KÜ BH 2016/126
KÜ BH 2016/126
2016.05.01.
A szakértő szakvéleménye csak azon szakterületen értékelhető, melyben kompetenciával rendelkezik [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 177. §].
[1] A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 2005-2009. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás, míg 2007-2009. évekre magánszemélyek különadója adónemre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek keretében vagyonbecsléses eljárást folytatott le.
[2] A vizsgált évekre a felperes bevételeit (jövedelmeit) és kiadásait kronologikus vagyonmérlegbe rendezte, 2006., 2007., és 2009. évekre jelentős összegű forráshiányt állapított meg, és ehhez kapcsolódóan kötelezte a felperest 113 993 567 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. december 12. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] Az új eljárás eredményeként meghozott határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2007. és 2009. évekre személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és magánszemélyek különadója adónemekben a felperes terhére 94 035 314 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint 47 017 657 forint adóbírság és 40 474 640 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
[5] Az indokolás szerint a felperes bevételei 2007. évben 171 571 675 forint, míg 2009. évben 13 523 480 forint kiadás finanszírozására nem biztosítottak fedezetet, melyhez kapcsolódóan került megállapításra három adónemben az adókülönbözet. A nyitótételt a hatóság 40 000 000 forintban határozta meg, emellett kiemelte, a felperes által állított J. W. G. magánszeméllyel kötött szerződéshez kapcsolódóan a kölcsönnyújtás tényleges megtörténte nem nyert igazolást az ellenőrzés során, így a 2007. év bevétele között nem került elszámolásra 259 430 000 forint kölcsön visszaadása jogcímén.
[6] A felperes fellebbezéssel támadta az elsőfokú határozatot, amelyet követően az alperes a 2014. január 27. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott közel 262 000 000 forint árfolyamnyereség elérése, illetve annak részére 2003. évben történt kifizetése – a csatolt pénztárbizonylatok, illetve az adózó által felkért, továbbá a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltak ellenére, figyelemmel az adóhatóság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében rögzített alapvető lényegi ellentmondásokra is – hitelt érdemlő módon nem bizonyított. A Zrt. 2003. évben összesen 54 030 000 forintot, 2004. évben 55 605 000 forintot teljesített átutalással a felperes részére, aki a számlájáról 2003. évben 48 720 000 forintot készpénzben felvett. Így a hatóság jogszerűen fogadott el nyitótételként 40 000 000 forint megtakarítást.
[7] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[9] Az indokolásban felhívta az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (5) bekezdését, 109. § (1), (3) bekezdését, 140. § (2) bekezdését, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. § (1) bekezdését.
[10] A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett mindkét adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése, harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárás és új határozat hozatalára utasítása iránt.
[11] Okfejtése szerint a jogerős ítélet iratellenes, megalapozatlan és jogszabálysértő. A bíróság nem megfelelően mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és helytelenül alkalmazta az irányadó jogszabályokat, az így megállapított tényekből és alkalmazott jogszabályokból téves jogi következtetést vont le. Az ítélet sérti az Art. 95. § (5) bekezdését, 97. § (4)–(6) bekezdéseit, 109. § (1) és (3) bekezdését, 140. § (2) bekezdését, a Pp. 206. §-át, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. § (2) bekezdését, 2. § (3) bekezdését és 50. § (6) bekezdését.
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[13] A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet teljes körű érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.
[14] Az Art. 140. § (2) bekezdése szerint új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv határozatában meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket, illetőleg az adót, költségvetési támogatást, és bevallási időszakot, melyre az új eljárás kiterjed. Az adóhatóság a felettes szerve, vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
[15] Az alperes az elsőfokú határozatot megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasító határozatának 15. oldalán négy pontban határozta meg az új eljárásban vizsgálandó körülményeket. A 2. pontban írtak szerint szükség esetén a felperes által csatolt bizonyítékok és elszámolások helytállósága szakértő bevonásával felülvizsgálható. A Kúria szerint ilyen, a felperes részéről csatolt bizonyítéknak minősül a Zrt. által a felperes tőzsdei ügyleteiről és annak eredményéről kiállított igazolás is. Erre tekintettel az elsőfokú adóhatóság jogszerűen vonta vizsgálat alá ezen igazolás a helytállóságát szakértő segítségével. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében azt, hogy az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásban az alperesi iránymutatásnak eleget téve folytatta le a tanú- és szakértői bizonyítást, nem terjeszkedett túl az alperesi határozat utasításain, így az Art. 140. § (2) bekezdése nem sérült. A fentiekkel ellentétes felperesi előadás nem tény- és jogszerű.
[16] Az új eljárás lefolytatására utasító alperesi határozat a 14. oldal második bekezdésében valóban megállapítja, hogy a Zrt. a felperes részére 2003. évben milyen összegű pénztári kifizetést és átutalást teljesített. Azonban ezt követően az alperes rögzítette, a felperes által az alapeljárásban csatolt okirati bizonyítékok felülvizsgálata, az elszámolások helytállóságának tisztázása miatt további bizonyítási eljárás lefolytatása lett volna indokolt tanúbizonyítással, esetleg szakértő bevonásával. Ehhez kapcsolódóan határozta meg az alperes az új eljárásban vizsgálandó körülményeket. Ezért a jogerős ítélet 9. oldal utolsó bekezdése tényszerűen rögzíti, hogy a 14. oldal második bekezdésében szereplő megállapítás nem értékelhető úgy, miszerint az alperes az elsőfokú hatóság megállapításait bizonyított tényként fogadta volna el. Erre tekintettel nem foghat helyt az a felperesi előadás, hogy a fenti ítéleti megállapítás iratellenes.
[17] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, a közigazgatási és munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, miszerint a felperes tőzsdei befektetéseinek vizsgálatára vonatkozó szakkérdés megválaszolása a pénzpiaci szakértelmen túl tőkepiaci szakértelmet is igényel. Ugyanakkor a jogerős ítélet ennek ellenére az adóhatóság által kirendelt pénzpiaci szakértő szakvéleményén alapul, így további érdemi felülbírálatra alkalmatlan az alábbiakra figyelemmel.
[18] Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Isztv.) 5. § (1a) bekezdése értelmében a szakértői névjegyzék közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. A 13. § (4) bekezdés b) pontja szerint a szakértő köteles a tudomására jutástól számított 5 napon belül közölni a kirendelő hatósággal, a feltett kérdések egészben vagy részben nem nem tartozik azon szakismeretei körében, amelyekben a szakértő a rá irányadó szabályok szerint jogosult eljárni. Az Isztv. 2. számú melléklet 1/k. pontja alapján az igazságügyi szakértők névjegyzéke tartalmazza a szakterületet. Az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 34. § (2) bekezdése, 10. számú melléklet 5. és 6. pontja határozza meg, hogy ki lehet pénzpiaci szakértő, illetve tőkepiaci szakértő. Ez azt jelenti, hogy a két szakterület egymástól elválik, külön-külön szakterületet képez. Ennek megfelelően pénzpiaci szakértő tőkepiaci szakkérdésben nem nyilváníthat véleményt, ebben a vonatkozásban kompetenciával nem rendelkezik.
[19] A Legfelsőbb Bíróság Pfv. XI. 21.908/2005. számú ügyben hozott ítéletében – BH 2006.161. számú jogeset – is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint az érdemi döntésre kiható eljárási szabályt sért a bíróság, ha többirányú speciális szakismeretet igénylő jelentős tény megállapításához vagy megítéléséhez olyan szakértőt vesz igénybe, aki képesítésénél fogva csak az egyik szakterületen rendelkezik megfelelő szakismerettel.
[20] A felek által nem vitatottan az elsőfokú adóhatóság részéről kirendelt szakértő könyvszakértői és pénzpiaci szakértői területen rendelkezik kompetenciával, tőkepiaci szakterületen nem. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 177. §-át és 206. § (1) bekezdését megsértve alapította ítéletét a tőkepiaci szakterületen kompetenciával nem rendelkező szakértő szakvéleményére. Ebben a tekintetben nem releváns az, hogy a szakértő befektetési vállalkozásoknál pénzpiaci szakértőként könyvvizsgálatot végzett és dolgozott a PSZÁF-nél is.
[21] Ezt meghaladóan iratellenes az a jogerős ítéleti megállapítás, mely szerint a pénzpiaci szakértői véleményt a közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett pénz- és tőkepiaci szakértő alapjaiban nem vonta kétségbe. Ugyanis utóbbi szakvélemény elemezve a pénzpiaci szakértő véleményét rögzíti, hogy a pénzpiaci szakértő véleménye kiindulási pontjaiban hibás, ebből adódóan helytelen és megalapozatlan következtetéseket von le. Az elsőfokú hatóság a szakvélemény hibás megállapításaira alapozta a felperest elmarasztaló megállapításait.
[22] A Kúria megítélése szerint a pénzpiaci szakértő szakvéleménye csak a saját kompetenciája körében vehető figyelembe, a tőkepiaci szakkérdések tekintetében nem. Utóbbi körben csak a pénz- és tőkepiaci szakértő szakvéleménye értékelhető bizonyítékként, a pénzpiaci szakértő előadásai nem.
[23] A Pp. 206. § (1) bekezdése kimondja, a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[24] Mivel az elsőfokú bíróság a tőkepiaci szakértői kompetenciával nem rendelkező szakértő véleményére alapította döntését, így sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése. A jogerős ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan abban a vonatkozásban, hogy a Zrt. által kiadott igazolásban szereplő adatok miként értékelendők, és ezzel összefüggésben a becslés jogalapja fennállt-e, ha igen, úgy mekkora összegű nyitótétel fogadható el a vizsgált időszak kezdetére.
[25] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] Az új eljárás során az elsőfokú bíróság csak a pénzpiaci szakkérdések tekintetében vetheti össze a pénz- és tőkepiaci szakvéleményt a pénzpiaci szakértő véleményével, a tőkepiaci kompetenciára tartozó kérdések körében ilyen összevetést nem végezhet.
[27] A Pp. bizonyítási szabályainak betartásával kérhetik a felek új pénz- és tőkepiaci szakértő kirendelését. Ilyen tartalmú bizonyítási indítvány előterjesztése esetén annak szükségességéről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie. Szükséges figyelembe venni azt a tényt, hogy a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye úgy tekintendő, mintha azt a bíróság kirendelésére adta volna.
[28] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló és az új eljárásban a szükséghez képest beszerzendő szakvélemények egyéb adatokkal történő összevetése alapján köteles meghozni és megfelelően indokolni döntését, melynek során figyelembe kell vennie a jelen végzésben foglaltakat.
(Kúria Kfv. III. 35.245/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás