üres telekre, hanem az úttestre is. A vádlott a kutyát csak az éjszakai órákban tartotta zárt helyen, napközben az állat szabadon mozgott, és az úttesten át több háznyi távolságra is elment. A vádlott nem akadályozta meg a kutya szökését, és úttestre jutását, az állatot úgy tartotta az út közelében, hogy az éjszakai órák kivételével szinte bármikor szabadon ki tudott jutni az utcára. F. J. sértett 2014. április 15-én reggel 4 óra 55 perc körüli időben munkahelyére igyekezett a Polymobil típusú kisegítő motorral felszerelt kivilágított kerékpárjával. A sértett a vádlott utcájában közlekedett, amikor a vádlott P. nevű kutyája jobbról a kerékpár elé szaladt. A sértett az ütközést nem tudta elkerülni, így elütötte a kutyát, és a kerékpárral elesett. A sértett az úttestre zuhant, a feje az aszfaltba csapódott, és rövid időre eszméletét vesztette. A vádlott kutyája az úttest másik szélére került, kb. 4-5 méterre a kerékpártól. Az utca, amelyen a sértett közlekedett, 4 méter széles, egyenes vonalvezetésű, kétirányú osztatlan, hibátlan, száraz burkolatú volt. A sértett a koponyaboltozatra és koponyaalapra ráterjedő törést szenvedett, kiterjedt agyzúzódással. Az agyzúzódást követő agyi nyomásfokozódás és annak talaján kialakuló agytörzsi vérzés következményes keringés és légzésbénulás miatt a sértett 2014. április 20. napján a szakszerű orvosi kezelés ellenére elhalálozott. A koponyasérülés és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés állt fenn.
Az ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt fellebbezést jelentett be, míg a vádlott és védője tudomásul vette a döntést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ítélet ellen az ügyész által bejelentett fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta, mert álláspontja szerint sem törvényes a bűncselekmény minősítése. A Btk. 233-235. §-aiban meghatározott bűncselekményeket, így a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét is csak az valósítja meg, aki a közlekedési szabályok hatálya alatt áll, kivéve Btk. 240. § (2) bekezdése értelmében a járművek utasait és a gyalogosokat. A vonatkozó joggyakorlat (BH 1973.355. és BH 2014.356.) alapján nem közúti veszélyeztetés bűntettéért, hanem – az eredménytől függően – gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségéért kell felelősségre vonni azt a gazdát, akinek a közútra kiengedett kutyája előidézőjévé vált más személy testi sérülésének. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő és büntetendő, gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősítse, egyebekben a jogi indokolás helyesbítése mellett azt hagyja helyben.
A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész fenntartotta az átiratában foglaltakat. Perbeszédében hangsúlyozta, hogy a KRESZ 1. §-ának és az 1. számú Függelék III/a) pontjának egybevetésével egyértelmű, hogy a vádlott sem járművet, sem állatot nem vezetett, tehát nem követett el közlekedési szabályszegést és nem válhatott a közlekedési bűncselekmény speciális alanyává.
A védő mindenben egyetértett az elsőfokú ítéletben foglaltakkal. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság minősítése helytálló, mivel a vádlott a KRESZ 62. § (6) bekezdésében írt közlekedési szabálynak nem tett eleget, a kerítést nem készítette el, ezáltal következett be a baleset. Az ügyészség által hivatkozott értelmező rendelkezést valóban nem lehet kiterjesztően értelmezni, de a törvényhely alapján az út közelében állatot tartó személy is a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt áll. Mindezek miatt az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta a Be. 348. § (1) bekezdése szerint. Megállapította, hogy az ügyész fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság által túlnyomórészt megalapozottan megállapított tényállás csupán kisebb kiegészítésre szorult, melyet a másodfokú bíróság azt a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az iratok tartalma alapján a következőkkel pontosított. A sértett az elektromotoros kerékpárral történt közlekedése közben nem viselt bukósisakot, amely egyébként nem kötelező védőfelszerelés, a balesetben elszenvedett koponyasérülés és a halál közötti okozati összefüggés, nem csak közvetlen, de kizárólagos is. A 60 éves sértett nem volt egészséges, olyan betegség azonban, mely halálát adott időpontban másképp magyarázta volna, vagy az észlelésben, felismerésben, menekvésben gátolta volna, nem mutatkozott. A balesetet követően a vádlott segíteni igyekezett; a sértett motorját a helyszíni szemle után hazatolta, majd gépkocsijával beszállította a sértett élettársát a kórházba. A vádlott a balesetet követően haladéktalanul pótolta a hiányzó kerítés elemeket. Ezekkel a korrekciókkal a tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, ekként a másodfokú eljárás alapját is képezte.
A törvényszék a tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, melyhez megfelelő indokolást fűzött.
Az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségét a hanyag gondatlanság (negligentia) megalapozza. Az irányadó tényállásból az a következtetés vonható le, hogy a vádlott cselekményének következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintetést elmulasztotta, noha a büntetőjogilag releváns következmények előre látása elvárható lett volna tőle.
A hanyag gondatlanság esetén a büntetőjogi felelősség megállapításának két alapvető feltétele van, egyik az objektív gondossági kötelesség megszegése, másik a szubjektív előreláthatóság fennállása. A gondosságra való kötelesség objektív jellege azt jelenti, hogy azonos helyzetekben mindenkit azonos gondossági kötelesség terhel, különböző helyzetekben természetesen ez különböző lehet. A gondossági kötelezettségnek két formája van, a szabályozott és a magánéleti gondossági kötelesség. Előző esetben a gondossági kötelesség az írott, vagy megszilárdult szabályokhoz igazodik, az utóbbi esetet a mindennapos élettapasztalatból leszűrődő objektív elvárások alakítják. Az általános gondossági kötelesség keretein belül az adott ügyre vetítve a kutyatartótól elvárható, hogy a kutyáját olyan körülmények között tartsa, hogy közterületre ne szökhessen ki, ne veszélyeztethesse ezáltal senkinek az életét, illetve a testi épségét. Ez nemcsak a mindennapi élet tapasztalataira, a szokásokra vezethető vissza, hanem a kutyatartásra vonatkozó jogszabályok [az 1998. évi XXVIII. törvény 1. §-a és 5. § (1) bekezdése, továbbá a 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet 15. § (1) bekezdése] is előírják.
A szubjektív előreláthatóság fennállása, tehát a felróhatóság körében osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy vádlottnak a lehetséges eredmény előre látására irányuló képességét és készségét semmi nem gátolta.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával is, hogy a vádlott gondatlan magatartása és a sértett halála között az ok-okozati összefüggés fennáll, így az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét, azonban a terhére megállapított bűncselekmény minősítése téves.
Az elsőfokú bíróság által megállapított közlekedési bűncselekmény alanya tettesként kizárólag az lehet, aki a közúti közlekedési szabályok hatálya alatt áll. Ennek értelmében közúti járművezetőnek kell tekinteni mindazokat a személyeket, akikre közvetlenül kiterjednek a KRESZ-nek a járművezetőkre vonatkozó rendelkezései. A KRESZ 1. számú Függelék III/a) pontja értelmében vezető az a személy, aki a közúton járművet vezet, vagyis közúti szállító- vagy vontatóeszközt mozgásba hoz, irányít, de nem tekinthető annak a kerékpárt és a segédmotoros-kerékpárt toló személy. Nem tartoznak továbbá e körbe a járművek utasai és a gyalogosok, de természetesen a közút mellett lévő ingatlanukban, vagy szabad területen állatot tartók sem. Ennek indoka egyrészt, hogy nem „vezetnek járművet”, másrészt a Btk. 240. § (2) bekezdése határozottan rögzíti, hogy a Btk. 233-235. §-ok alkalmazása szempontjából nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és utasokra vonatkozó rendelkezések.
A 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. §-a szerint a rendelet Magyarország területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza.
Állatok hajtását (vezetését) és nem az állatok tartását szabályozza az elsőfokú bíróság által az indokolásban tévesen felhívott KRESZ 62. §, melynek (1) bekezdése szerint az állatot szorosan az úttest szélén kell hajtani, illetőleg vezetni; ha azonban ez a forgalmat lényegesen akadályozná, az állattal a leállósávra, illetőleg az útpadkára kell lehúzódni. Az (5) bekezdés c) pontja utal arra, hogy tilos állatot az úton őrizetlenül hagyni, kivéve, ha oly módon megkötötték, hogy elindulni ne tudjon. Ehhez kapcsolódik a szintén idézett (6) bekezdés, mely szerint állatot az út közelében – magánterületen is – csak oly módon szabad tartani, hogy az útra ne juthasson. A (7) bekezdés értelmezi e jogszabályhely alkalmazási körét, miszerint az e szakaszban foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a kutyának pórázon való vezetésére; mivel a kutyát pórázon vezető személyre a gyalogosokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Ebből értelemszerűen következik, hogy az állat gazdája, aki a közút mellett egyébként elkerített udvaron, magánterületen tartja kutyáját, nem vesz részt a közúti közlekedésben, így rá a KRESZ szabályai nem vonatkoznak, és nem lehet a közúti baleset gondatlan okozása bűncselekményének speciális alanya.
Az állatok védelméről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 1. §-ában meghatározott állattartónak minősül a vádlott, aki az 5. § (1) bekezdése értelmében gondoskodni volt köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról. Ezt az objektív kötelezettségét mulasztotta el a terhelt, amikor a hibás kerítést nem javította meg, ezáltal lehetővé tette, hogy kutyája a közútra kifusson és balesetet idézzen elő, holott tudta, hogy az eb rendszeresen kimegy az udvarból az elkerítetlen szakaszon. E tekintetben a szubjektív felróhatóság is megállapítható.
Mindezek miatt a vádlott cselekményét az ítélőtábla Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő és büntetendő, gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősítette.
A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket az elsőfokú bíróság feltárta, és a bűnösségi körülmények helyes értékelésével megfelelő büntetést szabott ki. A gondatlanságból elkövetett emberölést a Btk. 1-5 évi szabadságvesztéssel fenyegeti. Mivel egy ember életét követelte a vádlott mulasztása, így a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok csak szabadságvesztés kiszabásával érhetők el.
A vádlott javára írható jelentős enyhítő körülmények, így a gondatlanság enyhébb foka, a baleset észlelése után azonnal tanúsított segítő magatartása, a kerítés gyors megjavítása indokolják a büntetési tétel középmértéke alatti, az alsó határhoz közelítő mértékű büntetés kiszabását.
A gondatlanságból elkövetett élet elleni cselekmény esetében az eredményhez fűződő pszichikus viszony sajátos jellege folytán, a közeli ismerős halálára, a kedvező személyi körülményekre, az őszinte megbánásra figyelemmel a végrehajtásában a törvényi minimumban meghatározott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés szükséges és elégséges joghátrány.
A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék fellebbezéssel támadott ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdés alapján a minősítés vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bf.6/2015)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás