KÜ BH 2016/125
KÜ BH 2016/125
2016.05.01.
A mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer esetében a feltüntetett felhasználhatósági határidőt fogyaszthatósági határidőnek kell tekinteni [2008. évi XLVI. tv. 44. § (1) bek., 14. § (4) bek., 14/A. § (2) bek., 62. §].
[1] A Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága mint elsőfokú hatóság közérdekű bejelentés alapján hivatalból hatósági eljárást indított a felperessel szemben. A bejelentő előadása szerint az általa 2013. február 3-án a T. Áruházban vásárolt vákuumcsomagolt füstölt-főtt tarja – szavatossági ideje: 2013. február 18. – büdös, emberi fogyasztásra alkalmatlan volt.
[2] A hatóság 2013. február 4-én a T. Áruházban (a továbbiakban: Áruház) helyszíni szemlét tartott. A hűtőgépben egy darab 2013. február 18-i fogyaszthatósági idejű, a felperes által előállított füstölt-főtt tarja volt található, sértetlen csomagolásban, melyet az áruház minőségbiztosítási vezetője jelenlétében felbontottak, és amely szintén büdösnek bizonyult. Emellett felbontásra került további, a felperes által készített füstölt-főtt tarja 2013. március 3-i lejárattal, amely mind illatra, mind egyéb tekintetben megfelelő minőségű volt.
[3] Az elsőfokú hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 88. §-a és az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 44. § (1) bekezdése alapján 2013. február 13-án helyszíni ellenőrzést végzett a felperes telephelyén.
[4] Az ellenőrzés során megállapításra és a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a felperes forgalmazta a kifogásolt terméket, amely lejárt fogyaszthatósági idejű alapanyag felhasználásával készült. A forgalmazott termék mennyisége 4472,6 kilogramm volt, egységára pedig 780 Ft/kg, így a jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a fenti adatok alapján az áru értéke 3 488 628 forint, megnevezése füstölt-főtt tarja, az áruval kapcsolatos kifogás oka pedig lejárt fogyaszthatósági idejű alapanyag felhasználásával készült termék.
[5] Az elsőfokú hatóság 2013. március 4. napján kelt határozatával – figyelemmel az Éltv. 14. § (4) bekezdésére, 14/A. § (2) bekezdésére, valamint az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó egyes élelmiszerek higiéniai szabályokról szóló 66/2006. (IX. 15.) FVM rendelet 4. § (1) bekezdésére – bírságot szabott ki, amelynek összegét az élelmiszerlánc-felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján határozta meg 8 721 570 forint összegben.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. június 4. napján kelt határozatában az elsőfokú döntést helyben hagyta.
[7] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította. Ítéletében hangsúlyozta, hogy a vizsgált élelmiszer mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandó hústerméknek minősül. Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Európai Parlament és Tanács az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2000/13/EK Irányelv (a továbbiakban: EK Irányelv) 3. cikk 5. pontjára, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésére, valamint a 10. cikk (1) bekezdésére.
[8] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
[9] Hivatkozott arra, hogy a bírság alapösszegének mértékét a hatóságok tévesen állapították meg, melynek egyik oka, hogy helytelenül értelmezték a Korm. r. 2. § (2) bekezdését, amely kimondja, hogy az ellenőrzött egységben található és az előállítás szempontjából azonos megítélésű élelmiszer mennyisége, valamint a bruttó egységár szorzata adja ki a bírságalapot.
[10] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[11] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[12] Az EK Irányelv 3. cikk 5. pontja szerint az élelmiszerek címkézésén fel kell tüntetni a minőség megőrzésének várható időtartamát, vagy a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszerek esetében a fogyaszthatósági időtartam lejártát, a 9. cikk (1) bekezdése szerint az élelmiszer-minőség megőrzési időtartama pedig az az idő, ameddig az élelmiszer megfelelő tárolás mellett megőrzi sajátos tulajdonságait. Ugyanezen cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a dátumot az alábbi szavakkal kell jelezni: „minőségét megőrzi: ...-ig”, vagy „minőségét megőrzi: ... végéig”, illetve angolul: „best before” vagy „best before end”. A 10. cikk (1) bekezdése szerint a fogyaszthatósági időtartam lejártát – amely a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszerek esetében a minőség megőrzési időt helyettesíti – a „used by” kifejezéssel jelölik.
[13] A Kúria elöljáróban nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EK irányelv fentiekben idézett előírásai alapján megállapítható, hogy a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer esetében csak fogyaszthatósági időtartam létezik a felperes által állított feldolgozási idő nem. Ezért bármilyen kifejezés előzi is meg a feltüntetett határidőt, azt fogyaszthatósági határidőként kell értelmezni. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a nyers hús is mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandó, ezért rövid idő elteltével valószínűleg közvetlen veszélyt jelent az egészségre. A Kúria fentiekre tekintettel rámutat arra, hogy a lejárt fogyaszthatósági idejű élelmiszer esetén a bírság kiszabás alapja a Korm. r. 9. § (1) bekezdés b) pontja és nem az f) pont.
[14] A felperes tévedett akkor is, amikor a Korm. r. 2. § (2) bekezdését úgy értelmezte, miszerint a tétel értéke a bruttó egységár és az „ellenőrzött egységben található” élelmiszer mennyiségének szorzata azt jelenti, hogy csak az ellenőrzött egységben (jelen ügyben az Áruházban vagy telephelyen), a fizikai valóságában fellelhető élelmiszert kell „mennyiségként” figyelembe venni. A Kúria álláspontja szerint a fentiekben idézett „található” kifejezés helyes értelmezése a „dokumentált” élelmiszert jelenti. A perbeli esetben ugyanis élelmiszerbiztonsági szempontból a teljes 4472,6 kg hús lejárt határidejű volt a feldolgozáskor (pácolás). A felperes nem cáfolta, sőt a kiszállított mennyiségre vonatkozó nyilatkozatával maga is megerősítette, hogy a lejárt fogyaszthatóságú élelmiszert – miként ezt az elsőfokú bíróság is megállapította – teljes mennyiségében továbbította a különböző kereskedelmi egységekbe, a felperesi jogértelmezés ezért sem volt elfogadható.
[15] A felperes tehát az Éltv. 14. § (1) bekezdése szerint, mint a nem hazai előállítású élelmiszer első magyarországi forgalomba hozója – a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési időtartam lejártáig – felelt az élelmiszer biztonságáért, míg a 14/A. § (2) bekezdés e) pontja alapján számára is tilos volt a lejárt fogyaszthatósági idejű anyagból előállított terméket forgalomba hozni. Tekintettel arra, hogy ezen a jogszabályi előírásokat a felperes bizonyítottan megsértette, a bírság kiszabására (Éltv. 62. §) jogszerűen került sor. Így az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az alperesi határozat jogszerű volt, ítélete nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[16] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.300/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás