KÜ BH 2016/100
KÜ BH 2016/100
2016.04.01.
EMVA Natura 2000 erdőterület kompenzációs támogatása esetén a támogatás tárgya az erdőrészlet és nem annak tulajdona. A teleologikus, azaz céltételezésen alapuló, a jogszabály célját meghatározó jogértelmezésre ugyanis csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha az alkalmazandó jogszabályhely megszövegezése nem egyértelmű, abból a normatartalom a szavak általánosan elfogadott értelme szerint nem állapítható meg [2009. évi XXXVII. tv. 16. § (6) bek., 17. § (6) bek., 17. § (7) bek.; 41/2012. VM rendelet 4. § (3)–(4) bek.].
[1] Az elsőfokú hatóság részben elutasította a felperes Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból Natura 2000 erdő jogcímre 2012. év május 14. napján benyújtott kifizetési kérelmét.
[2] A támogatási összeg el nem fogadott része tekintetében az elsőfokú hatóság az elutasító döntését azzal indokolta, hogy az L.-92-D, L.-92-C, L.-92-B és L.-92-A erdőrészletek részben állami tulajdonban vannak, ezért azokra az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szól 41/2012 (IV. 27.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet) 4. § (4) bekezdése alapján támogatás nem nyújtható.
[3] A felperes fellebbezése nyomán a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal központi szerv (mint alperesi jogelőd) a 269/2001/1808/22/2012. iktatási számú, 2013. november hó 11. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság döntését azonos jogi álláspontja kifejtésével helybenhagyta.
[4] A felperes keresete folytán eljárt Z.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a keresetet elutasította.
[5] A Bíróság ítéletét egymásra tekintettel értelmezett három jogszabályhelyre alapozta. A Bíróság ítéleti álláspontja értelmében a Tanács 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK Rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról (a továbbiakban: EK Rendelet) 42. cikkének (1) bekezdése határozza meg a támogatás jogosultját. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 16. § (6) bekezdése, valamint 17. § (6)–(7) bekezdései rögzítik az erdőrészlet fogalmát, valamint a több tulajdonos esetén fennálló erdőgazdálkodási tevékenység szabályait. E szabályok fényében értékelte a Bíróság, hogy a VM rendelet 4. § (4) bekezdése kizárja a támogatási körből az állami tulajdonban álló erdőrészletet. Ezen jogszabályhelyek értelmezése nyomán jutott arra az alperessel egyező következtetésre, hogy a részleges állami tulajdon kizárja az erdőrészlet és annak erdőgazdálkodója esetében a támogatás megszerzését.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Bíróság ítéletében helytelenül értelmezte a fent idézett jogszabályhelyeket.
[7] Álláspontja szerint a jogalkotó célja nem irányulhatott arra, hogy a támogatási körből olyan erdőrészletek kerüljenek ki, amelyekben az állam résztulajdont szerzett. A helyes jogértelmezés szerint a VM rendelet 4. § (4) bekezdése a kizárólag állami tulajdonban álló erdőrészletre vonatkozik csupán.
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az Evt. az erdészeti igazgatás és az erdőgazdálkodás egységeként szabályozza 16. § (4) bekezdésében az erdőrészletet. Eszerint „[a]z erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdőt erdőtagokra és erdőrészletekre kell felosztani”. A 16. § (6) bekezdés fogalommeghatározása értelmében „[a]z erdőtagon belül az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti igazgatás, nyilvántartás olyan alapegysége, amely természetben összefüggő és a rajta található erdei életközösség, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető”. Az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti igazgatás egysége, amely különböző tulajdonos különböző földrészleteiből (is) áll(hat) a 17. § (6) bekezdés b) pontja szerint.
[10] A VM rendelet 2. §-a a vissza nem térítendő kompenzációs támogatás igénybe vételének tárgyaként a Natura 2000 irányelveket érvényre juttató jogszabályok végrehajtásával érintett, az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott erdőrészletet jelöli meg. A támogatás alapja tehát nem az erdőrészleten, avagy az erdőrészlet valamely földrészletén fennálló tulajdonosi jogosultsághoz kapcsolódik, hanem a földrészlethez.
[11] A VM rendelet 4. § (4) bekezdése ugyanakkor – a támogatás igénybe vételének feltételei között – kizárja annak az erdőrészletnek a támogathatóságát, amely állami vagy önkormányzati tulajdonban van. A VM rendelet 4. § (4) bekezdése értelmében „[n]em támogatható az az (1) bekezdés előírásainak megfelelő erdőrészlet, amely állami, vagy önkormányzati tulajdonban van”.
[12] Összevetve az Evt. és a VM rendelet hivatkozott rendelkezéseit megállapítható, hogy a több tulajdonos földrészletének együttese, azaz az erdőrészlet a kompenzációs támogatás tárgya és nem annak tulajdonosai. Ezért nem támogatható az az erdőrészlet, amelyben az államnak, avagy az önkormányzatnak földrészlet van a tulajdonában.
[13] A kifejtettek szerint a Bíróság helyesen járt el, amikor a jogalkotó eredeti szándékát nem egy, hanem több, egymással összefüggő és ilyen módon rendszert alkotó jogszabályhelyek együtteséből, rendszertani értelmezéssel határozta meg. A teleologikus, azaz céltételezésen alapuló, a jogszabály célját meghatározó jogértelmezésre ugyanis csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha az alkalmazandó jogszabályhely megszövegezése nem egyértelmű, abból a normatartalom a szavak általánosan elfogadott értelme szerint nem állapítható meg.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben a Kúria az alkalmazandó jogszabályok tartalmát egyértelműnek minősítette. Így a felperes feltételezett jogalkotói célra alapított, de a normaszöveggel alá nem támasztható érvelése alapján a jogerős ítélet jogszabálysértését megállapítani nem lehetett.
[15] A felperesi indítvánnyal ellentétben a Kúria megállapította, hogy a Bíróság helyes értelmezéssel tett különbséget a támogatható erdőrészleten erdőgazdálkodást folytató erdőgazdálkodó (vagy a társulás esetén erdőgazdálkodással megbízott), és az ingatlan-nyilvántartás szerint beazonosítható ingatlan- avagy erdőrészlet-tulajdonos között. A jelen ügyben ugyanis a támogatás címzettje az erdőrészlethez kötődik, hiszen a támogatás sem a tulajdonosnak, hanem az erdőgazdálkodást végző személynek jár, a támogatás csak teljes erdőrészletre adható akkor is, ha az erdőrészletnek több tulajdonosa van.
[16] A Bíróság helyes értelmezése szerint, a VM rendelet 4. § (3) bekezdése annak fényében írja elő a teljes erdőrészletre nyújtott támogatást, hogy az Evt. 17. §-a egyúttal a több tulajdonos esetére a tulajdonosok társult erdőgazdálkodásának kötelezettségét is rögzíti. A Bíróság tehát széles körű jogszabályi környezetbe ágyazta a VM rendelet 4. § (4) bekezdésének értelmezését, amely így a szavak általánosan elfogadott, azaz objektív, feltételt nem tűrő módon zárta ki az államot (és az önkormányzatot) a támogatható erdőgazdálkodók köréből.
[17] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a Bíróság jogerős ítéletét helyes jogértelmezés alapján hozta meg. Ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. IV. 35.271/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás