PÜ BH 2016/11
PÜ BH 2016/11
2016.01.01.
Az ügyeletet ellátó orvos kártérítési felelősségét megalapozza, ha nem végzi el azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján eldönthető, hogy a beteget szakellátásra kell-e utalni, illetőleg a sürgős beutalás feltételei fennállnak-e és annak elmulasztása a károsodással okozati összefüggésben áll [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
[1] Az I. r. felperes feleségét, a II-III. r. felperesek édesanyját, P. E.-t 2008. október 30-án vették fel a korábban a perben I. rendűként részt vett alperes szülészet-nőgyógyászati klinikájára, ahol 2008. október 31-én hozta világra császármetszéssel a III. r. felperest. A kórházi felvételkor rögzítették a terhesség indukálta magasvérnyomás-betegséget, a gyermekágyas időszak alatt pedig az észlelt vérnyomáskiugrás miatt gyógyszer szedését rendelték el. P. E. 2008. november 4-én láztalan állapotban, normál értékű vérnyomás mellett hagyta el a kórházat.
[2] Miután a 2008. november 25-én kezdődő fejfájása nem múlt el, ezért 2008. november 29-én felkereste az ügyeletet ellátó alperest (korábban II. r. alperes, akivel szemben a per elállás folytán megszűnt), ahol magasvérnyomás-betegséget állapítottak meg és napi 3¤1 Dopegyt tabletta szedését rendelték el. A nem szűnő fejfájás miatt 2008. december 1-jén kihívták a háziorvost, aki ugyancsak a magasvérnyomás-betegséget diagnosztizálta és a gyógyszer emelt adagban történő szedését rendelte el, valamint fájdalomcsillapítót írt fel.
[3] 2008. december 5-én az I. r. felperes elmondása szerint felesége félrebeszélt, zavartan viselkedett, homályosan látott, ezért ismételten felkeresték az alperest, ahol belgyógyászati vizsgálat, vérnyomásmérés, pulzusmérés és vércukormérés történt. Ekkor az alperes orvosa P. E. neurológiai kivizsgálását javasolta. Másnap hajnalban az I. r. felperes újra felhívta az ügyeletet és ekkor az orvos megírta a neurológiai klinikára szóló beutalót. A neurológiai klinikán 2008. december 6-án elvégzett MR-vizsgálat sinus trombózis meglétét igazolta. Itt P. E.-n koponyaműtétet végeztek, majd 2008. december 14-én elhunyt. A boncjegyzőkönyv szerint halálát a vénás érelzáródás- kezelés szövődményeként kialakult kiterjedt roncsoló agyvérzés, heveny agynyomás-fokozódás, légzési és keringési elégtelenség okozta.
[4] A felperesek a keresetükben a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését.
[5] A keresetüket arra alapították, hogy 2008. november 29-én és 2008. december 5-én az alperes nem a szakma szabályai szerinti gondossággal járt el és a szakellátás megkezdését hátráltató minden késedelem növelte a vénás elzáródás kialakulásának esélyét, a 2008. december 5-i kórházi felvétel esetén az életben maradási esélyek is nagyobbak lehettek volna.
[6] Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.
[7] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét néhai P. E. 2008. december 14-én bekövetkezett halálával okozati összefüggésben a felpereseket ért károk vonatkozásában [Ptk. 339. § (1) bek.].
[8] Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint 2008. november 29-én már fennálltak olyan tünetek, amelyek felvetették annak lehetőségét, hogy P. E.-nél neurológiai betegség van kialakulóban. Az orvos ekkor nem rögzítette, hogy milyen neurológiai vizsgálatokat végzett és milyen eredménnyel. Az ügyeletes orvosnak a beteg és a férje által elmondott tünetek alapján alapos neurológiai vizsgálatot kellett volna elvégeznie, annak eredményét rögzítenie a dokumentációban és ennek alapján döntenie arról, hogy a neurológiai szakvizsgálatra beutalja-e. 2008. december 5-én már kétségtelenül olyan tünetek álltak fenn, amelyek neurológiai eltérésre utaltak, P. E.-nek ezért sürgősségi neurológiai vizsgálatra lett volna szüksége és azonnal kórházi ellátást kellett volna igénybe vennie. Az alperes orvosa akkor járt volna el az elvárható gondossággal, ha a beteget haladéktalanul a neurológiai klinikára utalja és hozzá mentőt hív, akkor is, ha az aktuálisan elvégzett vizsgálat alapján a neurológiai státusza negatív volt. A korábban megkezdett terápia az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a vénás elzáródás kialakulásának esélyét csökkentette volna. Nem volt bizonyított, hogy bármelyik orvos megfelelő tájékoztatásban részesítette volna a beteget a tekintetben, hogy a gyógyszer nem szedésének milyen következményei lehetnek és nem bizonyított az sem, hogy P. E. nem az orvos utasításainak megfelelően szedte a gyógyszert.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[10] A másodfokú bíróság a közbenső ítélete indokolásában utalt arra, hogy az I. r. felperes a 2008. november 29-i vizsgálat alkalmával nem volt jelen, ezért az elsőfokú bíróság tévesen rögzítette, hogy az alperesnek a férj által elmondott tünetek alapján kellett volna neurológiai vizsgálatot végeznie, a szakvéleményt azonban aggálymentesnek tartotta a tekintetben, hogy az alperes a 2008. novemberi vizsgálat során nem az elvárható gondossággal járt el. A másodfokú bíróság emellett kiemelte, hogy az alperesnek a 2008. december 5-i vizsgálat alkalmával a beteg férje által elmondott tünetek alapján akkor is sürgősséggel, mentő hívásával kórházi neurológiai kivizsgálásra kellett volna utalnia a beteget, ha a beteg általa tapasztalt pillanatnyi neurológiai státusza negatív volt. Az elsőfokú bíróság ezért okszerűen vonta le azt a következtetést: az alperes nem bizonyította, hogy a felperesek hozzátartozójának halála semmiképpen nem vezethető vissza a beteg ellátása során elkövetett mulasztásra és a kár az elvárható gondos magatartás tanúsítása esetén is bekövetkezett volna.
[11] A kárfelelősséget megalapozza az is, ha az alperes tevékenysége folytán csak az esélyét veszíti el a beteg annak, hogy a sorsa másképpen alakuljon. A beteg esetleges közrehatása a halála bekövetkezésében nem volt felróható, mert nem bizonyított, hogy a beteget a gyógyszerszedés elmulasztásának következményeiről tájékoztatták volna. A másodfokú bíróság kihangsúlyozta, hogy az alperest nem a sinus trombózis kialakulásáért terheli felelősség, hanem azért, mert nem küldte a beteget mentővel, sürgősséggel kórházba neurológiai kivizsgálásra.
[12] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kártérítési felelőssége megállapításának mellőzését, azaz az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan a felelősség mértékének csökkentését és „harmadsorban” a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közbenső ítéletben megállapított tényállás iratellenes, nem megalapozott; a szakértői vélemények tekintetében ellentmondások merültek fel, amelyeket a bíróság nem tisztázott.
[13] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérték. Kifogásolták, hogy a felülvizsgálati kérelem az elsőfokú bíróság ítéletét elemzi és szakkérdésben vitatkozik a döntéssel. A felperesek szerint a szakértők a tárgyaláson kapott információk alapján szabályszerűen módosították a szakértői véleményüket, ami nem jogszabálysértő.
[14] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.
[15] A jogerős közbenső ítélet rendelkező része időpontokhoz kötve, egyértelműen nem tartalmazza, hogy az alperesnek melyek azok a kezelési mulasztásai, amelyeken a kártérítési felelőssége alapul, ez a jogerős döntés indokolásából állapítható meg, részben eltérően az elsőfokú bíróság indokolásától. A másodfokú bíróság helyesen módosította a tényállást a tekintetben, hogy az I. r. felperes a november 29-i vizsgálaton nem volt jelen, ezért az általa előadottakra a kifogásolt vizsgálat indokoltsága nem alapozható. Ebből azonban nem következik, hogy az alperes kártérítési felelőssége a november 29-i vizsgálattal kapcsolatban az orvos szakértői vélemény alapján megállapított hiányosságok miatt nem áll fenn.
[16] A másodfokú bíróság a november 29-i vizsgálat tekintetében elfogadta a szakvélemény megállapításait és alappal jutott arra a következtetésre, hogy anamnézist kellett volna felvennie az alperes orvosának belgyógyászati és neurológiai szempontból is. Az alperes felelőssége a november 29-i és a december 5-i vizsgálat hibáiért is fennáll.
[17] Ha van anamnézis, a beteg megfelelő kikérdezése az előzményi történésekről bizonyítottan lezajlik, akkor ismertté válhatott volna a meglévő kockázat és annak mértéke. A november 29-i hiányos vizsgálatra, illetőleg hiányos dokumentációra nem alapozható az a megállapítás, hogy ekkor neurológiai vizsgálatra nem volt szükség. A szakvélemény szerint nagy valószínűséggel már december 5. előtt egy héttel fennállhatott a sinus trombózis, előrehaladott neurológiai megbetegedés esetén pedig szinte biztos „árulkodó” neurológiai tünetek állnak fenn. Ha pedig a neurológiai klinikán 2008. december 6-án fel tudták deríteni a betegséggel összefüggő, anamnesztikus adatokat, akkor ennek 2008. november 29-én és december 5-én sem volt akadálya, azonban ezt az alperes elmulasztotta.
[18] Az alperes állítja, hogy a betegnek nem voltak neurológiai gócjelei, azonban éppen saját mulasztásai miatt zárta el magát olyan diagnózis felállításának lehetőségétől, amely mellett a neurológiai klinikára történő beutalás november 29-én, majd december 5-én megtörténhetett volna és mindez a kimentés sikertelenségét jelenti. A betegnek „javasolt” neurológiai vizsgálat nem azonos a kórházi beutalással, illetőleg a sürgős beutalással. A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben helyesen hivatkoztak arra, hogy az alperestől nem az volt elvárható, hogy tájékoztatást kapjon a beteg a neurológiai szakellátás igénybevehetőségéről, hanem az, hogy ez irányban legkésőbb 2008. december 5-én azonnali intézkedés történjen. Azt pedig a szakértői vélemény bizonyította, hogy a betegnek a korábbi kórházi felvétele esetén az életben maradási és gyógyulási esélyei nagyobbak lettek volna.
[19] A bíróságnak a kereset alapján kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a felpereseknek keletkezett-e az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben kára, ez pedig a kifejtettekre tekintettel megalapozottan megállapítható volt, függetlenül a beteg kockázati besorolásának változtatásától, illetőleg a korábban I., III. és IV. r. alperesként eljárt felek magatartásától.
[20] Az alperes tévesen hivatkozik arra is, hogy a bíróság a beteg közrehatását nem vizsgálta. A jogerős közbenső ítélet indokolásában a másodfokú bíróság nem azt állapította meg, hogy a beteg az orvosi előírásoknak mindenben eleget tett, hanem helyesen arra utalt, hogy a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján csak a felróható közrehatás vehető figyelembe, miután azonban a beteget nem tájékoztatták a gyógyszerszedés elmulasztásának következményeiről, ezért ezzel kapcsolatban közrehatása nem volt értékelhető.
[21] Mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.349/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás