PK ÍH 2016/145.
PK ÍH 2016/145.
2016.12.01.
A közpénz fogalmát jogszabály nem határozza meg, de az nem azonosítható kizárólagosan a központi költségvetés elemeivel, ahhoz hozzátartozik a közérdek és a közös szükségletek kielégítésére szolgáló egyéb vagyon is. Alapítványnak magánjogi eszközökkel történő alapítása nem vonja ki az átláthatósági szabály alól az alapításra felhasznált közpénzt, ezért az egyéb közfeladatot ellátó szervnek minősülő alapítvány köteles a közérdekű adatok kiadására [Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdés; 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 26. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a közérdekű adatok kiadására irányuló keresetet elutasította.
A tényállásban megállapította, hogy a P. A. K. Program keretében a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) alapította 2013. december 16-án az I. rendű, illetve 2014. március 19. napján a II. és III. rendű alperesi alapítványokat. Ismertette az alapító okiratokból az alapítványok céljait, aminek érdekében intézményeket működtetnek, nemzetközi kapcsolatokat tartanak fenn, szervezési, oktatási, ismeretterjesztő és kutatási feladatokat látnak el, és ösztöndíjrendszert teremtettek, valamint rögzítette az alapításkori, majd a módosítás során az MNB által rendelkezésükre bocsátott vagyonukat.
A felperes 2014. szeptember 26. napján elektronikus úton adatigényléssel fordult az alperesekhez, ami nem vezetett eredményre. Pontosított keresetében ezért arra kérte kötelezni az alpereseket, hogy közöljék az általuk kiírt és az adatkérés napjáig elbírált pályázatok nyerteseinek nevét, az elnyert összegeket, a megjelölt célokat és másolatban adják ki a pályázatok elbírálását megalapozó valamennyi dokumentumot.
Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. Nem vitatták a kért adatok kezelését, de azzal védekeztek, hogy azok nem közérdekűek vagy közérdekből nyilvánosak, mert közfeladatot vagy átruházott állami, önkormányzati feladatot nem látnak el, az államháztartási alrendszerrel nincsenek kapcsolatban. Érvelésük szerint önálló vagyonelemekkel gazdálkodnak, melyek közpénz voltukat elvesztették, illetve az MNB kiegyenlítési tartalékából történt az alapítás, melynek nincs közpénz jellege. Alapítójuk, az MNB tevékenységét illetően független az államtól, vagyona elkülönül a központi költségvetéstől, gazdálkodása nem része az államháztartásnak.
Az elsőfokú bíróság az Infotv. 26. § (1) bekezdése alapján az alpereseket nem látta kötelezhetőnek a kezelésükben lévő és tevékenységükre vonatkozó pályázati adatok kiadására, mert álláspontja szerint az alperesek nem minősülnek egyéb közfeladatot ellátó szervnek. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNBtv.) 162. § (2) bekezdése alapján létrehozott alperesek alapító okirata és a program nyilvános ismertetői alapján megállapította, hogy létrehozásuk a központi jegybank közgazdasági szerepvállalása elméleti hátterének fejlesztése, de a tágabb értelemben vett nemzetgazdasági és közigazgatási folyamatok kutatása, elméleti elmélyítése, a pénzügy kutatás és pénzügyi innováció potenciálása érdekében történt. Az alperesek feladata a megfogalmazott szándék szerint a közösség érdekében álló, de ez nem az információs önrendelkezési jog és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) szerinti közfeladat. Az elsőfokú bíróság az Infotv.-ben meg nem fogalmazott közfeladatot a nem állami vagy önkormányzati szereplők tekintetében - a bírósági gyakorlatra, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (Nvtv.) 3. § (1) bekezdés 7. pontjára és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2. § 19. pontjára is tekintettel - akként látta meghatározhatónak, hogy azt jogszabály jelöli ki kötelezettség jellegűen, az konkrét társadalmi szükségletek kielégítésére irányul, és az ellátandó funkció tipikusan közszolgáltatásszerű. Nem teszi közfeladattá az alperesi célkitűzéseket és közfeladat ellátóivá az alpereseket az sem, hogy alapítójuk, a monetáris politikát irányító és felügyelő MNB az Infotv. szerint állami feladatot ellátó szerv.
Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság az Infotv. 27. § (3) és (3a) bekezdései alapján sem a megismerési igényt. Kifejtette, hogy az állami tulajdonban álló, részvénytársasági formában működő MNB-t az általa ellátott feladatok jellege az Infotv. 26. § (1) bekezdése szerinti állami szervvé teszik, vagyonelemeinek kezelése és közfeladata ellátása során főszabály szerint az Infotv. 3. § 5. pontja szerinti közérdekű adatok keletkeznek. Az MNB-től a tevékenységével összefüggő adatok bizonyos törvényi korlátok között az Alaptörvény 39. § (2) bekezdése, az Infotv. 26. § (1) bekezdése és a 27. § (3) bekezdése szerint követelhetők. Az alperesektől azonban nem követelhetők eredménnyel a kereseti kérelemben foglalt adatok az Infotv. (3a) bekezdése alapján. Az MNB-nek ugyan van kapcsolata az államháztartással és a költségvetéssel, azonban az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 3. § (2) bekezdése szerinti központi alrendszerbe nem sorolható. Kiegyenlítési tartaléka saját tőkéjének része, negatív egyenlegű kiegyenlítési tartalékát a központi költségvetés rendezheti, azonban a monetáris politika, a jegybanki hatáskör nem tartozik az államháztartás fogalmi körébe. Az alperesek és az MNB kapcsolata legfeljebb pénzügyinek tekinthető annál is inkább, mert alapítvány az alapító érdekében nem hozható létre. A jogszabályban foglalt pénzügyi vagy üzleti viszony feltételezi a vagyon juttatójának a juttatáshoz fűződő valamely közvetlen érdekét. A jelen esetben az alapítótól elkülönült, saját szervezettel bíró jogi személyek részére történő vagyonátadásról van szó, és az így önállósult vagyontömeg közfeladat ellátását nem érinti. A jogalkotó az Infotv. 27. § (3), (3a) bekezdéseivel bővítette a személyi kört a közpénzek juttatásával kapcsolatos adatok kikényszeríthetőségét illetően, ugyanakkor ebből nem következik, hogy a források elnyerésének tényén és az összegek megismerhetőségén túl a kötelezetti kört a továbbítás, továbbadás kapcsán keletkezett adatok nyilvánosságra hozatala is terhelhetné. Adott esetben az alapító és alapítványai az érdekeket illetően is elkülönülnek, és speciális viszonyukra tekintettel a juttatott vagyon további hasznosítása már nem a pénzügyi alapjogviszonnyal összefüggő kérdés.
Megjegyezte végül, hogy a pályázatok elbírálását megalapozó dokumentumok tekintetében a kereseti kérelem oly mértékben határozatlan, ami marasztalás esetén a végrehajthatóságot gátolta volna. Emiatt a kérelem nem volt teljesíthető, a felperes a követelésének tartalmát a bíróság felhívására sem tudta pontosítani, a követelés túlzottan általános jellegére tekintettel az alperestől sem volt elvárható a döntési mechanizmus pontos feltárása.
Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, ebben a döntés megváltoztatását és az alperesek keresete szerinti marasztalását kérte.
Érvelése szerint az alperesek elszámolási kötelezettsége abból következik, hogy létesítésük egyrészt közpénzből, másrészt csak az alapító jogszabályban megjelölt feladatai ellátásának érdekében történt, tehát maguk is közfeladatot látnak el. Hangsúlyozta, hogy az alkotmányos berendezkedéssel és a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos gyakorlat azt támasztja alá, hogy a közpénzek útjának a végső felhasználásukig követhetőnek kell lennie, és ez az alapítói vagyon hozadékára is vonatkozik. A kereseti kérelem pedig éppen annyira határozott volt, amennyire azt az érvényesített jog lehetővé tette: megjelölte a pályázat kiírások, elbírálások idő-intervallumát, csak az alperesek tudják azt, hogy ezen belül írtak-e ki, illetve bíráltak-e el pályázatokat.
A felperes a másodfokú tárgyaláson benyújtott előkészítő iratában fellebbezési érveit kiegészítette. Kiemelte, hogy a közpénzzel gazdálkodó alperesek vagyona nemzeti vagyonnak minősül, így a rájuk vonatkozó információk az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint közérdekű adatok attól függetlenül, hogy alapítójuk az államháztartás részét képezi-e, és az sem szükséges, hogy közérdekű feladatok ellátását végezzék az Infotv. alapján. Egyébként az MNB-re vonatkozó főbb szabályokat az Alaptörvény „Az Állam” című fejezete 41. cikkében szabályozza, így a jegybank az állam része. Az Áht. 3. § (2) bekezdés a) pontja szerint az állam, melynek része tehát az MNB, az államháztartás központi alrendszerébe tartozik, ezért tévesen értelmezi az ítélet, hogy költségvetése, vagyona, gazdálkodása nem része az államháztartás alrendszereinek és közpénznek sem tekinthető. Emellett az Alaptörvény „A közpénzek” alfejezetben helyezi el a jegybankról szóló szabályokat, ebből is az következik, hogy vagyonára, gazdálkodására a közpénzek és nyilvánosságuk szabályai vonatkoznak. Maga az Alaptörvény alapozza meg a teljes transzparenciát és a közérdekű adatok kiadásának kötelezettségét a jegybank kapcsán, ekként irreleváns az ítélet azon megállapítása, hogy nem sorolható a központi alrendszerbe. Az MNB saját tőkéjéből, magánjogi eszközökkel történő alapítás nem vonja ki az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdés hatóköre alól az alapításra felhasznált vagyont, az átlátható gazdálkodás ellenőrzését ennek alapján is meg kell teremteni.
Hangsúlyozta, mindhárom alperes kizárólag az alapító által rendelt vagyonból gazdálkodik, vagyonuk tisztán közpénzből, illetőleg nemzeti vagyonból tevődik össze. A jelen ügy a közérdekű adatok nyilvánosságát és az állami szervek közpénz kezelése fölötti demokratikus, társadalmi kontroll intézményét érinti, és nem mosható össze az állam ellenőrző szerveire vonatozó szabályokkal. Az alperesi érveléssel szemben rámutatott, hogy az I. rendű alperes kuratóriumának és felügyelő bizottságának az alapítótól való függetlensége papíron sem létezik, az előbbi tagjait és elnökét az alapító jelöli ki. Hét tagjából három az MNB magas beosztású vezetője, az utóbbi is teljes mértékben az alapító befolyása alatt áll, vagyis a jegybank a tényleges kontrollt megtartotta. Ugyanígy nem állapítható meg az alapítványok függetlensége a II. és III. rendű alperesek tekintetében sem, vagyis az MNB megőrizte befolyását az alperesekre, így a 25/2014. (VII. 22.) AB határozatban lefektetett alkotmányos elvek minden további nélkül alkalmazandók. A felperesi álláspont szerint ugyanakkor az is megállapítható, hogy az alperesek közfeladatot látnak el. Az MNBtv. 162. § (2) bekezdése alapján az MNB által alapított bármely alapítvány kizárólag a jegybank valamely közfeladatának elősegítése érdekében működhet. Az ítélet azon megállapításai, miszerint az alperesek a közösség érdekében álló, közcélú feladatokat végeznek, de mégsem közfeladatot látnak el, értelmezhetetlen.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Fenntartották, hogy az MNB vagyona, gazdálkodása független a közpénzektől, nem része a központi költségvetésnek és az államháztartás rendszerének, az ezeket szabályozó törvények hatálya nem terjed ki rá, ellenkező esetben sérülne a jegybank függetlensége. Emellett az alapítványoknak rendelt vagyon kikerült az alapító rendelkezése alól, elveszítette esetlegesen fennálló közpénz jellegét, azzal az átruházástól kizárólag az alperesek rendelkeznek közvetlen alapítói ráhatás lehetősége nélkül. Az alperesek nem állnak az MNB meghatározó befolyása alatt, sőt a Ptk. ezt kifejezetten tiltja is, így vagyonuk nem tekinthető még közvetett állami vagyonnak sem. Az alperesek alapító okirata nem utal sem közfeladatra, sem közhasznúságra; abból, hogy tevékenységük nem lehet ellentétes az alapítóéval, nem következik a közfeladat ellátása. Rámutattak, hogy a kereseti kérelem részben személyes adatokra irányul, de az Alkotmánybíróság iránymutatása értelmében a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó esetlegesen fennálló alapjogot alkotmányosan korlátozza a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog érvényesülése, így ebben a részében ezért is a kereset elutasításának van helye. Helytállónak találták az ítéletnek a kereset határozatlanságára vonatkozó megállapítását is.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mélységben feltárta és megállapította, a jogszabályokat pontosan és kimerítően ismertette, a levont következtetéseivel és döntésével azonban a másodfokú bíróság csak részben értett egyet az alábbiak szerint.
Az Infotv. 26. § (1) bekezdése szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek (a továbbiakban együtt: közfeladatot ellátó szerv) lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot - az e törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse.
Az Infotv. 3. § 5. pontja alapján közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, így különösen a hatáskörre, illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai tevékenységre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat; a 6. pont értelmében közérdekből nyilvános adat a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát, megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli.
A felperes közérdekű adatok kiadását kérte a perben. Az alperesek nem vonták kétségbe, hogy a kért adatok a kezelésükben vannak, de vitatták az adatok közérdekű vagy közérdekből nyilvános jellegét, illetve azt, hogy közfeladatot látnak el. Elsődlegesen ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesi alapítványok egyéb közfeladatot ellátó szervnek minősülnek-e, azaz az Infotv. hatálya alá tartoznak-e.
Az elsőfokú bíróság is ebből indult ki, és elfoglalt álláspontja az volt, hogy az alperesi alapítványok nem látnak el közfeladatokat, mert bár hosszú távú feladatuk széles tudományos közösség érdekében álló, de az nem jogszabály által, nem kötelezettség és közszolgáltatás jelleggel került kijelölésre, ezért nem kötelesek az Infotv. 26. § (1) bekezdése alapján az adatok kiadására. Emellett a kért adatokat közérdekű adatoknak sem tekintette. Ugyan az alapító MNB-re vonatkozik az Ávtv. és az Nvtv. átláthatósági szabálya, de a tőle elkülönült, jogi személyiséggel bíró alpereseknek történt vagyonátadással önállósult a vagyontömeg, amire vonatkozó adatok az Infotv. 27. § (3) és (3a) bekezdése alapján sem követelhetőek. A fellebbezés azt hangsúlyozta, hogy az alperesi alapítványok közpénzből lettek létrehozva, az MNB vagyona közpénz/nemzeti vagyon, elsősorban ezért kötelesek a kiadásra, továbbá megállapíthatónak tartotta azt is, hogy az alperesek az MNBtv. által kijelölt közfeladatokat látnak el.
A másodfokú bíróság az Infotv. 26. § (1) bekezdésében írt egyéb közfeladatot ellátó szerv fogalmát az elsőfokú bíróságtól részben eltérően, tágabban értelmezte, amelynek során az Alaptörvény 28. cikke szerint járt el, miszerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Infotv. nem határozza meg a közfeladat fogalmát, és helytállóan utalt a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.429/2007/3. számú ítéletére, ami szerint a közfeladat fogalma, tartalma szélesebb annál, mint amit jogszabály szigorúan vett állami vagy önkormányzati feladatként meghatároz. Annak van jelentősége, hogy az adott feladat, amit az érintett szerv ellát, közcélúnak tekinthető-e. A másodfokú bíróság - maradéktalanul egyetértve azzal, hogy adatvédelmi értelemben az ellátandó feladat közcélúsága bír relevanciával az egyéb közfeladatot ellátó szerv esetében - a jelen esetben annak is kiemelt jelentőséget tulajdonított, hogy az alperesek a közösség érdekét, céljai szolgáló hosszú távú feladatokat - amiket az elsőfokú ítélet helyesen ismertetett - kizárólag az állami vagyonból, illetve közpénzből juttatott vagyonból oldják meg.
Az MNB feladatait az MNBtv. 4. §-a határozza meg. Kizárólagos alapfeladata a monetáris politika megvalósítása, a bankjegy- és érmekibocsátás, a deviza- és aranytartalék képzése és kezelése, a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban devizaműveletek végzése, a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszerek felvigyázása, a pénzügyi közvetítőrendszer felügyelete. Alapfeladata körében továbbá statisztikai információkat gyűjt és hoz nyilvánosságra, kialakítja a pénzügyi közvetítőrendszer egészének stabilitására vonatkozó makroprudenciális politikát, ennek érdekében a törvényben meghatározott keretek között feltárja a pénzügyi közvetítőrendszer egészét fenyegető üzleti és gazdasági kockázatokat, elősegíti a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzését, valamint a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentését vagy megszüntetését, továbbá hitelpiaci zavar esetén a hitelezés ösztönzésével, a túlzott hitelkiáramlás esetén annak visszafogásával járul hozzá a közvetítőrendszer gazdaságfinanszírozó funkciójának kiegyensúlyozott megvalósulásához. Alapvető feladatai mellett szanálási hatóságként jár el, illetve ellátja a fogyasztó és meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezetek vagy személyek között létrejött - szolgáltatás igénybevételére vonatkozó - jogviszony létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bírósági eljáráson kívüli rendezését.
A 170. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy az MNB az általa kiszabott bírságból származó bevételt közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés elősegítésére, támogatására, közgazdasági, pénzügyi, valamint interdiszciplináris kutatások elősegítésére, támogatására, a pénzügyi kultúra erősítésére, terjesztésére, a pénzügyi tudatosság fejlesztésére, valamint ezen célok elősegítésére, így különösen a kapcsolódó oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztésére, alapítványi támogatásra fordítsa. A 162. § (2) bekezdése szerint az MNB feladataival és elsődleges céljával összhangban, a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságot alapíthat vagy alapítványt hozhat létre.
Az ismertetett rendelkezésekből kitűnik, hogy a jegybank részt vállal a pénzügyi, közgazdasági, banki kultúra fejlesztésében, az ilyen irányú oktatás, kutatás feladatában. Az alperesek alapító okirataiban megfogalmazott célok és tevékenységek ezt hivatottak elősegíteni. Az elsőfokú ítélet tényállásában megállapítottak szerint az I. rendű alperes célja többek között a közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés támogatása, közgazdasági, pénzügyi interdiszciplináris kutatások segítése, felsőoktatási intézmények és más szintű oktatási intézmények támogatása, tudományos műhelyek szakmai és anyagi megsegítése, a szélesebb értelemben vett nemzetközi és a kárpát-medencei oktatási, kutatási, tudományos együttműködések potenciálása. A II. rendű alperes kiemelt célja többek között a kárpát-medencei közigazgatási, pénzügyi szakemberképzés elősegítése, támogatása, közigazgatási, pénzügyi interdiszciplináris kutatások segítése, határon túli felsőoktatási intézmények és más szintű oktatási intézmények támogatása, a határon túli magyar tudományos műhelyek és felsőoktatási intézmények szakmai és anyagi megsegítése. A III. rendű alperes célja közgazdasági, pénzügyi, kiemelten banki szakemberek képzésének támogatása, bankszakmai tanfolyamok szervezése, lebonyolítása, EU pályázatkezeléshez kapcsolódó képzések előmozdítása, hitelintézeti szakkönyvek, szakfolyóiratok kiadása, hasonló célú belföldi és külföldi szervezetekkel való együttműködés elősegítése, közös projektek, programok és intézmények működtetése.
Az alperesek számára kitűzött alapítványi feladatok a fentiek szerint ténylegesen is egybevágnak a jegybank által végezhető közfeladatokkal. Emellett az alperesi alapító okiratok záró rendelkezéseiben utalás is történik közfeladatukra, egyaránt szerepel benne az, hogy a céljaik megvalósítása érdekében együttműködnek a hasonló közfeladatot ellátó állami, civil szervezetekkel, alapítványokkal, közalapítványokkal. Az alperesek képviselője az ügyben tartott tárgyaláson maga is azt adta elő, hogy az alapítványok nem vitásan közérdekű feladatot látnak el.
Az ellátandó közcélú feladatok mellett figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az alapítványok vagyonát az állami tulajdonban álló MNB közpénzből biztosította. Az Alaptörvény „A közpénzek” című fejezetének 39. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Mivel e szabály a nyilvánosság előtti elszámolást a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal gazdálkodó minden szervezet kötelességévé teszi, ezért az információszabadság alapjogának érvényesülése érdekében az adatnyilvánosság biztosítására köteles, egyéb közfeladatot ellátó szervnek kell minősíteni a közpénzekkel gazdálkodó szervezeteket. Erre a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság a 25/2014. (VII. 22.) AB határozatában hasonló tényállás alapján.
Az elsőfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az MNB részvénye állami tulajdonban áll, ellátott feladatainak jellege is közfeladatot ellátó szervvé teszik. Ezt az alperesek sem vitatták. Helyesen és kimerítően levezette, hogy az MNB-től - bizonyos törvényi korlátok között - követelhetőek az Infotv. 26. § (1) bekezdése szerint a tevékenységével kapcsolatos adatok. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróságtól eltérően a felperessel értett egyet abban, hogy ezt az átláthatóságot az MNB által alapított alpereseknek is biztosítaniuk kell, mert közpénzből származó vagyonnal gazdálkodnak. A közpénz fogalmát jogszabály nem határozza meg, de az nem azonosítható kizárólagosan a központi költségvetés elemeivel, ahhoz hozzátartozik a közérdek és a közös szükségletek kielégítésére szolgáló egyéb vagyon is. Teljes mértékben osztható volt a felperesnek az az okfejtése, miszerint mivel az Alaptörvény az MNB-ről szóló szabályokat az „A közpénzek” alfejezetben helyezte el, ebből az következik, hogy az MNB vagyonára, gazdálkodására - bár az Ávtv. és az Nvtv. számára speciális helyzetet biztosít - a közpénzek és nyilvánosságuk szabályai vonatkoznak. Az MNB közpénznek minősülő vagyonából kerültek megalapításra az alperesek, ezért az alapítványoknak juttatott vagyon - a forrására tekintettel - az alpereseknek történt átadással nem veszthette el közpénz jellegét. Ennélfogva a magánjogi eszközökkel történő alapítvány alapítás nem vonja ki az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerinti átláthatósági szabály alól az alapításra felhasznált vagyont. Az alperesi vagyon közpénz jellegére utal az is, hogy az alperesek ugyan magánjogi szempontból önálló jogalanyok, de az alperesi alapítványok függetlensége a kuratóriumok egyes tagjaira tekintettel mégsem állapítható meg, az MNB megőrizte befolyását az alperesekre. Ezenkívül a jelen esetben az is értékelhető, hogy az alapítványok hatályos alapító okirata szerint megszűnésük esetén a fennálló fizetési kötelezettségek és hitelezői követelések kielégítését követően megmaradt alapítói vagyon visszaszáll az alapítóra, és csak a csatlakozók által nyújtott vagyont és adományokat kell hasonló célú alapítvány támogatására fordítani.
Mindezek figyelembevételével a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a széles közgazdasági, pénzügyi és bankszakmai tudományos közösség érdekében álló, jogszabályban előírt feladatok egészben vagy részben történt átvállalása akként, hogy annak megvalósításához közpénz biztosítására került sor, az alperesek részéről közfeladat végzését jelenti. Az alperesek ezért a köz érdekében eljáró egyéb közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, így az Infotv. 26. § (1) bekezdése szerint a tevékenységükkel kapcsolatos közérdekű adatok kiadására kötelesek, ezek az adatok információt adnak a közvagyonnal való gazdálkodásról.
Ezt követően vizsgálta a másodfokú bíróság részletesen a kért adatokat és az adatkérés kellő határozottságának kérdését.
A felperes kérte kiadni a pályázatok nyerteseinek a nevét, a megjelölt célokat, az általuk elnyert összegeket, végül minden, a pályázatok elbírálását megalapozó dokumentumot. Az első kérés tekintetében alappal hivatkoztak az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben arra, hogy személyes adatokra vonatkozóan az adatkiadásra nem kötelezhetőek. A természetes személy neve olyan információ, ami az érintettel kapcsolatba hozható, abból a pályázó beazonosítható és róla a kért többi adattal összekötve következtetés vonható le. A természetes személy pályázók neve az Infotv. 3. § 1. és 2. pontja szerinti személyes adatkörbe tartozik, ami csak az érintett hozzájárulásával, illetve jogszabály rendelkezése alapján hozható nyilvánosságra. Az adott esetben nincs olyan külön jogszabályi rendelkezés, amely ennek a személyes adatnak közérdekből nyilvánosságát rendelné el, a felperes sem hivatkozott ilyenre. Az Infotv. 27. § (3a) bekezdése nem jöhet szóba, mert függetlenül attól, hogy az MNB része-e vagy sem az államháztartás alrendszereinek, az MNB-től elkülönült jogalanyisággal rendelkező alperesek biztosan nem tartoznak bele, ezért a pályázók nem az államháztartás alrendszerébe tartozó szervvel létesítenek kapcsolatot. Az Infotv. 26. § (2) bekezdése sem alkalmazható, mert a felperes nem a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személyek, hanem a pályázaton eredményesen indulók adatát kívánja megismerni, ami kívül esik ezen a körön. A kifejtettek alapján az alperesek nem kötelesek a nyertes pályázók közül a természetes személyek nevének közlésére.
A további két adatigény vonatkozásában nem volt akadálya az adatkiadásnak, ebben a körben jogellenesen zárkóztak el az alperesek a teljesítéstől. A pályázatok győztesei által elnyert összegek, illetve a nyertesek által megvalósítani vállalt pályázati célok személyes adatoknak nem tekinthetőek, mert önmagukban nem hozhatók összefüggésbe a pályázó személyével, így nincs akadálya nyilvánosságra kerülésüknek. E három igény kellően határozottan került megfogalmazásra, egyértelmű, hogy mely időszakra vonatkozik, a felperes a kiírt pályázatok nyerteseit, a pályázatokban megjelölt célokat és az elnyert összegek nagyságát tudakolta.
Egyetértett azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy az utolsóként megfogalmazott kérés - a pályázatok elbírálását megalapozó minden dokumentum kiadása - túlzottan általánosnak tekinthető. Helyesen hivatkoztak az alperesek arra, hogy a következetes gyakorlat szerint a közérdekű adat megismerése iránti kérelemnek és az arra alapított keresetnek egyértelműnek és határozottnak kell lennie. A felperes adatigénye ennek nem felelt meg, az általánosan és ilyen tág körben való megfogalmazás miatt a kiadni kért adatok köre nem volt beazonosítható. Jogszerűen tagadták meg ezért e kérdéskörben az alperesek a pályázataik elbírálását megalapozó adatok kiadását.
A fentieknek megfelelően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek adják ki a 2014. szepˇtember 26. napjáig elbírált győztes pályázatok tekintetében a nyertesek nevét a természetes személyek kivételével, továbbá a pályázati célokra és az elnyert összegekre vonatkozó adatokat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasító rendelkezéssel az ítélőtábla egyetértett.
(Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.677/2015/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás