BÜ BH 2016/111
BÜ BH 2016/111
2016.05.01.
A súlyos fokban kommunikációképtelen terhelt a beszédfogyatékossal esik egy tekintet alá, ezért kihallgatása csak szakember (tolmács) közreműködésével törvényes [Be. 114. §].
[1] A törvényszék a 2012. augusztus 31. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont]. Ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. január 30. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A bűncselekményt a 2012. évi C. törvény (hatályos Btk.) 160. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja szerint minősítette; a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani; meghatározta, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap; korrigálta a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést; egyebekben pedig helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdése – nyilvánvalóan c) pontjának – és a Be. 373. § (1) bekezdése II.d) pontjának megjelölése mellett feltétlen eljárási szabálysértés miatt, és másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt. Elsősorban a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új másodfokú eljárásra utasítását, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta.
[4] A terhelt felülvizsgálati indítványának indokai szerint 2013 januárjában agyvérzést kapott, azóta sem írni, sem beszélni nem tud. A 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos és elmeorvos szakértői vélemény ellenére a másodfokú tárgyalást logopédiai vagy siketnéma kezeléssel foglalkozó olyan szakember távollétében tartották meg, aki mintegy a tolmács szerepét tudta volna betölteni. Ezért nem gyakorolhatta a kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogait, így a másodfokú tárgyalás nem volt tisztességes.
[5] A terhelt másodlagosan azt állította, hogy az emberölést egyedül a nyomozás során elhunyt társa követte el. Az ő cselekménye csak bűnpártolásként értékelhető, ezért büntetése aránytalanul „magas”, enyhítésre szorul.
[6] A Legfőbb Ügyészség az indítványt a feltétlen eljárási szabálysértést kifogásoló részében alaposnak, egyebekben a törvényben kizártnak találta. Átirata szerint a terhelt beszédképességének és beszédkészségének súlyos fokú korlátozottsága miatt beszédfogyatékossá vált. Tárgyalási kommunikációja a szokásos módon lehetséges nem volt, és a jobb karjának bénulása miatt kihallgatása helyett írásban sem tudott nyilatkozatot tenni. Ezt a helyzetet a Be. 114. §-ának (2) bekezdése ugyan nem nevesíti a tolmács alkalmazását kötelezővé tévő fogyatékosságok körében, de a törvényhely helyes alkalmazásával logopédus szakértőt kellett volna kirendelni, és a másodfokú tárgyalást csak az ő jelentében lehetett volna megtartani.
[7] Kifejtette továbbá, hogy az indítvány egyebekben a tényálláshoz kötöttség sérelmével kifogásolta a bűncselekmény minősítését és a kiszabott büntetést, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség.
[8] A Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen helyezze hatályon kívül a másodfokú ítéletet és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, valamint rendelje el a terhelt előzetes letartóztatását.
[9] A terhelt a 2015. augusztus 3-án kelt beadványában tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára. Közölte, hogy változatlanul nem képes beszélni és írni, beadványát is „betegtársa” írta. Indítványozta a (megismételt) eljárás felfüggesztését mindaddig, amíg civil kórházban megtanul beszélni. A védő nem tett észrevételt az ügyészi nyilatkozatra.
[10] A Kúria azt állapította meg, hogy felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.
[11] A Kúria elsődlegesen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés kérdésével foglalkozott, mivel esetleges megvalósulása tárgytalanná teszi a további indokok vizsgálatát és mert annak vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból is köteles.
[12] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[13] Ezen ún. feltételen (más megnevezéssel: abszolút) eljárási szabálysértés kötelezően vonja maga után az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását.
[14] Az alapügyben – a másodfokú bíróság kirendelésére – adott, 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos és elmeorvos szakértői vélemény rögzítette, hogy a terheltnél 2003. év elején – ki nem zárhatóan egymást követően, januárban és februárban két – agyi érrendszeri történés (stroke, közelebbről agyvérzés) zajlott, a terhelt beszédkészsége (helyesen: beszédképessége) súlyosan károsodott, a motoros funkciókat gyakorlatilag elveszítette. Így a megtartott, kielégítő beszédmegértés és értelmezni tudás mellett hiányzik az érthető, külső hallgató számára értelmezhető hangadás. Ez tartós károsodás, bár lehetséges a terhelt állapotának bizonyos mértékű javulása is. Emellett a terhelt jobb felső végtagja (karja) gyakorlatilag teljesen bénult.
[15] A szakvélemény szerint a terhelt a tárgyalásokon részt vehet, de nem képes szóban vagy írásban részletes válaszadásra, csakis egyszerű jelekkel történő válaszadásra, véleménynyilvánításra képes (pl. bólintás, fejcsóválás).
[16] A szakvélemény felvetette olyan „logopédiai vagy pl. siketnéma kezeléssel foglalkozó szakember” felkérését, aki „mintegy tolmács” szerepet tudna betölteni.
[17] Ezt követően a terhelt egy írásbeli beadványt intézett a másodfokú bíróság felé, amit olyan személy írt, akivel képes „valamely szinten”, „értelemszerűen” kommunikálni.
[18] A másodfokú bíróság tehát abba a helyzetbe került, hogy tudta: a terhelt egyidejűleg beszéd- és írásképtelen, a vele folytatott kommunikáció törvényességének biztosítása iránt mégsem intézkedett.
[19] A másodfokú bíróság 2014. január 30-án tartott tárgyalást, melynek jegyzőkönyve nem rögzítette, hogy miként zajlott a terheltet érintő kommunikáció. Abban csak a kommunikáció eredménye, s nem a mikéntje került rögzítésre. Ily módon a jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, mintha a beszédképessége birtokában lévő terhelt nyilatkozott volna. Erre utaltak a jegyzőkönyvben a terheltet érintően rögzítettek: a tanács elnöke megállapítja a vádlott személyazonosságát; a vádlott tudomásul veszi a végzést; a vádlottnak nincs kérdése a szakértőkhöz; a vádlott fenntartja a poligráfos vizsgálatot igénylő bizonyítási indítványát; a vádlottnak nincs további bizonyítási indítványa; a vádlott nem kíván mást elmondani; a vádlott megértette az ítéletet.
[20] A másodfokú bíróság önmagában a jegyzőkönyvezés kapcsán akkor járt volna el helyesen, ha rögzíti a terhelt felé intézett – nem érdemi – tudakoló kérdéseket, a terhelt által adott jeleket, a terhelt felé intézett jelmegfejtő kérdéseket, és a terhelt által a megfejtések igenlőségére vagy nemlegességére adott egyértelműnek vehető jeleket. A bíróság azonban ezt a „jelfejtést” csak addig végezheti, amíg meggyőződik arról, hogy a terhelt szorul-e valamiféle tolmácsolásra.
[21] A másodfokú tárgyaláson a terhelt védője a már ismertetett komplex szakvéleményre hivatkozva az eljárás felfüggesztését indítványozta.
[22] Az ügyész a védő indítványa kapcsán azt fejtegette, hogy az EBH 2013.B.22. számú elvi határozat szerint a személyes védekezésre nem képes terhelt ügyében védő részvétele kötelező. Ugyanakkor a terhelt a jelen ügyben „a testbeszédével, a gesztusaival, a hangjelzéseivel” is értésére adta az ítélőtáblának, hogy „érti a tárgyalásnak a menetét, a bizonyítás lényegét”, s ezért az eljárás felfüggesztésének oka nem áll fenn.
[23] A másodfokú bíróság a védői indítványt elutasította.
[24] Az iratok alapján arra vonható következtetés, hogy, a másodfokú eljárásban a terhelt beszédképességének nem vitatott hiánya kizárólag abban az összefüggésben képezte vizsgálódás tárgyát, hogy az okként szolgálhat-e az eljárás felfüggesztéséhez. A másodfokú bíróság egyébiránt helyesen döntött arról, hogy a beszédképesség hiánya nem vezethet az eljárás felfüggesztéséhez. A másodfokon eljárt ügyész részéről hivatkozott EBH 2013.B.22. szám alatt közreadott elvi határozat megválaszolandó kérdése pedig kizárólag az volt, hogy egy adott fogyatékosság (pl. beszédképtelenség) esetén kötelezővé válik a terhelt védelme.
[25] A Be. 114. §-a a tolmácsról rendelkezik. Az (1) bekezdés az anyanyelv (regionális vagy nemzetiségi nyelv), és kivételesen a magyar nyelvet nem ismerő személy által ismertként megjelölt más nyelv használatát kérelemre írja elő a kötelezően biztosítandó (nyelvi) tolmács útján. A (2) bekezdés 1. mondata azt írja elő, hogy ha a kihallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet; a 2. mondat szerint, ha a kihallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni; a 3. mondat alapján, ha a kihallgatandó személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
[26] A korábbi magyar büntető perrendtartási és büntetőeljárási törvények mindig is szabályozták a különféle fogyatékosságok (siket, néma, vak) kérdését, még ha nem is azonos tartalommal.
[27] A 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 2. cikkének meghatározása szerint a „nyelv” magába foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is. Az egyezmény 13. cikk 1. pontjának előírása, hogy a részes államok a fogyatékossággal élő személyek számára másokkal azonos alapon biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, beleértve az eljárás során az életkornak megfelelő alkalmazkodás biztosítását annak érdekében, hogy megkönnyítsék tényleges részvételüket mind közvetlen, mind közvetett formában, csakúgy, mint tanúként, minden jogi eljárásban, beleértve a nyomozati szakot és más előkészítő szakaszokat.
[28] A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 2. §-ának a) pontja meghatározza a hallássérült személy (olyan siket vagy nagyothalló személy, aki kommunikációja során a magyar jelnyelvet vagy valamely speciális kommunikációs rendszert használja); b) pontja a siketvak személy (olyan egyidejűleg hallás- és látássérült személy, aki kommunikációja során speciális kommunikációs rendszert használ); c) pontja a magyar jelnyelv (a hallássérült személyek által használt, vizuális nyelvi jelekből álló, saját nyelvtani rendszerrel és szabályokkal rendelkező, Magyarországon kialakult önálló, természetes nyelv); d) pontja a speciális kommunikációs rendszer (a hallássérült, illetve siketvak személyek által használt, e törvény mellékletében felsorolt kommunikációs eszköz) fogalmát, továbbá mellékletének a)-k) pontjaiban tételesen megjelöli a speciális kommunikációs rendszereket (pl. ujjábécé, tenyérbe írás).
[29] A jelnyelvi törvényhez igazodva a hatályos büntetőeljárási törvényben a „süket” és „süketnéma” kitétel helyébe a „hallássérült”, a „néma” kitétel helyébe a „beszédfogyatékos” lépett, illetőleg az addigi „vak” mellett megjelent a „siketvak” kategória, ami azonban ugyancsak nem jelent tartalmi újdonságot. Lényegi változást az hozott, hogy a hagyományosnak mondható nyelvtolmácsolás kibővült a jelnyelvi tolmácsolással. Mindkettő funkciója azonos: a büntetőeljárás menetében a kölcsönös kommunikáció biztosítása.
[30] A – büntetőeljárási törvény következetlen fogalomhasználatával beszédképtelen [Be. 46. § c) pont, Be. 62. § (2) bek.], beszédfogyatékos [Be. 113. § (2) bek. 3. mondat, Be. 339. § (2) bek.] – terhelt az indítványában arra hivatkozott, hogy nem tud sem beszélni, sem írni. A komplex szakvélemény alátámasztja, hogy ezek a körülmények fennálltak az alapügy másodfokú eljárásában.
[31] A Kúria korábban már kimondta: ha a nem magyar anyanyelvű terhelt az eljárás során az anyanyelvét kívánja használni, részére tolmácsot kell kirendelni, és a tolmács jelenléte a tárgyaláson (nyilvános ülésen) kötelező, távollétében az nem tartható meg (BH 2013.208.).
[32] A Be. 114. §-a a tolmácsolás mindkét formáját (nyelv, jel) az érintett kihallgatásához és kéréséhez köti.
[33] A Kúria korábban már azt is leszögezte, hogy nem elegendő a nem magyar anyanyelvű terheltet arról nyilatkoztatni, hogy érti-e a magyar nyelvet, különösen, ha eziránt az eljárás adatai kétséget támasztanak, hanem kifejezetten arról kell nyilatkoztatni, hogy kívánja-e az eljárás során az anyanyelvét használni; ennek elmulasztása nem relatív, hanem abszolút eljárási szabálysértés, ha ennek következtében nem kerül sor a tárgyaláson tolmács közreműködésére, mert a tárgyalást így olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező (BH 2014.203.). A Kúria álláspontja szerint a tolmácsolás kötelező jellege nemcsak az érintett szó szoros értelmében vett kihallgatására korlátozódik, hanem a tárgyalás vagy más eljárási cselekmény egészének érvényességéhez szükséges.
[34] A nyelvtolmácsolás ezen értelmezése vonatkozik a jeltolmácsolásra is.
[35] A jelen ügyben a terhelt olyan beszédfogyatékos/beszédképtelen, aki egyúttal írni sem képes. Ezzel a büntetőeljárási törvény kétségtelenül nem számol. A Kúria számára azonban az is kétségtelen, hogy a nyilatkozattételi kommunikáció teljes hiányában lévő terhelt nem maradhat jeltolmácsolás nélkül, vagyis szükségképpen egy tekintet alá kell, hogy essen a hallássérülttel és a siketvakkal.
[36] Amennyiben tehát a kihallgatandó beszédfogyatékos és írni sem képes terheltet a bíróság nem nyilatkoztatja arról, hogy kéri-e az eljárás során jeltolmács közreműködését, mulasztása feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, mert ennek folytán a tárgyaláson (nyilvános ülésen) jeltolmács nem működik közre, s így azt olyan személy távollétében tartják meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bek. II.d) pont].
[37] A Kúria ismereteinek értelmében a logopédus – leegyszerűsítve – beszédjavító feladatot lát el, míg a jeltolmács a szavakba foglalt beszédet helyettesítő jelek értelmezésével biztosítja a kommunikáció lehetőségét. Utalni kell arra is, hogy a terhelt maga jelezte az alapindítványában, hogy azt a meglévő iratai áttanulmányozása és az általa „elmutatott” információk alapján egy fogvatartott-társa írta meg. Ezért a Kúria jeltolmács igénybevételét látja szükségesnek, amennyiben ez nem járna eredménnyel, természetesen választható alkalmasnak tűnő más megoldás is.
[38] A Kúria a BH 2013.208. szám alatt közreadott jogesetben megfogalmazottakat megismételve hangsúlyozza, hogy – mivel a jeltolmács is tolmács – a tolmács kirendelése és megidézése önmagában elégtelen. A tényleges közreműködése szükséges. Kötelezően rész kell vennie és közre kell működnie a tárgyaláson vagy más, a terhelt jelenlétét igénylő eljárási cselekményen, és biztosítania kell a szóbeli érintkezés lehetőségét az eljárás szereplői, mindenekelőtt a bíróság és a terhelt között. Ellenkező esetben a megjelent terhelt formálisan (fizikailag) ugyan jelen lenne, azonban érdemben mégsem, mivel nem (vagy nem megfelelően) értené a büntetőjogi felelősségének tisztázására irányuló tárgyaláson történteket. A tolmács kötelező közbejötte (igénybevétele) nem egyszerűen a terheltet segítő jelenlét, hanem az eljárás érvényességének, végső soron pedig az ügydöntő határozat érvényességének a feltétele.
[39] A feltétlen eljárási szabálysértés megvalósulása folytán a Kúria – miként előrebocsátotta – nem vizsgálta a felülvizsgálati indítvány másodlagos érvelését.
[40] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata szerint tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulatának megfelelő összetételben eljárva – a támadott másodfokú határozatot a Be. 428. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új másodfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. II. 760/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás