BK ÍH 2016/12.
BK ÍH 2016/12.
2016.03.01.
Az előzetes letartóztatott vádlott „korlátlan laptop használat engedélyezése” iránti indítványa tárgyában az ügyben eljáró bíróságnak nincs döntési jogköre. Az ilyen kérelmet ezért további intézkedés céljából a fogvatartást foganatosító büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának kell továbbítani [2013. évi CCXL. tv. 387. § (1) bekezdés, 401. § (2) bekezdés].
A törvényszék az általa folytatott megismételt elsőfokú eljárásában meghozott végzésében a vádlott és védője által előterjesztett, a büntetés-végrehajtás keretei között korlátlan laptop használat engedélyezésére irányuló indítványa elbírálása tárgyában a hatáskörének hiányát állapította meg.
A végzés ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a korlátlan laptop használat engedélyezése iránt.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
A bejelentett fellebbezéseket az ítélőtábla nem találta alaposnak.
A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az elsőfokú bíróság már egy korábbi kérelemre, átirattal megkereste a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokát, hogy engedélyezze az előzetes letartóztatásban lévő vádlott részére saját laptopjának időbeli korlát nélküli használatát. Az intézet válasza szerint erre a 16/2014. IM rendelet 1. számú mellékletére figyelemmel nem kerülhet sor, mivel a zárkában tartható tárgyak körében nem szerepel laptop.
Az elsőfokú bíróság a határozat meghozatalakor nem tévedett, amikor a 2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 387. § (1) bekezdésére figyelemmel nem az előzetes letartóztatott büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlása körében felmerülő kérdésnek tekintette a vádlott és védője korlátlan laptop használat engedélyezésével kapcsolatos indítványát. E kérdésben ugyanis valóban a Bv. tv. 401. § (2) bekezdése az irányadó, mely kimondja, hogy az elektronikus eszközön kiadott iratmásolatok tanulmányozására a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított számítógép igénybevételével kerülhet sor. Ebből pedig az következik, hogy a vádlott védekezési joga valóban nem szenved csorbát, mert e jogosultság korlátlan laptop használat nélkül is gyakorolható.
Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan mutatott rá, hogy a Bv. tv. 387. § (2) bekezdése és 390. §-a nem ruház olyan hatáskört a bíróságra, mely alapján az előzetes letartóztatása során engedélyezhetné a vádlottnak a laptop használatot. Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Bv. tv. 392. §-a alapján a fogvatartott által magánál tartható tárgyak köre a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának hatáskörébe utalt olyan jogkör, melyet a bíróság, mint a rendelkezési jogkör gyakorlója sem vizsgálhat felül. E tárgyakat teljeskörűen egyébként a 16/2014. IM rendelet 1. számú melléklete sorolja fel.
Az előbbiekre tekintettel egyetértett a másodfokú bíróság a törvényszék azon megállapításával is, hogy a laptop használat tekintetében a bíróságnak nincs hatásköre. Ennek hiányában pedig valóban nincs mód, hogy a laptop használat engedélyezése tárgyában döntsön. Hatáskör hiányában épp ezért a vádlott és védőjének az indítványa tárgyában még alakszerű határozat meghozatala sem volt indokolt, mert az előterjesztett kérelmet – a korábbi helyes intézkedésnek megfelelően – ismét az illetékes büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának kellett volna egy átirattal megküldeni.
Az ítélőtábla az előbbi okokra tekintettel a vádlott és védője laptop használat engedélyezésére irányuló indítványát megküldeni rendelte az illetékes büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának annak elbírálása céljából.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Beüf.10.051/2016/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás