PK ÍH 2016/105.
PK ÍH 2016/105.
2016.09.01.
I. A bíróság egyedi mérlegelés alapján dönt abban a kérdésben, hogy az információszabadság alapelve vagy az üzleti titok védelme élvez-e elsőbbséget. Ha a közfeladatot ellátó szerv meg sem jelöli a védendő érdeket – így azt, hogy a kiadni kért dokumentáció mely része, milyen okból minősül üzleti titoknak –, a nyilvánosság elve érvényesül. Az üzleti titokra való általános hivatkozás nem fogadható el.
II. A szerzői jogi törvény a közérdekű adat megismerését nem zárja ki, csak annak felhasználásával kapcsolatban állapít meg feltételeket. Az adatkezelőnek lehetősége van arra, hogy az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett a közérdekű adatot tartalmazó mű vonatkozó részei megtekintésének biztosításával teljesítse az adatigénylést [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 26. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés h) pont, 31. § (2) bekezdés; 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdés, 15/A. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül bocsássa a felperes rendelkezésére a 2015. január 29-én az „MNB részére komplex kutatáselemzési és ezen feladatokhoz kapcsolódó kommunikációs feladatok megvalósítása” érdekében kiírt közbeszerzési eljárással összefüggésben, hogy
– ki, mely szervezet bírálta el a pályázatokat, megnevezve a bíráló személyét, valamennyi természetes személyt és/vagy szervezetet,
– ki, mely szervezet választotta ki a nyertes pályázót, megnevezve valamennyi, a kiválasztásban résztvevő személyt és/vagy szervezetet,
– a pályázók által benyújtott teljes ajánlati dokumentációt, ide értve különösen a közbeszerzési eljárásban a részvétel feltételeként támasztott követelménynek (részvételi feltételek, gazdasági, pénzügyi alkalmasság, műszaki, szakmai alkalmasság) történő megfelelés igazolására a pályázók által benyújtott igazolásokat, iratokat; a minta-tanulmányokat, illetve – ha erre sor került – a hiánypótlás keretében benyújtott dokumentumokat is.
Határozatának indokolásában ismertette az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdésének, az Infotv. 2. § (1) bekezdésének, a 3. § 5. pontjának, a 26. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. A felperes leszállított kereseti kérelmét arra figyelemmel találta alaposnak, hogy az alperes nem tudott olyan, az adatkiadás megtagadásának alapjául szolgáló közérdeket, védendő alapjogot felhívni, amely nagyobb súllyal esett volna latba a felperes közérdekű adat megismerésére irányuló igényének teljesítéséhez fűződő közérdeknél. A felperesi adatigénylést nem találta sem visszaélésszerűnek, sem az Infotv. 30. § (7) bekezdésében szabályozott számlaszintű ellenőrzés kategóriájába eső adatigénylésnek. Kiemelte azt, hogy egy konkrét közbeszerzéssel kapcsolatosan a bírálók, értékelők személye és a pályázók referencia igazolásai, továbbá a pályázati anyagok megismerése közérdekű adatigénylésnek minősülnek, mivel a pályázati kiírás anyagi hátterének biztosítása közpénzből történik. Rögzítette, hogy a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 2. § (1) bekezdése alapján a közbeszerzési eljárás és annak dokumentumai is főszabály szerint közérdekből nyilvános adatnak minősülnek és csak a törvényben meghatározottak szerint korlátozható a nyilvánosságuk. Maga a Kbt. 80. § (1) bekezdésének szabálya utal arra, hogy az ajánlattevő a részvételre jelentkező ajánlatában az üzleti titkot tartalmazó iratok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja, azonban ez csak olyan adatokra vonatkozhat, amelyek nyilvánosságra hozatala az üzleti tevékenységének végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Az Infotv. 27. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a jogalkotó célja az volt, hogy az üzleti titok védelme ne korlátozza a közpénzek felhasználására, a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságát. Az adatkiadás megtagadásának jogszerűsége körében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy melyek a pályázati anyag üzleti titoknak minősülő részei; ezen kötelezettségének azonban felhívás ellenére sem tett eleget. Csak olyan általános jellegű nyilatkozatot csatolt a nyertes pályázó részéről, miszerint a teljes dokumentáció üzleti titok, illetőleg szerzői jogvédelem alá esik, ennek indokát azonban nem adta. Azt sem tudta alátámasztani, hogy az eljárás során a pályázó hivatkozott volna arra, hogy a pályázat anyagát üzleti titokként kéri kezelni. Így utóbb a közérdekű adatigénylés tényére is figyelemmel az üzleti titokként minősítés a jóhiszemű joggyakorlással sem egyeztethető össze. A konkrét pályázati anyag értelmezése nélkül pedig az alperesi hivatkozás súlytalan. Az alperes terhére értékelte azon mulasztását, miszerint a Pp. 119. § (2) bekezdésében biztosított jogszabályi lehetőség ellenére nem hozta a bíróságot abba a helyzetbe, hogy a pályázati anyagot áttekinthesse, ezért az üzleti titokra alapított védekezését alaptalannak találta. A NAIH vonatkozó állásfoglalásában foglaltakkal egyetértve a Kbt. lex specialis jellegére történő utalást sem fogadta el. Kiemelte, hogy a nyertes pályázók körének megismerése a közintézmények demokratikus működésébe vetett bizalom garanciája, közhatalom csak nyilvánosan gyakorolható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsősorban az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta, másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását.
Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt bíróság a szabad bizonyítás elve ellenére kizárólag okirati bizonyítékok alkalmazását tartotta indokoltnak, és mellőzte az általa indítványozott tanúk meghallgatását. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság felhívásának eleget téve becsatolta a K-T. Zrt., a T. T. Zrt. és a Sz. Alapítvány írásos nyilatkozatát a közbeszerzési eljárás során benyújtott dokumentumok üzleti titok jellegére vonatkozóan. Előadta, hogy a Sz. Alapítvány nyilatkozata szerint a közbeszerzési eljárás során benyújtott dokumentum egésze üzleti titok és teljes egészében szerzői jogvédelemben részesül. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem léphet az ajánlattevő helyébe, és nem foglalhat állást abban, hogy mely információk tekinthetők üzleti titoknak, ezért a bizonyítás egyedüli módjaként megjelölt iratbenyújtás nem is vezetett volna eredményre. Az adatkezelő nem bírálhatja felül az adatgazda üzleti titoktartalom tárgyában tett nyilatkozatát, ezért elengedhetetlen a Sz. Alapítvány képviselőjének meghallgatása az üzleti titok körében. Indokolatlannak tartotta az elsőfokú bíróság azon következtetését, amely szerint nem tudta a jogvitában alátámasztani azt sem, hogy a pályázó kérte a pályázati anyag üzleti titokként való kezelését. Az első fokon eljárt bíróság elmulasztotta megjelölni az általa alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket. Mindez az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére ad okot.
Kifogásolta, hogy nem értékelte az elsőfokú bíróság a szerzői jogvédelemre alapított védekezését. Fenntartotta a Kbt. lex specialis jellegére történő hivatkozását. Megítélése szerint abban az esetben, ha a jogalkotó az adatok szélesebb körét kívánta volna nyilvánossá tenni, akkor a Kbt.-ben nem kimerítő felsorolást, illetve az iratmegismerést részletező rendelkezéseket tesz, hanem teljes mértékben engedi érvényesülni az Infotv. szabályait. Az üzleti titok körében hivatkozott az MNBtv. általános titoktartási kötelezettségére vonatkozó rendelkezésére, a közbeszerzési döntőbizottság gyakorlatára, amelyből következően nem jogosult felülvizsgálni az ajánlattevő által üzleti titoknak minősített dokumentumokat. A közérdekű adatigényléseket csak a védendő üzleti titok megóvása mellett lehet teljesíteni a Ptk. vonatkozó rendelkezései értelmében is. A meghozott elsőfokú határozat sérti az MNBtv. függetlenségi alapelvét.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú határozat helybenhagyása mellett érvelt.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet vizsgálata során nem talált olyan eljárási szabálysértést, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére adott volna okot. Az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és a határozatának indokolásában kifejtett jogkövetkeztetésekkel pedig egyetértett. Az alperes fellebbezésében foglaltak tükrében az alábbiakat emeli ki.
Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság a Pp. 119. § (2) bekezdésében foglalt szabályozásra, amikor rámutatott arra, hogy az alperes élhetett volna a bizonyítás lehetőségével a védekezése során mind az üzleti titokra, mind a szerzői jogra mint adatmegismerési korlátokra nézve. Abban az esetben, ha a kiadni kért dokumentációt zárt adatkezelés mellett az alperes az eljárt bíróság rendelkezésére bocsátja, az elsőfokú bíróságnak lehetősége lett volna arra, hogy a megtagadási okként felhozottak vonatkozásában érdemben állást foglaljon. Az alperes azonban a jogszabály által biztosított lehetőséggel nem élt, így nem lehet alapos az a hivatkozása, miszerint a pályázatot benyújtó társaságok vezetői tudtak volna nyilatkozni az üzleti titok vagy a szerzői joggal védett ismeretek tekintetében.
Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése mindenki számára biztosítja a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot. Az Infotv. 26. § (1) bekezdése értelmében, valamint az Infotv. 32. §-a alapján a közfeladatot ellátó szervnek lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű, valamint közérdekből nyilvános adatot erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse, illetőleg kötelesek elősegíteni, biztosítani a közvélemény gyors és pontos tájékoztatását. A közérdekű adat kiadása megtagadásának jogszerűségét, valamint a megtagadás indokait az Infotv. 31. § (2) bekezdése értelmében az adatkezelőnek kell bizonyítania. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes a perben nem tett eleget.
Az Alkotmánybíróság határozataiból, így a 32/1992. (V. 29.) AB határozat, a 12/2004. (IV. 7.) AB határozat rendelkezéseiből következően a demokratikus társadalomban a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály, a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását kivételesnek kell tekinteni. Abban az esetben, ha a jogszabály a közérdekű adat megismerésére irányuló igény korlátozására biztosít lehetőséget, a megtagadás alapját képező törvényi rendelkezéseket minden esetben szűken kell értelmezni.
Az Infotv. 27. § (3) bekezdése szerint közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak a központi és helyi önkormányzati költségvetés, az Európai Uniós támogatás felhasználásával, a költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával és az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat. Ugyanezen rendelkezés – az arányosság jegyében – kimondja azt, hogy a nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz – így különösen a védett ismerethez – való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. A védett ismeretre történő hivatkozás esetében minden esetben egyedileg kell mérlegelni azt, hogy az információ megismeréséhez vagy a megismerhetőség kizárásához fűződik-e nagyobb súlyú közérdek. Figyelemmel kell lenni továbbá az üzleti titokra alapított védekezés vizsgálata során minden esetben arra is, hogy az adatelv alapján egy dokumentum egésze nem minősíthető teljes egészében üzleti titoknak, csupán az abban szereplő egyes adatok: vagyis nem maga a dokumentum minősül üzleti titoknak, hanem csupán az abban szereplő adatok képezhetik a nyilvánosság korlátját. A bizonyításra köteles félnek ezért pontosan kell megjelölnie, hogy a kiadni kért, a pályázók által benyújtott ajánlati dokumentáció mely része és milyen okból minősül üzleti titoknak. Csak ebben az esetben van lehetősége az eljáró bíróságnak – a dokumentum áttanulmányozása esetén – annak mérlegelésére, hogy a nyilvánosság, az információszabadság alapelve vagy az üzleti titok védelme élvez-e elsőbbséget. Abban az esetben, ha a közfeladatot ellátó szerv meg sem jelöli a védendő érdeket, a nyilvánosság elve érvényesül. Általánosságban az üzleti titokra történő hivatkozás nem fogadható el különösen abban az esetben, ha arra nem is hivatkozott minden pályázó, ezért helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság az alperes üzleti titokra alapított védekezését figyelemmel az Infotv. 31. § (2) bekezdésének fent idézett szabályozására.
A szerzői jog védelmére alapított védekezés körében az elsőfokú bíróság határozatának indokolása kiegészítésre szorul.
Az Infotv. 27. § (2) bekezdésének h) pontja értelmében a közérdek és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot – az adatfajták meghatározásával – törvény korlátozhatja a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel. Ezen rendelkezéssel kapcsolatosan az Szjt. szabályozást nem tartalmaz, nem rendezi az Infotv.-vel és az információszabadsággal való viszonyát. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdése értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy a törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Az Szjt. ugyanakkor nem tartalmaz korlátozást a szerzői jogi védelem alatt álló olyan művek tekintetében, amelyek egyben közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatoknak is minősülnek, így az azok megismeréséhez való jog az Szjt. alapján nem korlátozható. Az Szjt. 2015. július 16. napjától hatályos 15/A. §-a azt mondja ki, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló mű közérdekű adatként vagy közérdekből nyilvános adatként való megismerésére irányuló igényt a szerző személyhez fűződő jogainak védelme érdekében az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv, az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett – az adatigénylés teljesítésére rendelkezése álló határidőben – a mű közérdekű adatot vagy közérdekből nyilvános adatot tartalmazó részei megtekintésének lehetővé tételével is teljesítheti. A törvényi módosítás tehát korlátozást nem a megismerés jogában, hanem csupán a megismerés módjában tartalmaz. Így a perbeli esetben a jogvitát ezen megtagadási ok vonatkozásában is az Infotv. rendelkezései alapján kellett eldönteni. A szerzői jogi szabályozás vagyoni és személyhez fűződő jogokat rendez, ami az információszabadság érvényesülése során korlátozást az Infotv. rendelkezéseiből következően csak annyiban jelent, hogy a mű szabad felhasználását, a szerzőség elismerését, a szerző nevének szerzőként való feltüntetéshez fűződő jogát, a mű egységének védelmét, az idézés, a forrás megjelölés szabályait tartalmazó rendelkezések korlátozhatják. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülése érdekében tehát a szerzői jog a fenti szabályozások okán csak leszűkítve értelmezhető, de a közérdekű adat megismerését a szerzői jogi törvény nem zárja ki, csak annak felhasználásával kapcsolatban állapít meg feltételeket. E megtagadási ok sem tekinthető tehát jogszerűnek, a kérelem alapján az alperesi adatkezelő kötelessége, hogy a kért adatok megismerését a felperes számára biztosítsa. Arra ugyanakkor lehetősége van, hogy az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett a közérdekű adatot tartalmazó mű vonatkozó részei megtekintésének lehetővé tételével teljesítse az adatigénylést.
Az Infotv. 26. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a bíráló bizottság tagjainak neve közérdekből nyilvános adat. A kért adat azoknak a közfeladatot ellátó személyeknek a megnevezése, akik a pályázatokat a megadott szempontrendszer szerint értékelik. A Fővárosi Ítélőtábla már korábban is kifejtette azt az álláspontját, hogy azon személyek, akik felvállalták, hogy a bíráló szerepét töltik be, egyben vállalták azt is, hogy ezen tevékenységük során nem befolyásolhatók és a nevük a nyilvánosság által megismerhető.
Ezen kiegészített indokolással a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.277/2016/4/II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás