BÜ BH 2016/112
BÜ BH 2016/112
2016.05.01.
I. Ha az elkövetőnek a fiatalkorúként, majd felnőttkorúként elkövetett cselekményeit egy eljárásban bírálják el, úgy az elbírálás a felnőttkorúakra vonatkozó általános perrendi szabályok szerint történik akkor is, ha az egy eljárásban elbírálandó cselekmények a folytatólagosság törvényi egységébe tartoznak vagy folyamatos elkövetéssel megvalósuló természetes egységet alkotnak.
II. Felülvizsgálati eljárásban az a feltételen eljárási szabálysértés, miszerint a fiatalkorú terhelt és a felnőttkorú terhelt cselekményeinek egy eljárásban elbírálása esetén a bíróság nem a fiatalkorúak ügyeire előírt összetételben jár el, és a vádat sem az erre kijelölt ügyész képviselte, csak a fiatalkorú terhelt felülvizsgálati indítványa esetén észlelhető [Be. 417. § (1) bek., 423. § (4) bek., 448. § (4) bek., 373. § (1) bek. II. pont a), d) alpont].
III. A kábítószer-kereskedelem megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a 18. életévét be nem töltött elkövető 18. életévét be nem töltött személy részére ad át kábítószert [Btk. 176. §].
IV. Amennyiben az elbíráláskor az elkövetéskorihoz képest új büntetőtörvény van hatályban, az alkalmazandó törvény megválasztásánál annak is jelentősége lehet, hogy a büntetési tétel alsó határa az elkövetéskori törvényhez képest miként változik, az alsó határ növekedése ugyanis közömbösítheti az elbíráláskori törvény alkalmazásából származó kedvezőbb helyzetet, így a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetőségét [Btk. 2. §].
[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 11. napján kelt ítéletével a II. r. terheltet az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 282/B. § (2) bekezdés a) és b) pontja, valamint (7) bekezdés b) pontja, illetőleg a korábbi Btk. 282/B. § (2) bekezdés b) pontja és (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében, továbbá 2 rb., a korábbi Btk. 282. § (5), illetőleg (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, s vele szemben 1 705 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett végül a járulékos kérdésekről.
[2] Az ítélet ellen a II. r. terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezést elbírálva a törvényszék 2015. február 6. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt személyesen és védője útján is felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A védő a felülvizsgálat jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában jelölte meg, s ennek megfelelően a támadott mindkét fokú határozat hatályon kívül helyezését és a járásbíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az általa a terhelt nevében előterjesztett indítvány azonban ezenfelül tartalma szerint a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is alapított.
[4] A felülvizsgálati indítványokban kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság eljárásában a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont a) és d) alpontjaiban meghatározott ún. abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés történt. Az ügyben ugyanis nem a fiatalkorúak tanácsa, hanem egyesbíró járt el első fokon, ülnök és pedagógus ülnök részvétele nélkül, jóllehet a II. r. terhelt (valamint a III. r. terhelt) az elkövetési idő egy részében nem töltötte be a 18. életévét, a VIII. r. terhelt pedig még a vádemelés időpontjában is fiatalkorú volt. Ehhez kapcsolódó eljárási szabálysértés, hogy az ügyben a vádat nem a fiatalkorúak ügyésze képviselte, ezért a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte azon a törvény értelmében kötelező.
[5] Emellett a felülvizsgálati indítvány törvénysértőnek tartotta a bűnösség megállapítását mindazon esetekben, amelyekben a II. r. terhelt a 18. életévének betöltése előtt adott át kábítószert 18. életévét be nem töltött személyeknek. A kifejtett álláspont szerint ugyanis ez a magatartás nem bűncselekmény.
[6] Végezetül a felülvizsgálati indítvány az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását is kifogásolta. Az indítvány szerint az elbírálás időpontjában hatályos Btk.-t – a 2012. évi C. tv.-t – kellett volna alkalmazni, tekintve, hogy a II. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények büntetési tételeinek felső határa az elkövetéskori és az elbíráláskori törvények szerint azonos, viszont a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége az elbírálás időpontjában hatályos törvény szerint a terheltre kedvezőbb.
[7] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványra tett nyilatkozatában azt alaptalannak tartotta és a támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette, hogy a II. r. terhelt fiatal korban és felnőtt korban elkövetett bűncselekményei esetén az általános, tehát a felnőttkorúakra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni, márpedig ennek a járásbíróság eleget tett.
[8] A II. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételeket tett, amelyekben a BH 1997.16. szám alatt közölt, valamint a Kúria Bfv. I. 1128/2013. számú ügyben hozott eseti döntésekre és a 4/1999. BJE határozatra is utalva fenntartotta azt az álláspontját, hogy a II. r. terhelt ügyében nem az általános szabályok szerint, egyesbírónak, hanem a fiatalkorúak bíróságának, tanácsban kellett volna eljárnia, függetlenül attól, hogy az ügyben felnőttkorú terhelt ellen is folyt eljárás.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, és a Be. 423. § (1), (4) és (5) bekezdésében meghatározott terjedelemben bírálta el, és megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos:
[10] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy amennyiben a valamely terheltnek a fiatalkorúként, majd felnőttkorúként elkövetett bűncselekményeit egy eljárásban bírálják el, úgy az elbírálás a felnőttkorúakra irányadó büntetőeljárás szabályai szerint történik. Kétféle eljárási szabályt ugyanis ugyanabban az ügyben alkalmazni nem lehet. A felnőttkorúakra vonatkozó büntetéskiszabási szabályok önmagában is kizárják a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok alkalmazhatóságát felnőttkorú terhelttel szemben. Így van ez akkor is, ha a folytatólagosság körébe tartozó, vagy folyamatos elkövetéssel megvalósuló természetes egységként értékelendő bűncselekményeknek csak az egyes részcselekményeit követte el az elkövető fiatalkorúként.
[11] Azt a felülvizsgálati indítvány sem vonja kétségbe, hogy a II. r. terhelt a támadott jogerős ítélettel elbírált, a kábítószerrel visszaélésnek különbözőképpen minősülő bűncselekményeit részben már felnőttkorában követte el, tehát az ő esetében nem történt eljárási szabálysértés azáltal, hogy ügyét első fokon a járásbíróság egyesbíróként eljárva bírálta el. Miután a terhére rótt bűncselekmények büntetési tétele 8 évnél rövidebb tartamú, az ő esetében minden más körülménytől függetlenül az ügy ülnökök közreműködése nélküli elbírálására a Be. 14. § (1) bekezdése lehetőséget ad.
[12] A II. r. terhelt esetében tehát az eljárt bíróság megalakításával összefüggő, a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont a) alpontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés – ami egyszersmind a felülvizsgálat alapja lehet – nem valósult meg.
[13] Mindezek értelemszerű következménye, hogy az ügyben eljárt ügyész személyét illetően fel sem vethető az, hogy az eljárásból bármely okokból kizárt lenne, ezáltal a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjában meghatározott eljárási szabálysértés történt volna. Mellesleg nincs a peradatok között arra vonatkozó adat sem, hogy az ügyben eljárt ügyész nem felelt meg a Be. 449. § (1) bekezdésében meghatározott követelménynek, azaz nem rendelkezett a fiatalkorúak ügyében eljárásra feljogosító felettes ügyész általi kijelöléssel.
[14] A Be. 417. § (1) bekezdésének és a 423. § (4) bekezdésének összeolvasásából következik: a Kúria a felülvizsgálati eljárást kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt vonatkozásában, a határozatnak e terheltre vonatkozó részében folytathatja le és vizsgálhatja a Be. 416. §-ában felsorolt felülvizsgálati okokat, ezek között a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b), c) alpontjában, illetőleg II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértések megtörténtét is. Ehhez képest a felülvizsgálati indítványban támadott határozat Be. 428. § (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére is csak annak a terheltnek a vonatkozásában kerülhet sor, akit érintően a felülvizsgálati indítványt előterjesztették és akivel kapcsolatban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt valamely eljárási szabálysértés megvalósult (BH 2000.533.; 2006.42.).
[15] Kétségtelen, amennyiben a felnőttkorú és fiatalkorú elkövetők bűncselekményeit azok összefüggése folytán egy eljárásban bírálják el, a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőeljárási szabályok szerint kell eljárni [Be. 448. § (4) bek.]. Ilyenkor tehát a felnőttkorú elkövetővel szemben is a Be. 448. § (2)–(3) bekezdése szerinti összetételben jár el a bíróság.
[16] Az az eljárási szabálysértés azonban, hogy a fiatalkorú és felnőttkorú terheltek egy eljárásban elbírált bűncselekményét vagy bűncselekményeit a felnőttkorúakra vonatkozó – általános – büntetőeljárási szabályok szerint, a Be. XXI. Fejezet rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva bírálja el a bíróság, kizárólag a fiatalkorú terhelt eljárásjogi helyzetét érintő eljárási szabálysértés. A VIII. r. terhelt érdekében felülvizsgálati indítványt nem nyújtottak be. A fent kifejtettek következtében ezért a felülvizsgálati indítványnak valamennyi bűncselekményt fiatalkorúként elkövető VIII. r. terheltre vonatkozó az a hivatkozása, miszerint nem a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok szerint alakult meg és járt el a járásbíróság, a jelen felülvizsgálati eljárásban közömbös, a II. r. terhelt esetében a felülvizsgálat alapja nem lehet.
[17] E körben arra is utal a Kúria, hogy a 4/1999. BJE határozatnak a védői észrevételekben idézett része az ítélet jogereje előtti eljárásjogi helyzetre vonatkozik, ahol a másodfokú bíróságnak teljes körű felülbírálati kötelezettsége van. A felülvizsgálati eljárásban viszont a Be. 423. § (4) bekezdése szerint a teljes körű felülbírálat kizárt, a felülbírálat csak a határozat felülvizsgálattal érintett részére és a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra vonatkozhat. Továbbá a Be. 423. § (5) bekezdésében írt hivatalbóli felülbírálati kötelesség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okokat illetően is kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltre vonatkoztatható.
[18] A védői észrevételekben felhívott eseti kúriai határozat pedig éppen az imént kifejtetteket támasztja alá, tekintve, hogy a fiatalkorú terheltet érintő felülvizsgálati indítvány alapján a bűncselekményt fiatalkorúként elkövető terheltre és csak e terheltre nézve helyezte hatályon kívül a Kúria a jogerős határozatot azért, mert vele szemben a felnőttkorúakra vonatkozó eljárási szabályok szerint járt el a bíróság.
[19] Bár ennek a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa szempontjából nincs különösebb jelentősége, az indítványban felhívott érvekre figyelemmel megjegyzi a Kúria, hogy a Be.-nek az elsőfokú elbírálás időpontjában is hatályos 446. §-a értelmében a fiatalkorúakkal szemben folytatott büntetőeljárásban a Be. általános rendelkezései érvényesülnek, amennyiben a fiatalkorúakra vonatkozó XXI. Fejezet ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A Be. 448. §-ának a fiatalkorúak bírósága összetételére vonatkozó szabálya nem tartalmaz eltérést a Be. 14. § (1) bekezdésében foglalt attól az általános szabálytól, miszerint a járásbíróság akkor jár el egy hivatásos bíróból és 2 ülnökből álló tanácsban, ha a bűncselekményre a törvény 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel; egyéb esetben [a (4) bekezdésben szabályozott öttagú tanács alakításának lehetőségétől és a (3) bekezdés első fordulata szerinti lehetőségtől eltekintve] ülnök közreműködése nélkül (egyesbíróként) jár el. A Be. 448. § (2) bekezdése a hivatásos bíró személyére, a (3) bekezdése pedig értelemszerűen tanácsban való eljárás esetén az ülnökök személyére vonatkozóan rendelkezik.
[20] Ehhez képest az adott ügyben, miután az elbírált bűncselekmények kivétel nélkül 8 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetettek, még a fiatalkorú terheltre vonatkozólag sem lenne kifogásolható, hogy a járásbíróság vele szemben nem tanácsban, pedagógus ülnök és egy további ülnök részvétele nélkül járt el. Arra pedig nem merült fel adat, sőt erre a felülvizsgálati indítvány sem hivatkozott, hogy az ügyet elbíráló járásbíróság egyesbírája nem volt az Országos Bírósági Hivatal elnöke (illetőleg jogelődje) által a fiatalkorúak elleni eljárásra kijelölt bíró.
[21] A felülvizsgálati indítvány anyagi jogszabálysértésre hivatkozó érvei sem megalapozottak.
[22] A jogerős ítéletek felülvizsgálati eljárásban is irányadó II/1. és II/2. pontjaiban megjelölt tényállása szerint a II. r. terhelt 18. életévének betöltését megelőzően (is) adott át csekély mennyiségű kábítószert olyan személyeknek, akik ekkor még nem töltötték be a 18. életévüket. Ez a magatartás az elkövetés időpontjában hatályos korábbi Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe illeszkedő és a kábítószer csekély mennyisége folytán a (6) bekezdése szerint minősülő vétség megállapítására alkalmas. A törvény e §-a ugyanis a bűncselekmény létrejöttét nem köti a tettes életkorához. E bűncselekmény elkövetője tehát gyermekkorú személyt kivéve (korábbi Btk. 23. §) bárki, így a II. r. terhelt is lehet. E bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy milyen életkorú az a személy, akinek a részére a kábítószer átadása történik; ez lehet akár 18. életévét be nem töltött személy is. Megjegyzendő, ugyanígy büntetendő ez a cselekmény az elbírálás időpontjában hatályos Btk. – a 2012. évi C. tv. – 176. § (1) bekezdése és (6) bekezdése szerint is.
[23] Kétségtelen, másként minősül, azaz súlyosabb megítélésű a II. r. terheltnek a 18. életévének betöltését követő mindazon cselekménye, amikor a 18. életévét be nem töltött személy részére – esetenként az iskola területén – adott át kábítószert csekély mennyiségben [korábbi Btk. 282/B. § (2) bek., (7) bek. b) pont]. Ez azonban nem változtat azon, hogy a II. r. terhelt bűncselekményt követett el akkor is, amikor 18. életévének betöltését megelőzően adott át kábítószert 18. életévüket be nem töltött személyek részére.
[24] E körben tehát az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét, következésképp a jogerős ítélet Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával történő megváltoztatására és a terheltnek e bűncselekmények miatti felmentésére nincs alap.
[25] Anyagi jogszabálysértésre hivatkozott a felülvizsgálati indítvány, amikor a II. r. terhelt cselekményeinek az elkövetésükkor hatályban volt korábbi Btk. alkalmazásával történt elbírálását kifogásolta az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása helyett.
[26] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jogszabály jogi minősítés körén kívüli ún. más szabályának megsértése miatt a terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Ez az anyagi jogszabálysértés tehát csak abban az esetben vezethet a jogerős ügydöntő határozat Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján történő megváltoztatásához, ha a büntetés nemének és/vagy tartamának törvényes voltát érinti, avagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés önmagában a törvény büntetés kiszabására vonatkozó mérlegelést nem tűrő rendelkezését sérti.
[27] A Btk. 2. § (1) bekezdésének fő szabálya szerint a bűncselekményt az elkövetésének időpontjában hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. Ehhez képest törvényi kivétel a 2. § (2) bekezdése, miszerint az elbíráláskor hatályos törvényt akkor kell alkalmazni, ha aszerint az adott cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el.
[28] A konkrét esetben a II. r. terhelt elbírált valamennyi cselekménye az elbírálás idején hatályos Btk. szerint is bűncselekmény, ez tehát az elkövetéskor hatályos szabályok alkalmazásától való eltérésre nem ad okot.
[29] Helyesen utal a felülvizsgálati indítvány arra, hogy a II. r. terhelt által elkövetett és halmazatot alkotó bűncselekmények halmazati büntetési tételének felső határa az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt tekintve is azonos. Emellett azonban a büntetés kiszabása szempontjából, ezáltal az elbírálás szempontjából jelentős a büntetési tétel alsó határa is, minthogy a büntetés kiszabása ennek figyelembevételével történhet, az alsó határ átlépésére pedig csak az enyhítő rendelkezés alkalmazása mellett kerülhet sor.
[30] Az adott ügyben az elbíráláskori törvény a büntetési tétel alsó határát illetően a II. r. terheltre nézve hátrányosabb. A halmazati büntetés alsó határa ugyanis a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele alsó határát jelenti. Ez az alsó határ az elkövetéskori törvény – tehát a korábbi Btk. 282/B. § (7) bekezdés b) pontja – szerint, azonosan a generális minimummal: két hónapi, míg az elkövetéskori Btk. – 177. § (4) bekezdés első fordulata – szerint egyévi szabadságvesztés.
[31] Valóban, a II. r. terhelt esetében az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a korábbi Btk.-hoz képest kedvezőbb a határozott tartamú szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, miután ez a lehetőség nem a büntetés végrehajtási fokozatához igazodóan a büntetés háromnegyed részének letöltése után, hanem a büntetés-végrehajtási fokozattól függetlenül a kétharmad részének letöltése után nyílik meg.
[32] A jogerős ítélet a súlyosító és az enyhítő körülményeket figyelembe véve a II. r. terhelt büntetését a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételkeretein belül, és az e büntetési tétel alsó határa, valamint középmértéke közötti tartományban (a büntetési tétel középmértéke alatt) szabta ki. Miután az elbírálás idején sem változtak a büntetés kiszabásánál jelentős körülmények, ezt a büntetéskiszabási elvet megőrizve az elbíráláskori törvény alkalmazása mellett feltétlenül 1 év 8 hónapi szabadságvesztésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabására került volna sor. A feltételes szabadságra bocsátás elbíráláskori kedvezőbb lehetőségét ezért közömbösíti az, hogy az elbírált bűncselekmény halmazati büntetési tételkeretének alsó határa az elbíráláskori törvény szerint kedvezőtlenebb az elkövetéskori törvényhez képest.
[33] A feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége ezért nem ad elégséges alapot az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény alkalmazására (4/2013. BK vélemény), mert összhatásában a II. r. terhelt esetében a bűncselekményeinek elbírálása időpontjában hatályos büntetőtörvény alkalmazása nem eredményezhette volna a bűncselekményeinek enyhébb elbírálását. Következésképpen az elkövetéskori törvény alkalmazása vele szemben törvényes volt.
[34] Egyébként is a Btk. 2. §-ának téves alkalmazása a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés nemére és mértékére nem lenne semmilyen kihatással, ezért az a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására nem is alkalmas (BH 2005.269.). A büntetés kiszabása alatt ugyanis a büntetési nem megválasztását és a büntetési tartam vagy mérték meghatározását kell érteni. A feltételes szabadságra bocsátás pedig nem a büntetés kiszabásához, hanem annak végrehajtásához kapcsolódik és a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartás függvénye csupán.
[35] Ehhez képest az a körülmény, hogy a Btk. 2. §-ának esetleges téves alkalmazása folytán a terhelt a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhet, nem jelenti azt, hogy vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki.
[36] A fent kifejtettek miatt a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és az indítványban megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 800/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás