PK ÍH 2016/143.
PK ÍH 2016/143.
2016.12.01.
I. A többszörözés olyan vagyoni jog, amely esetében a műélvezet az eredetihez képest más példányok útján történik. Mindaz a másolási, utánképzési, többszörözési cselekmény, ami a szerzői mű hasznosítási lehetőségeit befolyásolhatja, ebbe a kizárólagos engedélyezési jogba tartozik. A többszörözés lényege: a mű testi dologban való rögzítése olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy az az ember számára közvetlenül vagy közvetve, ismételten érzékelhetővé váljon; illetve a testi dologban rögzített műről további másolatok készítése.
II. A mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön olyan, a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott többszörözési mód, amely egy írásmű számítógépbe történő beszkennelésével, vagy egy elektronikus szöveg CD-re, pendrive-ra, memóriakártyára való digitális kimásolásával valósulhat meg. A mű e-mailen való továbbküldése nem minősül többszörözésnek [Alkalmazott jogszabályok: 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 18. § (1), (2) bekezdés.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2012. április 17. napján a felperes által készített B. SZAKMAI Program 120412.doc fájl-t internetes e-mail formában kolléganőjének megküldte a felperes engedélye nélkül, így azt felhasználta, megsértette a felperesnek a szerzői jogait, amelyre tekintettel az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest továbbá, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 15 nap alatt a www.m.hu internetes újság belföldi hírek rovatában 11 betűmérettel Times New Roman betűtípussal az ott szokásos cikk formátumban, továbbá a N. napilapban 108 Ű 48 mm-es méretben fizetett hirdetésként egy alkalommal tegye közzé az ítélet rendelkező részének megállapításra vonatkozó részét. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kárt. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a felperes és az alperes 2012 márciusában a GY. által kiírt „Főigazgatói Pályázaton” indultak a megyei önkormányzat B. Kórház-Rendelőintézet főigazgatói állásának elnyeréséért. A felperes 2009-től töltötte be ezt a tisztséget a pályázat kiírása idején is. A 2012-es pályázat elkészítéséhez felhasználta a 2009. évi pályamunkáját. A pályázathoz csatolta a 2012-es második tanulmányt, amelyet az általa létrehozott „B. SZAKMAI Program 120424 work” word formátumú dokumentumban mentette el munkahelyi számítógépén.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szerzői jogait azzal, hogy a csatolt pályázatának részét képező tanulmányába az engedélye nélkül szó szerint átmásolt olyan részeket, amelyeket ő korábban a saját főigazgatói pályázatához készített, továbbá azzal, hogy az engedélye nélkül többszörözte a főigazgatói pályázatához készített művét. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, elégtételadására kötelezését az általa megszövegezett módon és médiumokban, és 500 000 forint nemvagyoni kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelezését.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a neki tulajdonított pályázat tőle származna, állítása szerint a saját pályázati anyaga nem áll rendelkezésére. Arra hivatkozott, hogy azonos alapokból indultak ki mindketten a pályázat elkészítése során, azonos forrásmunkát használtak fel, ezért valótlanul állította róla a felperes, hogy az ő pályázatát használta fel a saját anyaga elkészítéséhez.
Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta. Határozatát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §-ának (1) bekezdésére, 17. § a) és f) pontjára, 18. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, (2) bekezdésére, 19. §-ára, 29. §-ára, 94. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaira és (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. §-ának (1) és 355. §-ának (1) és (4) bekezdésére alapította. Rögzítette, nem volt vitatott a perben, hogy a perbeli pályamunka a szerzői jog hatálya alá tartozik. Megállapította, hogy a felperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy az általa bemutatott dokumentum került volna pályázatként benyújtásra az alperes részéről, így az sem volt megállapítható, hogy a sérelmezett mű átdolgozása megtörtént-e. Mivel a felperesi pályamunkával összehasonlítható alperesi anyag nem állt rendelkezésre, az átdolgozást a felperesnek nem sikerült bizonyítania. Az átdolgozás megállapítására vonatkozó kereseti kérelmet ezért az elsőfokú bíróság elutasította. Utalt a perben kirendelt informatikai szakértő szakvéleményében foglaltakra, amelyben a szakértő a törölt tartalmak alapján arra jutott, hogy az alperes rendelkezett a felperes pályázati tanulmányának valamely .doc kiterjesztésű verziójával. A levelezésben talált egy 2012. április 17-én 16 óra 37 perckor az alperes által B. K.-nak küldött e-mailt, amely csatolt fájlként tartalmazta a B. SZAKMAI Program 120424.doc dokumentumot. Ebben „A.” aláírással „küldöm a főig. pályázatát” szöveggel a B. SZAKMAI Program 120412.doc állományt tovább küldték, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság az e-mail technikai tulajdonságainak megfelelően a többszörözést megvalósulni látta. Mindezek következtében a szakvélemény alapján pontosított, többszörözés megállapítására irányuló kereseti kérelemnek helyt adott és megállapította a szerzői jog megsértését. Helyt adott az eltiltásra vonatkozó kérelemnek is, míg az elégtételadásra vonatkozó kérelemnek csak részben, mert a több írott médiumban való megjelentetést nem látta arányban állónak az igazolt jogsértés súlyával, a megjelentetni kívánt szövegek pedig nem egyeztek meg a megállapított jogsértés tartalmával. Álláspontja szerint olyan nyilatkozat nem kerülhet megjelentetésre, amely tartalmában több, mint az ítélet rendelkező részének megállapításra vonatkozó része, ezért az elsőfokú bíróság csak ennek megjelentetésére korlátozta az elégtételadást. A nemvagyoni kártérítésre vonatkozó kérelmet is alaposnak találta, mert bizonyítva látta, hogy a felperes az őt ért jogsérelem felkutatása érdekében tett felülvizsgálati kérelmeit követően nehezebben tudott saját szakmájában érvényesülni. A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyát a perbeli kórháznál jogellenesen szüntették meg, az pedig, hogy későbbi pályázatait sem fogadta el az a szervezet, ahol panasszal élt a perbeli eset kapcsán, szintén arra enged következtetni, hogy ezzel összefüggésben hátrányosabb helyzetbe került szakmai karrierjét illetően. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a nemvagyoni kártérítés összegét nem tartotta eltúlzottnak, így azt a kérelemnek megfelelő összegben rendelte megfizetni.
A határozattal szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a kereset teljes elutasítását kérte.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az alperesnek tulajdonított - egyébként a kórház tulajdonában álló - számítógép winchesterével a felperes rendelkezett, azt a felperes csatolta be az elsőfokú eljárás során, ezért logikailag is kizárt, hogy a felperes által 2012. július 24-én elrendelt és lefolytatott informatikai vizsgálatot követően az alperes bármit is törölhetett volna a felperes birtokában lévő winchesterről. Nem tulajdonított jelentőséget annak sem az elsőfokú bíróság, hogy a szakértő által az alperes számítógépén talált „B. SZAKMAI Program 120424.doc” fájl nem azonos terjedelmű azzal a dokumentummal, amelyet az alperes számítógépéről küldtek 2012. április 17-én B. K.-nak. Azt az alperes továbbra sem vitatta, hogy 2012. április 16-án és 17-én küldött elektronikus levelet több kollégájának, akik segítettek a pályamunkája összeállításában, és azt sem vitatta, hogy ebbe a körbe tartozott B. K. is, aki az egyik legfontosabb segítője volt. A szakértői vélemény CD-mellékletét megtekintve azonban megállapítható, hogy azon az alperes saját pályázati anyaga szerepel többszörösen, több alkalommal is átdolgozva, az átdolgozások - amelyeket B. K. is eszközölt - külön színnel jelezve találhatóak. Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást akként, hogy megvalósult az alperes részéről a szerzői jogi törvény szerinti többszörözés, mivel a mű a felperes számítógépén volt rögzítve, az csupán a felperes által ismert jelszóval volt védve, és a felperes nem bizonyította, hogy a gépéről az alperes mentette volna át valamilyen formában a szellemi termékét az általa használt számítógépre. Amennyiben az alperes terhére a felperes művének többszörözése mégis megállapítható, úgy ez esetre sem lehet a felperes túlnyomórészt pernyertes. Az alperes terhére megállapított jogsértéssel nem áll arányban az elrendelt elégtétel. A következetes bírói gyakorlat szerint ilyen esetben megfelelő elégtétel önmagában a jogsértés bírósági megállapítása, annak közzététele túlmegy a jogszabály által indokolt mértéken. Tévesen tiltotta el továbbá az elsőfokú bíróság őt a további jogsértéstől, mivel vitathatatlan tény, hogy nem rendelkezik a felperes szellemi termékével. Alaptalanul kötelezte őt nemvagyoni kártérítés megfizetésére is, mert a felperes kárt nem igazolt. A megállapított jogsértésből nem következtethetünk arra, hogy a felperest bármiféle kár érte volna, így az okozati összefüggés is hiányzik.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet alperes fellebbezésével támadott részének helybenhagyására irányult.
A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a kereset szerinti döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy nem sikerült kétséget kizáróan igazolnia, hogy az általa bemutatott dokumentum került pályázatként benyújtásra az alperes részéről, így a sérelmezett mű átdolgozása megtörtént. A feltárt tényállás alapján megállapítható lett volna, hogy az Szjt. 29. §-ában foglalt átdolgozás megvalósult önmagában azzal, hogy az alperes a felperes pályázatát engedély nélkül rögzítette a számítógépén és azon létrehozott olyan dokumentumokat a rögzített dokumentum engedély nélküli átdolgozásával, amelyeket utána a számítógépén tárolt. Nem volt vitatott ugyanis, hogy a 10/F/3. számon becsatolt winchester az alperes kórházi számítógépe volt, amely az alperes egyszemélyes irodájában kizárólagos személyi használatában állt.
Az alperes csatlakozó fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet csatlakozó fellebbezéssel támadott részének helybenhagyására irányult.
Az alperes fellebbezése alapos, a csatlakozó fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást lényegében helyesen állapította meg, érdemi döntését és annak jogi indokait azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem mindenben osztotta. A fellebbezésben és a csatlakozó fellebbezésben felhozottakra tekintettel az elsőfokú ítélet indokaihoz az alábbiakat fűzi.
A másodfokú bíróság a felperes csatlakozó fellebbezését - amelyben a meghaladó keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést támadta - nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az átdolgozás ténye nem nyert bizonyítást, mivel a felperesi pályamunkával összehasonlítható anyag nem állt rendelkezésre. Az Szjt. 29. §-a szerint átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.Ennek megállapításához elengedhetetlen az eredeti és az átdolgozottnak állított mű összehasonlítása és elemzése, amelyre a perbeli esetben objektív lehetőség nem volt. Az elsőfokú bíróság mindent megtett az alperesi mű beszerzése érdekében, ez azonban nem vezetett eredményre. Az átdolgozás, illetve az engedély nélküli átvétel tényét a perben a felperesnek kellett bizonyítania a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében, a bizonyítottság hiánya ezért a felperes terhére értékelendő. Az elsőfokú bíróság e tekintetben hozott elutasító rendelkezése ezért helyes volt.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító, attól az alperest a jövőre nézve eltiltó, valamint elégtétel adására és nemvagyoni kártérítés fizetésére kötelező rendelkezése ellen irányult. Az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatával egyezően állította, hogy jogsértést nem valósított meg, a felperes pályamunkáját nem használta fel. A másodfokú bíróság osztotta a fellebbezés érveit, mely szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok az alperes következetes tagadása ellenében nem alkottak olyan zárt, okszerű láncolatot, amely alapján a jogsértés kétséget kizáró módon megállapítható lett volna. Helytállóan utalt az alperes a fellebbezésében arra, hogy az általa használt számítógép winchesterét a felperes csatolta be az elsőfokú eljárás során, az az ő birtokában volt, amelyből következően az informatikai vizsgálatot követően ahhoz az alperes nem fért hozzá, azon módosításokat eszközölni nem tudott. Nem a felperes állítását támasztja alá annak ténye sem, hogy a szakértő által az alperes számítógépén talált „B. SZAKMAI Program 120424.doc” fájl nem vitásan nem azonos terjedelmű azzal a dokumentummal, amelyet az alperes számítógépéről küldtek 2012. április 17-én B. K.-nak, a szakértő továbbá a B. SZAKMAI Program 120424.doc fájlt visszaállítani nem tudta, és nem tudta azt sem megállapítani, hogy ennek a fájlnak mi volt a tartalma. Annyi azonban bizonyosan megállapítható, hogy az átküldött anyag terjedelme nem azonos azzal az anyaggal, amely az alperes számítógépén kétség kívül megtalálható volt és az alperes nevét és aláírását viselte. A szakértő csupán az elnevezésből következtetett arra, hogy az alperes számítógépéről küldött e-mail melléklete azonos a felperes szellemi termékével annak ellenére, hogy annak terjedelme teljesen más.
Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel tévesen foglalt állást akként, hogy megvalósult az alperes részéről a szerzői jogi törvény szerinti többszörözés, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a gépéről az alperes mentette volna át valamilyen formában a szellemi termékét az általa használt számítógépre. A felperes által sérelmezett magatartás - átküldés - továbbá nem szerzői jogilag releváns magatartás, az az Szjt. 18. §-a szerinti többszörözésnek nem tekinthető.
Az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése alapján a szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés: a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen [a)], valamint egy vagy több másolat készítése a rögzítésről [b)]. A (2) bekezdés szerint a mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is.
A többszörözés olyan vagyoni jog, amely esetében a műélvezet az eredetihez képest más példányok útján történik. Mindaz a másolási, utánképzési, többszörözési cselekmény, ami a szerzői mű hasznosítási lehetőségeit befolyásolhatja, ebbe a kizárólagos engedélyezési jogba tartozik. A többszörözés lényege: a mű testi dologban való rögzítése olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy az az ember számára közvetlenül vagy közvetve, ismételten érzékelhetővé váljon (dologi műpéldány); illetve a testi dologban rögzített műről további másolatok készítése. A perbeli esetben relevanciával bíró többszörözési mód a „mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön", amely megvalósulhat egy írásmű számítógépbe történő beszkennelésével, vagy akár egy elektronikus szöveg digitális kimásolásával CD-re, pendrive-ra, memóriakártyára. Mindebből kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított „továbbküldés” nem minősül többszörözésnek, emellett - ahogy az a korábbiakban már kifejtésre került - a továbbküldött fájl tartalma ismeretlen. Az elsőfokú bíróság jogsértést megállapító rendelkezése ezért téves. Jogsértés hiányában a kért jogkövetkezmények sem alkalmazhatóak, ezért a másodfokú bíróság a felperes keresetének e részét is elutasította.
Az alperes helyes fellebbezési érvelésére tekintettel megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az alperes terhére megállapított jogsértéssel nem állt arányban az elrendelt elégtétel, tévesen tiltotta el az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől, és igazolt hátrány nélkül alaptalanul kötelezte az alperest nemvagyoni kártérítés megfizetésére a felperes javára. Mindez azonban már jelentőségét vesztette a kereset teljes elutasítása folytán.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.174/2015/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás