PK ÍH 2016/13.
PK ÍH 2016/13.
2016.03.01.
I. A magánszféra oltalmának visszaszorítása indokolt, ha kiemelkedő súlyú, az egész társadalom érdeklődését kiváltó bűncselekményekkel összefüggő eljárásokról kíván a sajtó beszámolni: ennek során az érintettek nevét is a személyes adatok megsértése következményeinek alkalmazása nélkül feltüntetheti.
II. A sajtószabadság biztosításához ilyenkor fokozottabb érdek fűződik, mint a személyiségi jogok védelméhez [régi Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1), (2) bek.; 2010. évi CIV. tv. (Smtv.) 4. §. (3) bek.; 2011. évi CXII. tv. (Info tv.) 3. § 2., 4., 4. § (1) bek., 5. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül a h.hu internetes sajtótermékben 2012. július 18-án megjelent „A maffiafőnök vagy a halálosztó vallott P.-re?” című cikkéből a felperes teljes nevét törölje. Megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy a h.hu internetes sajtótermékben 2012. július 18-án megjelent „A maffiafőnök vagy a halálosztó vallott P.-re?” című cikkben valótlanul állította, hogy a felperest – más mellett – az A. utcai robbantással összefüggésben fogták el 2012. július 14-én. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 500 000 forintot és ennek 2012. július 18-tól a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) 3. § 2, 4, 10, 12. pontjait, 5. § (1) bekezdésének a) és b) pontját, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalását.
Elsősorban arra mutatott rá, hogy helytelen volt az alperes azon hivatkozása, hogy nincs olyan jogszabály, amely a felperessel kapcsolatos büntetőeljárásra vonatkozó adatok azonosítható módon történő nyilvánosságra hozatalát tiltaná, mert ilyen szabályozást tartalmaz a 26/2003. (VI. 26.) BM-IM együttes rendelet. A rendelkezésre álló tényekből arra következtetett, hogy a felperessel kapcsolatos büntetőeljárás tényét az alperes hozta azonosítható módon nyilvánosságra. A korábban megjelent újságcikkek a felperest kizárólag P. T. üzlettársaként említették. Azt állapította meg, hogy az alperes adatkezelése, vagyis a felperes nevének és büntetőeljárás tényének nyilvánosságra hozatala jogellenes volt az Info tv. szabályaira figyelemmel, ezért elrendelte a nyilvánosságra hozott cikkből a felperes teljes nevének törlését. Megítélése szerint elegendő volt arról rendelkezni, hogy a cikkből a felperes nevét töröljék, mivel a név hiányában a cikkben feltüntetett büntetőeljárás tárgya és ténye már elveszíti a személyes adat jellegét.
Azzal a közléssel kapcsolatosan, hogy a felperessel szemben az A. utcai robbantással összefüggésben is indult büntetőeljárás, az újságcikk teljes tartalmát vizsgálva és szövegértelmezést is adva úgy foglalt állást, hogy a felperesnek az A. utcai robbantásban való érintettségét a cikk nem feltételezésként, hanem tényként közli az olvasókkal. Ez a tény nem felelt meg a valóságnak, ezért megállapította, hogy ezen közlés megjelentetésével az alperes megsértette a felperes jóhírnevét. A jogsértés megállapítása miatti nem vagyoni kártérítés megítélése körében köztudomású tényként értékelte, hogy a felperes számára jelentős hátrányt okozott az, hogy az alperes azonosítható módon nyilvánosságra hozta, miszerint ellene súlyos bűncselekmény, emberölés bűntettében való bűnsegédi részvétel miatt indult eljárás. Jelentős hátrány továbbá az is, hogy olyan súlyos bűncselekménnyel, több ember életét követelő, közterületen történt robbantással hozták kapcsolatba, mely elkövetésével a rendőrség nem gyanúsította. Külön értékelte azt, hogy nevének feltüntetése nélkül is a felperes közvetlen ismerősei tisztában lehettek azzal, hogy P. T. mellett a felperessel szemben szintén indult büntetőeljárás. Elfogadta azt is, hogy a felperes távolabbi ismerősei és a vele később kapcsolatba került személyek az alperesi cikk alapján tudták kapcsolatba hozni a felperest a súlyos bűncselekménnyel. Megítélése szerint az átlagolvasó számára lényeges különbség van egy maffialeszámolásnak tekinthető gyilkosságban való bűnsegédi részvétel, és egy több ártatlan ember halálát okozó és számos embert veszélyeztető közterületi robbantás között. A büntetőeljárás megindítása a felperes szűkebb környezetében már önmagában negatív értékítéletet keltett. Mindezekre tekintettel a felperes részére 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megítélését tartotta indokoltnak, mely után kamatot is megállapított.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete téves és megalapozatlan. Álláspontja szerint az Info tv. rendelkezései nem zárják el a sajtószervet az eljárás alá vont személy nevének kiírásától különösen abban az esetben, ha az érintett személy ellen folyó büntetőeljárás nagyfokú közérdeklődésre tart számot, és egyébként neve és a büntetőügy másik gyanúsítottjához fűződő kapcsolata már korábban nyilvánossá vált. A jóhírnév megsértésével kapcsolatosan elsősorban azt hangsúlyozta, hogy köztudomású tény, miszerint az élénk közérdeklődésre számot tartó P.-ügyként ismertté vált büntetőeljárást a cikk megjelenésének időpontjában már sok találgatás kísérte. A sajtó megkísérelte beazonosítani azokat az 1990-es években elkövetett bűncselekményeket, amelyek miatt P. T. és társai ellen az események után több mint egy évtizeddel büntetőeljárás indulhatott. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a cikk szerzője nem tényeket állított, hanem csak feltételezésekkel élt, amikor a sérelmezett közlésekben úgy fogalmazott, hogy a felperest „P. T.-vel együtt fogták el július 14-én, a gyaníthatóan a szlovákiai alvilág által elkövetett A. utcai robbantással, valamint P. J. meggyilkolásával összefüggésben.” A „gyaníthatóan” kitétel a felperes terhére rótt bűncselekmény tárgyára vonatkozott, ettől eltérő következtetés sem a szavak nyelvtani jelentéséből, sem a szövegkörnyezetből nem vonható le. Ennek alapján csak arra lehetett következtetni, hogy az alperes feltételezést, azaz véleményt közölt, ezért a sérelmezett közlés a jóhírnév megsértését nem alapozhatta meg. Megítélése szerint a felperes társadalmi megítélése szempontjából közömbös, hogy a büntetőeljárás során nem két, csak egy súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsították meg úgy, hogy egyébként a két bűncselekmény jogi tárgya teljesen azonos. A felperesről alkotható értékítélet aligha változna pozitívabb irányba, ha az olvasó arról értesül, hogy egy nagy port kavaró ügy miatt emberölés gyanújával indult a felperessel szemben büntetőeljárás, de a bűncselekmény elkövetése nem két, hanem csak egy emberélet kioltására irányuló cselekménnyel összefüggésben merült fel.
A felperes csatlakozó fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegének 1 000 000 forintra és kamataira való felemelését. Álláspontja szerint az alperes több jogszabályi rendelkezést súlyosan sértő cikke miatt elszenvedett sérelmeinek kiküszöbölésére – a mai ár- és értékviszonyok mellett – a megítélt 500 000 forint nem elegendő.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a csatlakozó fellebbezésben foglalt kivétellel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal szemben felhozott alperesi érvek – megítélése szerint – nem elegendők ahhoz, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot módosítsa. Az elsőfokú bíróság megfelelő szövegértelmezés mellett jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi cikk vonatkozó része jóhírnévsértő közlést tartalmazott, mivel az minden ténybeli alapot nélkülöző állítást fogalmazott meg.
A fellebbezés részben alapos, míg a csatlakozó fellebbezés alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján csak a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés keretei között bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság nem mindenben értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével és határozatának indokolásával, ezért ítéletét részben megváltoztatta.
A peres felek keresetében, illetve ellenkérelmében foglalt, valamint a fellebbezésben és fellebbezési ellenkérelmében kifejtett álláspontja alapján az eljáró bíróságoknak egyrészről a felperes információs önrendelkezési jogának, személyiségi jogának sérelmeiről, valamint a felperes által érvényesített jogoknak a sajtószabadság alapjogával szembeni érvényesüléséről kellett állást foglalnia. Az elbírálás során azt kellett szem előtt tartani, hogy elsősorban a felperesi igényről kellett határozni, a jogok összeütközésének minősítését csak ezt követően lehetett elvégezni. Ennek a sorrendiségnek azért volt jelentősége, mert az Alkotmánybíróság rámutatott, az alapjogok érvényesülésének magánjogi jogviszonyokban való vizsgálata a közvetett horizontális hatály elismerése esetében sem teszi szükségtelenné az eredeti kereset szerinti állásfoglalást, az alkotmányos szabályok érvényesülésével a polgári jogviszonyok továbbra is megőrzik ilyen jellegüket {8/2014. (III. 30.) AB határozat [56]}.
A személyes adatok védelmével és a jóhírnév sérelmével kapcsolatos igény tekintetében párhuzamos értékelést kellett végezni.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy az alperes bűnügyi személyes adatot [Info tv. 3. § (4) bekezdés] kezelt, amikor a felperes teljes nevét nyilvánosságra hozva számolt be arról, hogy a rendőrség P. T.-vel együtt fogta el egy rendkívül súlyos és kiemelt bűncselekménnyel összefüggésben. A perbeli tényállás alapján ténylegesen bűnügyi személyes adatnak kizárólag az volt tekinthető, hogy a felperest elfogták, előzetes letartóztatásba helyezték, illetve ezek indokaként – a gyanúsítás szerint – a P. J. meggyilkolásával összefüggő események szerepeltek. Ezek az adatok a felperes személyével kapcsolatosan valósak voltak, így kizárólag ezek minősültek bűnügyi személyes adatnak. A felperessel azonban a cikk szerint összefüggésbe volt hozható az A. utcai robbantás is.
A másodfokú bíróság sem osztotta azt az alperesi érvelést, mely szerint a cikkbeli megfogalmazás véleménynyilvánítást jelentett a részéről. A felperes és P. T. elfogásával kapcsolatos közlés egyrészt arról tudósít, hogy az A. utcai robbantás nagy valószínűséggel a szlovák alvilághoz köthető, másrészt beszámol arról, hogy a felperes elfogásának indokai között a P. J. meggyilkolásának körülményein túlmenően ez a bűncselekmény is szerepet játszott. Helyes volt az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy az alperes ez utóbbi információt tényként közölte. A tény helyességét azonban az alperes nem tudta igazolni, ezért azt valótlannak kellett értékelni. Ebből következően pedig helytálló volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy ezzel a közléssel az alperes megsértette a felperes Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdései által oltalmazott jóhírnevét, mivel a nyomozóhatóság a cselekményt még időlegesen sem rótta a terhére.
Az A. utcai robbantás adatvédelmi szempontú értékelése körében megállapítható, hogy az információ valótlan volta a minősítés szempontjából – az elsőfokú bíróság állásfoglalásától eltérően – nem lehetett közömbös. Ezt az adatot nem lehetett ugyanis bűnügyi személyes adatnak minősíteni, mivel az Info tv. 3. § 4. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerint nem a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően, bűncselekmény felderítésére jogosult szerveknél keletkezett információ volt. Adatvédelmi szempontból, a valótlanságtól függetlenül az A. utcai robbantással kapcsolatos felperesre vonatkozó alperesi közlés a felperessel kapcsolatba hozható adat volt, tehát személyes (de nem bűnügyi személyes) adatnak minősült az Info tv. 3. § 2. pontja szerint.
Az Info tv. 4. § (1) bekezdése értelmében a személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelni az adatkezelés céljának; az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. A jogszabály alapján a személyes adatok kezelése során – ide értve a nyilvánosságra hozatalt is – csak a cél megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges személyes adat kezelhető. Ezen túlmenően a személyes adat kezelésére nem kizárólag az Info tv. 5. § (2) bekezdésének a) és c) pontjai vonatkoznak, hanem az Info tv. 6. § (1) bekezdésének b) pontjai is. A szabály szerint a személyes adat kezelhető akkor is, ha az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges, és ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.
Az elsőfokú bíróság az adatkezelés jogszerűségét kizárólag az Info tv. 5. § (1) bekezdésének a) és b) pontjainak figyelembevételével végezte el figyelmen kívül hagyva az egyéb érdekeket, ide értve a sajtószabadság érvényesülését.
Elöljáróban kitér a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott 26/2003. (VI. 26.) BM-IM együttes rendelet általános jelleggel nem zárja ki azt, hogy a büntetőeljárásra vonatkozó adatok személyhez köthető módon nyilvánosságra hozhatók lennének. A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya a rendőrség nyomozóhatóságainak a sajtó útján történő, valamint az internet útján adott nyilvánosságra hozatalt jelentő tájékoztató tevékenységre terjed ki. Ebből következően a sajtó általános tevékenységére ez a rendelet nem vonatkoztatható.
Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van véleménynyilvánítási szabadságához. A (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (3) bekezdése alapján a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével.
Mindezek alapján a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályok és a sajtószabadság alapjogának összemérésével kellett eljárni.
Az információs önrendelkezési jog megfelelő érvényesülése alapján a személyes adatoknak az érintett hozzájárulása nélküli, jogos érdekből való kezelésére rendkívül szűk körben kerülhet sor. Ezzel szemben az alkotmánybírósági gyakorlat a véleménynyilvánítás szabadságából eredeztethető, a szólásszabadság intézményének tekintett sajtószabadság megfelelő érvényesülését abban határozza meg, hogy az egyén és a közösség szempontjából kiemelt jelentőségű jogról van szó, mert ez a demokratikus és plurális társadalom alapját képezi. Kitüntetett szerepe együtt jár azzal, hogy csak kivételes esetekben kell engednie más jogok érvényesülésének {7/2014. (III. 7.) AB határozat [39] és [42]}.
E szerint a szűk körben korlátozható magánszféra védelmét és a szintén csak szűk körben visszafogható, társadalmi érdekeket szolgáló alapjog konfliktusát kellett megítélni az adott jogvita alapján.
A magánszféra oltalmának visszaszorítása indokolt, ha kiemelkedő súlyú bűncselekményekkel összefüggő eljárásokról kíván beszámolni a sajtó. Ilyen kiemelkedő jelleg tulajdonítható az olyan eseteknek, melyeket pl. jelentős értékre követnek el, az elkövetési tárgy kiemelkedő, vagy a cselekmény büntetési tétele igen magas lehet. Ezekben az esetekben fokozott érdek fűződik ahhoz, hogy a társadalom megfelelő ismereteket szerezzen az eseményekről, mivel az alapul szolgáló cselekmények éppen a társadalom jogszerű, békés működése ellen hatnak. A jelentős súlyú bűncselekmények elkövetése és az azokkal szembeni hatósági fellépés mindenképpen közérdeklődésre tarthat számot, és ezekben az esetekben a sajtószabadság érvényesülésének kell elsőbbséget biztosítani. A kiemelt súlyú bűncselekményekkel kapcsolatos eseményekről a sajtó beszámolhat, és ennek során az érintettek nevét is a személyes adatok megsértése következményeinek alkalmazása nélkül feltüntetheti.
A perbeli esetben az alperes a felperes által sérelmezett cikk közlésével arra vállalkozott, hogy az 1990-es években történt súlyos következményekkel járó, megoldatlan bűncselekmények aktáinak elővétele és az ezzel összefüggésben foganatosított letartóztatások után feltérképezze a korabeli személyi összefüggéseket, eseményeket. Ennek során számolt be a felperes elfogásáról és előzetes letartóztatásba helyezéséről. A cikk keletkezésének idején a közvéleményt és a sajtót jelentős mértékben foglalkoztatta az alperesi cikkben V. L.-nek nevezett személy, illetőleg P. T. elfogása. Tény volt, hogy a sajtó a felperest már korábban P. T. üzlettársaként azonosította, ezért személye, ha szűk körben is, de a nyilvánosság előtt már ismertté vált. A felperes is beszámolt róla, hogy P. T.-vel valóban ismeretségben állt. A budapesti alvilág működésével kapcsolatban az alperes összesen 12 személyt nevezett, illetőleg jelölt meg. A cikkben megnevezett személyek közül valóban a felperes volt a közvélemény számára a legkevésbé ismert, és az alperes által csatolt dokumentumok alapján a nyilvánosság csak annyiban ismerhette meg, hogy a R. Bt.-ben üzlettársa volt P. T.-nek. Fontos körülmény volt a cikk és a felperes megemlítése szempontjából az is, hogy az alperes a cikk elején a felperest még K. T.-ként jelölte meg, mint aki az ügyben fontos szerepet játszhatott, csak a későbbiek során írta ki teljes nevét. Ennek indokaira a perben nyilatkozat nem hangzott el. A perben meghallgatott S. és Sz. tanúk is beszámoltak arról, hogy tudomásuk szerint a felperesnek korábban is voltak ügyei, de nem olyan súlyúak, mint a lapban megjelölt cselekmények. Értékelni kellett továbbá azt is, hogy a felperes négy hónapig volt előzetes letartóztatásban.
Mindezen körülmények és adatok, valamint a bűncselekmény közismert jellege, az érintettként számba jöhető személyekkel kapcsolatos eljárás elhúzódása alapján a másodfokú bíróság nem ítélte indokolatlannak a felperes megnevezését a P. J. megölésével kapcsolatos ügy ismételt elővétele miatt foganatosított rendőri cselekményekről való tudósítás során. Ennek alapján nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a felperes nevének, valamint a büntetőeljárás tényének mint személyes és bűnügyi személyes adatoknak nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban, és úgy ítélte meg, hogy szükségtelen az adatok Info tv. 14. § c) pontja és 17. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti törlésének mint jogkövetkezménynek az alkalmazása is. A másodfokú bíróság ezért ebben a részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes nevének törlésére vonatkozó jogkövetkezmény alkalmazásának mellőzését rendelte el.
Helytelen volt az elsőfokú bíróságnak azon állásfoglalása, hogy egységesen kezelte a teljes felperesi igényt az adat törlése szempontjából. A felperes módosított keresetében a személyes adatainak törlését kérte, de a fenti levezetés eredményeként az volt megállapítható, hogy a felperes esetében mind személyes adat, mind pedig bűnügyi személyes adat felmerült. Az elsőfokú bíróság döntése kizárólag a felperes nevének törlésére vonatkozott, ennek eredményeként azonban az a személyes adat, mely a polgári jogi minősítés szerint egyébként valótlan közlésnek minősült, nem került törlésre. A felperes csatlakozó fellebbezésében ezt nem kifogásolta, ezért érdemben ezzel a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott. A másodfokú bíróság csupán jelzi, hogy az alapjogok versengése eredményeként hozott döntése miatt a sérelmezett sajtóközleményben a felperessel összefüggésbe hozható azon személyes adat, mely szerint az elfogása összefüggésben állt az A. utcai robbantással, továbbra is elérhető maradt.
Osztotta a Fővárosi Ítélőtábla a felperes csatlakozó fellebbezésében foglaltakat, mely szerint a megállapított személyiségi jogsértéssel összefüggésben megállapított nem vagyoni kártérítés indokolatlanul alacsony összegű. Az alperesi közlés a felperest két rendkívül jelentős, '90-es évekbeli maffialeszámolással hozta összefüggésbe, ezért elsősorban nem is a két cselekmény összevetését kellett elvégezni, hanem azt kellett értékelni, hogy a valóságban a felperest egy vagy két ilyen cselekménnyel gyanúsították-e. A közvélemény az alperesi közlést megismerve nyilvánvalóan a felperest az alvilág egyik igen befolyásos tagjának vélheti, hiszen a lap közvetve szerepet tulajdonít neki mindkét 1990-es években zajlott leszámolásban. Az A. utcai robbantással az alperes indokolatlanul és valótlanul hozta összefüggésbe a felperest. Semmiképpen sem lehet közömbös, hogy olyan közlés látott napvilágot, amely mindkét igen ismert és széles körben elítélt cselekményben részességgel ruházta fel. Csak e mellett lehetett értékelni azt, hogy az A. utcai robbantás olyan több ember életét követelő maffia jellegű leszámolás volt, amelyben a célszemélyen kívül ártatlan áldozatai is voltak a cselekménynek. Mindez a felperes személyiségének megítélését súlyosan befolyásolta, és ennek következményei nyilvánvalóan jelentős lelki sérelmet jelentettek a számára.
A másodfokú bíróság ezért ebben a részben is megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a nem vagyoni kártérítés Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja, 339. § (1) bekezdése, 355. § (1) és (4) bekezdései alapján megállapított összegét a jogsértéssel okozott hátrányt mérlegelve 1 000 000 forintra és kamataira felemelte.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.303/2015/5/I.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás