PK ÍH 2016/139.
PK ÍH 2016/139.
2016.12.01.
A lehetetlenülés folytán megszűnt szerződés alapján a szolgáltatás teljesítését követelni nem lehet, helyette bármelyik fél felróhatósága esetén kártérítés követelhető, a szerződés lehetetlenülése előtt nyújtott szolgáltatásokkal azonban minden esetben - felróhatóságtól függetlenül - el kell számolni. A szerződés megszűnése előtt nyújtott pénzbeli szolgáltatás visszatérítése a szerződés megszűnésének időpontjában válik esedékessé, ezért a késedelmi kamat is ettől az időponttól kezdődően jár a jogosultnak [1959. évi Ptk. 319. § (2) bekezdése, 320. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a földgázkereskedő felperes és a földgázelosztó alperes 2008. január 14-én - 2009. július 1-jén hatályba lépő, határozatlan időre szóló - elosztási szerződést kötöttek, mely alapján a felperes jogosulttá vált az alperes elosztó rendszerének díjfizetés ellenében való használatára, míg az alperes a díjazás ellenében kötelessé vált a felperes által vásárolt földgáz felhasználókhoz való továbbítására.
Az elosztási szerződés megkötésével egyidejűleg a feleknek korrekciós elszámolási szerződést is kötniük kellett volna, amelynek eredményeként havonta a Magyar Energia Hivatal (MEH) által jóváhagyott Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatban (ÜKSZ) leírt eljárást kellett volna lefolytatniuk. A 2010. gázévben azonban az ÜKSZ a korrekciós elszámolás elvégzéséhez szükséges árakra és díjakra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, az alperes a korrekciós szerződéseket a vele jogviszonyban álló földgázkereskedőkkel nem kötötte meg, a korrekciós elszámolás így elmaradt. A MEH 727/2011. számú határozatában iránymutatást adott arról, hogy az ÜKSZ IV. számú melléklet 4.3.c. pontjában meghatározott korrekciós csoportmeghatározás, a IV. számú mellékletben megadott elszámolási módszertan és a földgázrendszer használati díjak megállapításáról szóló 31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet kellő alapot biztosít az elszámolások elvégzéséhez.
A MEH 2011. január 13-tól kezdődően a felperes földgáz kereskedelmi engedélyét felfüggesztette, majd 2011. április 13-i hatállyal visszavonta, a felek közötti szerződés megszűnt.
A felperes - a részítélettel érintett - keresetében elsődlegesen 569 514 942 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, illetve ilyen összeg erejéig számadási kötelezettség fennállását és számadás helyességének megállapítását kérte. Előadta, hogy az alperes a korrekciós elszámolás elmulasztása miatt a 2010. július 1. és 2011. január 13. közötti időszakra nem fizette meg az elszámolásból eredő, őt megillető korrekciós díjat.
Az alperes a per megszüntetését, ennek hiányában érdemi ellenkérelmében - a részítélettel érintett körben - a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelése idő előtti és érdemben is alaptalan. Vitatta késedelembe esését, erre figyelemmel késedelmi kamatfizetési kötelezettségének fennállását.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott részítéletével kötelezte az alperest, hogy 2010. gázévre a Get. 76. § (2) bekezdés, 100. § (2) bekezdés, 132. § 35. pont és Get. Vhr. 8. § (1) bekezdése alapján fizessen meg a felperesnek 569 514 942 forintot, és ennek 2011. május hó 13. napjától a Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a részítélettel elbírált keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között 2008. január hó 14. napján létrejött földgáz elosztási szerződés megkötésével egyidejűleg nem került sor a profilos fogyasztók becsült fogyasztásának és tényleges fogyasztásának különbségből adódó eltérés elszámolására irányuló korrekciós szerződés megkötésére, a 2010. gázévben az ÜKSZ a korrekciós elszámolás elvégzéséhez szükséges árakra, díjakra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott. Kifejtette, hogy a felperes kereskedői engedélyének felfüggesztésével (2011. január hó 13. napja), majd visszavonásával (2011. április hó 13. napja) a szerződés teljesítése a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján lehetetlenné vált, és a szerződés megszűnésével a felek között polgári jogi elszámolási jogviszony jött létre, a felperes követelése ezért nem idő előtti. Kiemelte, hogy az elszámolás során az alperesnek kellett eljárnia a teljesítéssel, a korrekciós elszámoláshoz szükséges mennyiségi adatok közlésével, és a korrekciós árképzésre tett javaslattal. Utalt arra, hogy a felperes az alperest 2011. május hó 2. napján 2011. május 12. teljesítési határidővel a teljesítésre felszólította a Ptk. 280. § (1) bekezdése szerint, a felperes követelése ezzel lejárttá vált. Hivatkozott arra, hogy nem idő előtti a felperes követelése abból az okból sem, hogy a korrekciós szerződést nem kötötte meg, mivel egyrészt az elosztási szerződés megszűnése miatt a feleknek már nem korrekciós szerződést kellett kötniük, hanem el kellett számolniuk, másrészt a per során a korrekciós szerződés hiányában is megállapodásra jutottak a korrekciós mennyiségről és az árképzés módjáról. Kiemelte, hogy nem akadályozza az elszámolást és nem idő előtti a követelés, a többi kereskedővel való elszámolás hiánya miatt sem, mivel a felperes felé történő teljesítés nem tehető függővé attól a bizonytalan, jövőbeli eseménytől, hogy a többi kereskedővel létrejön-e a megállapodás, ha igen milyen tartalommal. Utalt arra, hogy valamennyi korrekciós elszámolást követően az alperes esetleges korrekciós díj visszakövetelési igényét a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint érvényesítheti. Megállapította, hogy az alperes csak a per során dolgozta ki árképzési javaslatát, ezért a felperes a pert megelőzően számlát nem tudott kibocsátani, azonban a számla hiányát az elszámolásra felszólító írásba foglalt közlés a késedelmi kamatra való jogosultság szempontjából pótolja. Kiemelte, hogy az alperes akkor esett késedelembe, amikor a felperes az alperest teljesítésre írásban felhívta, mivel a korrekciós elszámolás éves elszámolást jelent, ezért késedelmi kamat megfizetésére az alperest 2011. május hó 13. napjától kötelezte, ezt meghaladóan a késedelmi kamatigényt elutasította.
Az elsőfokú bíróság részítélete ellen mindkét fél fellebbezést jelentett be.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság részítéletének megváltoztatását, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjaként 2010. október hó 7. napjának meghatározását kérte. Hivatkozott arra, hogy az ÜKSZ 15.4.9.1. e) és f) pontjai alapján a korrekciós elszámolásnak havonta kellett volna megtörténnie, az alperes ennek elmulasztásával késedelembe esett. Kiemelte, hogy a Ptk. 301. § és 301/A. §-a alapján a késedelmi kamat a késedelem objektív, felróhatóságtól független jogkövetkezménye. Utalt arra, hogy a késedelmi kamat a szerződésben meghatározott határidő lejártával esedékessé vált, ezért a felperesi számlázásnak, illetve fizetési felszólításnak nincs jelentősége. Kifejtette, hogy az elszámoló egységárra vonatkozó adatokkal az alperes rendelkezett, ezért a felperes számlát nem tudott kibocsátani, és konkrét összeget tartalmazó fizetési felszólítást sem tudott küldeni részére.
Az alperes az elsőfokú bíróság részítélete ellen előterjesztett fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság részítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság részítéletének hatályon kívül helyezését, harmadlagosan az elsőfokú bíróság részítéletének megváltoztatását, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség mellőzését kérte. Kiemelte, hogy a szerződés a felperesnek felróható okból - a tevékenységi engedély felfüggesztése és visszavonása - lehetetlenül, ezért a Ptk. 312. § (1) bekezdése nem alkalmazható, a szerződés az ÁSZF alapján szűnt meg a tevékenységi engedély elvesztése miatt. Fellebbezéséhez csatolta az Általános Szerződési Feltételeket. Kifejtette, hogy a korrekciós elszámoláshoz szükséges mennyiségi adatokat 2011. augusztus hó 12. napján a felperesnek átadta, azonban mivel a korrekciós elszámolás ára és díja a perbeli időszakban nem került szabályozásra annak ellenére, hogy a Get. 103. § (2), 105. § (1), 105. § (6), (7) bekezdés, 133. § 2. pontja alapján hatósági árszabályozásnak lett volna helye, a korrekciós elszámolást nem végezhette el, erre nem volt jogi lehetősége. Hivatkozott arra, hogy a peres felek megállapodásával került meghatározásra a per során a korrekciós érték 2016. február hó 25. napjával, amikor a felperes az egyeztetett összeg mértékéről és elfogadásáról az elsőfokú eljárásban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem esett fizetési késedelembe, mivel az ÜKSZ XI. számú melléklet 1.4.2.2.h) pontja szerint fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, ha valamennyi rendszerhasználó teljesíti fizetési kötelezettségét. Kiemelte, hogy az ÜKSZ 15.4.8.a) pont, 15.4.9.f) pont, a Ptk. 4. § és 277. §-a alapján a felek együttes kötelezettsége a korrekciós szerződés megkötése és korrekciós elszámolás lebonyolítása, a felperes azonban kötelezettségének nem tett eleget, csak a per során kezdett egyeztetni a korrekciós összeg mértékéről. Kifejtette, hogy a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, passzív magatartásából előnyöket nem szerezhet, ezért késedelmi kamatra nem jogosult. Utalt arra, hogy a 2011. május hó 2. napján kelt felhívás nem tekinthető fizetési felszólításnak, az alperes fizetési kötelezettsége legfeljebb 2016. február hó 25. napjától állt be, azonban mindaddig, amíg a bíróság jogerősen nem marasztalta, késedelmi kamat fizetésére nem köteles.
A felperesi fellebbezés minimális részben megalapozott, az alperes fellebbezése nem megalapozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
A Magyar Földgázrendszer Üzemi és Kereskedelmi Szabályzata 2010. május hó 18. napján hatályos 15.4.8.d) pontja szerint a korrekciós elszámolások rendezését a gázhónapot követő hónap 30-áig kell elvégezni és jegyzőkönyvezni az adott gázhónap tényleges gázmérő leolvasások alapján. A 15.4.8.e) pont értelmében a korrekciós elszámolás pénzügyi rendezésének határideje a számla kiállítását követő 8. nap.
A Magyar Energia Hivatal 727/2011. számú határozatának indokolása felhívta az alperesi engedélyes figyelmét arra, hogy az ÜKSZ IV. számú melléklet 4.3.c) pontjában meghatározott korrekciós csoportmeghatározás, a IV. számú mellékletben megadott elszámolási módszertan és a földgázrendszer használati díjak megállapításáról szóló 31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet kellő alapot biztosít az elszámolások elvégzéséhez.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel is egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a peres felek szerződése megszűnt, mégpedig jelen ügyben még alkalmazandó 1959. évi IV. tv. ('59. évi Ptk.) 312. §-a szerinti lehetetlenülés folytán abban az időpontban, amikor a Magyar Energia Hivatal a felperes földgáz-kereskedelmi engedélyét visszavonta. A szerződés megszűnése a lehetetlenülés objektív következménye, független a felek felróhatóságától. A lehetetlenné vált szerződés alapján szolgáltatást követelni nem lehet, helyette bármelyik fél felróhatósága esetén kártérítés követelhető, a szerződés lehetetlenülése előtt nyújtott szolgáltatásokkal azonban minden esetben - felróhatóságtól függetlenül - a '59. évi Ptk. 319. § (2) bekezdése szerint kell elszámolni. Megjegyzi csak a másodfokú bíróság, hogy a Ptk. (2013. évi V. törvény) a 6:179. §-ában már kifejezetten kimondja, hogy ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik, ez azonban nem jelenti a jogintézmény újra szabályozását, ez pusztán dogmatikai pontosítás. Utal még arra a másodfokú bíróság, hogy az alperes által a fellebbezéshez csatolt ÁSZF szerint is a szerződés megszűnését eredményezi a tevékenységi engedély visszavonása, azonban - mivel a másodfokú eljárásban csatolt ÁSZF alkalmazhatósága nem volt megállapítható - a szerződés megszűnésének időpontját a másodfokú bíróság a Ptk. idézett rendelkezésére figyelemmel határozta meg.
Az '59. évi Ptk. 319. § (2) bekezdése szerint - a szerződés a jövőre nézve történő megszűnése esetén - a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződés szerint pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A perbeli esetben a felek közt - a felperesnek az alperes által sem vitatottan visszajáró - pénzbeli szolgáltatás visszatérítésének esedékessége volt vitás. A szerződés megszűnése folytán a felperes által előzetesen megfizetett pénzbeli szolgáltatás „okafogyott” szolgáltatássá vált, mivel a pénzszolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a felperes már nem követelhetett. Az okafogyott szolgáltatás az '59. évi Ptk. 361. §-a szerinti jogalap nélküli gazdagodás egyik leggyakoribb esete ('59. évi Ptk. 361. §-hoz fűzött jogtár kommentár). A jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti igény az '59. évi Ptk. 364. § folytán alkalmazandó '59. évi Ptk. 360. § (1) bekezdése alapján a gazdagodás bekövetkezésekor válik esedékessé, ez pedig a perbeli esetben a szerződés megszűnésének időpontja, mert a felperes által előzetesen megfizetett pénzbeli szolgáltatás megtartására az alperesnek ettől az időponttól kezdődően nem volt jogcíme, azt az '59. évi Ptk. 319. § (2) bekezdése alapján köteles volt a felperesnek visszatéríteni.
Az alperes a visszatérítési kötelezettségével az '59. évi Ptk. 298. § a) pontja alapján késedelembe esett, ezért a felperes az '59. évi Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján követelhette a teljesítést, az alperes pedig a késedelembe esés folytán az '59. évi Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján a késedelembe esés időpontjától kezdődően köteles felperesnek - az '59. évi Ptk. 301/A. § (1) bekezdésére figyelemmel az '59. évi Ptk. 301/A. § (2) bekezdésében meghatározott mértékű - késedelmi kamatot fizetni.
A fentiek okán mind a felperes középarányos időponttól kezdődő késedelmi kamatfizetési kötelezettségre irányul fellebbezése, mind az alperes kamatfizetési kötelezettség mellőzésére irányuló fellebbezése alaptalan volt. A felperes nem az ÜKSZ 15.4.9.1.f) pontja szerinti havi korrekciós elszámolási igényt érvényesített a perben, és a 15.4.9.1.g) pont szerint számlát sem bocsátott ki a havi korrekciós mennyiségről, az ÜKSZ szerint pedig a havi elszámolásból eredő fizetési kötelezettség határideje a számla kibocsátástól számított 8. nap lett volna. A felek közti jogviszonyban a korrekciós szerződés megkötése, az ÜKSZ-ben rögzített havi elszámolás és számlázás kétség kívül elmaradt, ezért az alperes havonta esedékes visszatérítési kötelezettsége - és így fizetési késedelme - sem állt be, ennek következtében a felperes korábbi időponttól, mint a szerződés megszűnése, késedelmi kamatot nem igényelhet. A késedelmi kamatfizetés a szerződés megszűnéséből eredő késedelem objektív jogkövetkezménye, az objektív jogkövetkezmény alkalmazása körében pedig csak az objektív tényeknek van jelentősége mind jogosulti, mind kötelezetti oldalról, ezért közömbös, hogy a felek a szerződés megszűnése előtt milyen okból nem kötötték meg a korrekciós szerződést, és milyen okból maradt el a havi elszámolás és a számla kibocsátása ÜKSZ 15.4.8.e) pont szerint, és ezért nem releváns az alperesi hivatkozás a felperes passzív magatartására, valamint arra a tényre, hogy a korrekciós elszámolást hatósági árszabályozás hiányában nem tudta elvégezni. Ez utóbbi körben utal csak a másodfokú bíróság arra, hogy a MEH 727/2011. számú határozata kifejezetten felhívta az alperes figyelmét arra, hogy az ÜKSZ és a 31/2009. (VI. 21.) KHEM rendelet kellő alapot biztosít az elszámolások elvégzéséhez.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felperesi kereset idő előttiségére is. Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 2007.337. számú eseti döntésében is kifejtette, a megszűnt szerződés alapján járó követelés idő előttisége fogalmilag kizárt. Nem hivatkozhat az alperes e perben arra sem, hogy a többi kereskedővel való elszámolás hiányában a felperesnek nem köteles teljesíteni. Ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette, az alperes elszámolási kötelezettsége nem az ÜKSZ 1.4.1. pontján (A korrekció elszámolása és a számlázás) alapul, és ezért e perben az ÜKSZ 1.4.2. pontja szerinti „vitatott korrekciós elszámolások kezelésére” irányadó szabályokat sem kellett alkalmazni. A szerződés megszűnése esetére sem a felek egyedi szerződési kikötései, sem az ÁSZF, sem az ÜKSZ nem tartalmaznak az '59 évi Ptk.-tól eltérő rendelkezést, ezért a felek közti perbeli elszámolásnál csak az '59 évi Ptk. rendelkezései voltak irányadóak.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta azzal, hogy a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja 2011. április hó 14. napja. A részítélettel elbírált keresetet, ezt meghaladó részben kell elutasítottnak tekinteni.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.010/2016/5.)
(Megjegyzés: A Kúria Pfv.V.21.382/2016/7. számú határozatával jelen határozatot hatályában fenntartotta.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás