BK ÍH 2015/95.
BK BK ÍH 2015/95.
2015.09.01.
A becsületsértés vétsége megállapíthatóságának vizsgálata a Büntető Törvénykönyv és a cselekmény elkövetésekor hatályos Alaptörvény rendelkezéseinek a figyelembevételével történik. Ennek során nem alkalmazható a bűncselekmény szigorúbb elbírálására vezető, a cselekmény elkövetése után hatályba lépő, a szólásszabadság jogát az emberi méltósághoz képest korlátozó negyedik módosítása az Alaptörvénynek [Alaptörvény IX. cikk (1) és (4) bekezdés; 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pont].
A közvádas büntetőeljárásban hozott ítéletében az elsőfokú bíróság dr. K. T. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 2 rendbeli becsületsértés vétségében, ezért halmazati büntetésül 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 2500 forintban, a pénzbüntetés teljes összegét 200 000 forintban állapította meg a következő tényállás alapján.
Az orvos foglalkozású vádlott 2012. augusztus 1. napján 21 óra körüli időpontban személygépkocsijával B. város belterületén közlekedett. A város egyik útkereszteződésében szolgálatot teljesítő R. T. és B. G. rendőrök azt észlelték, hogy a vádlott a kezében mobiltelefont tart, ezért utána mentek, majd az N.-i útkereszteződésében megállították és rendőri intézkedés alá vonták. Felszólították iratai átadására, majd ezek ellenőrzése után a vádlottal közölték, hogy szabálysértést követett el, mely miatt helyszíni bírságot szabnak ki vele szemben. A vádlott a felelősségét nem ismerte el, és közölte a sértettekkel, hogy „Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogy reagál!” erre R. T. sértett megkérdezte, hogy az édesanyjának mi köze van ehhez, mire a vádlott azt felelte, hogy „Apuka, eszednél vagy? Azért, mert két rendőr azt mondja, hogy mobiloztam? Én meg azt mondom, hogy nem és maguk hazudnak! Normális maga?”. R. T. közben tájékoztatta a vádlottat arról, hogy az általa tett kijelentések miatt rendőri jelentést készít, és szabálysértési feljelentést tesz. Mire a vádlott azt mondta, hogy „Maguknak nagyon sok ideje van, mennyi az órabérük? Minden orvost meg kell büntetni? Mennyit kell begyűjtenetek?”. Az intézkedés befejezés után a vádlott távozott a helyszínről. A sértettek 2012. augusztus 14. napján joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tényállásban rögzített, mindkét rendőrnek címzett kijelentések, miszerint „Mennyit kell begyűjtenetek, mennyi az órabéretek?” objektíve alkalmasak voltak a sértettek becsületének csorbítására, hisz ezzel a vádlott általa is elismerten arra utalt, hogy a rendőrök nem a törvényesség mentén jártak el vele szemben, hanem egy előre kialakított normát teljesítettek, amikor a bírságolást alkalmazták. A vádlott a vele szemben jogszerűen intézkedő rendőrök felé lényegében azt fogalmazta meg, hogy hazudtak, amikor az intézkedés során azt állították, hogy mobiltelefont használt. A vádlott továbbá becsületsértő kijelentést tett azzal is, amikor megkérdezte R. T. sértettet, hogy normális-e, és gyalázkodó kifejezést használt, amikor azt mondta, hogy „Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogyan reagál!”. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszerű rendőri intézkedés során a vádlott által tett kijelentések túllépték a véleménynyilvánítás kereteit, a szabálysértési felelősség vitatása nem adott alapot a vádlottnak a becsmérlő, gyalázkodó kifejezések használatára, így megvalósította a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti becsületsértés vétségét.
Az ügyben eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 2 rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy „a becsület csorbítására alkalmasság” – mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme – nem a bírálattal illetett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg. E kitételt az elsőfokú bíróság is helyesen ismerte fel, amikor az ítélet indokolásában erre hivatkozott. Tévedett azonban akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak azon kérdései, hogy „Mennyit kell begyűjtenetek, mennyit az órabéretek?”, illetve azon kijelentései, hogy „hazudnak”, valamint megkérdezte az intézkedő rendőrt, hogy normális-e, alkalmasak a becsület csorbítására; továbbá akkor is, amikor azon mondatot, hogy „Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogy reagál!” gyalázkodónak minősítette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a sérelmezettek egyik esetben sem alkalmasak objektíve a becsület csorbítására, nem érik el azt a szintet, amely bűncselekmény megállapításának alapja lehet. A tényállásban rögzítettek alapján az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott által használt társalgási mód nem volt éppen kulturáltnak nevezhető, nem emelt szintű társalgást folytatott, de önmagában az, hogy udvariatlan kérdéseket tett fel, illetve ily módon reagált a vele szemben kezdeményezett rendőri intézkedésre, az általa mondottakat még nem tette alkalmassá a becsület csorbítására, még akkor sem, ha az intézkedő rendőröket érthető módon érzékenyen érintette. A neveletlenség, illetlenség, gorombaság, tiszteletlenség, trágár beszéd és gúnyolódás kívül esik a becsületsértés körén, a kulturált érintkezési formák, a konvencionális viselkedési szokások kialakítása ugyanis nem a büntetőjog feladata. Mindezek alapján megállapítható, hogy a becsületcsorbításra való alkalmasság, mint a becsületsértés vétségének tényállási eleme hiányzik, ezért bűncselekmény hiányában, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján a vádlott felmentésének van helye az ellene emelt vád alól. Figyelemmel arra, hogy mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori Büntető Törvénykönyv azonos módon szabályozta a becsületsértés vétségét, és az új szabályozás nem kedvezőbb a vádlottra, a másodfokú bíróság az 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, és e szerint minősülő becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól mentette fel a vádlottat.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére bűnösségének megállapítása végett, melyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott. Álláspontja szerint a „Mennyi az órabéretek?” kérdés nem kizárólag udvariatlannak, hanem a túlterhelt, de alulfizetett rendőrökkel szemben megalázó, negatív értékítéletet magában hordozó kijelentésnek tekinthető. Az anyjára való utalást kimondottan sértő kifejezésnek tartotta az ügyész, az „Apuka, eszednél vagy?” kijelentés használata nézete szerint a rendőrök észbeli képességének megkérdőjelezéseként fogható fel. A „Mennyit kell begyűjtenetek?” kérdést pedig az eljárás törvénytelenségére utalónak vélte, mintha a bírságolás során kvóta teljesítését kívánnák meg a rendőröktől. A rendőröknek címzett kijelentések – álláspontja szerint – túllépik a tiszteletlenség mértékét, és objektíve alkalmasak a sértettek becsületének csorbítására. A harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését az átiratában írtakkal egyezően fenntartotta.
A védő a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, mivel véleménye szerint nem valósult meg bűncselekmény. A neveletlen, illetlen, goromba, gúnyos szóhasználat nem érte el a becsületcsorbításra alkalmasságot, a büntetőjogi védelmet megalapozó mértéket. Hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjog, és a médiában ennél súlyosabb kifejezések is elhangzanak. Aláhúzta, hogy a rendőrök esetében nagyobb a tűréshatár, erősebb szóváltás esetén nem indokolt a büntetőeljárás kezdeményezése. Bár kétségkívül szerinte is helytelen volt védence magatartása, azonban ez nem valósított meg bűncselekményt. Indítványozta ezért a másodfokú bíróság határozatának helybenhagyását.
A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok az eljárási szabályok betartásával folytatták le eljárásukat. Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által nem módosított tényállás csupán annyiban szorult pontosításra, hogy a vádlottal szemben alkalmazott intézkedés nyomán nem került sor szabálysértés megállapítására. Így az sem nyert igazolást, hogy vádbeli esetben a vádlott vezetés közben valóban használta volna a mobil telefonját. Ennek ellenkezőjének bizonyítására nem alkalmas az ügyész által az eljárás korábbi szakában csatolt határozat, amely a vádlottal szemben az eljárás tárgyát képező cselekmény után jóval későbbi időpontban, 2013. február 28. napján foganatosított rendőri intézkedés eredményeként hoztak. E határozatban a vádlottat gépjárművezetés előtti alkoholfogyasztás miatt 100 000 forint közigazgatási bírsággal, míg vezetés közbeni kézben tartott mobiltelefon használata miatt 10 000 forint összegű helyszíni bírsággal sújtották. Ez a jelen eljárást követő intézkedés nem alkalmas a korábbi cselekmény alkalmával lezajló események alátámasztására.
A harmadfokú bíróságnak lényegében abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vádlott által használt kifejezések megvalósították-e a becsületsértés vétségét, avagy a kijelentések nem érték el azt a határt, amely a büntetőjogi felelősség megállapítását tenné indokolttá. A becsületsértés többek között olyan kifejezés használatával valósulhat meg, amely a sértett negatív testi, szellemi képességeire, jellembeli tulajdonságaira utal. A becsületsértő kifejezés lehet durva, trágár szidalmazás, sértés, de megvalósulhat akár tréfa formájában is. A bírói gyakorlat a véleményt, kritikát, bírálatot tartalmazó közlést nem tartja alkalmasnak a becsület csorbítására. Márpedig a vádbeli kijelentések az utóbbi kategóriába sorolhatók.
A vádlottnak az intézkedés során megnyilvánuló, egy állítás?-?egy tagadás viszonylatát kétségkívül vehemensen kifejező „Én meg azt mondom, hogy nem és maguk hazudnak! Normális maga?” kijelentésének megvolt tényszerű alapja.
A rendőrök által a napi bírságolás során való „pénzbegyűjtésére” tett kijelentése olyan közvélekedésnek adott hangot, melyről több híradás is megjelent a médiában, így ez sem tekinthető teljességgel alaptalannak; egyébként mint véleményt, kritikát, bírálatot tartalmazó közlés nélkülözi a társadalomra veszélyességet.
A vádlott további, kétségkívül minden ténybeli alapot nélkülöző kijelentései „Majd, ha anyátokat viszik a sürgősségire... stb.!” nem érték el azt a szintet, amelyek büntetőjogi védelmet igényelnének. Amennyiben lett volna egyáltalán alapja e fenyegetőzésnek, legfeljebb szabálysértés megállapítása kerülhetett volna szóba a vádlottal szemben. Így ez sem tekinthető olyan sértő, megalázó jellegűnek, amely a büntetőjogi oltalmat indokolná.
A kijelentések összességét vizsgálva az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az intézkedés során nem volt jelen kívülálló, így az elhangzottak nem kerültek nyilvánosságra.
Nem vitás, hogy a sértettek munkakörével kapcsolatosan tett kijelentések, kifejezések neveletlennek, illetlennek, tiszteletlennek tekintendők, azonban a használt kifejezésekkel a vádlott nem lépte túl a bírálatnak, kritikának azt a büntetőjogi védelmet élvező határát, amit a hivatalos személyeknek a működésük során még el kell viselniük. E körben szükséges utalni az Alkotmánybíróság 36/1994. (IV. 24.) számú határozatára, melyben az Alkotmánybíróság a hatóság, illetve hivatalos személy becsületének és jó hírnevének büntetőjogi védelmét a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal összefüggésben vizsgálta. Az Alaptörvény negyedik módosítása szerint 2013. április 1-jétől hatálytalan ugyan az Alaptörvény előtt hozott alkotmánybírósági határozat (záró és vegyes rendelkezések 5. pont), ám a cselekmény elkövetésekor hatályos Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének és a korábbi Alkotmány 61. § (1) bekezdésének tartalmi azonossága folytán az előbbi határozatban foglaltak irányadók a cselekmény elbírálásánál. Határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hivatalos személyek becsületének, jó hírnevének büntetőjogi védelme. Ugyanakkor rögzítette, hogy az alkotmányosan védett véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatban tágabb, mint más személyek esetében. A szóban forgó ügyben a rendőrök közhatalmat gyakorló személyeknek tekinthetők, akikkel szemben a véleménynyilvánítás köre tágabb, amely azt jelenti, hogy magasabb a tűrésküszöb. Az érintett sértettek tehát olyan kijelentések tűrésére is kötelesek, amelyek elviselésére más személyek nem.
Vizsgálta a harmadfokú bíróság az Alkotmánybíróság 1/2015. (I. 16.) számú határozatában írtak mennyiben alkalmazhatók a szóban forgó ügyben. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az emberi méltósághoz való jog nem egyszerű versengő alapjog, hanem kiemelten védett alapjog, ami megelőzi a véleménynyilvánítás alapjogát. A véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére. Az Alkotmánybíróság e határozatát az Alaptörvény 2013. év április 1. napján hatályba lépő negyedik módosítására alapította, mely kiegészítette az Alaptörvény IX. cikkét azzal a (4) bekezdéssel, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Határozatában az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az emberi méltósághoz való jog viszonyát az Alaptörvény negyedik módosítására figyelemmel vizsgálta, és állapította meg az emberi méltósághoz való jog elsőbbségét a véleménynyilvánítás jogához képest. Megállapítható, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása az elkövetés időpontjában, 2012. év augusztus hó 1. napján nem volt hatályban. Az elkövetéskor hatályos Alaptörvény még nem tartalmazott a véleménynyilvánítás szabadságát ilyen módon korlátozó, az emberi méltóság elsőbbségét előíró, kiemelten védett alapjoggá nyilvánító rendelkezést, ezért a harmadfokú bíróság nem tekintette iránymutatónak a vizsgált ügyben az Alkotmánybíróság idézett határozatát.
A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. § alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.117/2015/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás