BÜ BH 2016/109
BÜ BH 2016/109
2016.05.01.
A vádemelésre jogosultság vizsgálata nem terjed ki a vádelőkészítési (nyomozási, vádemelési) szakaszra. A vád törvényessége szempontjából közömbös ezért az, hogy az eljárt nyomozó hatóság a hatáskörét túllépve folytatta le a nyomozást [Be. 2. § (2) bek.].
[1] Az eljárt bíróság a 2013. november 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hamis vád bűntettében [1978. évi IV. tv. 233. § (1)–(2) bek.]. Ezért őt egy év öt hónap – végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, és szolgálati viszonyának megszüntetésére ítélte.
[2] A másodfokon eljáró törvényszék a 2015. február 13. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettének minősítette. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét kettő évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ítélete ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt jogszabályi hivatkozás nélkül, tartalmát tekintve a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján.
[4] A terhelt az eljárási szabálysértések körében sérelmezte, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelésére vonatkozó határozatot részére nem kézbesítették. Ezért a védekezésre nem tudott kellően felkészülni, így sérült a fegyverek egyenlőségének elve. Álláspontja szerint a vele szemben emelt vád nem volt törvényes, és kétségbe vonta a K. Nyomozó Főügyészség hatáskörét és illetékességét mind a vádemelésre, mind pedig a vád képviseletére vonatkozóan. Vélekedése szerint a B. Nyomozó Ügyészség lett volna jogosult a vádemelésre, illetve a képviseletre. A vádirat nem tartalmazza szabályszerűen a vádhatóság hatáskörét és illetékességét, ezért az nem törvényes.
[5] Mindemellett sérelmezte, hogy tanúkihallgatás előtt nem volt törvényes figyelmeztetés, míg a védekezését nem ellenőrizték le, hanem azt elutasították.
[6] Az ügyben eljárt igazságügyi orvos szakértő elfogult volt, ezért szakvéleményei objektíve valótlan tartalmúak, magatartása jogellenes.
[7] Az eljárt bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mivel az ítéletet meghozó „katonai tanács” egyes bíróként hozott döntést, ami jogsértő és megalapozatlan, mert két katonai ülnök alkalmazására nem került sor.
[8] Az eljárt első- és másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét súlyosan megsértette, amikor a védekezésével kapcsolatos érveket, illetőleg az általa feltárt ellentmondásokat nem kellően indokolta meg.
[9] Végül eljárási szabálysértésként hivatkozott arra is, hogy az eljáró ügyész a gyanúsítotti kihallgatása előtt nem figyelmeztette őt a Be. 117. §-ában foglaltakra.
[10] Az anyagi jogszabálysértések körében alapvetően a bíróságok által megállapított tényállást, és a bizonyítékok értékelését támadta, az ítélet indokolásának szinte valamennyi bekezdésével kapcsolatban kifejtette álláspontját.
[11] Más ügyben meghozott döntésre hivatkozással vitatta az elmeállapotára vonatkozó megállapítások helytállóságát.
[12] Ártatlanságát hangoztatta a hamis váddal kapcsolatban, mert a feljelentést nem ő tette meg, ezért még közvetett tettese sem lehet a bűncselekménynek. Vitatta továbbá, hogy felesége az ő ösztönzésére tett volna feljelentést. A hamis vád kapcsán kifejtette, hogy a feljelentést ismeretlen tettes ellen tették, ezért a bűncselekmény megállapításának nincs helye.
[13] Sérelmezte a büntetéskiszabás során értékelt körülményeket, különösen az általa valótlannak tartott parancsnoki véleményre figyelemmel, amit álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete is cáfol.
[14] Mindezekre figyelemmel nem lett volna helye vele szemben katonai mellékbüntetés alkalmazásának.
[15] Végül a bíróságok tévesen alkalmazták a Btk. 2. §-át, mert az új Büntető Törvénykönyv kedvezőbb rendelkezései miatt mentesült volna.
[16] A megtámadott határozatok megváltoztatását és felmentő ítélet meghozatalát indítványozta.
[17] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak ítélte, és a sérelmezett határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[18] Utalt rá, hogy az alkalmazott joghátrány kizárólag anyagi jogi szabályszegés esetén bírálható felül. Nem sérültek a törvény időbeli hatályával kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések sem, kifejtve azt, hogy a terheltre miért kedvezőbbek az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései.
[19] A szolgálati viszony megszüntetésének feltételei mind az elbíráláskor, mind az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései szerint fennállanak.
[20] A vád mind tartalmi, mind formai ismérveiben a törvényes vád jogszabályi követelményeinek megfelel. A vád törvényességét nem érinti, hogy a nyomozás szabályait megtartották-e, illetőleg, hogy a vád törvényesen beszerzett és ellenőrzött bizonyítékokon alapul-e. Az eljárt bíróságok pedig eleget tettek indokolási kötelezettségüknek.
[21] A terhelt által kifogásolt szabályszegések nem tartoznak az eljárási törvényben tételesen felsorolt eljárási szabálysértések körébe, ezért felülvizsgálatra nem adnak alapot.
[22] A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. A Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt – és az indítványban nem hivatkozott egyéb – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.
[23] Ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt. Az indítványnak az eljárási szabálysértésekre vonatkozó hivatkozásait részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta.
[24] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[25] E törvényi feltételek közül a felülvizsgálatot a törvényes vád hiánya, illetőleg az indokolási kötelezettség megsértése alapozhatná meg.
[26] A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
[27] A vád akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[28] A törvényes vád minimális tartalmi követelménye a Be. 2. § (2) bekezdése alapján, hogy az alaki legitimációval rendelkező vádló a bírósághoz benyújtott indítványában meghatározott személy, büntetőtörvénybe ütköző, pontosan körülírt cselekménye miatt a büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád anyagi jogi megalapozottsága pedig a vád törvényessége szempontjából közömbös (EBH 2014.B.17.).
[29] A vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának a leírása határozza meg a vád kereteit, és ezen keresztül vizsgálható a törvényes vád megléte. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb. (1. BK vélemény).
[30] A következetes bírói gyakorlat szerint a vád törvényességét a vádemelést megelőző szakasz (nyomozás) esetleges hiányosságai nem érintik (EBH 2011.2299.).
[31] A vádemelésre jogosultság (alaki legitimáció) vizsgálata nem terjedhet ki a vádelőkészítés (nyomozási, vádemelési) szakaszának vizsgálatára. Az pedig a törvényes vád alaki feltételeit vizsgálva megállapítható, hogy a vádiratot benyújtó ügyész a hatáskörét nem sértette-e meg. A bíróság az ügyész vádemelésről való döntését nem bírálhatja felül, jogkörébe a benyújtott vád (alaki és tartalmi szempontból való) alkalmasságáról, valamint magáról a vádról való döntés tartozik.
[32] A K. Nyomozó Főügyészség vádirata a Be. 2. § (2) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek megfelelően tartalmazza a büntetőtörvénybe ütköző magatartás törvényi leírását, a terhelt cselekvőségét.
[33] A törvényes vád hiányára történő hivatkozás ezért alaptalannak bizonyult.
[34] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján a felülvizsgálati indítványban hivatkozott eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha a megtámadott határozat oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle mire alapította a bíróság a döntését a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása körében.
[35] E felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértés nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik a bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, valamint az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját a bűnösséggel, a cselekmény minősítésével, a büntetéssel vagy intézkedéssel kapcsolatban mire alapozta (EBH 2011.2387.).
[36] A felülvizsgált ítéletek indokolását tekintve megállapítható, hogy az eljárt bíróságok részletesen számot adtak arról, hogy rendelkezésüket milyen tényállásra alapították, illetve milyen módon vették számba az ezek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadásának minősül (BH 2013.10.).
[37] Ugyanez vonatkozik a jogi indokolással kapcsolatos terhelti álláspontra.
[38] A jogi indokolási kötelezettség megsértése, illetve hiányossága általában nem feltétlenül képez hatályon kívül helyezési okot. Amennyiben a jogi indokolás annyira hiányos, hogy nem állapítható meg belőle még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés, akkor állapítható meg a feltétlen eljárási szabálysértés.
[39] Jelen ügyben azonban az eljárt bíróságok pontosan és részletesen adtak számot, hogy a terhelt bűnösségét miért állapították meg a hamis vád bűntettében. Az erre történő hivatkozás ezért alaptalan.
[40] A Be. 373. § (1) bekezdés II. a) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva.
[41] A terhelt tévesen hivatkozott arra, hogy a katonai mellékbüntetés kiszabására figyelemmel vele szemben a bíróság katonai tanácsának kellett volna eljárnia, illetve katonai ülnök részvétele lett volna kötelező.
[42] A terhelt terhére rótt cselekmény – rendőri mivolta ellenére – nem minősül katonai bűncselekménynek, ezért vele szemben a katonai büntetőeljárás lefolytatásának nem volt helye.
[43] A teljesség kedvéért szükséges utalni arra is, hogy az 1978. évi IV. törvény 233. § (2) bekezdése alapján a terheltnek felrótt bűncselekmény büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés. A Be. 14. § (1) bekezdés a) pontja alapján pedig a bíróság akkor jár el két ülnökből és egy hivatásos bíróból álló tanácsban, ha a bűncselekményre a törvény nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel.
[44] Mindezekre figyelemmel a terhelttel szemben az egyesbíróként eljárás törvényes volt.
[45] A terhelt felülvizsgálati indítványában, valamint annak kiegészítésében sérelmezett, további eljárási szabálysértések – megvalósulásuk esetén – relatív eljárási szabálysértésnek minősülnek.
[46] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálat alapjául kizárólag a törvényben felsorolt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező úgynevezett abszolút eljárási szabálysértés esetén van helye. E szabálysértések törvényi köre nem bővíthető, ezért a Kúria azokkal érdemben nem foglalkozott.
[47] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[48] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]; miként bizonyításnak sincs helye. A bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetések levonására, vagy ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére törvényes lehetőség nincs.
[49] A felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések is kizárólag a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján bírálhatók el, mivel a felülvizsgálat a jogerős ügydöntő határozat elleni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.
[50] Nem vizsgálható ezért a tényállás megalapozottsága, és nincs mód az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére. Nem támadható a bíróság ténymegállapító tevékenysége és a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem.
[51] A felülvizsgálati indítvány az előzőekben idézett törvényi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva túlnyomórészt a bíróság ítéletének indokolási hiányosságait, illetőleg bizonyítékértékelő tevékenységét sérelmezi, amikor is a bizonyítási eszközöket értékeli, és arra hivatkozik, hogy ő ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, valamint nem ő ösztönözte a feleségét a feljelentés megtételére.
[52] Az irányadó tényállás szerint a terhelt – a rendőrség fogdáján – az őt meglátogató feleségének valótlanul állította azt, hogy a nyomozó ügyészségen foganatosított kihallgatása során őt életveszélyesen megfenyegették. Ekkor feleségének megmutatott a bal combjának hátsó felületén egy vérömlenyes sérülést. Ezt követően levelet írt feleségének, és kérte, hogy azt továbbítsa a rendőrségi szakszervezet főtitkárának, egyben részére adjon meghatalmazást a képviseletre. A levélben valótlanul azt állította, hogy őt a nyomozó ügyészségen egy gumibottal két alkalommal erőteljesen megütötték. Mindezt azért közölte a feleségével, hogy a nyomozó ügyészség vezető ügyésze ellen büntetőeljárást kezdeményezzen. A terhelt felesége a kérésnek megfelelően levelet írt a rendőrségi szakszervezet főtitkárának, valamint panasszal fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Ebben megismételte a terhelt által vele írásban közölt valótlan tényállításokat. A fenti beadványok alapján az ügyben a K. Nyomozó Főügyészség kényszervallatás bűntette miatt nyomozást rendelt el.
[53] A K. Nyomozó Főügyészséghez címzett, és postára adott, valamint a Legfőbb Ügyészségre érkezett beadványában hamisan vádolta a nyomozó ügyészség vezető ügyészét azzal, hogy a nyomozó ügyészség előtt folyamatban volt büntetőeljárásban őt annak érdekében, hogy beismerő vallomás tételére kényszerítse, gumibottal bántalmazta, valamint megfenyegette azzal, hogy kinyírja a családját és gyermekeit.
[54] A terhelt a K. Nyomozó Főügyészségen történt tanúkihallgatása alkalmával a nyomozó ügyészség vezető ügyészére vonatkozó írásbeli beadványában közölt valótlan tényállításokat megismételte, és azzal egészítette ki, hogy a vezető ügyész egy gumibotnak látszó tárggyal, két erőteljes ütést mért bal combja hátsó felére.
[55] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint tehát nem kizárólag a felesége által előterjesztett beadványban került sor a valótlan tények állítására, hanem ezt a terhelt tanúkénti kihallgatása során a hatóság előtt megismételte.
[56] Az 1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a hamis vád bűncselekményét az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.
[57] A hamis vád bűncselekményéhez megkívánt valótlan tartalmú vádolást a törvény alakszerűséghez nem köti, az bármilyen formában és elnevezéssel megtörténhet, feltéve, hogy a hamis tartalom konkrétan megjelölt személy által elkövetett, konkrétan körülírt bűncselekményre utal. Mindebből következik, hogy a vádolás bármilyen formában, szóban, írásban, telefonon és bármilyen elnevezéssel megtörténhet (BH 2008.208.).
[58] A bűncselekmény veszélyeztető jellegű és eshetőleges szándékkal is megvalósítható; befejezettségéhez elegendő, ha az elkövető felismeri, hogy a passzív alany ellen büntetőeljárás indulhat, végül annak sincs jelentősége, hogy utóbb a terhelt ellen indított büntetőeljárást megszüntették (BH 2001.97.).
[59] Mindezek alapján nemcsak a terhelt felesége által tett bejelentésnek van jelentősége a hamis vád megállapíthatósága szempontjából, hanem a tényállásban foglalt azon megállapításnak is, hogy a terhelt valótlan állításait tanúkihallgatása során a K. Nyomozó Főügyészségen megismételte.
[60] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak helye van többek között akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A kiszabott büntetés felülvizsgálatára önmagában nem, hanem csak akkor van lehetőség, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést, vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést, illetve ezek neme és mértéke a Büntető Törvénykönyv valamely, mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). A fent kifejtettek szerint a terhelt cselekményének minősítése törvényes.
[61] A törvény időbeli hatályával kapcsolatban a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezéseket – miként arra átiratában a Legfőbb Ügyészség is utalt – az eljárt bíróságok nem sértették meg.
[62] A Btk. 2. § (1) bekezdése alapján a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő Büntető Törvénykönyv szerint kell elbírálni. A (2) bekezdés szerint, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.
[63] A következetes bírói gyakorlat szerint a Btk. 2. § téves alkalmazása csak akkor felülvizsgálati ok, ha az kihatott a bűnösség megállapítására, vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte (BH 2014.293.).
[64] A cselekmény elbírálásakor hatályban lévő 2012. évi C. törvény 268. § (2) bekezdése alapján a minősített hamis vád büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elbíráláskori Btk. a cselekmény büntetési tételének alsó határát magasabban állapította meg, mint az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, ezért az új Btk. alkalmazására nem kerülhetett sor.
[65] A Kúria nem találta alaposnak a katonai mellékbüntetés alkalmazását sérelmező részében sem a felülvizsgálati indítványt.
[66] A szolgálati viszony megszüntetésére az 1978. évi IV. törvény 132. §-a alapján akkor kerülhet sor, ha az elkövető a szolgálatra méltatlanná válik. Az eljárt bíróságok részletes indokát adták annak, hogy az elbírált cselekmény miatt miért látták szükségesnek e mellékbüntetés alkalmazását.
[67] Az előzetes mentesítés hiányát kifogásoló érvelés is alaptalan, mert a felülvizsgálat körében nem támadható a bíróság azon mérlegelő tevékenysége, amelynek kapcsán az előzetes mentesítésre a terheltet érdemesnek tekintette vagy sem.
[68] A Kúria mindezekre figyelemmel a terhelt alaptalan felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 680/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás