PÜ BH 2016/145
PÜ BH 2016/145
2016.06.01.
I. Nincsen helye az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, ha azt – adminisztrációs hiba folytán – az az ügyvéd nyújtja be, akinek a meghatalmazása időközben már megszűnt. A fellebbezés a fél eljárásjogi rendelkező cselekménye és az ügyvédi meghatalmazás – a kötelező jogi képviselet hiányában – a fellebbezésnek nem kötelező alaki kelléke. Nincsen ezért helye a fellebbezés alaki okból történő elutasításának, feltéve, hogy a fél nyilatkozatából kitűnően a fellebbezés benyújtására – az adott tartalommal – az ő kifejezett akaratából került sor.
II. A gyermekeik ingatlanára ráépítő házastársak dologi jogi igényének elbírálása [1952. évi III. tv. (Pp.) 72. §, 233. § (1) bek.; 1998. évi XI. tv. 22. § (5) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 137. §; 1952. évi IV. tv. (Csjt) 27-31. §§].
[1] A felperes és a III. rendű alperes házastársak voltak, gyermekeik a I-II. rendű alperesek. A III. rendű alperes édesapja 1993-ban lakóház építés céljából megvásárolta a B. város, R. utca 16. számú ingatlant. Az építkezést 1994 tavaszán megkezdte, szeptemberben azonban megállapították súlyos betegségét, ezért még életében rendelkezni kívánt a vagyonáról. Ennek részeként az ingatlanra kötött adásvételi szerződés felbontása után az eredeti tulajdonossal 1994 októberében kötött adásvételi szerződéssel a beépítetlen telekingatlanként megjelölt ingatlan tulajdonjogát az I-II. rendű alperesek szerezték meg, a III. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes a kiskorú állagvevők törvényes képviselőjeként írta alá a szerződést, amelyben elismerte, hogy az ingatlan vételára a III. rendű alperes különvagyona. 1994 őszétől a felperes irányította az 1996. évig tartó építkezést.
[2] A házastársak életközössége 2004 januárjában megszűnt, a bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta.
[3] A felperes módosított keresetében az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 137. § (3) bekezdése és az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. § (2) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan 2300/10 000 tulajdoni hányadát a III. rendű alperes haszonélvezeti jogától, a IV. rendű alperes bejegyzett jelzálogjogától és az V. rendű alperes javára bejegyzett végrehajtási jogtól mentesen megszerezte, ezáltal a II-III. rendű alperesek tulajdoni hányada személyenként 3850/10 000 részre módosul. Arra hivatkozott, hogy a lakóingatlan felépítése 75%-ban a házastársak közös beruházásában valósult meg. Nem vitatta, hogy a telek és az alperesek jogszerzéséig elvégzett építési munkákra tekintettel a felépítmény 25%-a, a III. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten, a II-III. rendű alperesek tulajdona.
[4] Az I-III. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állították, hogy az adásvételi szerződés 1994. októberi megkötéséig a lakóépület jelentős része a III. rendű alperes édesapjának beruházásában felépült és a további munkálatok költségének túlnyomó részét is ő fedezte.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy házastársi közös vagyon jogcímén az ingatlan 18/100 része a IV. rendű alperes bejegyzett jelzálogjogával terhelten a felperes, míg adásvétel jogcímén az ingatlan személyenkénti 41/100 hányada az I-II. rendű alperesek tulajdona, a III. rendű és az V. rendű alperesek bejegyzett jogával terhelten. Rendelkezett a jogváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről.
[6] Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság döntését a Csjt. 27. § (1) bekezdésére, a 28. § (1) bekezdésére, továbbá a 31. § (2) bekezdésére alapította. A perben feltárt körülmények, bizonyítékok értékelése alapján megállapította, hogy a teljes ingatlanból a 39/100 tulajdoni hányadnak megfelelő telekingatlan az I-II. rendű alperesek vagyona, a felépítményre eső tulajdoni hányad 61/100. 1994 őszén a felépítmény 25%-os készültségű állapotban volt, az ezután elvégzett, a teljes felépítmény építéskori bekerülési költségének 75%-át kitevő munkák 21%-a a III. rendű alperes különvagyona, 79%-a a házastársak közös vagyona. A teljes 60 901 350 forint bekerülési költségből a felperest a házastársak közös vagyoni beruházásának 1/2 része, 10 962 025 forint illeti, a további költséget pedig az I-II. rendű alperesek javára kell elszámolni. A III. rendű alperes tulajdoni igényt nem érvényesített, haszonélvezeti joga az ingatlan szerződéskötéskori állapotának megfelelő tulajdoni hányadra terjed ki.
[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I-III. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az alperesek fellebbezésének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést nem az arra jogosult személy, azaz dr. H. Cs., az alperesek meghatalmazott ügyvédje, hanem dr. H. Gy. ügyvéd nyújtotta be.
[8] Az alperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérték. A fellebbezésüket – többek között – azzal indokolták, hogy a felépítményre fordított házastársi közös vagyon az I-II. rendű alperesek ingatlanának értékét emelte és a beruházást a hozzátartozók között a Ptk. 203. § (2) bekezdése alapján ingyenesnek, a Ptk. 579. § (1) bekezdése szerint ajándéknak kell tekinteni. A felperes ezért az ajándékot a Ptk. 582. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén követelhetné vissza, erre irányuló kereseti kérelmet azonban nem terjesztett elő.
[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy az I-II. rendű alperesekkel szemben a felperes tulajdonszerzésének jogcíme – helyesen – ráépítés.
[10] A jogerős ítélet ellen az I-III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[11] Az I-III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti az 1994. évben hatályos Ptk. 19. § (1) bekezdését, a 20. § (2) bekezdését, a 97. § (1) bekezdését, a 137. § (3) bekezdését, a 203. § (2) bekezdését, az 579. § (1) bekezdését, valamint a Csjt. 27. § (1) bekezdését, a 82. §-át, a 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 25. § (1) bekezdésének h) pontját, továbbá az eljárt bíróságok nem teljesítették a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségüket.
[12] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesek fellebbezésének érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte.
[13] A csatlakozó felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint az elsőfokú eljárásban az I-III. rendű alperesek képviseletét kezdetben a g.-i székhelyű Dr. H. – Dr. J. Ügyvédi Iroda, ügyintézőként dr. H. Gy. ügyvéd látta el. Az ügyvédi megbízási szerződés megszűnése után az alperesek képviselőjeként a budapesti székhelyű H. Cs. Ügyvédi Iroda, dr. H. Cs. ügyvéd járt el. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést a megbízással nem rendelkező dr. H. Gy. ügyvéd, tehát nem az arra jogosult személy nyújtotta be.
[14] A másodfokú bíróság érvényes fellebbezés hiányában, a fellebbezés elutasítása helyett az 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi törvény) 22. § (5) bekezdésének megsértésével bírálta el az alperesek fellebbezését.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[16] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[17] A Kúria elsődlegesen az ügyvédi perbeli képviseleti jog hiányára alapított csatlakozó felülvizsgálati kérelmet bírálta el.
[18] A bíróság a fél kérelmére és a Pp. 72. §-a alapján hivatalból köteles az eljárás bármely szakában vizsgálni, hogy a polgári eljárásban a fél képviseletében eljáró személy milyen jogcímmel lép fel meghatalmazottként, vagyis milyen jogi tényen alapul képviseleti jogosultsága. Külön meg kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy a meghatalmazás alapján mire terjed ki a képviseleti jogosultság, a meghatalmazás milyen perbeli cselekmény végzésére jogosítja fel a meghatalmazottat. A képviseleti jogosultsága korlátlan, vagy a meghatalmazó rendelkezése folytán korlátozott-e.
[19] A másodfokú bíróság feltárta, hogy a fellebbezést benyújtó ügyvédnek nem volt a per vitelére korlátlan, illetőleg a fellebbezés benyújtására kiterjedő meghatalmazása. Arra pedig a felperes helyesen hivatkozott, hogy az Ügyvédi törvény 22. § (5) bekezdése értelmében más iroda tagjaként csak az erre vonatkozó helyettesítési megbízás alapján nyújthatta volna be a fellebbezést. Ugyanakkor a felperes sem vitatta az alperesek perbeli képviseletére jogosult és a fellebbezést benyújtó ügyvédek egyező nyilatkozatát, miszerint adminisztratív okokra vezethető vissza a fellebbezés téves ellenjegyzése.
[20] Az ügyviteli, adminisztratív hiba nem jelenti azt, hogy a fellebbezést nem az arra jogosult személy nyújtotta be. A fellebbezés a Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében a fél eljárásjogi rendelkező cselekménye, és az ügyvédi meghatalmazás a kötelező jogi képviselet hiányában a fellebbezésnek nem kötelező alaki kelléke. A meghatalmazás pótolható az eljárást befejező határozatot megelőző tárgyalás berekesztéséig. Az adott esetben erre az ügyvédi megbízási szerződés megszűnésének hiányában nem volt szükség. A fellebbezést a per vitelére meghatalmazott ügyvéd az alperesek rendelkezése alapján szerkesztette, az alperesek a másodfokú eljárásban a fellebbezésnek megfelelő határozat meghozatalát kérték. A másodfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül bírálta el az alperesek fellebbezését.
[21] Az alperesek a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul kifogásolták a felperes tulajdonszerzését és annak jogcímét.
[22] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ha a házastársak hozzátartozóik ingatlanán közösen építkeznek, a ráépítéssel jogviszonyba kerülnek az ingatlan tulajdonosával. Ilyenkor két jogviszony keletkezik: az egyik a ráépítő házastársak és az ingatlan tulajdonosai közötti külső jogviszony, a másik pedig a házastársak közötti belső jogviszony. Az egyik házastárs által ezzel kapcsolatban indított perben mindkét jogviszonyt el kell bírálni: először a külső jogviszonyt, amelyre a Ptk.-nak a ráépítést szabályozó rendelkezései az irányadók, míg a házastársak jogviszonyára a Csjt.-nek a házastársi vagyonközösségre vonatkozó 27-31. §-aiban foglalt szabályait kell alkalmazni. A jogerős ítélet a fentieknek megfelelően a felperes javára figyelembe vehető közreműködést és ennek alapján a ráépítés jogcímén az őt megillető tulajdoni hányad mértékét a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján állapította meg.
[23] A Ptk. 137. §-ának alkalmazására vonatkozó PK 7. számú állásfoglalás értelmében a ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdonjog rendezése kérdésében eltérően állapodnak meg; az erre vonatkozó megállapodás nincs meghatározott alakhoz kötve (I. pont és annak indokolása).
[24] Az elsőfokú eljárásban az I-III. rendű alperesek a kereset elutasítását arra alapítva kérték, hogy a házastársak életközössége alatt megvalósult építkezés költségeinek túlnyomó részét a III. rendű alperes különvagyona fedezte. A fellebbezésben hivatkoztak először arra, hogy a házastársak építkezése ténylegesen az I-II. rendű alperesek javára szóló ajándék volt. A fellebbezésben állított védekezés ténybeli és jogi alapja az elsőfokú eljárásban nem merült fel. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban a feleket nem hallgatta meg, erre irányuló indítvány hiányában a bizonyítási eljárást sem folytatta le és a feltárt adatokból az ajándékozásra következtetni sem lehet. Az elsőfokú bíróságot erre tekintettel az ajándékkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség nyilvánvalóan nem terhelte. Az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 5-6. pontjaiban foglaltak szerint a másodfokú bíróság csak akkor köteles a szükséges tájékoztatás megadására, ha az elsőfokú bíróság tájékoztatásának valamely hiányosságát észleli. A másodfokú bíróság e feltétel hiányában jogszabálysértés nélkül, a Pp. 3. § (3) bekezdése és a Pp. 215. §-a alapján a jognyilatkozatokhoz, az ellenkérelemhez kötöttség szabályának helyes alkalmazásával mellőzte az ajándékozással kapcsolatos védekezés elbírálását.
[25] A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a határozat megváltoztatásának indokait. A hivatkozott rendelkezés alapján a rendkívüli perorvoslatnak minősülő felülvizsgálati eljárásnak csak az lehet a tárgya, amely az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásnak is tárgya volt.
[26] Az I-III. rendű alperesek a tulajdonos alperesek kiskorúsága alatt a felperes mint törvényes képviselő eljárásával, jognyilatkozatai érvényességével, a kiskorúak vagyonának kezelésével, továbbá a gyámhatóság hozzájáruló nyilatkozatának hiányával kapcsolatos (anyagi jogi szempontból egyébként is aggályos) igényüket csak a felülvizsgálati kérelemben nevesítették. Ez pedig kizárja a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel el nem bírált hivatkozások érdemi vizsgálatát és eldöntését.
[27] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 21.205/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás