KÜ BH 2016/157
KÜ BH 2016/157
2016.06.01.
A földkiadás során közös tulajdonba került ingatlanok megosztása iránt előterjesztett kérelem elbírálásakor az ingatlanügyi hatóságnak meg kell határoznia a megosztás kiindulási helyét és irányát, figyelemmel a művelhetőségi és a megközelíthetőségi szempontokra, valamint a kialakult helyszíni használatra [1993. évi II. tv. 12/G. § (1) bek., 12/G. § (2) bek.; 405/2012. (XII. 28.) Korm. r. 11. § (3) bek.].
[1] G. J. P. és tulajdonostársai kérelmére a G. helyrajzi számú földrészlet osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárás indult az elsőfokú hatóságnál. A földhivatal a 2013. július 10. napján kelt 8113/6/2013. számú határozatával a G. község külterületén lévő helyrajzi számú földrészlet osztási irányát és az osztás kiinduló pontját a helyrajzi számú útra párhuzamos osztóvonalakkal nyugat felé haladva állapította meg.
[2] A felperes fellebbezett a határozat ellen, az alperes jogelődje másodfokú eljárása során az eljárás megindításáról a felperest értesítette, majd kiegészítő bizonyítást rendelt el, mezőgazdász helyszínelést folytatott az ingatlanon, egyeztető tárgyalás tartott, és belföldi jogsegély útján megkereste a Megyei Kormányhivatal Közlekedési Felügyelősége Útügyi Osztályát is. Mindezek eredményeként a 2013. szeptember 23. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően, másodlagosan pedig a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését.
[4] Sérelmezte, hogy az alperes jogelődje a kiegészítő bizonyítási eljárás keretében helyszíni szemlét tartott, de a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 105. § (5) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettségének az érdemi döntéshozatalra kiható módon nem tett eleget. Állította, hogy a Ket. 1. § (1) bekezdésének, 3. § (2) bekezdés b) pontjának, 4. § (1) bekezdésének, 5. § (1) bekezdésének, 57. § (1) bekezdésének, 70. § (1) bekezdésének, továbbá a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 12. § (4) bekezdésének és a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 405/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 11. § (3) bekezdésének megsértését is.
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[6] Hivatkozott a bíróság a Pp. 339/B. §-ára, a R. 11. § (3) bekezdésére, a Tv. 12. § (4) bekezdésére. Kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezések nem hagynak kétséget afelől, hogy az új földrészletek kialakítása során a megközelíthetőségi szempontokra a hatóságnak figyelemmel kell lennie, megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság nem vette figyelembe az ingatlan vonatkozásában a reverzibilis vízgazdálkodást lehetővé tevő melioráltságot.
[7] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság álláspontjával ellentétben a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontját és a Pp. 339/B. §-át nem sértette meg. A hatóságok a tényállást kellő mértékben feltárták, amikor a Tv. 12/G. § (2) bekezdése alapján meghatározták a megosztás kiindulási helyét és irányát. Művelhetőség kapcsán figyelemmel volt a hatóság a kialakítandó parcellák – később önálló helyrajzi számú földrészletek – alakjára és méretére.
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[9] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által feltárt és a jogerős ítélet indokolásában rögzített tényállás hiányos, ellentmondásos, és nagyrészt a per elbírálása, a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszerűségének megállapítása szempontjából irreleváns volt. Az elsőfokú bíróság az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével folytatta le eljárását, és hozta meg az alperesi határozatokat hatályon kívül helyező, új eljárásra kötelezést elrendelő döntését.
[10] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[11] A perben rendelkezésre állt iratokból megállapíthatóan az elsőfokú földhivatalhoz benyújtott kérelem alapján a földhivatalnak a R. alkalmazásával a hrsz.-ú földrészlet megosztásáról kellett határoznia a kiindulási hely és irány megállapításával. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése a tv. 12/E. §-a alapján történt, a 12/G. §-ban rögzítettek szerint.
[12] A felperes keresetében az 1993. évi I. törvény 12. § (4) bekezdésének megsértését állította azzal, hogy e rendelkezés alkalmazását a R. 11. § (3) bekezdése kifejezetten megköveteli. Ezentúl eljárási szabálysértésekre hivatkozott úgy keresetében, mint annak pontosításában is. Ez utóbbiak vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította azok alaptalanságát, arra a felülvizsgálati kérelem nem terjed ki, így ezen kifogásokkal a Kúriának sem kellett foglalkoznia.
[13] A felperes téves jogszabály megjelöléssel, de valójában a tv. rendelkezésére hivatkozott keresetében, annak szövegszerű idézéséből következően. A tv. 12. § (4) bekezdésének sérelme a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során nem volt megállapítható. E jogszabályhely – mint ahogy azt a felperes is idézte – akként rendelkezik, hogy a kialakítandó földrészletek megközelíthetősége érdekében kitűzött helyi közutak a települési önkormányzat tulajdonába kerülnek, azokat az ingatlanügyi hatóság önálló földrészletként jegyzi be az ingatlan-nyilvántartásba. A földrészletek megközelítésére szolgáló közutak kialakításához szükséges terület AK-értékével a kiadásra kerülő részarány – földtulajdonokat kártalanítás nélkül arányosan csökkenteni kell.
[14] A közös tulajdonú ingatlan megosztása során e szakasz alkalmazása a földhivatal részéről nem merült fel, így azt eljárása során meg sem sérthette.
[15] Helytállóan hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes az ingatlan melioráltságára a közigazgatási eljárás során, de a határozatokat támadó keresetében sem hivatkozott, így azoknak perbeli értékelése a Pp. 324. § folytán a közigazgatási perekben is irányadó Pp. 215. §-ának sérelmével járt.
[16] Eljárási jogszabálysértést követett el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a perben kirendelt szakértő szakvéleményének erre vonatkozó részét vizsgálati körébe vonta, és a határozatok jogszerűségének megítélése szempontjából értékelte azt. Nem vitás, hogy a Tv. 12. § (4) bekezdése és a R. 11. § (3) bekezdése alapján az új földrészletek kialakítása során a megközelíthetőségi szempontokra a hatóságnak figyelemmel kell lennie. Épp ezen okból került sor a másodfokú eljárás során a közlekedési felügyelőség útügyi osztályának belföldi jogsegély útján történő megkeresésére. A megkeresésre adott választ az alperes eljárása során vizsgálta és értékelte, arra határozata meghozatalakor figyelemmel volt, ezt a másodfokú határozat indokolása egyértelműen alátámasztja. Részletesen ismertette az ezzel kapcsolatos álláspontját, és leszögezte, hogy a Kkt. 39. § (1) bekezdése értelmében az útcsatlakozás kialakításához a közútkezelő hozzájárulása szükséges. A jogszabályi előírások betartása mellett a hrsz.-ú útról az úttal határos meglévő és keletkező ingatlanok közvetlenül kiszolgálhatók. A felperes keresetében alaptalanul hivatkozott tehát az e körben történő vizsgálódás hiányára, az ezzel kapcsolatos álláspontot a közlekedési hatóság átiratának alapul vételével részletesen, az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések megjelölésével rögzíti az alperes határozata. E tekintetben tehát sem az eljárásban, sem a döntés indokolásában hiányosság – tehát megalapozatlanság – nem volt megállapítható, a határozatok ez okból történő jogszabálysértése nem volt kimondható. Ezzel ellentétben megállapítható volt, hogy az alperesi hatóságok a Tv. 12/G. § (2) bekezdésének alkalmazásában a megosztás során a kiindulási helyet és irányt a művelhetőségi és megközelíthetőségi szempontokra, valamint a kialakult helyszíni használatra tekintettel határozták meg.
[17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a megosztás során az ingatlanügyi hatóság vizsgálódási köre jogszabályi rendelkezések által meghatározott és behatárolt volt. Ezen túli vizsgálódás nem volt számon kérhető az alperesi hatóságon, és az eredeti kérelmen túlmutató döntés elmulasztása sem.
[18] A felperes által utólagosan, a közigazgatási perben hivatkozott melioráció kapcsán utal arra a Kúria, hogy az első- és másodfokú hatóság által lefolytatott helyszíni szemle adataiból az tűnt ki, hogy nem egy működő meliorációs rendszerről van szó, valójában a felperes sem hivatkozott ennek meglétére. Elfogadta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy a földhivatalnak jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs hatásköre a melioráció vizsgálatára, erről nyilvántartási kötelezettsége sincs, és a perbeli ügyben a helyszíni állapotok egyébként sem igazolták ennek meglétét.
[19] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel megjelölt körben, ezért azt – a felperes alaptalan keresetének a Pp. 339. § (1) bekezdése szerinti elutasítása mellett – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Kúria Kfv. III. 38.099/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás