PK ÍH 2016/136.
PK ÍH 2016/136.
2016.12.01.
Az egyoldalú kamatemelés tisztességtelenségével kapcsolatos szempontok megfelelően irányadók a nem fogyasztói kölcsönszerződések esetén is. A rendes üzleti kockázat körébe eső, a pénzügyi intézményt érő érdeksérelmek általában nem háríthatók át, mert a kockázatok felmérése és kezelése a pénzügyi intézmény kötelezettsége. Az egyoldalú szerződésmódosítás alapjául szolgáló ok-listában szereplő körülmények akkor teszik indokolttá a szerződés egyoldalú módosítását, ha e körülmények előre nem látható változása a pénzügyi intézmény számára a rendes üzleti kockázatán, ellenőrzési körén kívül eső érdeksérelmet okoz. Azt, hogy a pénzügyi intézmény a tényleges szerződésmódosításkor ennek betartásával járt-e el, a kamat tényleges emelésekor lehet és kell vizsgálni [1959-es Ptk. 209. § (1) bekezdés, 209/A. § (1), (2) bekezdés].
A felperes, mint hitelező és az I. rendű alperes által képviselt T. Kft. adós 2008. augusztus 12-én kölcsönszerződést kötött 150 000 000 Ft beruházási hitelre. A felperes készültségi fok függvényében vállalta a kölcsön folyósítását. Rögzítették, hogy az adós a kölcsön tőke összegét részletekben köteles visszafizetni, 2009. augusztus 31-től évente 4 900 000 Ft-ot, továbbá 2018. augusztus 12-ig 4 876 642 Ft-ot.
Az adós a kölcsön kamatát a folyósítástól 2018. augusztus 12. napjáig negyedévente (március, június, szeptember, december), illetve véglejáratkor volt köteles megfizetni. Megállapodtak abban, hogy az ügyleti kamat változó, a mindenkor érvényben lévő jegybanki alapkamat + 5%, amely a szerződéskötéskor évi 8,5 + 5%, azaz 13,5%.
Az adós a folyósítandó összeg után 3 000 000 Ft kezelési költség megfizetését vállalta, amely a kölcsön összegéből a folyósítás során arányosan kerül levonásra. Emellett megállapodtak abban, hogy az adós köteles fizetni zárlati költséget minden év első munkanapján 50 000 Ft/év összegben, prolongálási díjat, mely a tőke 2%-át jelenti, a felszólító levél díját 500 Ft összegben és esetlegesen a felmondó levél díját 1000 Ft összegben.
Megállapodtak abban, hogy a felperes jogosult a hiteldíj mértékét - a jogszabályi rendelkezések, a jegybanki előírások, a forrásköltség és a pénzpiaci kamat változásától függően - egyoldalúan, a kölcsön teljes időtartama alatt megváltoztatni.
Rögzítették, hogy az adós törlesztési késedelem esetén az ügyleti kamaton felül évi 6% késedelmi kamat fizetésére köteles. A hiteldíj bármely elemének fizetésére vonatkozó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a késedelmesen teljesített összeg után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat megfizetésére vállalt kötelezettséget.
Az I. és II. rendű alperesek - akik a szerződés megkötésének időpontjában az adós cég önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselői voltak - az adós hitelszerződés alapján mindenkor fennálló tartozása és járulékai erejéig készfizető kezességet vállaltak.
Az I. rendű alperes által képviselt adós egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó tartozáselismerő nyilatkozatát, valamint az I. és II. rendű alperes, mint készfizető kezes nyilatkozatát dr. P. J. közjegyző közokiratba foglalta.
A felperes néhány hónappal a szerződéskötést követően, 2008. október 22. napjától az ügyleti kamatlábat 1,75%-kal, a jegybanki alapkamat + 6,75%-ra egyoldalúan felemelte.
A felperes által ténylegesen folyósításra került 137 700 000 Ft beruházási hitelből az adós a kölcsönszerződés szerinti tőke és járulékfizetési kötelezettségét az alábbiak szerint teljesítette:
- 2008. december 31-én 5 417 200 Ft-ot megfiˇzetett, melyből 5 400 256 Ft ügyleti kamatra, 16 444 000 Ft késedelmi kamatra, 500 Ft költségre,
- 2010. december 31-én 38 850 000 Ft-ot fizetett, melyből 38 261 346 Ft ügyleti kamatra, 584 364 Ft késedelmi kamatra, 4290 Ft költségre,
- 2011. április 19-én fizetett 1.711 085 Ft-ot, melyből 1 594 400 Ft ügyleti kamatra, 103 780 Ft késedelmi kamatra, 12 905 Ft költségre,
- 2011. május 3-án befizetett 11 Ft-ot, mely költségre került elszámolásra.
Ezt követően az adós részéről teljesítés nem történt, ezért a felperes - felszólítást követően - 2012. augusztus 13-án dr. P. J. által közjegyzői okiratba foglaltan a kölcsönszerződést felmondta. Felhívta az adóst és a készfizető kezeseket, hogy a felmondás kézhezvételét követő 15 napon belül 137 700 000 Ft lejárt tőketartozást, 28 160 706 Ft kamattartozást, valamint az e napon fennálló 1 672 633 Ft késedelmi kamat és 11 289 Ft költséget fizessenek meg.
A felperes 2014. január 13-án előterjesztett keresetében az I. és II. rendű alpereseket, mint készˇfizető kezeseket kérte egyetemlegesen kötelezni 137 700 000 Ft tőke és ezen összeg után a felmondás (2012. augusztus 13.) napjáig lejárt és meg nem fizetett 28 160 706 Ft ügyleti kamat, 1 572 633 Ft késedelmi kamat és 11.289 Ft költség, valamint a tőkeösszeg után 2012. augusztus 14-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkor érvényes jegybanki alapkamat + 6,75% ügyleti kamat, évi 6% késedelmi kamat és perköltség megfizetésére, a Ptk. 523. § (1) (2) bekezdés, 525. § (1) bekezdés e) pontja, 526. § (2) bekezdése, 527. § (2) bekezdése, valamint a Ptk. 272. § (1), 274. § (2) bekezdés a) pontja alapján.
Az alperesek vitatták a kereset jogalapját és összegszerűségét.
Állították, hogy a felperes és az adós között megkötött kölcsönszerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, mint jogszabály megkerülésével kötött szerződés semmis. A kölcsönszerződés nem felel meg a Hpt. 210. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert nem tartalmazza az összes költséget és díjat. Hivatkoztak arra, hogy az egyes szerződési feltételek érvénytelenek, amelyek a felperessel történt elszámolást befolyásolják. A kölcsönszerződés nem tartalmazza a teljes hiteldíj mutatót. A kölcsönszerződés 7. pontjában rögzített feltételek nem objektív jellegűek, a felperesnek módja van egyes feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni. Változó kamatozású kölcsönszerződéseknél az átláthatóság követelményének az érvényesülése alapvető elvárás. Ennek abban az esetben tesz eleget a pénzintézet, amennyiben pontosan meghatározza, hogy mit tekint irányadó referencia alapnak: megjelöli, hogy milyen időszakonként vizsgálják felül a kamatlábat és meghatározza azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem módosíthatják a kamatokat. A felperes csak akkor alkalmazhatna egyoldalú szerződésmódosítást, amennyiben erre vonatkozóan a csatolt kölcsönszerződés érvényesen létrejött volna, s abban taxatíve tételesen felsorolásra kerültek volna azok az objektív körülmények, amelyekre tekintettel külön nyilatkozattal és adós hátrányára módosítható a hitelszerződés. Mivel a szerződés nem rögzíti azokat az objektív körülményeket, amelyek bekövetkezte esetén a felperes kamatot, díjat és egyéb költségeket módosíthatna, minden szerződésmódosítás a Hpt. 210. § (3) bekezdése alapján semmis.
Kérték annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés 7. pontjában megállapított egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ok-lista a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis és ezért érvénytelen a készfizető kezesi szerződés is. Miután érvénytelen főkötelmet tartalmazó kölcsönszerződés alapján a felmondó nyilatkozat valótlan tartozást rögzített, a felmondó nyilatkozat is érvénytelen. Miután a felperes az adós befizetéseiről és hátralékos tartozásairól részletes kimutatást nem csatolt, nem állapítható meg, hogy mikor és milyen összegű tartozása maradt fenn a felperes felé.
Alperesek hivatkoztak arra, hogy a felperessel kötött kölcsönszerződéssel összefüggésben fogyasztónak minősülnek
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I., II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperes részére egyetemlegesen 167 444 628 Ft tőkét, 137 700 000 Ft után 2012. augusztus 14-től a kifizetés napjáig járó évi 6% mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolási részében rögzítette, hogy a felperes az alperesek által képviselt T. Kft. gazdasági társasággal állattartó telep felújítására, technológiai beszerzésére kötött beruházási hitelszerződést. A kölcsönszerződés a felperesi hitelező és az adós gazdasági társaság között jött létre, a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. A Ptk. 685. § e) pontja szerint fogyasztói szerződés az a szerződés, amely a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződés gazdasági vagy szakmai tevékenységi körében köti. Jelen esetben megállapítható, hogy a felperes a kölcsönszerződést gazdasági, szakmai tevékenységi körében a gazdálkodó szervezet adóssal kötötte, a T. Kft. szintén a gazdasági és szakmai tevékenységi körén belül eső célból - beruházásainak finanszírozására - kötött megállapodást, így az fogyasztói szerződésnek nem minősül.
Az I., II. rendű alperes a Ptk. 252. § (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 274. § (2) bekezdés a) pontja szerint készfizető kezességet vállalt a gazdasági társaság tartozásaiért. A kezesi szerződés járulékosságából és az alperesek ügyvezetői minőségéből adódóan a készfizető kezesi szerződés nem minősíthető fogyasztói szerződésnek, ennélfogva nem vonatkoznak rá a Kúria pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezései sem. Kezesként azonban hivatkozhatnak azokra a kifogásokra, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A bíróság a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 210. § (2), (3) bekezdése szerint vizsgálva a létrejött kölcsönszerződést, annak 6. pontja alapján megállapította, hogy az tartalmazza a fizetendő ügyleti kamatot, annak mértékét a mindenkor érvényben lévő jegybanki alapkamat mértékéhez igazodóan határozza meg, ami a szerződéskötéskor 8,5 + 5%, vagyis 13,5%.
Az ügyleti kamaton felül a késedelem esetére fizetendő késedelmi kamat mértékére a szerződés 9. pontja tartalmaz rendelkezést, az egyszeri kezelési költség összegét, megfizetésének módját, az egyéb díjakat és költségeket a szerződés 6. pontja tartalmazza. Ezért a kölcsönszerződés tartalmi hiányosságok miatt a jogszabályba ütközése, ezáltal annak semmissége nem állapítható meg. Nem ütközik jogszabályba az sem, hogy a szerződésben külön THM rögzítésére nem került sor, mert a fent idézett 6. és 9. pontban foglalt rendelkezések teljeskörűen a kamat, díjak és költségek meghatározására alkalmasak.
Tévesnek minősítette az alperesek azon hivatkozását, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás ok-listája a szerződés 7. pontjában nem objektív, nem tartalmazza azokat a körülményeket, amelyek bekövetkezése esetén a kamatok, díjak, egyéb költségek módosíthatók. A rendelkezés tartalmazza azokat az objektív körülményeket - jegybanki előírások, jegybanki jogszabályi rendelkezések, a forrásköltség és a pénzpiaci kamatváltozás - amelyek bekövetkezése esetén az egyoldalú szerződésmódosítás gyakorolható. Az az alperesi hivatkozás, hogy a kölcsönszerződés 7. pontja a Hpt. 210. § (3) bekezdésébe ütközik, megalapozatlan. Mindezek alapján a felperes által csatolt hátraléki kimutatásban foglaltaknak megfelelően, a kereset szerint marasztalta az alpereseket, mint készfizető kezeseket, a kölcsönszerződés felmondása folytán esedékessé vált tartozás összegében.
Az alperesek fellebbezésükben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását.
Az összegszerűség tekintetében vitatták az adós részére folyósított kölcsön összegét, továbbá hivatkoztak arra, hogy a részteljesítések a keresettől eltérően csökkentették a tőketartozást. Álláspontjuk szerint a lefolytatott bizonyítási eljárásból nem állapítható meg a fennálló tőketartozás összege, a befizetéseknek csökkenteniük kellett a tőkeösszeget is.
Nem állapítható meg, hogy a keresetben feltüntetett határozott összegű ügyleti kamat a szerződésben rögzített 13,5%-os kamathoz képest mikor és milyen mértékben emelkedett. A kölcsönszerződés 6. pontja azt rögzítette, hogy az ügyleti kamat a jegybanki alapkamat + 5%, nincs alátámasztva, hogy az ügyleti kamat miként változott a kereset benyújtásáig eltelt időben - mi alapján követel felperes a keresetében 28 160 706 Ft összegű ügyleti kamatot -, és mely okból emelkedik a kifizetés napjáig az ügyleti kamat a jegybanki alapkamat + 6,75%-ra.
Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a táblázatban közölt késedelmi kamat egyenleg a kölcsönszerződés 9. pontjában rögzített késedelmi kamat %-os mértékéhez miként igazodott.
A kölcsönszerződés 6. pontja tartalmazza a költségeket és díjakat. Nem állapítható meg a peres iratokból, hogy a szerződés ezen pontjában rögzített 3 000 000 Ft kezelési költség mikor került levonásra. Nem állapítható meg, hogy a 10. számú táblázatban közölt költségegyenleg mely bizonylatok alapján tartalmaz 11 289 Ft tartozást.
Az ítélet rendelkező része és indokolási része számszakilag is ellentmondó, a rendelkező részben 167 444 628 Ft tőketartozást állapít meg a bíróság, ezzel szemben az indokolási részben a tőketartozás 137 700 000 Ft. Az ítélet ügyleti kamatról, késedelmi kamatról, költségekről nem rendelkezik.
A fellebbezés alapos.
A perbeli kölcsönszerződés (Ptk. 523. §) nem minősül a Ptk. 685. § e) pontja szerinti fogyasztói szerződésnek és nem is a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályos 2. számú melléklete III.5. pontjában írt feltételeknek megfelelő fogyasztási kölcsönszerződés. A perben nem álló T. Kft., mint adós a gazdasági tevékenységi körébe tartozó célból, nevezetesen állattartó telep felújítása, technológiai beszerzése érdekében igényelt és kapott kölcsönt a pénzkölcsön nyújtásával üzletszerűen foglalkozó alperestől. Az adós és az alperes a gazdasági, üzleti élet professzionális résztvevői, akiktől elvárható, hogy a gazdasági tevékenységükhöz kapcsolódó szerződéseik megkötése során kellő megfontoltsággal járjanak el, üzleti partnereik szerződési ajánlatait gondosan tanulmányozzák át, mérjék fel az ügyletkötésben rejlő kockázatokat, mérlegeljék a szerződéssel együtt járó előnyöket és hátrányokat, végezzenek gazdaságossági számításokat az általuk igényelt szolgáltatás és a részükről teljesítendő ellenszolgáltatás összevetésével. Adott esetben - szükség esetén - szakember véleményének kikérését követően döntsenek üzleti partnerük szerződési ajánlatának elfogadásáról (BDT 2015.3300. számú jogeset).
A felperesek a kölcsönszerződés személyi biztosítékaként készfizető kezességet vállaltak. A kezes kötelezettsége járulékos jellegű szerződést biztosító mellékkötelezettség, amely ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért a kezességet vállalták. A magánszemélyeknek a gazdálkodó szervezet által felvett hitelszerződésből eredő tartozásáért vállalt járulékos helytállási kötelezettsége, mint készfizető kezesi szerződés fogyasztói szerződésnek szintén nem minősül, figyelemmel arra, hogy a megállapodást a felperesek, mint a T. Kft. képviselői kötötték. A Hpt. azon speciális rendelkezései, amelyek a fogyasztói szerződés tartalmára vonatkoznak, a perbeli szerződésekre ezért nem alkalmazhatóak.
A nem fogyasztói szerződésekre is vonatkozik azonban a Ptk. 209. § (1) bekezdése, azaz hivatkozni lehet a szerződés tisztességtelen kikötésére. A tisztességtelen kikötés a nem fogyasztói szerződésben nem semmis, hanem megtámadható feltétel [Ptk. 209/A. § (1), (2) bekezdés].
A kezes a jogosulttal szemben mindazokra a kifogásokra hivatkozhat, amelyek a főkötelezettet illették, így - a megtámadási határidő letelte után is - kifogásként megtámadási jogát a főkötelezettől függetlenül gyakorolhatja [Ptk. 236. § (3) bekezdés]. A kifogás azonban nem eredményezheti a szerződés (egésze) érvénytelenségét, hanem csak a keresettel szembeni védekezésként szolgálhat: a kereset - meghatározott összeg erejéig történő - elutasítására szolgál [2/2010. (XII. 10.) PK vélemény 9/a. pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt helytállóan állapította meg, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza a kamat, díj- és költségelemeket, ezért tartalmi fogyatékosságban nem szenved, nem jogszabályba ütköző, nem semmis. Az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos álláspontja azonban nem helytálló.
A felperes a szerződésben kikötött ügyleti kamatlábat - mely a jegybanki alapkamat + 5%, a szerződéskötéskor 8,5% + 5%=13,5% volt -, a szerződéskötést követő három hónapon belül, 2008. október 22-től a jegybanki kamat + 6,75%-ra, azaz 1,75%-kal megemelte.
Az ügyleti kamat szempontjából a kölcsönszerződés lehet fix vagy változó kamatozású. A változó kamatozású kölcsönszerződések esetében - mint amilyen a perbeli is - a felek alkalmazhatják azt a megoldást, hogy a kamatszintet egy meghatározott változó viszonyítási alaphoz, referencia kamatlábhoz (például BUBOR, EULIBOR, állampapír átlaghozama, jegybanki alapkamat stb.) kötik. A megállapodás alapján a kamatszint automatikusan követi a viszonyítási referencia kamat változását. A kamatszint módosulása ez esetben a meghatározott referencia kamat változásával együtt automatikusan megy végbe, vagyis ebben az esetben a pénzintézet részéről nem az egyoldalú jogosultság gyakorlása eredményeként változik a kamat [Kúria 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 7. számú pontjához fűzött indokolás]. A változó kamatozású kölcsönszerződésnél az ügyleti kamat mértékét a felek meghatározhatják akként is, hogy a referencia kamatláb mellett a bank egy ún. kamatfelárat is alkalmaz, ahogy ez jelen esetben is történt.
Az egyoldalú kamatemelés tisztességtelenségéről is szóló 2/2012. számú PK vélemény ugyan a fogyasztói kölcsönszerződéseket értelmezi, az ott kifejtettek azonban megfelelően irányadók a nem fogyasztói szerződések esetén is (BDT 2015.3300. számú jogeset).
Az alperesek a fellebbezésükben is hivatkoztak arra, hogy a kamatemelés indokolatlan volt, az ok-listának sem felelt meg, a felperes minden szerződéses alap nélkül emelte fel egyoldalúan a kamatot.
A 2/2012. PK vélemény 7. pontja szerint az egyoldalú szerződésmódosítás jogát megalapozó, az ok-listában felsorolt körülményeket egységesen akként kell értelmezni, hogy e körülményeknek a szerződés megkötését követő megváltozása akkor teszi indokolttá - a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően - a szerződés egyoldalú módosítását, ha a körülmények előre nem látható változása a pénzügyi intézmény számára a rendes üzleti kockázatot meghaladó mértékű érdeksérelmet okoz. A rendes üzleti kockázat alatt a szerződés megkötése és teljesítése közötti időszakban felmerülő, a szerződés megkötésekor a pénzügyi intézmény által kellő gondossággal eljárva előre látható, felmérhető, figyelembe vett és kezelt kockázat értendő. A rendes üzleti kockázat körébe eső, a pénzügyi intézményt érő érdeksérelmek nem háríthatók át, mert a kockázatok felmérése és kezelése a pénzügyi intézmény kötelezettsége (Hpt. XII-XIII. fejezet). Ezekkel a pénzügyi intézménynek az ellenszolgáltatás mértékének megállapításakor számolnia kell. Ezért az előre látható, az ellenérték megállapításánál figyelembe vett, illetve kezelt (vagy kellő gondosság tanúsítása esetén figyelembe vehető, kezelhető) kockázatok tényleges bekövetkezésekori áthárításával a pénzügyi intézmény egyoldalú és indokolatlan előnyhöz jutna. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy ha az adott körülményre vonatkozó várakozások szélső értékei a szerződéskötés, illetve a megelőző szerződésmódosítás alkalmával figyelembe vett időszak, illetve a szerződésmódosítást követő, azonos időszak vonatkozásában lényegében változatlanok, a körülmények változása nem állapítható meg, így a szerződés egyoldalú módosításának nincs helye.
Amennyiben a pénzügyi intézmény előzetes, üzleti számításai, amelyeket a kamat, díj és költség meghatározásánál alkalmaz, üzleti titkot képeznek, a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy az előre látott, felmért, kezelt kockázatokat meghaladó változás következett be.
A rendes üzleti kockázat viselésével kapcsolatos követelményt azonban nem kell feltétlenül magában az általános szerződési feltételekben megfogalmazni. A listában szereplő körülményeket ugyanakkor egységesen akként kell értelmezni, hogy az ott felsorolt körülményeknek a szerződés megkötését követő megváltozása akkor teszi indokolttá - a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően - a szerződés egyoldalú módosítását, ha e körülmények előre nem látható változása a pénzügyi intézmény számára a rendes üzleti kockázatán, ellenőrzési körén kívül eső érdeksérelmet okoz. Az pedig, hogy a pénzügyi intézmény e szempont betartásával járt-e el a tényleges szerződésmódosításkor, a kamat (díj, költség) emelésekor lehet és kell vizsgálni (2/2012. PK vélemény 7. ponthoz fűzött indokolás).
A 2/2012. PK vélemény 10. pont c) pontja szerint az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán indult perekben erre irányuló kereseti kérelem esetén vizsgálandó, hogy érvényesült-e a ténylegesség, az arányosság, szimmetria elve. Az arányosság elve betartásának vizsgálata során figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartós pénzkötelmi jogviszonyban a szerződés megkötése után megváltozott olyan körülmények vehetők csak figyelembe a konkrét szerződésmódosítás során, amelyekkel a pénzügyi intézmény az előzetes kalkulációk során megfelelő gondossággal eljárva sem számolhatott előre. A kellő gondosság mellett előre látható kockázatok felmérése és kezelése a pénzügyi intézmény rendes üzleti kockázata körébe esik és csak az e körbe nem tartozó, az ellenőrzési-tevékenységi körén kívül eső változásokat háríthatja át. Az ok-listában szereplő körülményeknek a szerződéskötéskor fennállott helyzethez viszonyított változása tehát nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szerződésben meghatározott kamatmérték megváltoztatása indokolt. A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázatot.
Ha a hivatkozott körülmény változása ténylegesen nem következett be, vagy a kamat, a költség a díj mértékére nem volt befolyással, illetve nem állt arányban a változás mértékével, az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelen (részben érvénytelen), mert adott esetben hiányzik az egyoldalú módosítás szerződési jogalapja. Azokban a perekben, amelyeknek tárgya az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelensége, rendszerint a pénzügyi intézmények vannak abban a helyzetben, hogy azokat az adatokat szolgáltassák, amelyek alapján megítélhető, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra jogszerűen, a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit betartva került sor. E körülményeknek a bizonyítási eljárás során van jelentősége [2/2012. PK vélemény 10. c) ponthoz fűzött indokolás].
A rendelkezésre álló adatok szerint az egyoldalú kamatemelésnek (2008. október 22. napja) szerződési alapja jelen esetben nem volt. Az egyoldalú kamatemelés a szerződés megkötését követő három hónapon belül indokolatlan volt. A pénzintézettől, mint a gazdasági élet professzionális szereplőjétől az volt elvárható, hogy a szerződéskötéskor az ügyleti kamat mértékét a gazdasági viszonyokhoz igazodva állapítsa meg, ennek 5%-os mértékű kamatfelár részének három hónapon belül 1,75% ponttal való felemelése nem tekinthető megalapozottnak. A piaci körülményekben ilyen mértékű változás - figyelembe véve azt is, hogy csak a szokásos üzleti kockázatot meghaladó mértékű változás eredményezhet kamatemelést - nem következhetett be. Nyomatékkal értékelendő, hogy az ügyleti kamat referencia kamathoz kötött változó kamatláb volt, a piaci körülményekben bekövetkező változásokat pedig már maga a referencia kamatláb változása automatikusan tükrözte. Ezért az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelen, az alpereseknek az egyoldalú szerződésmódosítással tartozása nem keletkezett.
A fentiek alapján a felperes követelése a kamatemelés nélküli összegben lehet csak jogszerű. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét ennek felderítése érdekében hatályon kívül helyezte a Pp. 252. § (3) bekezdésében foglaltak alapján, és ugyanezt a bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes köteles a kamatemelés nélküli követelés összegét kimunkálni, ennek hiányában ugyanis a keresete megalapozatlan. Az így módosított, kimunkált elszámolásban az alperesek - tételes megjelöléssel - vitathatják a tartozásukat, azt, hogy a felperes elszámolása - az egyebekben érvényes - szerződés tartalmának megfelelően történt, vagy sem.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.545/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás