KÜ BH 2016/159
KÜ BH 2016/159
2016.06.01.
A felülvizsgálati kérelemnek az a része, amelyik jogszabálysértés megjelölése nélkül vitatja a jogerős ítélet jogszerűségét, nem felel meg a Pp. 275. § (2) bekezdésének [1952. évi III. tv. 272. §, 275. §].
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2009., 2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2012. szeptember 26. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. február 8. napján kelt határozatával az adózó 2010. évi adózás előtti eredménye összegét megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta.
[3] Indokolása szerint az adózó 2010-ben döntést hozott arról, hogy leépítést fog végrehajtani. Sz. Sz. munkavállaló felmondásával kapcsolatban megállapításra került, hogy a felmerülő költségek kétszeresen lettek kimutatva, amely eljárása nem felelt meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének.
[4] Az elbocsátásokkal érintett további 14 fő esetében a revízió megállapította, hogy míg a felmondásukról 2010. évben született döntés, addig mind az utolsó munkában töltött napjuk, mind a munkaviszonyuk megszűnésének a napja 2011. évre esett, és ekkor történt juttatásaiknak a kifizetése is. A gazdasági esemény (leépítés) meghatározó eleme a jogviszony megszűnésének, illetve a – Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 97. § (2) bekezdése szerinti – elszámolás esedékességének az időpontja, nem pedig a leépítésre vonatkozó döntés meghozatalának az ideje.
[5] Az alperes megállapította, hogy felperes a bruttó innovációs járulékkötelezettségét 2009-ben 29 000 000 Ft-tal, 2010. évben 51 067 000 Ft-tal, három tanulmány költségeivel csökkentette.
[6] A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 115/G. § g) pontja és 115/H. § (2a) bekezdése szerint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) feladat- és hatáskörébe tartozik a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység minősítésével kapcsolatos hatósági és szakértői feladatok ellátása, valamint egyes költségeknek a K+F tevékenységekhez való hozzárendelhetőségének eldöntése.
[7] A felperesnél több külföldi állampolgárságú, az O. cégcsoporthoz tartozó külföldi vállalatnál munkaviszonyban lévő személy is dolgozott kiküldöttként. Ezen személyek jövedelme után a kiszámított negyedéves szja-előlegeket a felperes oly módon fizette meg, hogy a kiszámolt adóelőlegeket a saját bankszámlájáról, de az érintett magánszemélyek adóazonosító jelének feltüntetésével utalta el az adóhatóságnak.
[8] Az alperes álláspontja szerint a magánszemély helyett, és nevében megfizetett adóelőleg nem a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, mivel a bruttó bért terhelő adót a magánszemélynek kell megfizetnie a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 11. § (2) bekezdése értelmében, és a felperes, mivel nem minősül kifizetőnek, adóelőleg megállapítására sem kötelezett az Szja. tv. 46. § (3) bekezdése alapján. A magánszemélyeknek kell tehát az adóelőleget is megállapítaniuk, bevallaniuk az Szja tv. 46. § (9) bekezdése értelmében.
[9] A felperes által alkalmazott módon az szja-előleg nem számolható el a társaság költségeként, mivel az nem a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel, ezért annak összegével az alperes a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a 3. számú mellékletének A. rész 13. pontjára hivatkozással a felperes tao adóalapját megnövelte.
[10] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte.
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a határozatok megváltoztatásával fizetési kötelezettségei törlését, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a másodfokú hatóság új eljárásra utasítását, esetlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[13] A munkavállalói felmondásokkal kapcsolatosan előadta, hogy vitatja az elsőfokú bíróságnak az Sztv. 32. § (1) bekezdése és 15. § (7) bekezdése alapján kialakított álláspontját, mert a munkavállaló felmondásáról, valamint a további 14 munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséről szóló döntés a 2010. évre esett, így az Sztv. 15. § (2) bekezdésében meghatározott teljesség elve alapján úgy értékelte, hogy e kötelezettségei a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek. Az Mt. 97. § (2) bekezdéséből pedig nem következik, hogy a felmondással kapcsolatosan költségek tekintetében számviteli szempontból a tényleges kifizetésnek lenne legnagyobb gazdasági súlya. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú ítélet indokolása sommás, az elsőfokú bíróság így elmulasztott eleget tenni indokolási kötelezettségének, illetve az 1. pontban nem merítette ki teljeskörűen a kereseti kérelmet.
[14] A K+F tevékenység körében a felperes álláspontja szerint a perben kirendelt szakértőnek nem volt szakértelme ahhoz, hogy megfelelően megítélje a kérdéses tanulmány K+F tartalmát. Az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem tett eleget tanúbizonyítási indítványának, a tényállás-tisztázási kötelezettségét megsértette és így érdemi döntése nem volt jogszerű. Álláspontja szerint az adóbírság körében is kellően bizonyította gondos eljárását.
[15] A kirendelt munkavállalókhoz kapcsolódó kifizetések körében rögzítette és hangsúlyozta, hogy társasága egy olyan tételt fizetett meg, amely a jogszabályok szerint nem terhelné, azonban ezen kötelezettsége kifizetése mögött egy megállapodás húzódik, amely ellenértéket hordoz a társaság javára, tehát szó sincs ellenérték nélküli kötelezettségvállalásról. Az adókötelezettség a belső szabályzatok alapján a külföldi vállalkozást terhelte, amelyet – a munkaerő átengedése fejében – a felperes ugyanúgy átvállalt, mint ahogy a munkavállalók nettó munkabérét is megfizette a kiküldő társaság felé. Így tehát az adóelőleg is egyértelműen a szolgáltatás ellenértéke volt és a felperes gazdasági tevékenysége érdekében merült fel, mindössze azzal a technikai különbséggel, hogy annak összegét közvetlenül a költségvetés részére fizette meg, tehát nem a kiküldő vállalkozásnak.
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemnek – a benyújtására rendelkezésre álló időn belül előterjesztett – keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének, a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának nincs helye [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (1)–(2) bekezdések, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok meghatározták a felülvizsgálat kereteit. A bizonyítási lehetőség kizártsága miatt a Kúria felperesnek a felülvizsgálati eljárás során benyújtott okirati bizonyítékait (állásfoglalások) nem értékelhette.
[18] A munkavállalói felmondások körében (ítélet 1., 2. pontok) a felperes felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek [Sztv. 15. § (2), (7) bekezdések, 32. § (1) bekezdés, Mt. 97. § (2) bekezdés], valamint felülvizsgálati kérelmének tartalma alapján a Kúria megállapította, az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a valósággal egyező, e keresetrész érdemi elbírálásához szükséges minden részelemet pontosan tartalmazó tényállást állapított meg, a meghozott döntésekből a lényegi elemeket ismertette, megjelölve az alkalmazott jogszabályhelyeket, jogi indokolása logikusan felépített, precíz és közérthető.
[19] Az ítélet tartalmazza a határozatokban és a keresetben foglaltak összevetését, és annak jogszerű meghatározását, hogy az elsőfokú bíróság (alperessel egyezően) helyesen a munkavégzés idejének, elszámolásának, kifizetésének, a jogviszony megszűnésének minősített jelentőséget, amely megfelel a Sztv. összemérés elvének [15. § (7) bekezdés: „A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek"], és az Mt.-nek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó előírásainak [97. § (2) bekezdés: „A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat"].
[20] A felperes egyebekben ezen ítéletrészhez kapcsolódóan vitatta meg az ítélet indokolásának részletességét és a döntés teljeskörűségét, azonban kifogása jogszabályi alapját nem jelölte meg, aminek hiányában a Kúria az érdemi felülvizsgálatot nem végezhette el (nem volt mit mivel összevetnie).
[21] A felülvizsgálati kérelem az ítélet 3. pontjával kapcsolatos részében (2.2. K+F tevékenység) nem tartalmazza azt a jogszabályhelyet, amelyet a felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértett akár eljárása során, akár a döntésével. A felperes a kérelem 3. oldalának első bekezdésében ismertette, hogy az elsőfokú bíróság a kereset 3. pontjához kapcsolódóan milyen döntést hozott („A bíróság ítéletében helyt adott az alperesi megállapításoknak, tekintettel arra, hogy az általa kirendelt szakértő az SZTNH szakvéleményével egyezően megállapította, hogy a kérdéses tanulmány nem felel meg a KTIA tv. 12. §-ban foglalt kutatás-fejlesztés egy típusának sem”), amelyet követően azonban a kérelem – a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt kötelező előírás ellenére – nem tartalmaz az ítélet által (a felperes szerint) megsértett jogszabályhelyet. A törvényi feltételeknek meg nem felelő felülvizsgálati kérelemrészt ezért a Kúria érdemben nem tudta értékelni.
[22] A felpereshez kirendelt külföldi munkavállalókhoz kapcsolódó kifizetések felülvizsgálati kérelemrész körében rögzíti a Kúria, hogy az ítéleti döntés és a felülvizsgálat kereteit meghatározta az előterjesztett kereset (Pp. 215. §), a felülvizsgálati eljárásban benyújtott bizonyítékok vizsgálatát pedig a Pp. 275. § (1) bekezdése kizárja, ahogyan a Pp. 270. § (2) bekezdése a keresetben nem található, csak a felülvizsgálati kérelemben előtárt jogi okfejtésnek a rendkívüli jogorvoslati eljárásban való értékelését.
[23] A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet e részében sem jogsértő, a felperes csak állította a határozatrészek jogsértő voltát, azonban bizonyítási eszközökkel előadását nem igazolta. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, helyette az elsőfokú bíróság – jogszabályi lehetőség hiányában, Pp. 164. § (2) bekezdés – a megjelölt szerződések mikénti értelmezését, az alkalmazandó jogszabályokkal, határozatrészekkel való összevetését nem végezhette el.
[24] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35 033/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás