MÜ BH 2016/123
MÜ BH 2016/123
2016.05.01.
A tényleges tevékenységet nem kell vizsgálni, amennyiben a jogszabály az ágazatot (munkahelyet) nem jelöli meg a korkedvezményre jogosító munkahelyek között. A munkakör tartalmát az igénylőnek kell bizonyítani [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 8., 8/B. §, Pp. 163-164. §].
[1] Az alperes a 2011. szeptember 23. napján kelt határozatával 32 év 86 nap szolgálati időt, ebből 28 év 239 nap a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági időt – melyből 25 év 237 nap kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogosultsági idő
[2] Az alperes a 2011. október 10. napján kelt határozatával módosította a határozatát és megállapította, hogy 1989. augusztus 26-tól 1996. február 29-ig terjedő időt beszámítva a felperes szolgálati ideje 32 év 86 napról 38 év 275 napra emelkedett.
[3] A társadalombiztosítási szerv a 2012. február 17. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között fennállott jogviszonyaival összesen 38 év 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához szükséges jogosultsági idő 35 év 93 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges 32 évvel szemben 32 év 91 nap szolgálati időt szerzett.
[4] A társadalombiztosítási szervek határozataival szemben a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az 1970. és 1973. közötti időszak jogosultsági időként, valamint az 1979-től 1996-ig az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában linógépszedő-öntő munkakörben töltött idejének korkedvezményre jogosító időként történő elismerését. Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a felperes 1970. szeptember 1-jétől 1973-ig terjedő a H. Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét az 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogosultsági időként vegye figyelembe. Az alperesnek a megismételt eljárásban megfelelő vizsgálat lefolytatását követően abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felperes linógépszedő munkaköre megfeleltethető-e Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Kormányrendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) mellékletében szereplő öntő munkakörnek és korkedvezményre jogosító időként figyelembe vehető-e. A megismételt eljárásban alperesnek az adott nyomda specialitását, magasnyomású jellegét és az ezen jelleghez kapcsolódó még speciálisabb, konkrét felperesi munkakört kell vizsgálnia.
[6] A megismételt eljárásban az alperes 2013. július 31-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között 38 év és 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági idő 37 év 287 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági idő 34 év 285 nap.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2011. június 7. között fennálló jogviszonyaival összesen 40 év 98 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához jogosultsági idő 39 év 80 nap, melyből a keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges idő 36 év 78 nap.
[8] A felperes keresetében kérte a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az Sz. Lapnyomda Rt. foglalkoztatónál 1979-től 1996-ig eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként értékelendő.
[9] Arra hivatkozott, hogy az alperes határozatai a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése, 58. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b) pontja, 1. § (2) bekezdése, 72. § (1) bekezdés eb) pontja rendelkezéseibe ütközik. Álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek nem tettek eleget a bírósági ítéletben foglalt kötelezettségüknek, úgy hozták meg a határozataikat, hogy a tényállást nem tisztázták, az alperes megsértette a Ket. rendelkezéseit. A társadalombiztosítási határozatok indokolása is jogszabálysértő, mivel a felajánlott, de mellőzött bizonyítási indítványait és a mellőzés indokait ismertetni kellett volna, ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú határozat nem tért ki arra, hogy a bíróság jogerős ítéletében meghatározott vizsgálatot miért nem folytatta le. Hivatkozott a felperes keresetében arra is, hogy 2011. június 8. napján öregségi nyugdíj iránti kérelmet nyújtott be, a szolgálati idő megállapítására irányuló, 2011. június 21. napján benyújtott kérelmet kizárólag alperes ügyintézőjének felhívására tette meg. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az öregségi nyugdíja iránti kérelmét nem bírálta el.
[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte ténybeli és jogi indokait változatlanul fenntartva. Kiemelte, hogy határozatait a Tny. 8/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklete, 2. § (5) bekezdése rendelkezéseire alapítottan hozta meg. Előadta, hogy a Sz. Lapnyomda foglalkoztató 2011-ben megszűnt, ezért alperes helyszíni vizsgálatot nem tudott lefolytatni, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) az azonosítási eljárást lefolytatta – a korábbi perben a bíróság megkeresésére – amelynek során megállapításra került, hogy a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől. A korkedvezményre jogosító munkakörök között a linógépszedő nem szerepel, a nyomdaiparra korkedvezmény hatálya nem terjed ki. Álláspontja szerint a felperes az öregségi nyugdíj iránti kérelmét a szolgálati idő megállapítására módosította a 2011. június 21. napján kelt levelében.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2013. szeptember 27. napján kelt határozatát a Budapest Főváros Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága által 2013. július 21. napján hozott határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság határozata meghozatalakor figyelemmel volt a Tny. 8. § (1)–(3) bekezdése, a 8/B. § (1), (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú mellékletének 5. pontjában foglalt rendelkezésre. A bíróság rögzítette ítéletében az ONYF álláspontját, mely szerint a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől, a linógépszedő munkakörben végzett munka alapján a foglalkoztatottak nem jogosultak korkedvezményre. Rögzítette a felperes munkakönyvi bejegyzését, mely szerint belépéskor „klissé csomagoló” munkakört jegyeztek be, a társadalombiztosítási nyilvántartó lapra „csomagoló” munkakör került feljegyzésre. A foglalkoztató 1990. június 6. napján igazolást adott ki a felperes részére korkedvezményre jogosító munkaviszonyról, mely szerint a felperes munkaköre linógépszedő volt 1979. április 3-tól 1985. október 30-ig, valamint 1989. május 20-tól 1994. január 16-ig tartó időszakban, mely munkakör az öntő munkakörnek felel meg. A felperes munkaköre – az ítéleti érvelés szerint – a Tnyvhr. munkaköri jegyzékben nem szerepelt, eltérés csak a munkakör elnevezésében mutatkozott, a felperes által beöltött munkakör a munkaköri jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
[12] A bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes linógépszedő munkakörben dolgozott, egyezően a munkáltató által kiállított igazolással és a tanúk egybehangzó nyilatkozatával.
[13] A bíróság figyelemmel volt a munkáltató által kiállított igazolásban feltüntetett munkafolyamat műszaki leírására is, mely szerint „a linószedő gép szerves tartozéka az úgynevezett ólomtartály és kazán, amelyek folyamatosan a megfelelő hőmérsékletig folyékony állapotban tartják az öntősfémet. Ez a tartály csak részben fedett, a dolgozó közvetlen közelében van és folyamatosan része a műveletnek.”
[14] A bíróság osztotta felperes azon álláspontját, hogy az ONYF által végzett vizsgálatok nem érintették az Sz. Lapnyomdánál dolgozók munkakörét, munkafeltételeit, továbbá az ONYF állásfoglalása automatikusan nem vehető figyelembe.
[15] A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy vizsgálatot folytasson le arra vonatkozóan, hogy az „Sz. Lapnyomda magas nyomású nyomdaként működött-e és ez a nyomdai tevékenység során betöltött munkakörök végzésére vonatkozó munkakörülményekre milyen módon hatott ki”.
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítását kérve a Tny. 8. § (1) bekezdése, 8/B. § (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklet 5. pontja, a Pp. 3. § (3) bekezdése, 163. §-a, 164. §-a és a Ket. 50. § (5) bekezdése megsértését állítva. Az alperes szerint a felperes linógépszedő munkakörben eltöltött ideje a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepel, és a nyomdaiparra a korkedvezmény hatálya nem terjed ki. A linógépszedő munkakör nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékének 5. pontjában szereplő öntő munkakörrel.
[17] Alperes kiemelte, hogy a bíróság kioktatta a felperest a bizonyítási kötelezettségére és a lefolytatandó bizonyítást a Sz. Lapnyomda „különleges” magas nyomású jellegének tisztázásában jelölte meg, amely műszaki szakvélemény beszerzését indokolta volna, de a felperes ilyen indítvánnyal nem élt.
[18] Alperes álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tny. 8/B. § (3) bekezdése rendelkezését.
[19] Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tnyvhr. 1. számú melléklete 5. pontjában a „melegüzemben végzett munka” címszó alatt szerepelnek azok a munkakörök, amelyekben a korkedvezményre való jogosultságot a munkavégzés során az emberi szervezetet ért káros hőhatás alapozza meg. A korkedvezményre jogosító munkakörök között linógépszedő munkakör, illetve nyomdaipari tevékenységgel összefüggő munkakör nem szerepel. E körben az alperes előadta, hogy „a nyomdaiparban folyékony ólom felhasználásával történik a munkavégzés, az ólom olvadási hőfoka 300 °C körül van. A hőtermelés mértéke nem haladta meg a vonatkozó baleset- és egészségvédelmi szabályok szerint előírt KATA, illetve effektív hőmérsékleti értéket, ezért a vizsgált – betűöntő, ólomlap-linotyp- és tömöntő – munkakörökben dolgozók tevékenységét nem lehet azonosítani a korkedvezményes munkaköri jegyzékben szereplő öntő munkakörrel”. Alperes álláspontja szerint lényegtelen az, hogy a foglalkoztatónál magas nyomású öntőgép működött-e, hiszen az ólom olvadási hőfoka – a dolgozót érő hőhatás – bármilyen öntési tevékenység is folyik a foglalkoztatónál, változatlan. Ezzel szemben a vasiparban felhasznált fémek olvadási hőfoka lényegesen magasabb, az ott dolgozót érő, az öntvények által sugárzott hő jóval magasabb, mint az ólom esetében. Ezt tartalmazta a Könnyűipari Minisztérium 1977. március 29-én kelt állásfoglalása, amely a 2013. július 22-én kelt ONYF állásfoglalás mellékletét képezte és amelynek tartalmát a bíróság az ítélet meghozatalakor nem vette figyelembe.
[20] Alperes kiemelte, hogy a Pp. 163. §-a szerint a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához nem az Sz. Lapnyomda speciális jellegének tisztázására kellett volna bizonyítási eljárást lefolytatni, hanem arra, hogy a felperes munkaköre korkedvezményre jogosító szolgálati időt eredményez-e. Az ONYF állásfoglalásának beszerzésével alperes eleget tett a tényállás-tisztázási kötelezettségének, így a Ket. 50. § (5) bekezdése nem sérült.
[21] Az alperes hivatkozott a Kúria Mfv. III. 10.008/2014/4. számú ítéletében foglaltakra.
[22] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását, „végleges döntés meghozatalát” kérte. Álláspontja szerint a bíróság ítélete a Pp. 2. § (1) bekezdésére és a 3. § (3) bekezdésnek 2. fordulatára figyelemmel törvénysértő, továbbá az ítélet indokolása iratellenes. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 8. § (2) bekezdésében foglalt kioktatási kötelezettségének sem, figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesnek a Tny. 8. §-a alapján azonosító vizsgálatot kellett volna lefolytatnia, amelyet az alperes a megismételt eljárásra adott iránymutatás ellenére nem tett meg. Felperes érvelése szerint az ítélet indokolása iratellenesen rögzítette, hogy a felperes 2011. június 8. napján szolgálati idő számítása iránt nyújtott be kérelmet, mivel a valóságban nem szolgálati idő kigyűjtését, hanem korkedvezményes nyugdíj megállapítását kérte. Felperes ezt a kérelmét nem vonta vissza, e kérelem körében az alperes határozatot nem hozott.
[23] A felperes érvelése szerint a munkavállaló a munkáltató igazolásával bizonyította, hogy a linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosít. A Tny. 8. §-ában rögzítettek szerint amennyiben a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakör a vita tárgya, előzetes vizsgálat lefolytatását követően kell megállapítani, hogy egy munkakör valamely más munkakörnek megfeleltethető-e vagy sem. Amennyiben az alperes vitatta a munkáltatói igazolás tartalmát, úgy az alperesnek kellett volna az illetékes minisztériummal a kapcsolatot felvennie, továbbá kikérnie az érdekképviseleti szervek, a szakszervezet véleményét az azonosítás érdekében. Alperes ezt a vizsgálatot nem folytatta le, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
[24] A felperes sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság tévesen osztotta ki a bizonyítási terhet, amikor a szakértői bizonyítás szükségességére hívta fel a felperes figyelmét annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként figyelembe vehető-e. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát a Pp. 3. § (3) bekezdése és Pp. 341. § f) pontjában foglaltakra figyelemmel megváltoztatja, arra tekintettel, hogy a bizonyítási teher az alperesen volt, melynek nem tett eleget.
[25] A felperes álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértően utasította új eljárásra az alperest, mert a felperes kereseti kérelme nem annak megállapítására irányult, hogy a felperes linógépszedő munkaköre öntő munkakörnek felel meg, hanem arra, hogy a bíróság a bizonyítatlanság tényét állapítsa meg és a „felperes” (helyesen alperes) hátrányára értékelje.
[26] Kifogásolta a felperes, hogy az alperesi ellenkérelem és az eljárás jelentős hangsúlyt fektetett az Sz. Lapnyomda magas nyomású jellegének bizonyítására annak ellenére, hogy nincs közvetlen összefüggés a betöltött munkakör és a nyomda jellege között.
[27] Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatosan a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében rámutatott, hogy „a Tny., mint speciális törvény felülírja, kiegészíti a Ket. általános rendelkezéseit azzal, hogy meghatározza, hogy a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakörök beazonosítása esetén milyen vizsgálatot kell lefolytatni”. Az alperes azon álláspontját, mely szerint a munkaköri jegyzék hatálya a nyomdaiparra nem terjed ki, illetve a linógépszedő munkakör nem melegüzemben végzett munka, nem bizonyította.
[28] Végezetül a felperes hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr.-ben rögzített munkaköri leírás, a munkáltató által kiadott munkaköri leírás, valamint a bírósági eljárás során rögzített munkafolyamat és munkaköri leírás, teljes egészében megfeleltethetőek egymásnak.
[29] Az alperes által hivatkozott kúriai döntés a felperes észrevétele szerint a jelen ügyben nem alkalmazható.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
[31] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[32] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a „megfelelő vizsgálat lefolytatását követően kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Krm. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és korkedvezményre jogosító időként figyelembe veendő, elismerendő-e”.
[33] Az újabb eljárásban az alperest a bíróság jogerős ítélete rendelkező része és indokolása egyaránt kötötte [Ket. 109. § (4) bekezdés].
[34] A fentebb kifejtettek alapján alperesnek a megismételt eljárásban kizárólag abban a körben kellett vizsgálódnia, amelyet a bíróság számára előírt, azaz, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Tnyvhr. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és ez korkedvezményre jogosító időként elismerhető-e.
[35] A megismételt közigazgatási eljárásnak és így a peres eljárásnak sem képezte részét annak vizsgálata, hogy a felperes szolgálati idő megállapítása iránti kérelmet nyújtott-e be és, hogy a felperes munkaköre mi volt.
[36] A megismételt eljárásban a társadalombiztosítási szervek a jogerős ítéletben foglalt iránymutatás szem előtt tartásával hozták meg határozataikat. Megállapították, hogy a Tnyvhr. 1. számú mellékletének (jegyzék) 5. pontjában „melegüzemben végzett munka” címszó alatt találhatóak azok a munkakörök, amelyekben az emberi szervezetet érő káros hőhatás alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot. A korkedvezményes munkakörök jegyzékében linógépszedő munkakör nem szerepel és az nem is azonosítható a munkaköri leírás alapján az öntő munkakörrel.
[37] Az alperes téves álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a nyomdaiparra a korkedvezmény ágazati hatálya nem terjed ki. A Kúria osztja a felperesi érvelést, mely szerint a korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzék 5. pontja melegüzemben végzett munka címszó alatt a korkedvezmény hatályát az egész nemzetgazdaságra kiterjeszti, amelybe a nyomdaipar is beletartozik.
[38] A felperes az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában 1979-től 1996-ig eltöltött időből a linógépszedő munkakörben eltöltött idejének beszámítását kérte korkedvezményes szolgálati időként.
[39] A Tny. 8. §-a rendelkezik a korkedvezményre jogosító feltételekről – mint ahogyan azt a bíróság helyesen idézte is – és a 8/B. § (2) bekezdése mondja ki azt, hogy a nyugdíjalap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörökben 2008. január 1. napja előtt eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az adott munkahelyre nem terjed ki. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése a munkakör azonosításával kapcsolatosan tartalmaz rendelkezést.
[40] A Kúria több határozatában (így az Mfv. III. 10.008/2014/3.) kifejtette és e körben következetes a gyakorlata, ha az ágazat, maga a munkahely nem volt a korkedvezményre jogosító munkahelyek között feltüntetve, akkor a munkakör, a tényleges tevékenység vizsgálata már szükségtelen. A Tnyvhr. I. számú mellékletének 5. pontja határozza meg azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható.
[41] A felperes volt munkáltatója, az Sz. Lapnyomda, mint nyomdaipari ágazat, a nemzetgazdaság egészébe beletartozik, tehát az ágazati hatály kiterjed rá.
[42] A felek által nem volt vitatott, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör a Tnyvhr. 1. számú mellékletében felsorolt korkedvezményre jogosító munkakörként nem szerepel
[43] A felperes az 1. számú melléklet 5. pontjában felsorolt melegüzemi öntő munkakört jelölte meg olyan munkakörként, amely az általa beöltött linógépszedő munkakörrel tartalmában megegyezik. A jogosultság tisztázása érdekében, a munkakör-azonosság megállapíthatósága körében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség.
[44] A bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésére történő utalással kioktatta a felperest, az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, a szakértő kirendelésének szükségességére, azonban a felperes a szakértő kirendelésére indítványt nem tett. Ezen mulasztásával a felperes a Pp. 163. és 164. §-ban foglalt kötelezettségeit nem teljesítette (a bizonyítási teherre vonatkozó eltérő jogi álláspontja miatt).
[45] A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét bizonyítatlanság okán elutasítja.
[46] A Kúria a fentebb kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben és csatlakozó felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatának mellőzésével a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. III. 10.209/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás