PÜ BH 2016/147
PÜ BH 2016/147
2016.06.01.
I. A társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset tárgyában hozott jogerős ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak, ha a másodfokú bíróság az azonos jogszabályi rendelkezésre utalás mellett az elsőfokú bíróság által felhozottakon kívül további indokokat is felsorol a helybenhagyó ítéletében [1952. évi III. tv. (Pp.) 271. § (4) bek.].
II. A kógens jogszabályt sértő társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapításakor a bíróságnak nincs mérlegelési joga [2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 42. § (1) bek.].
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes – az alperes társasház tulajdonostársaként – 2010. július 22-én benyújtott, érvénytelenség megállapítására irányuló keresetével támadta az alperes közgyűlése által 2009. december 10-én 5/2009., valamint 2010. június 8-án 3., 4., 5. és 6. szám alatt hozott határozatokat. A felperes mindkét közgyűlésen személyesen jelen volt.
[2] Keresetében arra hivatkozott, hogy az 5/2009. számú határozat a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 29. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti, és előadta, hogy e határozatra vonatkozó kereseti kérelmét a közös képviselő és a számvizsgáló bizottság elnökének téves tájékoztatása miatt – amely a jelen per megindításakor derült ki – a törvényben meghatározott 60 napos határidőn túl tudta csak előterjeszteni. Ugyanezen jogszabályhely megsértését állította a 4/2010. számú határozat kapcsán, míg a 3/2010. számú, a közös képviselő előző évi elszámolását elfogadó közgyűlési határozat érvénytelenségét a jogszabálysértésen túl az álláspontja szerint valótlan adatokat tartalmazó kimutatás áttekinthetetlenségére, ellenőrizhetetlenségére alapította, és új, az általa kidolgozott TÁGE irányelveknek megfelelő beszámoló elkészítését tartotta szükségesnek. A 2010. évi tervet és a lakástakarékpénztár-szerződésnek megfelelően 2010. január 1-jétől megemelt közös költséget elfogadó 6/2010. számú határozat érvénytelenségét a 3. számú, a tárgyévre vonatkozó tervszámokat megalapozó határozat érvénytelenségére hivatkozással kérte megállapítani, e tekintetben az SzMSz-nek a beszámolóval kapcsolatos rendelkezései megsértését is állította. Érvelése szerint a közös képviselő beszámolóját és a terveket jóváhagyó számvizsgáló bizottsági beszámoló, valamint az azt elfogadó 5/2010. számú határozat a kifejtettek értelmében ugyancsak nem lehet érvényes.
[3] Az alperes a 2009. évi határozat vonatkozásában elévülési kifogást terjesztett elő, míg a 2010. évi határozatokkal szemben előterjesztett keresetet érdemben kérte elutasítani. Az alaki (a közgyűlés határozatképességére, a határozatok elfogadásához szükséges többség hiányára vonatkozó) kifogásokkal kapcsolatban a megismételt közgyűlés tulajdoni hányadoktól független határozatképességére hivatkozott. Vitatta, hogy a megállapítási kérelmek törvényi feltételei fennállnak, perbeli képviseletét illetően pedig a jogszabályoknak megfelelő eljárására utalt.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az 5/2009. számú közgyűlési határozat tekintetében elkésettség, a 2010. évi határozatok vonatkozásában pedig érdemi megalapozatlanság miatt utasította el a keresetet.
[5] Megítélése szerint a keresetindítási határidő elmulasztása körében előadottak nem voltak alkalmasak az elévülés nyugvásának kiváltására. A felperes a 2009. december 10-i közgyűlésen személyesen jelen volt, a kereset benyújtására nyitva álló határidő 2010. február 8-án telt le, míg a Polgári Törvénykönyvről szóló az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 326. § (2) bekezdése szerint az elévülés nyugvásának megszűnését követően rendelkezésre álló további három hónapos határidő 2010. május 8-án. A felperes az igazolási kérelmét már a fentiek szerint bekövetkezett elévülés után adta elő, ezért az általa felhozottak az elévülés nyugvása vagy megszakadása körében nem voltak vizsgálhatók.
[6] A 2010. évi határozatok alaki érvényessége tekintetében az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy azok egyike sem – így a közös képviselő pályázatírással kapcsolatos eljárási jogosultságát kimondó 4/2010. számú határozat sem – igényelt minősített többséget, a tárgyalt témakör a rendes gazdálkodás körébe tartozott. Kihangsúlyozta ugyanakkor, hogy a pályázat megjelenésekor rendkívüli közgyűlést kell tartani az akkor már a rendes gazdálkodás körét meghaladó – a nyílászárók cseréjével és a homlokzati hőszigeteléssel kapcsolatos – kiadások tárgyában.
[7] Az elsőfokú bíróság a 2010. évi határozatok tartalmi érvényességét a rendelkezésre álló bizonyítékok tükrében vizsgálta és megállapította, hogy a 2009. évi elszámolás megfelel a Tht. 51/A. §-ában foglaltaknak, és a 2010. évi tervezet is eleget tesz a jogszabályi előírásoknak, valamint a kisebbségi érdekeknek. E két határozat érvényessége pedig értelemszerűen eredményezi a számvizsgáló bizottság jóváhagyására vonatkozó 5/2010. számú határozat érvényességét.
[8] A felperes egyéb megállapítási kérelmeivel kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette: a bíróság nem avatkozhat a társasház életébe, a Tht. 42. §-a értelmében csak a közgyűlési határozatok érvénytelenségének vizsgálatára jogosult. Utalt arra: a felperes megállapítási kereseti kérelmet nem terjesztett elő, az általa kifogásolt körülmények tekintetében pedig a Tht. 35. § (2) bekezdése ad eligazítást.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában rámutatott: a keresetindítási határidő elmulasztása körében előadottakat a felperes nem bizonyította, ezért helytállóan mondta ki az elsőfokú bíróság, hogy a 2009. évi határozatra vonatkozó kereseti kérelem elkésett.
[10] A 2009. évi beszámolót és a 2010. évi tervet elfogadó 3. és 6. számú határozatokkal szemben felhozottakat vizsgálva a másodfokú bíróság a Tht. vonatkozó előírásainak (a Tht. 47-48. §-ainak) megtartását állapította meg, különös tekintettel a meghívóhoz mellékelt, megfelelően értelmezhető szöveges és táblázatos előkészítő anyagokra.
[11] Hangsúlyozta: a felperes által hivatkozott, „irányelvként” kidolgozott szempontokat a törvény sem a beszámolóval, sem a költségvetési tervvel szemben nem támasztja követelményként, ezért azok nem is kérhetők számon a határozat érvényessége körében, így a 2010. június 8-i közgyűlés 3. és 6. számú határozatainak érvénytelensége nem volt megállapítható.
[12] Az 5/2010. számú határozat érvénytelenségét a közös képviselői beszámoló és a költségvetési terv elfogadásáról szóló határozatok érvényessége miatt nem tartotta megállapíthatónak. A számvizsgáló bizottsági tagokkal szemben felhozott kifogások tekintetében pedig rámutatott, hogy azokat a tagok megválasztásáról szóló közgyűlési határozattal szemben lehetett volna érvényesíteni, utólag erre nincs lehetőség.
[13] A jelenlévők számarányára figyelemmel a Tht. 29. § (1) bekezdésébe ütközőnek állított 4/2010. számú közgyűlési határozat érvénytelenségével kapcsolatban rámutatott: a törvény e rendelkezése a közgyűlés időpontjában már nem volt hatályos, az ezzel megegyező tartalmú SzMSz-rendelkezésbe ütköző érvénytelenség azért volt kizárható, mert bár a közgyűlés rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásról döntött, nem hagyható figyelmen kívül, hogy határozata csupán következménye volt a nyílászárók cseréjéről és a homlokzati hőszigetelésről döntő korábbi közgyűlési döntéseknek. E határozathoz kapcsolódik a pályázatírással kapcsolatos közös képviselői felhatalmazás, azzal, hogy a megbízást a számvizsgáló bizottságnak is jóvá kell hagynia. Ezek a körülmények a másodfokú bíróság álláspontja szerint olyan garanciákat biztosítanak a tulajdonostársak számára, amelyek mellett önmagában a minősített többség hiánya – a Kúria által irányított ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel – nem indokolja a határozat érvénytelenségének megállapítását.
[14] Végezetül a közös költség mértékére vonatkozó 6/2010. számú határozattal kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemelte: a közös költség megállapításának alapja a társasház 2001-ben elfogadott határozata, amely az infláció mértékének figyelembevételét írta elő. A 2010. évi közös költség emelése ezen túlmenően azon az 5/2009. számú, a felújítási költségekre is kiterjedő határozaton alapul, melynek érvényessége a kereseti kérelem elkésettsége miatt nem volt vizsgálható, ezért azt a 6/2010. számú határozat szempontjából is érvényesnek kellett tekinteni.
[15] A felperes ún. egyéb megállapítási kereseti kérelmeivel kapcsolatban a másodfokú bíróság utalt arra: a tulajdonostárs és a társasház közötti jogvitákra a Tht. rendelkezései az irányadók, a Pp.123. §-a alapján csak e törvényi feltételek teljesülése esetén terjeszthető elő megállapítási kereset, a közgyűlési határozat érvénytelensége iránti perben azonban ezek a feltételek hiányoznak. Mindezek értelmében ezek a kérelmek a jelen per keretei között érdemben nem voltak vizsgálhatók.
[16] A jogerős ítélet ellen, hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása mellett kérte, hogy azokat a Kúria a másodfokú eljárásban általa előadottaknak megfelelően változtassa meg és fenntartotta egyéb megállapítási kérelmeit is.
[17] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét nem találta teljesíthetőnek.
[18] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét az 5/2009. számú közgyűlési határozatra vonatkozóan külön végzésével hivatalból elutasította, tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét [Pp. 271. § (4) bekezdés b) pont].
[19] Ezt követően a felülvizsgálati eljárás tárgyát a 2010. június 8-i közgyűlésen meghozott 3/2010., a 4/2010., az 5/2010. és a 6/2010. számú közgyűlési határozatok érvénytelenségével kapcsolatos, valamint az „egyéb megállapítási” kérelmek vizsgálata képezte.
[20] A felülvizsgálati kérelem további vizsgálata alapján azonban a Kúria megállapította, hogy a keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés jogszabályi alapja a 2010. június 8-i közgyűlés vitatott határozatai közül az egymással összefüggő 3., 5., és 6., számú határozatok, valamint a 4. számú határozat kisebbségi érdeket sértő jellege esetében is azonos: mind az első-, mind a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a 2009. évi beszámoló, a 2010. évi költségvetési terv és a számvizsgáló bizottság jóváhagyása a társasházakról szóló törvény irányadó rendelkezéseinek, és az SzMSz előírásainak is megfelel, és nem sérti a felperes kisebbségi érdekeit sem.
[21] Kiemeli a Kúria: a bíróságok döntésének jogszabályi alapja akkor is azonos, ha az adott törvényhely szám szerinti megjelölését az első- vagy a másodfokú bíróság nem tüntette fel, az indokolásokból kitűnően ugyanis mindkét fokon eljárt bíróság az előző évi beszámolóra és a tárgyévi költségvetésre vonatkozó társasházi törvényi rendelkezések megtartására utalással mellőzte a határozatok érvénytelenségének megállapítását. A másodfokú bíróság ugyan az indokolás „módosítását” említette, ez azonban adott esetben annyit jelentett, hogy az azonos indokok mellett további, az elsőfokú bíróság döntését alátámasztó körülményeket is értékelt. Mivel mindkét fokon eljárt bíróság utalt a kisebbségi érdeksérelem hiányára is, a jogszabályi alap azonossága megállapítható volt.
[22] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 271. § (4) bekezdésének b) pontja alapján a 2010. június 8-i közgyűlés 3., 5., és 6., számú határozatai tekintetében is hivatalból elutasította, utalva arra is, a Kúria a Pp. 227. § (2) bekezdése értelmében nincsen kötve az elutasító végzésének a felülvizsgálati eljárás tárgyát megállapító rendelkezéséhez, mivel ez a rendelkezés csupán azt jelölte meg, hogy a végzés meghozatalát követően a felülvizsgálati eljárás mely határozatokra folytatódik.
[23] A felülvizsgálat tárgyát képezték a felperes ún. „egyéb megállapítási” kereseti kérelmei. E tekintetben az eljárt bíróságok rámutattak: a Tht. 42. § (1) bekezdése alapján közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított perekben „egyéb megállapítási” tárgyú kérelmek nem terjeszthetők elő, a bíróság csak a közgyűlési határozatok érvényességét vizsgálhatja; az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a Pp. 123. §-ának megfelelő megállapítási kereseti kérelem előterjesztésére nem is került sor.
[24] A perben eljárt bíróságok indokait e tekintetben a Kúria a következők szerint pontosítja: a társasházi közgyűlési határozat érvénytelensége iránti perben sem kizárt a Pp. 123. §-ában szabályozott ún. „egyéb megállapítási” kereset előterjesztése – a másodfokú bíróság helytálló indokaival egyezően – abban az esetben, ha az előterjesztésének jogszabályban meghatározott feltételei (teljesítés nem kérhető és a megállapítás a felperes jogainak megóvása érdekében szükséges) fennállnak.
[25] Ebből következően a közgyűlési határozat érvénytelensége iránti perekben általános érvénnyel nem zárható ki a Pp. 123. §-a szerinti igény előterjesztése, ennek lehetősége ugyanakkor a társasházon belüli jogviszonyok speciális jellege miatt korlátozott: a bíróság nem tehet a társasház saját szerveinek (a közgyűlésnek, a számvizsgáló bizottságnak, a közös képviselőnek stb.) hatáskörébe tartozó ítéleti megállapítást, e hatásköröket nem veheti át. A konkrét esetben a felperes által kérelmezett megállapítások a társasházi önkormányzatra irányadó, speciális szabályok – a Tht. 35. § (2) bekezdése – szerinti eljárást igénylik, ezért a felperes által kérelmezett, a Pp. 123. §-a szerinti eljárásnak valóban nincs helye.
[26] Ezzel az indokolásbeli pontosítással az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, helytállóan utasították el a felperes e kérelmeit.
[27] Mindezek eredményeként a per tárgyává tett közgyűlési határozatok közül csupán egy, a 4/2010. számú határozat felülvizsgálatára került sor, mivel az eljárt bíróságok elutasító döntésének indokolása e határozat tekintetében részben, a határozat jogszabálysértő jellegét illetően eltérő jogi okfejtést követett.
[28] A határozat a nyílászárók cseréjének és a külső hőszigetelésének előkészítésével kapcsolatos közös képviselői teendőket írta elő. A határozat alaki érvénytelensége kapcsán az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy a tulajdonostársak nem lépték túl a rendes gazdálkodás kereteit, ezért az elfogadáshoz elegendő volt az egyszerű többség, míg a másodfokú bíróság a határozat tárgyát a rendes gazdálkodás körét meghaladónak tekintette, s bár emiatt minősített – az SzMSz értelmében 4/5 arányú – többség volt szükséges, az egyéb, garanciát jelentő körülményekre figyelemmel mellőzte az érvénytelenség kimondását.
[29] A másodfokú bíróság által kifejtettekkel kapcsolatban a Kúria a következőket emeli ki: a kógens jogszabályi rendelkezés sérelme a Tht. 42. § (1) bekezdése értelmében minden esetben az érvénytelenség megállapítására vezet, a bíróságnak ilyen helyzetben nincsen mérlegelési lehetősége.
[30] Ettől eltér a felperes ún. aktív perbeli legitimációját megalapozó igény vizsgálatának Kúria által is követett gyakorlata, például a közgyűlési meghívás szabályszerűsége tekintetében, amely szerint más tulajdonos meghívásának szabálytalanságára a felperes csak akkor alapíthat igényt, ha a szabálytalanul értesített tulajdonostárs jelenlétének hiánya okozta a közgyűlés határozatképtelenségét, ebben az esetben ugyanis a felperest saját személyében érintő sérelem is megvalósul. Az adott helyzetben azonban a felperes nem ilyen helyzetre, hanem a szükséges, minősített szavazati arány hiányára hivatkozott, ami valóban nem állt rendelkezésre. Ilyen körülmények között nincs arra lehetőség, hogy a bíróság a törvény kötelező előírásától eltérve, egyéb, „garanciális körülményeket” mérlegelve mellőzze az érvénytelenség kimondását.
[31] Mindezek előrebocsátása mellett ugyanakkor a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontját fogadta el, a következők szerint:
[32] A Tht. 56. § 3. pontja a „rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások” fogalmát a munkálatok, beszerzések bekerülési költségére, illetve műszaki tartalmára figyelemmel határozza meg.
[33] A kifogásolt határozat azonban – előzményeitől függetlenül – nem a munkálatok elvégzéséről, hanem a közös képviselőnek az azzal kapcsolatos előkészítő feladatairól döntött, ez pedig valójában nem gazdálkodási tárgyú kérdés, hiszen a társasház gazdálkodásával kapcsolatos – a rendes gazdálkodás vagy az azt meghaladó kiadás fogalmi meghatározásán „lemérhető” – közvetlen tartalma nincsen.
[34] Az ismertetett indokolásbeli pontosításra figyelemmel, érdemben az elsőfokú bíróság következtetett helytállóan arra, hogy a 4/2010. számú határozat egyszerű többséggel érvényesen elfogadható volt, érvénytelensége megállapításának ez okból nincs helye.
A határozat érdeksértő jellegével kapcsolatos kérelmet pedig a Kúria – az elutasító döntések azonos jogi indokaira figyelemmel, a Pp. előbbiekben már említett 271. § (4) bekezdés b) pontja értelmében, a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján – a rendelkező részben foglaltak szerint hivatalból elutasította.
[35] Az ismertetett jogi indokok alapján a Kúria a jogerős ítélet érdemben vizsgált rendelkezését, mivel azt az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül hozták meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.403/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás