PÜ BH 2016/114
PÜ BH 2016/114
2016.05.01.
Tévedés jogcímén a szerződés akkor támadható meg, ha a fél lényeges körülmény tekintetében volt tévedésben. Lényeges az olyan körülmény, amely a közfelfogás szerint alapvetően befolyásolja a felek szerződéses akaratát, amellyel kapcsolatos helyes ismeret birtokában a fél nem, vagy nem azzal a tartalommal kötötte volna meg az adott szerződést [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 210. § (1)–(4) bek., Hetv. 6. § (1) bek. k) pont].
[1] Az örökhagyó 2011. június 2-án hunyt el. Az I. rendű felperes az örökhagyó leánya, az I. rendű alperes a volt házastársa, a II. rendű felperes és a II. rendű alperes az unokái.
[2] A hagyatéki eljárás során a 2012. január 23-án megtartott hagyatéki tárgyaláson az örökösök osztályos egyezséget kötöttek, amely alapján a közjegyző teljes hatályú hagyatékátadó végzést hozott.
[3] A felperesek módosított keresetükben – egyebek mellett – annak a megállapítását kérték, hogy a felek között létrejött osztályos egyezség érvénytelen. Kérték a hagyaték átadását a törvényes öröklés szabályai szerint az I. rendű felperes vonatkozásában 1/2, a II. rendű felperes és a II. rendű alperes vonatkozásában 1/4-1/4 részben, az I. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten.
[4] Kérték továbbá a hagyatéki leltárban nem szereplő, de állításuk szerint az örökhagyó hagyatékához tartozó további ingatlanban lévő 1/2 tulajdoni hányad, valamint a keresetükben felsorolt ingó vagyontárgyak 1/2 része – az örökhagyó házastársi vagyonközösség jogcímén történt közbenső jogszerzésének egyidejű megállapítása mellett – részükre történő átadását 2/4, illetőleg 1/4 arányban, szintén az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogának fenntartása mellett, törvényes öröklés jogcímén.
[5] Az első kereseti kérelmük kapcsán arra hivatkoztak, hogy a hagyatéki tárgyaláson az I. rendű alperes jogi képviselője őket megtévesztette, illetve tévedésbe ejtette, mert azt állította, hogy az örökhagyó az I. rendű alperes a javára szóban végrendelkezett.
[6] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelet hátrahagyásával hunyt el.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az osztályos egyezség érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet elutasította. E kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárása során semmi nem támasztotta alá, hogy a felperesek a szóbeli végrendelettel kapcsolatos állítás hiányában nem kötötték volna meg az osztályos egyezséget, mert a kihallgatott tanúk vallomásai ezt nem támasztották alá. Arra a következtetésre jutott, hogy a felek az osztályos egyezséggel vitás, bizonytalan kérdéseket kívántak rendezni.
[8] A felperesek és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta.
[9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte és helyes az általa megállapított tényállás is, így helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a megkötött osztályos egyezségnek a felperesek által állított indoka nem volt megállapítható.
[10] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy dr. K. I. tanú a hagyatéki tárgyaláson jogi képviselő minőségében kijelentette: tudomása szerint az örökhagyó két végrendeleti tanú előtt szóban végrendelkezett, és minden ingó és ingatlan vagyonát az I. rendű alperesre hagyta, egyben nyilatkozott arról is, hogy álláspontja szerint a szóbeli végrendelet érvényes.
[11] Érvelése szerint helytálló ugyanakkor az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az ezzel kapcsolatos aggályaik mibenlétére, arra, hogy ezek az ügy érdemi elbírálására kihatással lehetnek, a felperesek a perben nem tettek konkrét értékelhető előadást, csupán arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes jogi képviselője a hagyatéki tárgyaláson valótlanul állította szóbeli végrendelet létét. Utalt arra is, hogy a felperesek azt sem bizonyították, hogy az I. rendű alperes képviseletében eljárt jogi képviselő az előbbiek szerinti közlésével megtévesztette őket, és ily módon megtévesztéssel vette rá őket az osztályos egyezség megkötésére. Ezzel szemben az egyezségkötés feltételezhető indokaként azt látta elfogadhatónak, hogy a felperesnek a végrendelet érvényességével kapcsolatos aggálya miatt az esetleges hosszadalmas bírósági eljárás elkerülése céljából kívánták a felek az öröklési jogi vitát osztályos egyezséggel lezárni, azzal tehát bizonytalan kérdéseket rendeztek.
[12] A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult.
[13] Álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelték. Hivatkozott arra, hogy az örökhagyó után szóbeli végrendelet nem maradt, ezért az ezzel kapcsolatos valótlan állítással őt megtévesztették. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy ebben a téves tudatban kötötte meg az osztályos egyezséget. Érvelése szerint logikátlan, hogy szóbeli végrendelet hiányában miért kötött volna számára kedvezőtlen tartalmú egyezséget.
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 210. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A 210. § (4) bekezdése szerint akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A megállapodás érvényességét csak a lényeges körülmény tekintetében fennálló tévedés érinti. Az, hogy mi minősül lényeges körülménynek, az adott jogviszony függvénye. Általánosságban megállapítható: lényeges az olyan körülmény, amely a közfelfogás szerint alapvetően befolyásolja a felek szerződéses akaratát, amellyel kapcsolatos helyes ismeret birtokában a fél nem vagy nem azzal a tartalommal kötötte volna meg az adott megállapodást. A kifejtettek vonatkoznak a megtévesztésre is.
[16] A hagyatéki eljárás során kötött osztályos egyezség a Ptk.-nak az érvénytelenségre vonatkozó szabályai szerint megtámadható (EBH 2010.2224.).
[17] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés k) pontja szerint osztályos egyezség: A hagyatéki eljárásban az örökösként érdekeltek között létrejött – a hagyatékban való részesedés mellett és kizárólag a hagyatéki vagyonra (annak egészére vagy részére) vonatkozóan kötött –, a hagyatékból való részesedést a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal meghatározó, élők közötti jogügyletnek nem minősülő egyezség.
[18] Az adott ügyben a felperesek és a II. rendű alperes az örökhagyó leszármazói, akik a törvényes öröklés rendje szerint a hagyatékból 1/2-1/4-1/4 arányban részesültek volna. Az, hogy az örökhagyónak volt-e olyan végintézkedése, amely szerint a teljes hagyatékot nem a leszármazók, hanem más, rajtuk kívülálló személy örökölje, nyilvánvalóan és a közfelfogás szerint is olyan lényeges kérdésnek minősül, amely alkalmas arra, hogy az osztályos egyezség megkötése során a feleket döntésük meghozatalában alapvetően befolyásolja.
[19] Az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy a szóbeli végrendeleten túl fennállt volna más olyan, az öröklés rendjét, a feleknek a hagyatékból való részesedését befolyásoló körülmény, amelyre tekintettel a felpereseknek egy esetleges szóbeli végrendelet lététől függetlenül érdekükben állt volna az osztályos egyezség megkötése. Azzal kapcsolatban pedig, hogy ilyen körülmény nem állt fenn, a felpereseket bizonyítási kötelezettség nem terhelte.
[20] A Kúria rámutat, hogy – szemben az ügyben eljáró bíróságok álláspontjával – a felpereseknek ebben a körben nem azt kellett bizonyítaniuk, hogy a szóbeli végrendelettel kapcsolatos információ hiányában nem kötötték volna meg az osztályos egyezséget, hanem azt, hogy a szóbeli végrendelet megléte, vagy annak hiánya az adott ügyben olyan lényeges körülmény, amely a közfelfogás szerint is alkalmas az egyezségkötéssel kapcsolatos szándék befolyásolására. A Kúria álláspontja szerint ezt a felperesek a perben bizonyították.
[21] Az ügyben eljáró bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon okszerűtlenül jutottak arra a következtetésre, hogy a felek vitás és bizonytalan kérdéseket kívántak az egyezséggel rendezni. A perben a felülvizsgálati kérelemmel érintett részben nem merült fel adat arra nézve, hogy a leszármazók között bármilyen más kérdésben – a hagyatékból való részesedés kapcsán – öröklési jogi vita lenne. Arra sem volt peradat, hogy az öröklésben érdekelt peres felek valamelyike a többi örökösnek a hagyatékból való részesedését érintő igénnyel lépett volna fel. Az a körülmény, hogy az örökhagyó és az I. rendű felperes között milyen volt a viszony, továbbá, hogy az örökhagyónak a halála előtt volt-e végintézkedési szándéka, az ügy elbírálása szempontjából érdektelen.
[22] Az I. rendű felperes állítása szerint az örökhagyó nem tett szóbeli végrendeletet. Ehhez képest az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a továbbiakban arra folytat le bizonyítást, hogy az örökhagyó szóban valóban végrendelkezett-e. Ha ugyanis bizonyítást nyer, hogy igen, akkor a felperesek e körülmény tekintetében nem voltak tévedésben, és őket nem is téveszthették meg.
[23] Mindezért az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdésére figyelemmel fel kellett volna hívnia az alpereseket bizonyítékaik előterjesztésére. Ezt azonban elmulasztotta, így a jogvita elbírálásához szükséges tények hiányában megalapozatlanul hozott érdemi határozatot. Jogszabálysértő módon járt el a másodfokú bíróság is, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával, mint jogszabálysértőt, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[25] A Kúria meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy az alpereseket nyilatkoztassa arra: változatlanul állítják-e, hogy az örökhagyó olyan érvényes szóbeli végrendeletet tett, amely értelmében minden ingó és ingatlan vagyonát az I. rendű alperesre hagyta. Ha e tényállításukat nem tartják fenn, akkor a jogvita további bizonyítás nélkül érdemben elbírálható. Az ugyanis a perben már bizonyítást nyert, hogy a hagyatéki eljárás során az I. rendű alperes képviseletében eljáró dr. K. I. tanú tájékoztatta az I. rendű felperest a szóbeli végrendelet állítólagos létezéséről és annak tartalmáról, így tényként állapítható meg, hogy a felperesek tévedését az I. rendű alperes képviseletében eljárva ő okozta, illetve ő tévesztette meg a felpereseket.
[26] Ha az alperesek továbbra is azt állítják, hogy volt szóbeli végrendelet, amit érvényesnek is tartanak, akkor a Pp. 3. § (3) bekezdésére figyelemmel fel kell hívni őket bizonyítási indítványaik előterjesztésére, és indítványaik függvényében bizonyítást kell lefolytatni arra nézve, hogy az örökhagyó valóban tett-e érvényes szóbeli végrendeletet. E körben a végrendeleti tanúk kihallgatása nem mellőzhető. L. B. tanú vallomásának értékelése során nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a perrel érintett időszakban dr. K. I. tanú alkalmazottja volt, valamint az, hogy a hagyaték tárgyát is képező egyik ingatlanra 2012. február 27-én adásvételi szerződést kötött az I. rendű alperessel.
[27] Csak a fentiek szerint lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott határozatot tudjon hozni.
[28] A Kúria utal arra is, hogy a felperesek keresete pontosításra szorul. A bíróság eljárása során a hagyaték átadásáról nem rendelkezhet. Az adott ügyben a kereset tárgya a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tulajdonjogának a törvényes öröklés rendje szerinti megállapítása, és az így szerzett tulajdoni hányadoknak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése.
(Kúria Pfv. I. 20.426/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás