BÜ BH 2016/106
BÜ BH 2016/106
2016.05.01.
I. A magánlaksértés bűncselekménye a tényleges, életvitelszerű lakáshasználó sérelmére követhető el (1978. évi IV. tv. 176. §).
II. A zaklatás bűncselekménye nem minden elkövetési magatartásánál feltétel a rendszeres vagy tartós elkövetés [1978. évi IV. tv. 176/A. § (2) bek. a) pont, (3) bek. a) pont].
III. A felülvizsgálati eljárásban a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről vagy félbeszakításáról kell csak alakszerű végzést hozni, az erre irányuló indítvány elutasításáról nem [Be. 423. § (6) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. április 22. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki magánlaksértés bűntettében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 176. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és zaklatás bűntettében [korábbi Btk. 176/A. § (2) bek. a) pont, (3) bek. a) pont]. Ezért őt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A kölcsönös fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2015. február 17. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A másodfokú bíróság által kiegészített történeti tényállás lényege a következő:
[4] A terhelt és a sértett élettársi kapcsolatuk idején albérletben laktak. Bérleti díjat nem kellett fizetniük, mivel az ingatlan tulajdonosával úgy állapodtak meg, hogy helyette a lakást rendben tartják, a kertet művelik és gondozzák. Élettársi kapcsolatuk 2011. január 11-én végleg megszakadt, ekkor a terhelt a lakásból elköltözött.
[5] A terhelt 2013. február 26. napján előzetes letartóztatásból szabadult. Éjfél körül, de már 2013. február 27. napján megjelent a fenti ingatlannál, ahol a sértett és három gyermeke, illetve H. J. és U. P. töltötte az éjszakát. Helyismeretét kihasználva a kiskapu reteszét eltolta és az udvarra bement, majd a lakás ajtaján, ablakán huzamosabb ideig dörömbölt. Közben (félelemkeltés céljából) megfenyegette a sértettet, azt ordítva neki, hogy „büdös kurva gyere ki, rohadt ribanc engedj be vagy elvágom a torkodat”.
[6] E fenyegetések a sértettben komoly félelmet keltettek, ezért sem ő, sem a házban tartózkodók nem mentek ki és a terhelttel nem vették fel a kapcsolatot.
[7] Mindez éjjeli 2 óra 30 perc körüli ideig tartott, mikor a terhelt távozott, ám 5 óra 30 perckor oda visszatért és a ház ajtaján ismételten dörömbölni kezdett. Magatartásával csak akkor hagyott fel, amikor észlelte, hogy U. P. és H. J. távozik a házból, s utánuk eredt.
[8] A sértett még aznap joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be – védője útján – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhére rótt bűncselekményekben bűnösségét megállapították.
[10] A magánlaksértés bűntette vonatkozásában felhívta a BH 2014.357. számon közzétett eseti döntést és hangsúlyozta, hogy a vádbeli ingatlant az ő betéti társasága bérelte. Élettársi közösségük fennállása alatt a sértett éppen emiatt lakhatott ott. Vitatta, hogy a visszatérés szándéka nélkül hagyta volna el a bérleményt. Ezzel szemben állította, hogy a bérleti szerződést soha nem mondta fel. Az ingatlanból kitiltva nem volt, és azt kényszerű megszakításokkal (fogva tartások) folyamatosan használta. Életközösségük megszakadása ellenére oda visszatérhetett, a használati joga nem szűnt meg, ingóságai, szerszámai is ott maradtak. Ellenben a sértettnek – a kapcsolatuk után – nem volt semmilyen jogcíme az ott-tartózkodásra, s ameddig ezt mégis megtehette, azt csakis neki köszönhette.
[11] Ebből következően nem tartotta tényállásszerűnek magatartását, mert nem más személy, hanem a saját ingatlanába kívánt bejutni, s így a bűncselekményt nem követte (követhette) el.
[12] Másodlagosan megismételte a fellebbezésében kifejtetteket és azzal érvelt, hogy miután a bekerített udvarra bejutott, őt senki nem szólította fel távozásra és senki nem tudatta vele, hogy ott más akarata ellenére tartózkodik. A lakásba nem ment be. Ezt követő cselekvősége mindössze annyi, hogy kopogott és trágár szavakat használt. Cselekménye ez okból sem tényállásszerű, mert kifejezett tiltás hiányában a sértett akarata elleni bemenetel mint elkövetési magatartás nem valósult meg.
[13] A zaklatás bűntettében úgy vélte, azért nem lehetett volna bűnösségét megállapítani, mert e bűncselekmény bármely alakzatának megvalósulásához rendszeresség kell, ezáltal egyetlen magtartással el sem követhető. Visszautasította, hogy éjjel, rendkívül durván, ablakot, ajtót huzamosabb időn át verve valósította volna meg tettét.
[14] Mindezek alapján indítványozta a jogerős ügydöntő határozatok megváltoztatását. Felmentését kérte az ellene emelt vád alól, s egyben büntetése végrehajtásának a félbeszakítását is.
[15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[16] Mindenekelőtt arra utalt, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Az indítvány ezzel szemben állította, hogy a terhelt nem végleges szándékkal hagyta el a lakást és a sértettnek nem volt jogcíme a lakáshasználatra.
[17] A felülvizsgálat során irányadó tényállásból kiindulva nem alapos a felülvizsgálati indítvány, mert az ingatlan végleges elhagyása után a korábban ott jogszerűen tartózkodó terhelt számára a lakás már más lakásának minősült és a magánlaksértés a házhoz tartozó bekerített helyre történő bemenetellel megvalósult. Közömbös, hogy ettől függetlenül mely ingóságai voltak még az ingatlanban.
[18] A legfőbb ügyész a zaklatás vonatkozásában sem tartotta alaposnak az indítványt, mert annak megállapított alakzata nem feltételezi a rendszeres vagy tartós elkövetést. A terhelt félelemkeltés céljából – torkának elvágásával – fenyegette meg volt élettársát. E tényállásra figyelemmel a bűnösség megállapítása e bűncselekmény tekintetében is törvényes, nem sérti a büntető anyagi jog szabályait.
[19] Miután az alapügyben eljárt bíróságok nem vétettek feltétlen eljárási szabálysértést, a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta.
[20] A Legfőbb Ügyészség átiratára a terhelt észrevételt tett. Abban – érveit megismételve – az indítványában foglaltakat fenntartotta és indokait kiegészítette. A bekerített helyre nem erőszakkal vagy fenyegetéssel jutott be és a lakásba ily módon nem ment be, ezért a magánlaksértést illetően a korábbi Btk. 176. § (1) bekezdésének felhívását alaptalannak tartotta. A zaklatásként értékelt cselekményének végrehajtását pedig nem félelemkeltési célzat vezérelte, márpedig nem lehet zaklatásnak minősíteni az olyan indulati cselekményt, ahol – bár szitkok és káromkodás közepette – az indulatait vezette le (BH 2011.303.).
[21] Ennek megfelelően továbbra is a felmentését és a döntésig szabadságvesztése végrehajtásának félbeszakítását kérte.
[22] A Kúria a büntetés végrehajtásának félbeszakítására tett indítvány elbírálása kapcsán rögzíti, hogy a Be. 423. § (6) bekezdésének második tagmondatában írt lehetőséggel nem élt, mert nem látott indokot a foganatba vett büntetés félbeszakítására. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban alakszerű határozatot az indítvány elutasításáról hoznia nem kellett. Alakszerű határozat hozatala csak a végrehajtás felfüggesztését vagy félbeszakítását elrendelő határozat esetén szükséges. E körben a Kúria perújítási ügyben hozott korábbi elvi határozata (EBH 2013.B.24.) a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
[23] A Kúria azt állapította meg, hogy felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben pedig nem alapos, a legfőbb ügyész nyilatkozata megalapozott.
[24] Az indítványozó, ahogy erre a Legfőbb Ügyészség rámutatott, figyelmen kívül hagyta, hogy a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben meghatározott feltételek alapján kerülhet sor.
[25] Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényálláshoz kötöttség folytán a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, további bizonyításra nem kerülhet sor. Annak eldöntése, hogy a bűnösségére vont következtetés helytálló vagy a büntető anyagi jog szabályai sérültek, csakis az irányadó, az alapítéletben meghatározott történeti tényállás tükrében történhet.
[26] Miután tehát a felülvizsgálati eljárásban ténykérdések felülbírálatára nem kerülhet sor, az indítványhoz csatolt bérleti szerződésnek sincsen jelentősége. A terhelt a tényállással ellentétesen állítja, hogy az ingatlan elhagyására részéről időlegesen, kényszerűségből és nem a véglegesség szándékával került sor.
[27] A megállapított tényeket sérelmező részében a terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt, ezért – a Be. 421. §-ának (1) bekezdése alapján – az elutasításának volna helye. A jogerős ügydöntő határozat érdemi felülvizsgálatára az indítvány egyéb érvei alapján került sor.
[28] Az alapügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a terhelttel szemben az elkövetéskor hatályos büntető jogszabály (a korábbi Btk.) alkalmazandó, ezzel a Kúria is egyetértett. Tény ugyanakkor, hogy a felülvizsgálati támadás szempontjából semmilyen érdemi különbség nem mutatkozott az elkövetéskori és az elbíráláskori büntetőtörvény (2012. évi C. tv., a Btk.) között.
[29] A magánlaksértés törvényi tényállása a magánszféra sérthetetlenségét, a házi jogot védi mindazon támadásokkal szemben, melyek azt – a törvényben meghatározott módokon – veszélyeztetik.
[30] Az élettársi közösség (melynek egyik feltétele a közös háztartás) megszakadásával, az ingatlan végleges elhagyásával, a terhelt elköltözésével az addig kölcsönös házi jog kettévált. A terheltet e jog a továbbiakban más ingatlan vonatkozásában illette meg. A korábbi magánlakás kizárólag a sértett és gyermekei otthonává vált.
[31] A terhelt a tényállásban rögzített magatartásával megsértette volt élettársa házi jogát, otthonát, lakhatását, amelyet a magánlaksértés bűncselekményének a tényállása – adott esetben – a tulajdonossal szemben is oltalmaz. Ebből adódóan a használati jog származékos jogosultja, a bérlő sem hivatkozhat őt megillető jogra, ha azt akár szívességi lakáshasználatot engedve más számára továbbadta.
[32] A Kúria az EBH 2002.733. számú elvi határozatában már rámutatott: „a bírói gyakorlat kezdettől fogva egységes és következetes abban, hogy ha a lakás használója jogszerűen költözött a lakásba és ott is lakik, akkor megilleti a lakás használatához való jog, még akkor is, ha a benttartózkodásának jogcíme időközben megszűnt, így igényt tarthat az ún. házi jog büntetőjogi védelmére akár a lakás tulajdonosával szemben is”.
[33] Következésképpen a terhelt nem hazatért, hanem a lakást ténylegesen használó sértett zavartalan lakhatását sértette, amikor éjjel, éjfél után, a lakásához tartozó bekerített helyre a kapu kireteszelésével, erőszakmentesen behatolt.
[34] Abban a téves feltevésben sem lehetett, hogy neki ezt megengedték. A jogerős ítélet tényállása tartalmazza, hogy a tárgyaláson – amelyen a terhelt előzetes letartóztatását megszüntették – a sértett is jelen volt, a terhelt mégsem vele tért „otthonába”. Oda a terhelt éjjel érkezett és a sértett szándékával, akaratával mit sem törődött.
[35] Helytállóan emelte ki a Legfőbb Ügyészség, hogy a magánlaksértés nemcsak a lakásba, de a hozzá tartozó bekerített helyre bemenetellel is befejezett, azaz a törvényi tényállást – a korábbi Btk. 176. § (2) bekezdésének a) pontját – a terhelt már azzal a magatartásával kimerítette, hogy a sértett akarata ellenére éjjel az udvarra bement.
[36] Azokban az élethelyzetekben, mikor a házi jog sérelme a sértett előtt, jelenlétében valósul meg, az akarata ellenére történő elkövetés megállapításához elvárt, hogy a tilalmát az elkövető előtt egyértelműen, legalábbis ráutaló magatartással, kifejezze. Amikor azonban a sértett az elkövetési magatartás kifejtésekor nincs jelen – mert a lakás nem lakott vagy jelesül alszik – akaratát azzal demonstrálja, hogy lakását bezárja. A tényállásból közvetve kitűnik, hogy bekerített volt az ingatlan, annak kapui nem tárva-nyitva voltak, hanem a helyben szokásos módon zártak. Ahhoz, hogy az ingatlan bezárásával kifejezett sértetti akarat ellenére a bekerített helyre a terhelt bejusson, éppen azt használta ki, hogy korábban ő is ott lakott és tudta, hogyan lehet a kaput kinyitni. Ezzel a sértett akarata ellenére, az ezt gátló akadályt leküzdve a lakás körbekerített udvarára bement.
[37] Vitán felüli, hogy az éjfél és 2 óra 30 perc közötti idő az éjszaka része. Ezáltal nem kétséges az sem, hogy az elkövetési magatartás nem puszta szabálysértés [2012. évi II. törvény 166. § (1) bekezdése], hanem az éjjeli elkövetés, mint felminősítő körülmény folytán bűncselekmény.
[38] A jogellenes bemenetellel a magánlaksértés bűncselekményének a korábbi Btk. 176. § (2) bekezdésének a) pontjában írt befejezett alakzata megvalósult. A bűncselekmény végrehajtása azonban az udvarra bemenetellel még nem ért véget. A terhelt ezt követően a lakáshoz ment. A lakás ajtaján, valamint ablakán huzamosabb ideig dörömbölt azt ordítva, hogy „büdös kurva gyere ki, rohadt ribanc engedj be vagy elvágom a torkodat”. E fenyegetések a sértettben komoly félelmet keltettek.
[39] A terheltnek az éjszaka nyugalmát megzavaró, kitartó háborgatása, dörömbölése, fenyegetése ellenére a bent lévők – s köztük a sértett – nem akartak vele találkozni, ám ő ezzel nem törődött. Éppen ellenkezőleg. A tényállásból kitűnően a sértettre kívánta kényszeríteni akaratát, a lakásba azonban már nem sikerült behatolnia.
[40] A befejezett stádiumba jutott magánlaksértés bűncselekménye ez utóbbi magatartással kiegészülve tehát egyaránt megvalósította a Btk. 176. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott fordulatait, ezért a bíróságok helyesen minősítették azt a (4) bekezdés szerinti bűntettként.
[41] A terhelt ez utóbb értékelt cselekménye egyúttal a zaklatás bűntettének törvényi tényállását is maradéktalanul kimerítette.
[42] A Kúria tévesnek találta a felülvizsgálati indítvány rendszerességet és tartósságot igénylő feltételeit.
[43] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 176/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a zaklatást házastársa, volt házastársa, bejegyzett élettársa, volt bejegyzett élettársa, élettársa, vagy volt élettársa sérelmére követi el [korábbi Btk. 176/A. § (3) bek. a) pontja].
[44] A zaklatás idézett alakzata egyetlen elkövetési magatartással, egyszeri kvalifikált, személy elleni erőszakos bűncselekménnyel (illetve közveszéllyel) fenyegetéssel is megvalósul. A terheltnek a történeti tényállásban rögzített élet elleni és közvetlen fenyegetése maradéktalanul illeszkedik e törvényi tényállásba.
[45] A tartalmán kívül vizsgálni kell egyrészt, hogy a terhelt kijelentése mennyire volt komolyan vehető, alkalmas volt-e komoly félelem kiváltására, és másrészt, hogy megtételére milyen céllal került sor. A zaklatás ugyanis célzatos bűncselekmény, amely kizárólag egyenes szándékkal követhető el.
[46] A szitkozódás közbeni heves, vagdalkozó kijelentések komolytalanok, s nem alkalmasak komoly félelem keltésére, de nem is az a céljuk, ezért a zaklatás szóban forgó alakzata alá nem sorolhatók, ahogy az az indítványozó által is felhívott eseti döntésből (BH 2011.303.) következik.
[47] A felülvizsgálat során is mellőzhetetlen folyamatában szemlélni a tényállást a célzat és a sértettet ért hatás szempontjából. A fogva tartásból szabaduló terhelt éjjel a vele kapcsolatot kerülő sértettet akarata ellenére felkereste. Semmibe véve házi jogát behatolt az ingatlanára. Felverte őt és gyermekeit, hosszasan zavarta nyugalmukat. Akkor sem távozott, mikor a lakásból válasz nem érkezett. Ez az erőszakos, éjszakai fellépése a női sértettel szemben önmagában is félelemkeltő. Ebben a helyzetben az a fenyegetése, hogy „...rohadt ribanc engedj be vagy elvágom a torkodat”, nem céltalan kijelentés, hanem kifejezetten a sértettnek címzett fenyegetés, amelynek az volt a célja, hogy a sértettben félelmet keltsen. A sértett szidalmazása („büdös kurva gyere ki”) mellett fenyegetésével félelmet akart kelteni benne.
[48] Az irányadó tényállásból ezért kétségtelenül következik a félelemkeltésre irányuló szándék, mellyel a terhelt a sértettet az akarata szerinti cselekvésre kívánta késztetni. Ezért a célzatra vont bírói következtetések helyesnek bizonyultak.
[49] A fenyegetés nemcsak alkalmas volt a komoly félelem kiváltására, de tényszerűen félelmet, ijedséget keltett, amelyet helyénvalóan tartalmaz a tényállás is. Elvitathatatlan ezért, hogy a fenyegetés korábbi Btk. 138. §-ában írt feltételei fennálltak és a zaklatás korábbi Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjában körülírt alakzatát a terhelt egészében kimerítette.
[50] Mivel cselekményét volt élettársa sérelmére valósította meg, a korábbi Btk. 176/A. § (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő zaklatás bűntettének megállapítására – a magánlaksértés bűntettével valóságos anyagi halmazatban – is törvényesen került sor.
[51] Az eljárt bíróságok tehát a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül vontak következtetést a terhelt bűnösségére, ezért a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[52] A kifejtettek folytán – a Be. 424. § (1) bekezdésének első fordulata szerint tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés első mondata első fordulatának megfelelő összetételben eljárva – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.054/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás