KÜ BH 2016/101
KÜ BH 2016/101
2016.04.01.
Megbilincselésre csak intézkedés törvényes céljával arányban álló okból kerülhet sor [1994. évi XXXIV. tv. 15. § (1) bek., 48. §].
[1] A Budapest Főváros VIII. kerületi Önkormányzata a Corvin-Szigony Projekt keretében 2003-2008. között történt ingatlanértékesítései során felmerült bűncselekmény gyanújának kivizsgálása kapcsán az illetékes rendőrhatóság 2012. november 14-én előállítást foganatosított a felperessel szemben. Az előállításhoz szolgálati gépjárművet vettek igénybe, amelybe való beszállása után bilincselték meg a felperest a rendőrök. Nevezettek intézkedésüket az ügy súlyára, a felperes szökésétől, támadásától tartva tettek meg, és figyelembe vették továbbá ezek bekövetkezte miatt a közlekedés során esetleg jelentkező, más személyek testi épségének veszélyeztetését is.
[2] A felperes a bilincselés miatt panasszal élt, mely a panasztestület elé került. A Független Rendészeti Panasztestület 314/2013. (XI. 13.) szám alatt állásfoglalást hozott, melyben megállapította, hogy az ügybeni bilincseléssel alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor.
[3] Az alperes mindezeket figyelembe véve 2014. március 24-i 29000/12834-22/2013.P. számú határozatával a panaszt elutasította.
[4] Indokolása szerint a bilincs alkalmazása a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 48. § c) pontja alapján, figyelembe véve a 15. § (1) és (2) bekezdését is, került sor arra tekintettel, hogy a felperes együttműködésére „taktikai hiba lenne alapozni”, a cselekmény súlya miatt.
[5] A jogerős határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.
[6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[7] Indokolása szerint – figyelembe véve a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolg.Sz.) 39. §-ának (1), és 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat – valamint a rendőr tanúvallomását – a bizonyítékok mérlegelésével az a következtetés vonható le, hogy nem voltak jelei a felperes ellenszegülési, szökési szándékának. A bűncselekmény tárgyi súlya és a közlekedés biztonságának igénye együttesen a feltehető felperesi szándékkal együtt sem ad alapot jelen ügyben a bilincselés alkalmazására. Kimondta a bíróság, hogy az új határozatban helyt kell adni a felperes panaszának.
[8] Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
[9] Előadta, hogy a bilincselésre megelőzési okból került sor, és fenntartotta annak egyéb indokait is. A gépjárműben elhelyezett személy dulakodása, szökése csak bilincselésével volt kiküszöbölhető. Erre ennél az intézkedésnél enyhébb eszköz nem állt a rendőrhatóság rendelkezésére. A felperes ennélfogva nem szenvedett aránytalan sérelmet az intézkedés során. Jogszabálysértésként az Rtv. 15., 16. és 48. §-ára, a Szolg.Sz. 39. és 41. §-ára hivatkozott.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A Kúriának arról kellett döntést hozni, hogy a felperest ellenszegülés hiányában rendőrségi gépjárműben megbilincselő alperesi döntés jogszabálysértését megállapító ítélet helytálló döntést tartalmazott-e.
[12] Az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. E szakasz (2) bekezdése értelmében több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. Az Rtv. 48. §-a kimondja, hogy a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy önkárosításának megakadályozására, támadásának megakadályozására, szökésének megakadályozására, ellenszegülésének megtörésére.
[13] A Szolg.Sz. 39. § (2) bekezdése szerint az intézkedés alá vont személy magatartása szempontjából a rendőr az alábbiak szerint tesz különbséget:
[14] a) passzív ellenszegülést tanúsító személy, aki a rendőri intézkedés során a számára jogszerűen adott rendőri utasításokat nem hajtja végre, de tevőleges ellenszegülést nem mutat,
[15] b) aktív ellenszegülést tanúsító személy, aki nem veti magát alá a jogszerű rendőri intézkedésnek, magatartásával fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni,
[16] c) támadó magatartást tanúsító személy, aki az intézkedő rendőrre, valamint a támogatására vagy védelmére kelt személyre rátámad.
[17] A Szolg.Sz. 41. §-ának (1) bekezdése egyebek mellett kimondja, hogy a bilincs alkalmazása kizárólag az Rtv. 48. §-ában meghatározott esetekben, különösen azzal szemben lehet indokolt, akinek az elfogására bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt került sor, és szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg.
[18] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete indokolása szerint e jogszabályhelyeket áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy megfelelő bizonyítékok nem támasztották alá az alperesi intézkedést. A bíróság az ítéletét bizonyítékok mérlegelésére alapította. A rendőri jelentésből indult ki, mely tartalmazta az intézkedés indokát, mely azt jelentette, hogy a kényszerítő eszközt a szökés megakadályozása érdekében alkalmazták.
[19] A bíróság figyelembe vette az intézkedő rendőr tanúvallomását is, aki azon túlmenően, hogy előadta az intézkedés során milyen események zajlottak le, azt is elmondta, hogy a felperes zaklatott idegállapotban volt a rendőri intézkedés során. A bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a tárgyi ügyben a felperes magatartása, a felfokozott idegállapot, érthető egy házkutatásra és előállításra vonatkozó rendőri intézkedés során, ami ugyanakkor nem érte el az intézkedés biztonságos végrehajtásának veszélyeztetettsége azon fokát, amely alátámasztotta volna a kényszerítő eszköz alkalmazását.
[20] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét a bizonyítékok mérlegelésével helyesen megállapított tényállás alapján hozta. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló [Pp. 206. § (1) bekezdés] ítélet felülvizsgálattal megalapozottan akkor támadható, ha a bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével iratellenes tényállást állapított meg. Jelen ügyben a Kúria osztotta azokat az anyagi jogi mérlegelésnél figyelembe vett szempontokat is, melyeket ítélete meghozatalánál a közigazgatási és munkaügyi bíróság indokolása szerint figyelembe vett, és amelyek alátámasztják az ítéleti rendelkezésben foglaltakat.
[21] A kifejtett indokok alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. III. 37.572/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás