PK ÍH 2016/103.
PK ÍH 2016/103.
2016.09.01.
I. Ha a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges jogcím (szerződés) fennáll és a dolog átadása is megtörtént, a tulajdonátruházás megvalósulása a teljesítés körében vizsgálandó. Amennyiben a vevő tulajdonszerzésének akadálya van, annak jogkövetkezménye nem a szerződés semmissége, hanem az eladó jogszavatosságon alapuló helytállási kötelezettsége.
II. A kereset fél által előadott ténybeli alapjától a bíróság nem térhet el akkor sem, ha a kereset más ténybeli alapon és ezen nyugvó, az érvénytelenségtől eltérő jogcímen teljesíthető lenne [1959. IV. tv. (régi Ptk.) 117. § (2) bekezdés, 365. § (1) bekezdés, 370. § (3) bekezdés; Pp. 3. § (2) bekezdés, 121. § (1) bekezdés c) pont].
A felperes végleges keresete szerint elsődlegesen a II. rendű alperes kötelezését kérte a Ptk. 349. §-a alapján 4 224 665 forint kártérítés megfizetésére. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperessel 2006. július 14-én a perbeli Audi A8 típusú gépjárműre kötött adásvételi szerződése a Ptk. 117. §-a, 200. § (2) bekezdése alapján semmis tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes által eladott jármű lopott volt. Kérte a bíróságot, hogy kötelezze az I. rendű alperest jogalap nélküli gazdagodás címén 2 400 000 forint és 2009. szeptember 3-tól számított kamata megfizetésére.
Előadta, hogy az I. rendű alperessel kötött adásvételi szerződés alapján 2 800 000 forintért vásárolta meg a gépkocsit, amelyből 1 200 000 forintot készpénzben, 1 600 000 forintot pedig bankkölcsönből teljesített. A felvett kölcsönből a banknak 2 166 799 forintot törlesztett, a további részleteket azonban nem tudta fizetni, ennek következtében 2014. április 7-ig 857 870 forint hátraléka keletkezett. Előadta, hogy a gépkocsit külföldről hozták be, és a származás-ellenőrzési eljárás lefolytatását az E. Kft. a helyi okmányirodánál kezdeményezte. Az okmányiroda kérelmében az alvázszámban két betűt felcserélt, ennek következtében a II. rendű alperes 2005. augusztus 15-én kelt határozatában a téves alvázszámú járműre nézve tanúsította, hogy származása tisztázott, a körözési nyilvántartásokban nem szerepel. Az I. rendű alperes kérelmére a jármű előzetes eredetiségvizsgálata alapján 2006. július 12-én hozott határozatával a II. rendű alperes immár a helyes alvázszámú járműre vonatkozóan igazolta az egyedi azonosító adatainak, vizsgált műszaki adatainak, valamint a járműokmánynak a valódiságát. Ezt követően a gépjárművet 2009. szeptember 2-án Németországban a rendőrség tőle lefoglalta azzal, hogy azt 2005. március 19-20. között egy osztrák állampolgártól tulajdonították el.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes állította, hogy a gépkocsi lopott voltáról nem volt tudomása. Azt jóhiszeműen, ellenérték fejében vásárolta az E. Kft.-től. A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a származás-ellenőrzési eljárás során az alvázszám két betűjelét a helyi okmányiroda cserélte fel, az okmányiroda hibájáért pedig nem felel. Az előzetes eredetiségvizsgálatot a közreműködője, az E. M. Kft. végezte. Annak során pedig csak a magyar körözési nyilvántartásra kérdezhetett rá, amelyben a jármű a valós alvázszámmal nem szerepelt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes által a perbeli gépjárműre 2006. július 14-én megkötött adásvételi szerződés semmis. Kötelezte az I. rendű alperest a felperes javára 2 400 000 forint és annak 2009. szeptember 3. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a származás-ellenőrzési eljárás során a II. rendű alperes a helyi okmányiroda által biztosított adatok alapján kereste meg a nemzetközi körözési nyilvántartást. A megkeresésére adott válasz szerint a megjelölt adatokkal rendelkező gépjármű valóban nem állt körözés alatt, ezért határozata jogszerű volt. Az eljárás során a jármű okmányait a II. rendű alperes nem látta, ezért nem is észlelhette a két betű felcserélését az alvázszámban. Az eredetiségvizsgálat során kiadott határozata pedig a helyes alvázszámú gépjárműre vonatkozott, és a vizsgálat során a II. rendű alperesnek a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 38/A. § (6) bekezdése értelmében nem volt lehetősége arra, hogy bekérdezzen a nemzetközi körözési nyilvántartásokba. Mindezekre tekintettel eljárása sem a származás-ellenőrzés, sem az eredetiségvizsgálat során nem volt jogellenes és felróható.
A felperes I. rendű alperessel szembeni keresetét ugyanakkor megalapozottnak találta. Kifejtette: a közöttük létrejött adásvételi szerződés időpontjában a jármű már lopott volt. Bűncselekménnyel nem lehet tulajdonjogot szerezni, így az I. rendű alperes nem szerezhette meg a gépjármű tulajdonjogát, és azt nem is tudta átruházni a felperesre: ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a vételár visszafizetésére. A kereseti kérelemhez kötöttség folytán azonban az I. rendű alperes csak a kereset szerinti összeg erejéig volt marasztalható.
Az elsőfokú ítélettel szemben – elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset vele szembeni elutasítása, másodlagosan a hatályon kívül helyezése iránt – az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést.
Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a személygépkocsit a 2005. szeptember 14-én kelt adásvételi szerződés alapján vásárolta az E. Kft.-től, és jogi képviselő nélkül eljáró félként nem tudta, hogy ez a tény ügydöntő jelentőséggel bír. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia a figyelmét jogi képviselő igénybevételének indokoltságára figyelemmel arra, hogy a kereset lényegét sem értette pontosan. Hivatkozott arra, hogy a felperes mindvégig azzal nyugtatta, hogy a perbenállására pusztán a II. rendű alperessel szembeni igényérvényesítése miatt van szükség. Kiemelte: a járművet használt gépjárművek kereskedelmével üzletszerűen foglalkozó gazdasági társaságtól vásárolta, amely a weboldalán több gépjárművet kínált értékesítésre. Tulajdonjogát nem bűncselekmény útján, hanem kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte. A Ptk. 118. § (1) bekezdése értelmében a jármű tulajdonosává vált, ebből következően a felperessel kötött szerződése nem semmis, a gépkocsit jogszerűen adta el a felperesnek. Álláspontja szerint a Ptk. 361. § (1)–(2) bekezdése alapján a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a vagyoni előny még rendelkezésére áll-e. Hangsúlyozta, hogy a vételárat időközben felélte; részben a mindennapi életvitele körében felmerült kiadásaira, részben a volt felesége külön tulajdonát képező ingatlan állagmegóvó munkálataira fordította. A gazdagodás körében jóhiszeműsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen 2009. szeptember 3. napjáig a felperesnek sem volt kételye a tulajdonjogát illetően, és neki sem kellett a visszatérítés kötelezettségével számolnia. Hivatkozott arra is, hogy jóhiszeműsége folytán az adásvételi szerződés semmissége esetén a jogalap nélküli gazdagodás összege csak a jogerős bírói ítélettel válhat esedékessé, ezért 2009. szeptember 3-tól késedelmi kamat fizetésére való kötelezése téves.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybehagyására irányult. Álláspontja szerint Magyarországon az I. rendű alperes helyezte forgalomba a gépkocsit, így a forgalmi engedély alapján tisztában kellett lennie azzal, hogy a járműnek osztrák tulajdonosa van. Akkor járt volna el a tőle elvárható gondossággal, ha vizsgálja, hogy a külföldi gépjármű milyen okiratokkal és kinek a megbízásából került az eladó birtokába, ennek hiányában alappal nem hivatkozhat eljárásának jóhiszeműségére. Hivatkozott arra, hogy az adásvételi szerződés lényeges tartalmi eleme hiányzik, ezért a felek között nem jött létre joghatás kiváltására alkalmas kötelem. Az I. rendű alperes valóban nem szerezhette meg a lopott jármű tulajdonjogát, és azt átruházni sem tudta. A rendezés során ezért olyan helyzetet kell teremteni, ami akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Hangsúlyozta: a Ptk. 361. § (1) bekezdésére, 363. § (2) bekezdésére és 364. §-ára figyelemmel az alperes visszatérítési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a gépjármű vételárát felélte-e. Mindezek miatt az I. rendű alperes elsődleges fellebbezési kérelme alaptalan, a másodlagos fellebbezési kérelmet viszont annyiban megalapozottnak tartotta, hogy a per tárgyát képező gépkocsi származása és eredete valóban nem került tisztázásra. Utalt arra, hogy az ítélet II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezése ellen kizárólag azért nem nyújtott be fellebbezést, mert költségmentesség hiányában a perköltséget megfizetni nem képes. Ugyanakkor vagyoni helyzete mellett egészségi állapota is megrendült.
Első fokon jogerőre emelkedett, ezért az ítélőtábla nem érintette az ítéletnek a felperes II. rendű alperessel szembeni keresetét elutasító rendelkezését [Pp. 228. § (4) bekezdése].
Az I. rendű alperes fellebbezése megalapozott.
A fellebbezési kérelmek sorrendjétől függetlenül az ítélőtáblának elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy indokolt-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése és 7. § (2) bekezdése alapján fennálló tájékoztatási kötelezettségét nem sértette oly módon, hogy az a tárgyalás megismétlését tette volna szükségessé [Pp. 252. § (2) bekezdése]. A felek közötti jogvita pedig a bizonyítási eljárás megismétlése, illetve kiegészítése nélkül elbírálható volt [Pp. 252. § (3) bekezdése].
A felülbírálat Pp. 253. § (3) bekezdése szerinti korlátai között az ítélőtáblának érdemben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan került-e sor az I. rendű alperes marasztalására. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival az alábbiakban kifejtettek szerint nem értett egyet.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében lényegében arra hivatkozott, hogy a lényeges kérdésekben való megállapodás hiányában a Ptk. 205. § (1)–(2) bekezdése értelmében a felek között létre sem jött adásvételi szerződés. Az elsőfokú eljárás során sem a felperes, sem az I. rendű alperes nem tette vitássá, hogy a 2006. július 14-én kötött adásvételi szerződést aláírták. Az adásvételi szerződést tartalmazó okirat a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel teljes bizonyítékul szolgált arra, hogy az abban foglalt nyilatkozatot megtették. Az okiraton található aláírások valódisága nem volt vitás, ezért a Pp. 197. § (2) bekezdése értelmében az aláírást megelőző szöveghez a meg nem hamisítottság vélelme fűződött. A szerződés tartalmazta mindazon adatokat, amelyek a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben kifejtettek szerint az adásvétel elengedhetetlen kellékeit képezték, ennek következtében az adásvételi szerződés közöttük bizonyosan létrejött.
Az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződés semmisségének jogkövetkezményeként alkalmazta a Ptk. 361-364. §-ának szabályait, és kötelezte a vételár visszafizetésére az I. rendű alperest. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására azonban a Ptk. 237. § (1)–(2) bekezdései irányadók, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai csak létre nem jött szerződés esetén alkalmazhatók. Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes és az I. rendű alperes között az adásvételi szerződés létrejött, nem volt helye az I. rendű alperes gazdagodása visszatérítésére kötelezésnek. Nem volt ezért jelentősége annak, hogy valóban állnak-e fenn olyan körülmények, amelyek a visszakövetelést kizárják.
Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés az annak tárgyát képező gépjármű lopott volta miatt semmis. Az adásvétel ugyanis csak kötelmi jogcím, a tulajdonszerzéshez a Ptk. 117. § (2) bekezdése szerint szükséges a dolog átadása is. A tulajdonjog átruházása pedig a Ptk. 365. § (1) bekezdése értelmében teljesítés kérdése. Amennyiben tehát a vevő tulajdonszerzésének akadálya van, annak jogkövetkezménye nem a szerződés semmissége, hanem az eladó Ptk. 369-370. §-a alapján fennálló helytállási kötelezettsége (jogszavatosság). A felperes perbeli igénye ugyanakkor attól függetlenül elbírálható volt, hogy az I. rendű alperes a gépjármű tulajdonjogát megszerezte-e.
A Ptk. 118. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos. Ebből következően, amennyiben az I. rendű alperes kereskedelmi forgalomban vásárolta a gépkocsit, és a Ptk. 118. § (1) bekezdése alapján tulajdonjogot szerzett, annak sem volt akadálya, hogy azt a felperesre átruházza. Ebben az esetben a felperes is tulajdont szerzett, és tulajdoni igényét azzal szemben érvényesíthette volna, akinek a gépjárművet a nyomozóhatóság kiadta.
Abban az esetben viszont, ha az I. rendű alperes nem kereskedelmi forgalomban vásárolta a gépkocsit és nem szerzett tulajdont, a tulajdonjogot nem is tudta átruházni, ami a felperes tulajdonszerzésének akadályát jelentette. Tekintettel a tehermentesítés lehetetlenségére, a felperes a Ptk. 370. § (3) bekezdése alapján elállhat a szerződéstől és az eladótól kártérítést követelhet. Az elállás címzett, egyoldalú nyilatkozat, a felperes azonban bizonyítottan ilyet nem tett. Ennek hiányában pedig az ítélőtáblának nem volt lehetősége arra, hogy az I. rendű alperessel szembeni követelést ilyen ténybeli alapon, illetve az ezen nyugvó jogcímen bírálja el.
Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.286/2016/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás