BK ÍH 2016/124.
BK ÍH 2016/124.
2016.12.01.
Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövető szándéka az ölési cselekmény megkezdésekor közvetlenül a sértett értékeinek megszerzésére irányul. Amennyiben a vádlott pénzszerzési szándékától a sértett bántalmazásának megkezdése előtt eláll, és az ölési magatartást a lelepleződésétől való félelmében tanúsítja, cselekménye aljas indokból elkövetett emberölésként értékelhető [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), c) és d) pontja; Kúria 3/2013. BJE].
A törvényszék ítéletével B. T. vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 18 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés-büntetést fegyházban kell végrehajtani, és rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
B. T. vádlott általános iskolát végzett azonban feleségének valótlanul azt állította, hogy pszichológus, valamint filozófus végzettsége van és ezen a területen végez kutató munkát. A vádlott ezzel szemben már évek óta nem rendelkezett munkahellyel és megélhetést biztosító jövedelemmel, csupán néhány esetben vállalt alkalmi munkát. Gyermekük 2011. február 2. napján történt születése óta felesége sem dolgozott, létfenntartásukat a gyermek után járó gyes, a családi pótlék, a korábbi megtakarításaik, illetve ingóságaik eladásából származó pénz biztosította. Tartalékaikat 2013 nyarára felélték, ezért a vádlott újabb pénzforrást próbált találni. Feleségének valótlanul azt adta elő, hogy régi munkáltatójától újra kutatói megbízást kapott, amelyért három hónapra 2000 USD-t fizetnek. Állításának megerősítéseként feleségének átadott 65 000 Ft készpénzt, mint az első havi fizetésének egy részét. A vádlott ekkor azt is elhatározta, hogy bármi áron pénzt szerez. Ismerte a velük egy telken élő dr. Sz. É. sértett életvitelét, azt, hogy pénzt és különböző értékeket tart az otthonában. A vádlott azt is tudta, hogy az idős korú sértett esténként 20-21 óra körül mindig szellőztet, kinyitja az erkély ajtókat és az ablakokat. Mindezek ismeretében elhatározta, hogy a sértettől fog pénzt szerezni úgy, hogy vidékre utazás ürügyével otthonról távozik, majd este észrevétlenül visszamegy és a nyitott ajtón keresztül besurran a sértett lakásába.
2013. szeptember 4. napján azt mondta a feleségének, hogy munkaügyben P. városba kell utaznia, ahova a 13 óra 45 perckor induló IC vonattal utazik és még aznap hazatér. A vádlott azonban nem ment a pályaudvarra és nem utazott el, hanem egy parkolóban átöltözött, parókát vett magára, továbbá egy kapucnis felsőt és egy sport cipőt húzott. 16 óra 45 perckor felhívta a feleségét és valótlanul azt állította, hogy megérkezett P. városba, majd 19 órakor ismét telefonált, hogy éjszakára is maradnia kell, így csak másnap megy haza.
Este 20 óra 20 perc körüli időben a vádlott a sértett házához ment, majd felmászott a kertből a sértett lakásának erkélyére, ahol úgy helyezkedett el, hogy ne lehessen észrevenni. Szokásának megfelelően a sértett 15-20 perc elteltével kinyitotta az erkélyajtót, majd a lakás egyik helyiségébe ment. A vádlott ekkor elővette a magával vitt kalapácsszerű eszközt, gumikesztyűt húzott, cipőjét a táskájával együtt a teraszon hagyva besurrant a sötét szobába és egy ajtó mögé bújva figyelte a sértett mozgását. A földszintre tartó sértett váratlanul visszafordult a lépcsőn és észrevette a vádlottat, akitől számon kérte, hogy mit keres ott. A vádlott ekkor meglökte a sértettet, aki a lökéstől a lépcsősoron leesett és az előszoba kövezetére zuhant, közben segítségért kiáltott. A vádlott azonban annak érdekében, hogy elhallgattassa, illetve attól való félelmében, hogy a sértett felismeri, a magával vitt kalapácsszerű tárggyal fejbe verte. Miután a sértett nem veszítette el az eszméletét, a vádlott az eszközzel legalább 20-25 alkalommal közepes, nagy erővel fejbe ütötte és egy alkalommal kifejezetten nagy erővel a jobb nyakszirt tájára sújtott le. Amikor a vádlott látta, hogy a bántalmazása ellenére a sértett még mindig életben van, az előtérből nyíló konyhába ment, ahol magához vett egy kb. 20 cm hosszúságú konyhakést, és azzal egy alkalommal közepes, két alkalommal pedig nagy erővel mellkason szúrta a sértettet.
A szomszéd ház tulajdonosa, valamint a ház biztonsági őre meghallották a sértett segély kiáltásait, a lakáshoz menve csengettek és szólongatták őt, azonban a zárt ajtón bejutni nem tudtak.
A vádlott hallotta, hogy a sértettet szólítják, megijedt, hogy felfedezhetik tettét, ezért a lakásból elmenekült. Menekülése közben megszabadult az elkövetéshez használt eszköztől, a véres kesztyűktől, cipőjétől, illetve a bántalmazáskor viselt ruhájától.
A sértett a nagy számú, elsősorban fejet ért sérülések elszenvedését követően rövid időn belül a helyszínen meghalt. Életét az azonnali szakszerű orvosi segítség sem mentette volna meg.
A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól. A rendelkezésre álló, törvényesen beszerzett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság maradéktalanul számba vette, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállás ezért a Be. 351. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, ezért a felmentésre irányuló fellebbezés alaptalan volt.
Az elkövetett cselekmény minősítése azonban nem mindenben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. E körben a másodfokú bíróság a következőkre mutatott rá.
Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét - más súlyosabb minősülés mellett - nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nyereségvágyból elkövetett emberölés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a vádlott szándéka az ölési cselekmény megkezdésekor közvetlenül a sértett értékeinek megszerzésére irányul, akár élete kioltása árán is. Más esetben akkor állapítható meg a nyereségvágyból történő elkövetés, ha az elkövető a már megszerzett értékek megtartása érdekében öli meg a sértettet (Kúria 3/2013. BJE).
Kétségtelen, hogy a vádlott eredetileg azért ment be a sértett lakásába, hogy onnan pénzt tulajdonítson el. Ez a haszonszerzési célzat azonban az élet elleni cselekmény elkövetésekor már nem állt fenn. Az irányadó tényállás szerint, amikor a vádlottat a sértett tetten érte, a vádlott azért szúrta meg a sértettet, mert tartott attól, hogy felismeri őt. Pénzszerzési szándékával tehát a sértett bántalmazásának megkezdése előtt felhagyott, magatartását a lelepleződéstől való félelem motiválta.
Mindez arra utal, hogy a vádlott - eredeti elképzelésével szemben - nem anyagi javainak megszerzése érdekében bántalmazta a sértettet, nem is azért, hogy a bűncselekmény során megszerzett értékeket megtartsa, hanem kifejezetten azért, hogy a lelepleződést elkerülje. Figyelemmel arra, hogy a vádlott a sértett bántalmazását követően a lakásban értékek után nem kutatott, onnan semmit nem vitt magával, a nyereségvágyból elkövetés, mint minősítő körülmény nem állapítható meg.
Ugyanakkor, ha az ölési cselekmény elkövetésére azért kerül sor, hogy az elkövetőt a sértett ne leplezze le, ne tegyen ellene feljelentést, az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az aljas indokból elkövetett emberölés megállapításának van helye (BH 1981.310).
A különös kegyetlenséggel történő elkövetést, mint minősítő körülményt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott több mint húsz alkalommal ütötte meg közepes, nagy erővel a sértett fejét és három alkalommal meg is szúrta őt. A szúrt sérülések önmagukban is halálos eredménnyel jártak volna, azonban a sértett halálát közvetlenül a fejet ért ütések következtében beálló vérzéses sokk okozta. A hosszan tartó rendkívüli brutalitással és embertelenséggel megvalósított elkövetési magatartás, a sértett kitartó bántalmazása feltétlenül megalapozza a különös kegyetlenségnek, mint minősítő körülménynek a megállapítását.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Egyetértett a másodfokú bíróság a védő érvelésével, miszerint a vádlott hazudozó életmódja önmagában nem súlyosító körülményt, ez a vádlott személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességre utal. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottal szemben a cselekmény kétszeres minősülésére tekintettel indokolt a hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása. Az elsőfokú bíróság által kiszabott, a büntetési tétel középmértékét meghaladó tartamú szabadságvesztés-büntetés arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával és a vádlott személyében felismerhető társadalomra veszélyességgel. A büntetés enyhítésére ezért a másodfokú bíróság lehetőséget nem látott.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a vádlott által elkövetett bűncselekményt a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) és d) pontjai szerinti emberölés bűntettének minősítette, míg az elsőfokú ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Bf.179/2016/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás