KÜ BH 2016/103
KÜ BH 2016/103
2016.04.01.
A hamisított bor előállítása és birtoklása esetén jövedéki bírságot kell fizetni. A borászati hatósági eljárás és a jövedéki eljárás összefüggései [2003. évi XCII. tv. 138. §; 2003. évi CXXVII. tv. 115. § (3) bek.; 2004. évi CXL. tv. 72. § (1) bek.].
[1] A felperes forgalomba hozatali engedély iránti eljárást kezdeményezett, melynek során az általa beküldött minta vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy az nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, felmerült a gyanúja, hogy a beküldött borminta hamisított. Erre tekintettel az MgSZH Borászati Felügyelője 2009. január 4. napján ellenőrzést tartott a felperes b.-i borászati üzemében, melynek során a 4. számú tartályban tárolt 145,92 hektoliter száraz asztali fehérborból mintavételre került sor. A mintát az MgSZH akkreditált laboratóriuma bevizsgálta, megállapította, hogy az nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, hozzáadott répacukor eredetű alkoholt és vizet is tartalmaz.
[2] Az MgSZH Borminősítési Igazgatósága a 3/2009/ÜB számú határozatával hamisított bor közfogyasztásra történő előállítása miatt elrendelte a felperes b.-i borászati üzemének ideiglenes bezárását a határozat kézhezvételétől számított 30 napig.
[3] A felperes keresettel támadta a határozatot a Fővárosi Bíróságon.
[4] A Fővárosi Bíróság a 8. K. 31.064/2010/12. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[5] Az indokolás szerint a mintavétellel érintett bor hamisított, melynek ellenkezőjét a felperes nem tudta bizonyítani, azt a felperes állította elő, birtokolta és tárolta. A belső tartályra először a felperes a perben csatolt szakvéleményre figyelemmel hivatkozott, ugyanakkor a tárolótartály-nyilvántartásban nincs utalás arra, hogy a 4. számú tartály dupla tartály lenne.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv. III. 39.110/2011/3. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az elsőfokú bíróság megfelelően tárta fel a tényállást és abból mindenben helytálló jogi következtetésre jutott.
[7] A borászati hatóság az ügyet áttette az illetékes jövedéki hatósághoz, mely 2009. június 17-én lefoglalta a 4. számú tartályban tárolt fehérbort. Emellett a hatóság a borból mintát vett és a tartály lehetséges kifolyásait szalag- és ólomzárral lezárta. A hatóság szakértői intézete szakvéleményében kifejtette, hogy a minta nem megfelelő, a bor hamisított.
[8] Az elsőfokú hatóság határozatában megállapította, hogy a felperes hamisított bor előállítása miatt jövedékitörvény-sértést követett el, ezért kötelezte 43 500 000 forint jövedéki bírság megfizetésére.
[9] Az indokolás szerint a vámhatóság eljárását a NÉBIH (korábban: MgSZH) által vizsgált és jogerősen hozott szakvéleménye, illetve határozata határozza meg és köti. Az ezen nyugvó jogerős hatósági döntéssel szemben az ügyfélnek a vámhatóságnál indult eljárásban indítványozási, bizonyítási lehetősége kizárt. A felperes olyan terméket állított elő és birtokolt, amely részben cukorcefréből készült, így vele szemben jövedéki bírság kiszabásának van helye.
[10] A felperes fellebbezéssel támadta az alperes határozatát.
[11] Az alperes a 2014. június 4. napján kelt 2429695634. iktatószámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[12] Az indokolás szerint a vámhatósági eljárást a NÉBIH jogerős döntése határozza meg, ami értendő a jövedéki bírság alapjául szolgáló mennyiségre is. Az alperes nem fogadta el az ügyfél mennyiségre vonatkozó érvelését sem a kisebb tartályhoz kapcsolódóan. Ugyanis a felperes csak a fellebbezésében tett először említést a hordó összetettségére, holott az eljárás során több alkalommal lehetősége lett volna ennek közlésére.
[13] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[15] Az indokolásban felhívta az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontját, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (3) bekezdését, 72. § (1) bekezdés e) pontját, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 6. § (2) bekezdését, 7. § 27. pontját, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdését, a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 15. § (1) bekezdését, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. §-át.
[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[17] A felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek való helyt adást, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A támadott ítélet rendelkező részében foglalt, az alperes határozatát hatályon kívül helyező döntéssel egyetértett, azonban vitatta azt, hogy a bíróság az alperest kötelezte új eljárásra. Kiemelte, hogy nemcsak az alperes, hanem az elsőfokú hatóság is jogellenesen járt el, nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének. Az ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, mivel nem indokolta meg, hogy miért nem az elsőfokú hatóságot kötelezte új eljárásra.
[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen érvelt a NÉBIH jogerős határozatának a vámhatóság irányában fennálló kötőereje, jogi értékelése körében, figyelemmel a Btv. 51. § (1), (2) bekezdésére és a Jöt. 115. § (3) bekezdésére. Ugyanis a jövedéki eljárás kiindulópontja a borászati szakigazgatási szerv által kiadott szakvélemény, jegyzőkönyv és határozat. A felperes a hatósági eljárás során a bor hamisított jellegét nem, csak a jogsértéssel érintett mennyiségét vitatta. Először a bírságot kiszabó határozat elleni fellebbezésében hivatkozott a belső tartályra, ebben a körben azonban a Fővárosi Bíróság és a Kúria egyértelműen állást foglalt.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, míg az alperes felülvizsgálati kérelme alapos az alábbiak szerint.
[20] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le az alábbiakra figyelemmel.
[21] Az MgSzH a Btv. jelen ügyben alkalmazandó 41. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdés a) pontja, és 46. § (1) bekezdése alapján, mint borászati hatóság jogosult volt a felperesnél hatósági ellenőrzést végezni. Az ennek eredményeként hozott hatósági határozata nem vitásan közokiratnak minősül. A borászati hatóság eljárása eredményeként megmintázott bormennyiség hamisított voltára tekintettel egyrészt elrendelte a felperes borászati üzemének ideiglenes bezárását, másrészt döntött a bor zárolásáról, harmadrészt a Btv. 51. § (2) bekezdés harmadik mondatára figyelemmel az ügyet jövedéki eljárás lefolytatására áttette a hatáskörrel és egységgel rendelkező illetékes vámhatósághoz. Ugyanakkor az ideiglenes bezárást elrendelő jogerős határozattal szembeni kereset, majd felülvizsgálati kérelem eredményeként eljáró Fővárosi Bíróság, majd a Kúria döntött a megmintázott termék minősége, és mennyisége körében is oly módon, hogy a vizsgált tartályban lévő teljes termékmennyiséget hamisítottnak kell tekinteni. Ebben a körben figyelembevételre került dr. K. Z. szakvéleménye is.
[22] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, a borászati hatóság és a jövedéki hatóság eljárása külön-külön közigazgatási eljárásoknak minősülnek, azonban azok között szoros összefüggés áll fenn, elsősorban azért, mivel a perbeli jövedéki eljárás a borászati hatóság által vett minta vizsgálatához kapcsolódó eredményen alapul. Ugyanis a jövedéki hatóság 2009. június 17-én vett mintát a 4. számú tartályban tárolt termékből, azonban csak ekkor kerültek lezárásra a tartály lehetséges kifolyásai, így a minta nem tekinthető megfelelőnek, miután 2009. január 4. napjától 2009. június 17. napjáig a tartályban lévő termékhez hozzá lehetett férni.
[23] A fentiekre figyelemmel az első- és másodfokú jövedéki hatóság helyesen alapította eljárását és döntését mind a jogalap, mind a mennyiség tekintetében a borászati hatósági eljárásban beszerzett szakvéleményre és hozott határozatokra.
[24] A felperes keresetében nem vitatta az MgSZH akkreditált laboratóriumának szakvéleményét, miszerint a minta nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, a megmintázott termék hamisított bornak minősül.
[25] Az alperesi határozattal szembeni felperesi fellebbezéshez került csatolásra dr. K. Z. szakvéleménye, egy 1987-ben kelt utasítás a Campari készítésére, valamint egy közjegyzői okirat a felperes ügyvezetőjének két alkalmazottjának meghallgatásáról. A korábban írtaknak megfelelően a szakvéleményt a Fővárosi Bíróság és a Kúria értékelte, míg a fellebbezéshez csatolt egyéb iratok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy mintavétellel érintett 4. számú tartályban egy belső tartályban került elhelyezésre, a mintát a borászati hatóság pedig az utóbbiból vette. Ebben a tekintetben kiemelt jelentőséggel bírt az a tény, hogy – mint erre a Kúria másik ügyben eljárt tanácsa is hivatkozott – a felperes a belső tartályról az elsőfokú hatósági eljárás során nem tett említést, másrészt ezt az állítását a tárolótartály-nyilvántartás nem támasztja alá.
[26] Az elsőfokú jövedéki hatóság a felperes indítványának helyt adva, eljárását a másik hatósági ügyhöz kapcsolódó közigazgatási peres eljárás jogerős befejezéséig, majd a felülvizsgálati ítélet meghozataláig felfüggesztette. Erre tekintettel határozata meghozatalakor már rendelkezésére álltak a hivatkozott bírósági döntések.
[27] Az alperes nem sértette meg az Art. 138. § (1) bekezdését, és a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontját, amikor döntését a bíróság által hatályában fenntartott borászati hatósági határozatára alapította. Dr. K. Z. szakvéleményét az eljárt bíróságok értékelték, a felperes által csatolt egyéb bizonyítékok és indítványozott bizonyítások foganatosítása nem vezethettek annak megállapítására, hogy a minta nem a 4. számú tartály teljes mennyiségét reprezentálja.
[28] Az alperes határozata tartalmazza a fellebbezésben írtakat és a mellékelt bizonyítékok megjelölését. A határozatból kiolvasható a mellőzés indoka, vagyis a további bizonyítás szükségtelensége a megelőző hatósági eljárás eredményére figyelemmel.
[29] Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjára figyelemmel helytelenül minősítette az alperesi határozat indokolását jogellenesnek.
[30] A felperes a megmintázott 4. számú tartályban 145,92 hektoliter hamisított bort tárolt, ezért a jövedéki hatóság a Jöt. 115. § (3) bekezdésére tekintettel jogszerűen kötelezte 43 500 000 forint jövedéki bírság megfizetésére.
[31] A felperes előadásával szemben a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 213. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését.
[32] A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. III. 35.239/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás