KÜ BH 2016/128
KÜ BH 2016/128
2016.05.01.
A döntéshozatal idején folyamatban lévő belterületbe vonási eljárás nincs kihatással a bontást elrendelő határozat jogszerűségére. A belterületbe vonás, a helyi építési szabályok későbbi változása olyan jövőbeli esemény, amelyet a hatóságnak nem kell értékelnie [1952. évi III. tv. (Pp.) 339/A. §, 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. § (1) bek., 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 8. § (6) bek., 18. § (1) bek., 48. § (8) bek.].
[1] A felperes tulajdonában áll – hatósági eljárás idején még – 1500 helyrajzi számú ingatlan, amely az Mk-5 jelű kertes-mezőgazdasági övezetbe tartozik. A megyei jogú város jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság a tárgyi ingatlanon 2011. augusztus 1-jén és 2011. szeptember 19-én helyszíni szemlét tartott. Ennek során a hatóság megállapította, hogy a felperes a 2011. évben tulajdonába került ingatlanon a korábban meglévő két darab mezőgazdasági épületet elbontotta, az északi oldalon lévő épület alapját felhasználva, a korábbi épület alapterületét megnövelve egy egyszintes, 11¤8,5 méter befoglaló méretű könnyűszerkezetes üdülőépületet hozott létre, illetőleg a másik épület alapját felhasználva egy teraszt alakított ki déli irányban. Az új terasz körül a felperes tereprendezést is végzett.
[2] A hatóság álláspontja szerint az ingatlan mérete nem felel meg a megvalósult beépítésnek, az épület funkciója pedig az övezeti besorolásnak, az épület a tájképi és népi építészeti hagyományokat, valamint a helyi, a balatoni és országos építési előírásokat nem követi. Ezért 2012. január 4-én az elsőfokú építésügyi hatóság levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy az üdülőépület elhelyezése nem felel meg a Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi építési szabályzatról szóló 7/2005. (XI. 11.) számú rendelete (a továbbiakban: HÉSZ), a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Balaton tv.), valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) előírásainak. Mindezen okból felhívta az építtetőt az épület bontására.
[3] A felperes a terület tervezett belterületbe vonása miatt a bontási kötelezettség teljesítésének felfüggesztésére vonatkozó kérelmére az elsőfokú építésügyi hatóság határozatában az építésrendészeti eljárást 2012. július 5. napjától 2013. január 4. napjáig felfüggesztette.
[4] Ezt követően – a 2013. január 1-jével, jogszabályváltozás folytán – a Közös Önkormányzati Hivatal jegyzőjéhez került át az adott építésrendészeti eljárás, mely hatóság 2013. július 18. napján helyszíni szemlén győződött meg arról, hogy az épület bontására nem került sor. Ezért 2013. október 1-jén kelt határozatával kötelezte a felperest az épület elbontására, a bontási anyag elszállítására, az elbontott épület helyén, illetőleg annak közvetlen környezetében a terep domborzati viszonyoknak megfelelő helyreállítására.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. augusztus 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Határozatának indokolásában a tényállást részletesen feltárta, rögzítve, hogy a megépült épület miért nem felel meg a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Ennek körében utalt a HÉSZ 38. § (1), (2), (10) és (11) bekezdéseiben, 8. § (1)–(8) bekezdéseiben foglaltakra, továbbá a Balaton tv. 57. §-ának, valamint 40. § b), c) pontjának, illetőleg az OTÉK 6. § (1) és (3) bekezdésének, 29. § (1) bekezdésének, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 18. § (1) bekezdésének rendelkezéseire. Mindezek alapján az alperes úgy értékelte, hogy a szabálytalanul létrehozott építmény fennmaradásának és szabályossá tételének nincsen meg a jogszabályi lehetősége, ezért azt elbontani rendelte az Étv. 48. § (8) bekezdése alapján.
[7] Az eljárt elsőfokú bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította.
[8] Döntésének indokolásban hivatkozott az Étv. 48. § (8) bekezdésére, 18. § (1) bekezdésében foglaltakra, és megállapította, hogy a másodfokú hatóság részletesen ismertette azokat a szabálytalanságokat és azokat az építésügyi előírásokat, amelyek a perbeli esetben arra a következtetésre vezetnek, hogy az üdülőépületet el kell bontani, mivel az szabályossá nem tehető, annak fennmaradása nem engedélyezhető.
[9] A bíróság a felperes kereseti kérelmére figyelemmel vizsgálta a hatóság tényfeltárási tevékenységét, ennek körében annak relevanciáját, hogy a terület belterületbe vonása iránti eljárás folyamatban van. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-ára utalva arra a következtetésre jutott, hogy a határozat meghozatala után bekövetkező változások érdemben nem vehetők figyelembe, különösen, hogy a hatóságoknak az Étv. 8. § (6) bekezdése alapján a hatályos, jogszabályban foglalt településrendezési eszközöket kellett alkalmazniuk.
[10] A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új, a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra és új határozat hozatalára, illetve az elsőfokú hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
[11] Fenntartotta azt a kereseti érvelését, mely szerint a hatóságok a tényállást nem tárták fel mindenre kiterjedően, ezzel nem tettek eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségüknek, mellyel garanciális szabályt sértettek.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[13] A Kúria megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a bírósági felülvizsgálat szabályait betartva, a releváns tényállási elemeket tisztázva, azokat megfelelően értékelve, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján megalapozottan döntött.
[14] A felperes keresetét és felülvizsgálati kérelmét is arra alapította, hogy a hatóságok és a bíróság nem vették figyelembe a döntéshozatal során, hogy az adott ingatlanra nézve folyamatban van egy belterületbe vonási eljárás.
[15] A perben nem voltak vitatottak a fennálló tények (ingatlan tényleges jogi helyzete, az elvégzett építési munka terjedelme, a belterületbe vonási eljárás folyamatban léte), a felek között a tények jogi relevanciájának megítélésében volt nézetkülönbség.
[16] Tényként kellett kezelni, hogy a hatósági eljárás megindításakor, de annak egész folyamatban léte alatt, a felperesi ingatlan A. külterületén, a kertes mezőgazdasági terület (annak is Mk-5) övezetébe tartozott, amely területen kisüzemi jellegű termelés, saját ellátást biztosító kertészkedés, aktív szabadidő eltöltését biztosító tevékenységek végezhetők, s amely területen a kertészeti termelést, termékfeldolgozást és tárolást szolgáló építmények helyezhetők el, üdülőépület nem. Ezen túl az Mk-5 terület tájképileg igen érzékeny terület, ahol szigorú feltételekkel helyezhető el épület (2000 m2 nagyságú és 20 m széles telek, 80%-os szőlőművelésű hasznosítás, 2%-os beépítés, maximum 90 m2 épület). A vonatkozó előírásoknak a felperesi ingatlan vitathatatlanul nem felelt meg.
[17] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a hatályos – a felperes által egyébként nem is vitatott tartalmú, az eljárt hatóságok által pedig részletesen ismertetett – településrendezési eszközökre, azok irányadó szabályaira, amelyeket az építésügyi hatóságoknak az Étv. 8. § (6) bekezdése alapján alkalmazniuk kellett. Mindezen túlmenően a bírósági felülvizsgálat keretét adó, Pp. 339/A. §-ában foglaltakat is megalapozottan jelölte meg az elsőfokú bíróság, mivel a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság a határozat törvényességét kizárólag a határozat hozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálhatja és csak az ugyanekkor fennálló tényeket értékelheti. Ebből eredően helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a belterületbe vonás, mint jövőbeni (és nem fennálló) esemény már e jellegénél fogva sem befolyásolhatta a felülvizsgált közigazgatási határozatok törvényességét.
[18] Helyesen utalt a bíróság arra is, hogy önmagában a belterületbe vonás sem változtat a fennálló helyzet jogi megítélésén, mert az övezeti besorolásnak, a beépítési lehetőségeknek a felperes számára kedvező módosulásának, és nem a bel- vagy külterületi jellegnek van jelentősége.
[19] A terület belterületbe vonásához a szabályozási tervről szóló rendelet módosítása szükséges. Belterület a helyi építési szabályzatban és szabályozási terven ekként jelölt terület. A tervezett terület belterületté válásához önkormányzati testületi döntés és kötelező engedélyezési és egyeztetési eljárások lefolytatása szükséges.
[20] Belterület (melyet a HÉSZ és a szabályozási terv jelöl) a település közigazgatási területének – jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó – kijelölt része, míg a külterület a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, illetőleg különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.
[21] Ugyanakkor a beépítésre szánt terület a település közigazgatási területének a beépített, illetve a további beépítés céljára szolgáló területrésze, míg a beépítésre nem szánt terület a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőművelési, illetőleg az egyéb célra szolgáló része, mely okból a belterületi jelleg önmagában még nem eredményez feltétlen beépítési lehetőséget, annak részletes szabályait külön kell megállapítani az esetlegesen megváltozó övezeti jelleghez igazodóan.
[22] Fenti okokból a felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a bíróság indokolatlanul hagyta figyelmen kívül a belterületbe vonási eljárás folyamatban létét és ez okból tévesen döntött.
[23] A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben jelölt okból, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.566/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás