BK ÍH 2016/11.
BK ÍH 2016/11.
2016.03.01.
Amennyiben a másodfokú bíróság úgy látja, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, és a vádlott felmentésének van helye, csak akkor hozhat felmentő rendelkezést, ha az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján eltérő tényállást állapít meg [Be. 352. § (1) bekezdés b) pont].
A járásbíróság a 2014. évi május hó 16. napján kelt ítéletével, illetve a törvényszék a 2014. évi november hó 13. napján jogerőre emelkedett végzésével N. S. vádlottat a Btk. 322. § (1) bekezdésében meghatározott közveszély okozása bűntettének kísérlete, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége és a Btk. 221. § (1) bekezdésében meghatározott magánlaksértés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kúria a 2015. évi június hó 4. napján kelt végzésével az ügyben másodfokon eljárt törvényszék végzését hatályon kívül helyezte és a törvényszéket új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
A törvényszék a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak megfelelően a megismételt eljárás során kihallgatta N. S.-né sértettet. A sértett a kihallgatását megelőző figyelmeztetésre akként nyilatkozott, hogy élni kíván az őt megillető mentességi joggal, így nem tett vallomást. Ebből következően a sértetti nyilatkozatokat – ideértve a sértettnek a nyomozás során tett vallomását is – a bizonyítékok köréből ki kellett rekeszteni.
A másodfokú bíróság – értékelve a bizonyítékokat – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sértett vallomásán kívül rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok nem elégségesek a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításához.
Erre figyelemmel a törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat az ellene emelt vádak alól felmentette.
A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette, folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége és magánlaksértés vétsége miatt a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. Fellebbezésének irányát a jogorvoslati kérelem írásbeli indokolásában módosította, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A vádlottal szemben hozott egy rb. közveszélyokozás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában történő felmentő rendelkezést tudomásul vette. A másodfokú ítélet tehát a közveszély okozása bűntettének kísérlete nem képezte a felülbírálat tárgyát.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta és indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1) bekezdése értelmében bírálta felül abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, illetve, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.
A felülbírálat során a fellebbviteli bíróság észlelte, hogy a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem változtatta meg, eltérő tényállást nem állapított meg. Ebből pedig arra vonható következtetés, hogy döntését az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, azt irányadónak tekintve.
Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy az elsőfokú bíróság az általa megállapított büntetőjogi felelősséget magalapozó tényállás alapján vont következtetést a vádlott bűnösségére, és szabott ki büntetést. A járásbíróság ítéletének tényállása ugyanis maradéktalanul tartalmazza azokat a történeti tényeket, a vádlott által tanúsított magatartásokat, amelyek megfeleltethetőek a Btk. különös részében írt törvényi tényállásoknak.
Változatlan tényállás mellett – csupán a bizonyítékok eltérő értékelésére alapítottan – a másodfokú eljárásban meghozott felmentő rendelkezésnek az lett a következménye, hogy a járásbíróság által megállapított marasztaló tényállás ellentétes a másodfokú bíróság által hozott felmentő rendelkezéssel.
Azt helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az értékelhető bizonyítékok köre jelentősen megváltozott, és szükségessé vált az eljárás során feltárt bizonyítékok újraértékelése. Ennek megfelelően azonban a törvényszéknek a nyomozás és a tárgyaláson beszerzett bizonyítékokat újra kellett volna értékelnie és amennyiben a bizonyítékok értékelése alapján indokoltnak látja, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást kellett volna megállapítania. E kötelezettségének a törvényszék azonban egyáltalán nem tett eleget, a rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul nem vette számba, azokat a sértett tanúvallomásának kivételével nem nevesítette, nem elemezte, valamint azokat egyenként és összességükben sem vizsgálta.
A Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye, a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján eltérő tényállást állapíthat meg. Amennyiben tehát a másodfokú bíróság úgy látja, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, és a vádlott felmentésének van helye, csak akkor hozhat felmentő rendelkezést, ha az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján eltérő – nem bűnösítő – tényállást állapít meg.
Ez alól csupán az a kivétel, amennyiben a megállapított tényállás megalapozott, de az abból a bűnösségre levont jogkövetkeztetés téves. Ebben az esetben hozhat a másodfokú bíróság – a tényállás megváltoztatása nélkül is – eltérő döntést a bűnösség kérdésében.
Miután a másodfokú bíróság a részletezettek szerint megszegte a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjában írt rendelkezéseket, a másodfokú ítélet olyan megalapozatlansági hiányosságban szenved, amely a Be. 388. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki.
A tényállás megalapozatlanságának kiküszöbölésére a harmadfokú eljárásban – a Be. 388. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel – nincs jogi lehetőség, ezért a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 399. § (5) bekezdése értelmében a Be. 392. § (1) bekezdés f) pontja szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés III/b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Hatályon kívül helyező végzésében az ítélőtábla az alábbiakra mutatott rá.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak ismételten állást kellett foglalnia az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságának kérdésében. Amennyiben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) van helye, abban az esetben az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg.
A másodfokú bíróságnak mind a nyomozás során, mind a bírósági eljárásban feltárt bizonyítékokat a mérlegelési körébe kell vonnia, és külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően kell értékelni. Határozatában számot kell adnia ténymegállapításairól, köztük az egyes bizonyítékok kirekesztésének indokairól is.
(Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.86/2015/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás