KÜ BH 2016/102
KÜ BH 2016/102
2016.04.01.
Nem létező számlakibocsátó tevékenységének vizsgálatára az adóhatóság nem kötelezhető [1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.; 2003. évi XCII. tv. 140. § (2) bek.].
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. november 1. – 2012. december 31. közötti időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. szeptember 13. napján kelt 2624237516 számú határozatával a felperest 1 403 000 Ft adókülönbözet, 701 000 Ft adóbírság és 186 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. december 7. napján kelt 1842188639 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2. § (1) bekezdése, 65. §-a és 66. § d) pontja, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdése, 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § a) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 16. § (1) bekezdése, 97. § (4) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése és 166. § (2) bekezdése alapján helytállóan állapította meg, az áfa levonásának alapvető feltétele, hogy a számlát létező adóalany állítsa ki, a bizonylat tartalmilag és formailag hiteles legyen, valós gazdasági eseményről kerüljön kibocsátásra, és a másik adóalany részéről az adó áthárítása megtörténjék. A számlakibocsátó a cégnyilvántartásból törlésre került, ettől fogva jogszerűen nem végezhetett gazdasági tevékenységet, nem alanya az Áfa. tv.-nek, a nevében kiállított számlák nem hitelesek, adólevonásra nem jogosítanak.
[4] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését kérte.
[5] Álláspontja szerint az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettségét nem teljesítette, a rendelkezésre álló adatokból téves következtetést vont le. A felperes előadása szerint a revízió során az adóhatóság rendelkezésére bocsátotta a számlakibocsátóval kapcsolatos iratait (szerződések, számlák), amelyek igazolják, hogy ténylegesen igénybe vette a számlakibocsátó mint alvállalkozó munkálatait. Tényként állapítható meg, hogy az ügyleteket a valóságban teljesítették, a számlák megfelelnek az Sztv. szabályainak, a gazdasági eseményt a számlákon szereplő felek végezték a megkötött szerződéseknek megfelelően, a teljesítés során e bizonylatokon feltüntetett gazdasági események valósultak meg. Figyelemmel arra, hogy felperes és az alvállalkozója közötti gazdasági esemény valós, a kiállított számlák hitelesek, így az áfa levonására jogosult.
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[7] Indokolása szerint az alperes nem állított olyan objektív körülményeket, amelyek alapján azt a következtetést lehetne levonni, hogy a felperes tudta, vagy tudnia kellett volna, az ügyleteivel adókijátszásban vesz részt. Az alperes határozatát kizárólag arra alapozta, hogy a cégnyilvántartásból törölt számlakibocsátó nem adóalany, ezért a számla fiktív volta további bizonyításra nem szorul.
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és jogszerű döntés meghozatalát kérte.
[9] A kifejtett jogi álláspontja az, hogy az ítélet sérti az Art. 97. § (4) bekezdését, az Áfa. tv. 120. § a) pontját, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését.
[10] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[11] A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el [közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdés]. Az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja [Art. 140. § (2) bekezdés].
[12] Az elsőfokú bíróság arra kötelezte a felperest, hogy a tényállás további tisztázásával meg kell állapítania, történt-e teljesítés a felek között.
[13] Az adóhatóság a megbízólevél szerint 2010. november 1-jétől kezdődő (és 2012. december 31. napjával záruló) időszakra folytatott ellenőrzést a felperesnél, ezen adat található a jegyzőkönyvben és a határozatokban is.
[14] Az adóhatóság cégmásolat (jegyzőkönyv 56. számú melléklet), a Complex Céginfó lekérdezése (jegyzőkönyv 57. számú melléklet) alapján bizonyította, hogy a számlakibocsátót a cégbíróság a 2010. október 16. napján jogerőre emelkedett végzésével a cégnyilvántartásból törölte.
[15] A számlakibocsátó nem létezett tehát már abban a hónapban sem, amely a vizsgálattal érintett első hónap volt. Nem létező jogi személynek nincs semmiféle magatartása, nem végez gazdasági tevékenységet, nem állít ki számlát.
[16] Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy egyrészt bizonyította a számlakibocsátó cégnyilvántartásból való 2010. október 16-i törlését, másrészt, miután a nem létező jogi személy nincs, így az általa vizsgált időszakban gazdasági tevékenységet sem végezhetett, azaz a „történt-e teljesítés a felek között” elsőfokú bírósági utasításra bizonyítási eljárás nem folytatható, mert a válasz, hogy nem történt, már az ellenőrzés során bizonyítást nyert. A határozatában foglalt jogkövetkezmények alapját pedig az képezte, hogy a gazdasági esemény nem a számlákban feltüntetett felek között ment végbe, és nem a gazdasági esemény megvalósultsága, mert arra a határozat megállapítást nem is tartalmaz.
[17] Az alperes arra is iratszerűen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, hogy a határozatában több oldalon keresztül és részletesen kifejtette azon álláspontját, hogy az a tény, miszerint felperes a vizsgált időszakban (általa elismerten) semmilyen tevékenységet nem folytatott annak körében, hogy ki a számlakibocsátó, adóalany-e, létező jogi személy-e, a valóságban mely cég végezte a munkákat, megalapozza adózó részéről a kellő körültekintés, az észszerűen elvárható gondoskodás hiányát. Megállapításának alátámasztásul hivatkozott az EUB ítéletének megállapításaira is (9. oldal, objektív körülmény, tudta/tudhatta), kifejtve, hogy amennyiben a felperes tájékozódott volna a valós számlakibocsátóról, úgy a szabálytalanság a tudomására jutott volna, figyelemmel arra, hogy az a személy, akivel adózó a számlakibocsátó részéről a kapcsolatot tartotta, a felperesnél állt alkalmazásban.
[18] Az elsőfokú bíróság olyan bizonyításra kötelezte tehát az alperest, amelyet már – felperes által sem vitatottan – az elsőfokú hatóság elvégzett, a hiányolt megállapításokat, azok bizonyítékait pedig a határozatok tartalmazzák. Az alperes a Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértésére is alappal hivatkozott, ugyanis az ítélet nem tartalmazza, hogy keresetét a felperes milyen bizonyítási eszközzel bizonyította, azt az elsőfokú bíróság miként értékelte. A felek között pedig nem volt vitatott, hogy a felperes az ellenőrzés során minden iratát az adóhatóság rendelkezésére bocsátotta.
[19] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az ügyet a rendelkezésére álló tények, körülmények, bizonyítékok alapján el kell elbírálnia, a perben előtárt bizonyítékok alapján kell a felperes keresetének bizonyított, avagy bizonyítatlan voltáról dönteni.
(Kúria, Kfv. V. 35.075/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás