BÜ BH 2016/107
BÜ BH 2016/107
2016.05.01.
Aki a megengedett sebesség túllépésével közlekedve önmagát hozza olyan helyzetbe, hogy a baleset-elhárítási kötelezettségnek nem tud eleget tenni, e bekövetkezett balesetért felelős.
Nem értékelhető baleset-elhárító magatartásnak a földön fekvő sértett felett járművel történő áthaladás [1978. évi IV. tv. 187. §; KRESZ 3. § (1) bek., 26. §].
[1] A járásbíróság a 2014. március 6. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [korábbi Btk. 172. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2015. február 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 4 évre enyhítette, egyebekben helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, s ekként a felülbírálathoz alapul vett történeti tényállás szerint a község belterületi útja közvilágítással ellátott, 6 méter széles, kétirányú, osztatlan forgalmi jelű, útburkolati jelekkel felfestett, töredezett, egyenetlen, hullámos burkolatú, száraz, sík felületű közút; mindkét oldalán 1,5 méter széles, hóval borított útpadkával.
[4] Az I. r. terhelt 2013. január 25-én 17 óra 20 perckor – polgári szürkületben, éjszakai látási viszonyok között – az általa tudottan maximálisan 25 km/óra sebességgel vezethető munkagépével, a megengedettet meghaladó sebességgel közlekedett a községben. Útközbeni meghibásodás folytán nem működött sem a távolsági, sem a tompított fényszóró, ezért csak helyzetjelző fényt használt. Utasként a II. r. terheltet szállította. Későn észlelte az úttesten keresztirányban ittasan fekvő sértettet. Észlelése után megpróbált „megközölve” a sértett fölött elhaladni, azonban a jobb első kerék belső oldalával áthaladt a sértett koponyáján. A sértett koponyája összeroppant, a helyszínen életét veszítette.
[5] Az I. r. terhelt 25 km/óra haladási sebesség mellett 23-28 méter távolságból, féktávolságon kívül észlelhette volna a sértettet. Intenzív fékezéssel 14-15 méter, lassító fékezéssel 20-22 méter távolságon belül megállíthatta volna a járművét. Az utóbbi esetben 1-6 méterrel állt volna meg a sértett előtt.
[6] Az I. r. terhelt megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írt közúti közlekedési szabályt. Szabályszegése és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állt fenn.
[7] A baleset bekövetkezte után az I. r. terhelt megállt. A II. r. terhelttel együtt a jármű lépcsőjére kiállt, de látva a földön mozdulatlanul fekvő sértettet, a tőlük elvárható segítségnyújtás nélkül visszaültek a járműbe, és azzal tovább haladtak.
[8] Az I. r. terhelt hazatérése után, 17 óra 45 perckor telefonon tett bejelentést a rendőrségen. Az I. r. terhelt utóbbi cselekményével a KRESZ 58. §-ának (1)–(2) bekezdésében foglalt közúti közlekedési szabályokat sértette meg.
[9] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés körében kifejtette, hogy az I. r. terhelt nem kellő körültekintéssel közlekedett. A veszélyhelyzetet ő idézte elő, mert az általa jól ismert útszakaszon, a község belterületén, a járda nélküli úttesten szabálytalanul áthaladó vagy áthaladás közben véletlenül eleső gyalogosokra számíthatott, mely akadályt megfelelő távolságból észlelve fékezéssel kellett volna elkerülnie. A segítségnyújtás elmulasztását külön nem indokolta.
[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a közúti baleset okozásának vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. E bűncselekmény vádja alól az I. r. terhelt felmentését, a fennmaradó másik bűncselekmény tekintetében, törvénysértő minősítésére figyelemmel kiszabott törvénysértő büntetés miatt, pénzbüntetés kiszabását és a közúti járművezetéstől eltiltás enyhítését vagy mellőzését indítványozta.
[11] Az indítvány lényege szerint a jogerős ítéletben megállapított – és nem vitatott – közúti közlekedési szabály, a KRESZ 26. § (1) bekezdése f) pontjának a megsértése nem áll oksági kapcsolatban a sértett elütésével. Az I. r. terhelt nem sértett közúti közlekedési szabályt, amikor ún. megközöléssel kívánta elhárítani a sértett elütését. Az elütés elhárításának másik módja a fékezéssel történő elhárítás lett volna, amely azonban a nem alkalmazása miatt fikció, amire oksági kapcsolat nem alapozható.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontjának indokolása során abból indult ki, hogy az úton fekvő sértett féktávolságon kívül észlelhető volt. Elütését lassító fékezéssel is el lehetett volna kerülni, amennyiben az I. r. terhelt a jármű megengedett legnagyobb sebességével halad. Ennek alapján pedig a KRESZ 26. § (1) bekezdésének f) pontjában előírt közúti közlekedési szabály szándékos megszegése okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével, valamint annak eredményével, amelyek tekintetében a terhelt hanyag gondatlansága állapítható meg.
[13] Az I. r. terhelt védője az ügyészi álláspontra tett észrevételében a felülvizsgálati indítványt változtatás nélkül fenntartotta. Ismételten azt emelte ki, hogy az észleléskor elhatározott ún. megközölés, azaz az elkormányzással történő elhárítás végrehajtása megalapozott és reális alternatívája volt a fékezéssel történő elhárításnak.
[14] A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[15] A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[16] Az alapügyben alkalmazott korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, a közúti baleset okozásának vétségét követi el. A (2) bekezdés b) pontja alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.
[17] E bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedés valamely szabályának – szándékos vagy gondatlan – megszegése, eredménye a halál gondatlan okozása. A kettő között okozati kapcsolatnak kell fennállnia.
[18] Az irányadó tényállás alapján a baleseti veszélyhelyzetet a sértett hozta létre azáltal, hogy a közútnak a közúti járművek közlekedésére szolgáló úttestén feküdt. A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie [KRESZ 21. § (1) bek.]. A jelen esetben a baleset helyszínén csak behavazott útpadka volt, ezért a gyalogosok közlekedhettek az úttesten is [KRESZ 21. § (2) bek.], lakott területről lévén szó lehetőleg a menetirány szerinti bal oldalon [KRESZ 21. § (3) bek. a) pont 1. fordulat].
[19] A sértett megszegte a közúti közlekedés szabályait azzal is, hogy az úttestet nem közlekedésre, avagy áthaladásra [KRESZ 21. § (5) bek.] használta. Gyalogosként tartózkodnia kellett volna minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti [KRESZ 21. § (6) bek.].
[20] Kétségtelenül nem általános, hanem kivételesen előforduló jelenség az úttesten fekvő gyalogos. Ilyen helyzet azonban például a felülvizsgált ügyben érintett helyszínen – azaz lakott területen belül vezető közúton – előfordulhat. Ez váratlanul éri az úttesten közlekedő jármű vezetőjét, mert nem része a közlekedés általános rendjének, s ezért nem számít rá. Az ilyen helyzetből nyilvánvalóan mégsem az következik, hogy a bármely okból úttesten fekvő személy büntethetetlenül elgázolható. „Csupán” az állapítható meg, hogy az úttesten fekvő személy baleseti veszélyhelyzetet idéz elő, amelyet az esetleg arra közlekedők az általános baleset-elhárítási kötelezettség alapján kötelesek elhárítani.
[21] Az I. r. terhelt a közúton a KRESZ I. számú függelékének II.m) pontja alá sorolt ún. lassú járműnek minősülő munkagépet vezetett. A terhelt a munkagéppel már eleve úgy hajtott be a községbe, hogy annak csak a helyzetjelző fényei működtek, a távolsági és tompított fényszórói viszont nem.
[22] A gyakorlatilag világítás nélküli járművel való közlekedés folytán az I. r. terheltnek fokozottabb gondossággal kellett volna közlekednie.
[23] A KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja megszabja, hogy lassú járművel legfeljebb 25 km/óra sebességgel szabad közlekedni. A közlekedő jármű előtti útszakasz megvilágítása nélkül közlekedő I. r. terhelt azonban az engedélyezett sebességet túllépte, s ezáltal a közlekedési szabályt megszegte.
[24] A közúti baleset okozásáért való felelősség vizsgálata és megállapítása során jelen ügyben (is) a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott általános gondossági szabályt kell alapul venni. Aszerint: aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.
[25] Az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy amennyiben az I. r. terhelt szabályszerűen – azaz a 25 km/h-t nem meghaladó sebességgel – közlekedik, akkor – még a munkagép szabályszerű kivilágítása nélkül is – 23-28 méterről, tehát időben, féktávolságon kívül észlelte volna a veszélyt, az úttesten fekvő sértettet és lassító fékezéssel megállíthatta volna – 1-6 méterrel a fekvő sértett előtt – a járművét.
[26] A forgalommentes úton sebességtúllépéssel és kivilágítás nélkül közlekedő I. r. terhelt részben e szabályszegések, részben a kellő figyelem és körültekintés elmulasztása folytán későn, akkor észlelte az úton fekvő sértettet, amikor járművét előtte már nem tudta megállítani.
[27] Az indítványozók helyesen hivatkoztak arra, hogy a közúti baleset elhárításának alapvetően két elvárható módja van: a fékezés és az elkormányzás. A fékezés a jármű haladási sebességének a csökkentésével történő megállítását, az elkormányzás pedig a jármű kikerülő elhaladását jelenti.
[28] Az indítványozók helyesen hivatkoztak arra is, hogy a veszélyelhárítás nem megfelelő módjának választása a jármű vezetőjének nem róható föl. Az I. r. terhelt azonban egyáltalán nem is kezdett a közel sem fikciót képező fékezésbe, másrészt kikerülő elhaladásra irányuló elkormányzást sem végzett. Úgy döntött, hogy áthalad a sértett felett megkísérelve a jármű kerekeivel mintegy „megközölni” őt. Ezzel – bár a baleset elhárításának szándékával – tovább fokozta a már fennállt veszélyt. Az úttesten fekvő személy felett történő áthaladás ugyanis mindig közvetlen baleseti veszélyhelyzetet idéz elő.
[29] Ráadásul az I. r. terhelt amellett a minimálisan elvárható magatartás mellett, hogy egyidejűleg csökkentse a munkagép sebességét, még el is vétette a célzott ún. megközölést.
[30] A Kúria ezért az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a sebesség túllépése és a sértett halálát eredményező baleset között – az indítványozók állításától eltérően – fennáll az okozati összefüggés.
[31] Az I. r. terhelt a sötétben közlekedés biztonságát segítő világítás nélküli járművel és a megengedett sebességet túllépve közlekedése során a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Ezért észlelte későn az úton, előtte fekvő sértettet, és ezért nem látta előre magatartásának lehetséges következményeit. A sértett halála tekintetében tehát a hanyag gondatlansága állapítható meg (korábbi Btk. 14. § 2. fordulata).
[32] Az I. r. terhelt a közlekedése során tehát egyrészről megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában előírt speciális közlekedési szabályt, másrészről a baleset, valamint azzal együtt a sértett halála ezzel a szabályszegéssel ok-okozati összefüggésben következett be.
[33] Az alapügyben eljárt bíróságok ezért a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg az I. r. terhelt bűnösségét a halálos eredményű közúti baleset okozásának vétségében.
[34] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben eljárva – miután a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményként feltételen eljárási szabálysértést nem észlelt – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II.882/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás