BÜ BH 2016/164
BÜ BH 2016/164
2016.07.01.
A gyalogos-átkelőhelyen kerékpáron áthaladónak nincs elsőbbsége. Elütése esetén ezért az általános balesetelhárítási kötelezettség mikénti teljesítésétől függően alakul a gázoló büntetőjogi felelőssége [1978. évi IV. tv. 187. §; KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, 43. § (1) és (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 4. napján, tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [1978. évi IV. tv. – továbbiakban: korábbi Btk. – 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 1 év – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől való eltiltásra ítélte. A terheltet előzetes mentesítésben részesítette.
[2] A terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés alapján eljáró törvényszék a 2015. május 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2012. január 2. napján 4 óra 20 perc körüli időpontban V. lakott területén belül a főúton M. felől B. irányába vezetett egy személygépkocsit.
[4] Az út ezen szakaszán kétirányú forgalmat lebonyolító, aszfaltburkolatú úttest van, melyen a forgalmi sávokat útburkolati jel választja el egymástól. Az úttest B. irányába 3, M. irányába 2 forgalmi sávból áll, a forgalmi sávok 3,5 m szélesek, enyhén ívelő vonalvezetésű. Mindkét oldalán útpadka, majd szalagkorlát található, melynek végén táblával is jelzett gyalogos-átkelőhely került kijelölésre. Az útkereszteződés forgalomirányító jelzőtáblákkal volt biztosítva, azonban azok még nem működtek, csak sárgán villogtak.
[5] A terhelt a járművét éjszakai látási viszonyok között, működő közvilágítás mellett vezette. Az égbolt borult volt, az útburkolat hibátlan, nedves felületű volt a lecsapódó párától.
[6] A terhelt az úton lévő gyalogos-átkelőhely térségét az adott helyen megengedett 50 km/h sebességhez közeli 50-60 km/h sebességgel közelítette meg a menetirányát tekintve jobb oldalról a második forgalmi sávban közlekedve.
[7] Ezzel egy időben a gyalogos-átkelőhelyen – kerékpárját hajtva – a terhelt menetirányát tekintve balról jobbra, a járdaszigeten lehaladva, kb. 15-20 km/h haladási sebességgel megkezdte áthaladását a sértett.
[8] A látási viszonyok, az úttest nedvessége folytán annak csillogása miatt a terhelt a gyalogos-átkelőhelyhez közelítve annak teljes szélességét nem tudta megfigyelni. Ez a gyalogos-átkelőhelynél a megengedettnél alacsonyabb – a gyalogos átkelőhely előtti megállást biztosító – sebességét tette volna indokolttá, ami jelen körülmények között 35 km/h sebesség lehetett volna.
[9] A terhelt az általa vezetett személygépkocsival az általa közelített gyalogos-átkelőhelytől 39-52 méterre volt, mely távolságról az előtte a gyalogos-átkelőhelyen áthaladását megkezdő, kerékpárján ülve haladó és láthatósági mellényt viselő sértett objektíve észlelhető helyzetben volt. A terhelt azonban – az adott közlekedési tényezők mellett – nem a megfelelő körültekintéssel és fokozott figyelemmel közelítette meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, és ezáltal későn észlelte az előtte az úttesten balról jobbra kerékpárján ülve áthaladó a sértettet, így fékezése ellenére a balesetet elkerülni nem tudta.
[10] A terhelt a sértettet a gyalogos-átkelőhelyen akkor vette észre, amikor az már 4 métert behaladt, és mintegy 38-45 km/h sebességgel a terhelt haladási irányát tekintve a jobb oldali középső forgalmi sávban gépkocsija bal oldali első részével akkor ütötte el, amikor a sértett mintegy 17 métert megtett. A sértett az ütközés következtében a kerékpárja stabilitását elvesztette, és az aszfaltburkolatú úttestre esett.
[11] A terhelt a baleset elkerülése érdekében a gépjármű kormányát jobbra rántotta, és az úttest szélétől 0,6 méterre állt meg.
[12] A baleset következtében, azzal közvetlen okozati összefüggésben a sértett életét vesztette.
[13] A terhelt terhére 1-1,9 mp-es észlelési késedelem róható. Amennyiben a terhelt késedelem nélkül észleli a gyalogos-átkelőhelyen áthaladását megkezdő sértettet, úgy a balesetet elkerülhette volna, ugyanis ez esetben gépkocsiját intenzív fékezéssel megállíthatta volna az előtte áthaladó sértett előtt. A sértett a balesetet azzal kerülhette volna el, ha nem hajt le a járdaszigetről.
[14] A terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt.
[15] A sértett magatartásával megszegte a KRESZ 54. §-ának (4) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt.
[16] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában megállapította, hogy a sértett elvitathatatlanul megszegte a KRESZ 54. §-ának (4) bekezdésének előírását, mert a kerékpárról nem szállt le, azt nem tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – haladt, hanem rajta ülve kerékpározott, így ő már ténylegesen nem volt elsőbbségi helyzetben. Mivel nem volt elsőbbségi helyzetben, meg kellett volna győződnie arról, hogy nem közlekedik-e az úton olyan gépjármű, amely az áthaladását veszélyeztetné. Szabályszegő magatartása azonban nem eredményezhette volna a halálos eredménnyel járó baleset bekövetkezését.
[17] A védett főútvonalon elsőbbséget élvező gépjármű vezetője ugyanis – elsőbbségét tekintetbe véve is – köteles lassító, intenzív lassító fékezéssel elhárítani a más szabályszegéséből adódó veszélyhelyzetet, ebből adódóan az ütközést.
[18] Így a sértett szabályszegő magatartása közvetlen oka volt a baleset létrejöttének, ezért az ő közrehatása megállapítható, azonban nem zárja ki a terhelt büntethetőségét.
[19] Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a terhelt a gyalogos-átkelőhely megközelítésekor az általa is felismert veszélyhelyzetet figyelmen kívül hagyta, ezért nem a tőle elvárható figyelemmel és gondossággal ellenőrizte a forgalmat. Cselekményével megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 43. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt közlekedési szabályokat. A sértett a haladása során nem tévesztette meg a terheltet.
[20] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában egyrészt megerősítette az elsőfokú bíróság álláspontját. Másrészt mellőzte a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozást a terhelt által megszegett szabályszegések köréből, mondván, hogy a konkrét balesetért a jogi felelősséget nem az általános, hanem a speciális norma rendelkezései alapján kell megítélni.
[21] Utalt arra, hogy helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a sértett közrehatását, amely szerint megszegte a KRESZ 54. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, mert nem szállt le a kerékpárjáról, miközben áthaladt a gyalogos-átkelőhelyen.
[22] Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság a KRESZ 43. §-ának (1) bekezdésére mint szabályszegésre hivatkozást is, arra figyelemmel, hogy a sértett azáltal, hogy nem szállt le a kerékpárról, nem minősült gyalogosnak, azaz nem volt elsőbbségi helyzetben. Kiemelte azonban, hogy ez nem zárja ki a terhelt terhére megállapított KRESZ 43. § (2) bekezdésébe ütköző közlekedési szabályszegést, nevezetesen hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet fokozott óvatossággal kell megközelíteni.
[23] Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.
[24] Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Helyesen állapította meg az elsőfokú és a másodfokú bíróság is azt, hogy a sértettnek nem volt elsőbbsége a baleset helyszínén, miután a gyalogos-átkelőhelyen nem szállt le a kerékpárjáról, vagyis nem minősült gyalogosnak. Hivatkozása szerint a baleset egy olyan kijelölt gyalogos-átkelőhelyen következett be, amely egy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával védett út és egy alacsonyabb rendű út kereszteződésénél van. A sértett az útkereszteződésnél kerékpárjával felugratott a kijelölt gyalogos-átkelőhelynél lévő járdaszigetre, és onnan hajtott rá az úttesten lévő gyalogos-átkelőhelyre. Utalt arra is, hogy a járdaszigeten is volt egy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla.
[25] Az indítványozó szerint azt is meg kellett volna állapítani a bíróságnak, hogy a sértettnek elsőbbségadási kötelezettsége volt a KRESZ 24. §-ának (1) bekezdése alapján, tehát neki kellett volna elsőbbséget adni a terhelt által vezetett jármű részére.
[26] Megítélése szerint az eljáró bíróságoknak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy a sértett közrehatása [tehát a KRESZ 54. § (4) bekezdésének a megsértése] mennyiben befolyásolja a terhelt bűnösségét, hanem azt, hogy a sértett által, a sértett súlyos jogszabálysértésével [KRESZ 24. § (1) bekezdés] előidézett baleseti helyzetben a terheltet terheli-e büntetőjogi felelősség azért, hogy a baleset bekövetkezését nem tudta elkerülni, elhárítani.
[27] Ezzel szemben az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a baleset bekövetkezéséért a terhelt a felelős, mert megsértette a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
[28] A felülvizsgálati indítványt benyújtó védő indítványában ezt követően részletes indokát adta annak, hogy a terhelt miért nem sértette meg a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. E körben a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdését, és a KRESZ 26. §-ának (1) és (4) bekezdését értelmezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyalogos-átkelőhely „olyan sebességgel” való megközelítésére utalása nem jelenti azt, hogy minden kijelölt gyalogos-átkelőhelyet mindig és mindenütt csak a közúti jelzőtábla jelzése által megengedettnél kisebb sebességgel szabad csak megközelíteni.
[29] Végül a mellékbüntetésként alkalmazott közúti járművezetéstől eltiltás tekintetében annak a véleményének adott hangot, hogy esetleges marasztaló döntés mellett sem állnak fenn az alkalmazásának feltételei.
[30] Minderre tekintettel a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
[31] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, ezért az ügyben hozott elsőfokú ítélet, illetőleg a másodfokú végzés hatályában történő fenntartására tett indítványt.
[32] Nyilatkozata szerint az indítványnak a tényállással ellentétes megállapításai törvényben kizártak. Ugyancsak nem képezi felülvizsgálat tárgyát a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabásának indokoltsága.
[33] Az ügyészi átirat ugyanakkor a cselekmény jogi megítélése tekintetében a terhelt védőjének álláspontjával egyetértett abban, hogy a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályszegés nem róható a terhelt terhére. Ennélfogva a másodfokú bíróság is tévesen jelölte meg speciális normaként ezt a KRESZ-szabály megszegést.
[34] A Legfőbb Ügyészség szerint a tényállás alapján a terhelt az általa megválasztott tényleges haladási sebessége mellett a sértett úttesten történő áthaladásának megkezdését, mint veszélyhelyzet kezdetét alapul véve késedelemmentes észlelés, és a tőle, mint elsőbbségre jogosult járművezetőtől is elvárható intenzív fékezés alkalmazása mellett járművét megállíthatta volna, és a balesetet elkerülhette volna. Ebből következően tehát a terhelt a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabályt megszegő magatartása áll okozati összefüggésben a tényállásszerű eredménnyel, amelyre a bűnössége negligencia formájában terjedt ki.
[35] Ekként, megállapítása szerint a cselekmény jogi minősítése törvényes.
[36] A terhelt védője az írásban benyújtott észrevételében lényegében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat megismételve, azt fenntartotta.
[37] A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Kihangsúlyozta, hogy a sértett a járdaszigetről kerékpáron ülve, kerékpározva haladt le, tehát nem volt gyalogos, ezzel pedig a KRESZ 24. §-ának (1) bekezdését megsértette. Kifejezett elsőbbségadási kötelezettsége volt.
[38] Hivatkozott arra is, hogy a KRESZ 43. § (2) bekezdésének megsértése kapcsán az első- és másodfokú bíróság határozata is megfogalmazta, miszerint függetlenül attól, hogy egy útkereszteződésben milyen körülmények vannak, a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdése alapján köteles csökkentett sebességgel közlekedni a gépjármű a kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez. Azonban mind a másodfokú bíróság végzése, mind a Legfőbb Ügyészség átirata azt tartalmazza, hogy a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdése nem sérült, hiszen a gyalogos-átkelőhelyen nem voltak gyalogosok, csak egy másik jármű, a kerékpáron haladó sértett. A sértettnek kötelessége lett volna leszállni a kerékpárról. Miután ezt nem tette, megsértette a KRESZ 24. §-ának (1) bekezdését és a 28. § (2) bekezdésének b) pontját. A védelem előadása szerint ezért a kérdés az, hogy a terhelt megtett-e minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a sértett által előidézett súlyos KRESZ szabálysértésből adódó veszélyhelyzetet kivédje.
[39] A legfőbb ügyészi átiratban foglaltak szerint a terheltnek a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályt megszegő magatartása áll okozati összefüggésben a tényállásszerű eredménnyel. Miután az ítéleti tényállás szerint a terhelt figyelmének késedelme nem volt több 2 másodpercnél, indítványozta, hogy a Kúria ezt a reflexkésedelmet büntetőjogi felelősség alapjául ne tekintse elfogadhatónak.
[40] Indítványa alátámasztásaként hivatkozott a BH 20011.241., illetve a BH 2010.174. szám alatt megjelent bírósági döntésekre.
[41] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli nyilatkozatában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A jogkérdés tekintetében kiemelte, hogy a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdése kapcsán azért kell alacsonyabb sebességgel megközelíteni a tényállásban is előforduló gyalogos-átkelőhelyet, mert ezáltal válik biztosítottá az, hogy a gépjárművezető eleget tudjon tenni a KRESZ 43. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének.
[42] Álláspontjuk szerint a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjával kapcsolatban nem elfogadható az az értelmezés, hogy ha nem állapítható meg speciális norma megsértése, akkor önmagában a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megszegése büntetőjogi felelősséget nem alapoz meg.
[43] A Kúria azt állapította meg, hogy a védő által a terhelt javára bejelentett felülvizsgálati indítvány és – részben – a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.
[44] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ezért a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt 1978. évi IV. törvényben (korábbi Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány tárgyában.
[45] Az irányadó tényállásból tényként megállapítható, hogy a hajnali időpontban közlekedő sértett a gyalogos-átkelőhelyen a terhelt menetirányát tekintve balról jobbra kezdte meg a kerékpárján haladva az átkelést, míg a terhelt az úttesten menetirányát tekintve jobb oldalról a második forgalmi sávban közlekedett. Tehát a terhelt haladási irányához viszonyítva a sértett az ellenkező oldalról kezdte meg az áthaladást.
[46] A bíróságok azt tényként állapították meg, hogy a látási viszonyok, az úttest nedvessége folytán annak csillogása miatt a terhelt a gyalogos-átkelőhelyhez közelítve annak teljes szélességét nem tudta megfigyelni.
[47] Ugyanakkor az is tény, hogy a 15-20 km/óra sebességgel közlekedő kerékpárost már akkor észlelte, amikor az 4 métert behaladt a gyalogos-átkelőhelyen, tehát már a behaladás másodpercében, gyakorlatilag a szabálytalan manőver megkezdésével egyidejűleg.
[48] Az ítéleti tényállás rögzíti, hogy a terhelt ekkor fékezett és az ütközésig az eredetileg 50-60 km/óra sebességét 38-45 km/órára mérsékelte.
[49] A baleset bekövetkezésére a kerékpáros észlelését követő reakcióidő után 1-1,9 másodperccel került sor. Az eljárt bíróságok ezt az időszakot a terhelt cselekvési késedelmeként értékelték.
[50] A Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak a megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból a halálát okozza. A törvényi szabályozásból következően a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele a közúti közlekedés szabályainak a vétkes megszegése; a szabályszegéssel okozati összefüggésben baleset, halál bekövetkezése és az, hogy az eredmény tekintetében az elkövető gondatlan bűnössége megállapítható legyen.
[51] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedési szabályok megszegése. A Btk. 187. §-a szerinti bűncselekmény keretrendelkezés, a közúti közlekedési szabályokon elsősorban a KRESZ, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb rendelkezéseket kell érteni.
[52] A Kúria – az elsőfokú bíróság és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően – azt állapította meg, hogy a sértett magatartásával megszegte a KRESZ 54. §-ának (4) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt, mert nem szállt le a kerékpárjáról, hanem azt hajtva haladt át a gyalogos-átkelőhelyen. A sértett nem csupán a hivatkozott speciális közlekedési szabályt szegte meg. Akkor ugyanis, amikor járművével haladva keresztezte a főútvonalon szabályosan haladó terhelt útját, valójában megszegte az elsőbbségi szabályokat is. Mindezzel közvetlen baleseti veszélyhelyzetet idézett elő.
[53] Mindehhez képest az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a sértett szabályszegő magatartása közvetlen oka volt a baleset létrejöttének.
[54] Ugyanakkor azt már tévesen rögzítette, hogy a sértetti közrehatás nem zárja ki a terhelt büntetőjogi felelősségét. Ebben a helyzetben ugyanis a sértett nem közrehatott a baleset bekövetkezésében, hanem annak okozója volt.
[55] Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg – ugyancsak a Legfőbb Ügyészséggel egyezően –, hogy minderre figyelemmel a terhelt cselekményét a baleset-elhárítás körében, a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabályozás keretei között kell értékelni. Aszerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.
[56] A Kúria tehát azt állapította meg, hogy a sértett közlekedési szabályszegése indította el a balesethez vezető okfolyamatot, amelyben a terheltet baleset-elhárítási kötelezettség terhelte. Haladása közben a terhelt akkor vette észre a kerékpáron közlekedő sértettet, amikor az 4 métert behaladt. Figyelemmel a kerékpáros folyamatos haladására és jelentős sebességére, a terheltet az útját keresztező kerékpáros észlelésében késedelem nem terhelte. Őt nyomban a gyalogos-átkelőhelyre a teljes terjedelmében történt ráhajtását követően, abban a másodperben észlelte.
[57] A terhelt ekkor – a reakcióidőt is beszámítva – késedelem nélkül baleset-elhárítási manőverbe kezdett. Fékezett és elkormányzással is igyekezett elkerülni a balesetet. Az alatt az idő alatt, amíg a kerékpáros változatlan sebességgel további 13 métert megtett a gyalogos-átkelőhelyen, a terhelt reagált a baleseti veszélyhelyzetre (ez reakcióidőt vett igénybe, ami az általános szakértői gyakorlat szerint 1 másodperc körüli időtartam), majd a további 1-1,9 másodperc alatt baleset-elhárítási manővereket is végzett. A gépkocsi sebességét 50-60 km/óra sebességről 38-45 km/órára mérsékelte és a járművét jobbra, az általa igénybe vett forgalmi sáv legszélére kormányozta.
[58] Mindezekből a tényadatokból a Kúria arra következtetett, hogy sem a veszélyhelyzet észlelésében, sem a veszély elhárításában késedelem nem róható a terhére.
[59] A Kúria szerint tévesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a terhelt megszegte a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt, amely szerint azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbséget kell adni, a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni, szükség esetén a gyalogos átkelőhely előtt meg is tudjon állni.
[60] Helyes álláspontot foglalt el ezzel kapcsolatban mind a védelem a felülvizsgálati indítványában, mind a Legfőbb Ügyészség az átiratában, amikor kifejtették, hogy ez a rendelkezés kizárólag a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, illetőleg annak közvetlen térségében tartózkodó, elsőbbségre jogosult gyalogosok tekintetében határoz meg a járművezetőkre nézve kötelezettséget. Ennek hiányában az elsőbbségi joggal nem rendelkező sértett jelenléte e KRESZ-szabály megszegését a terhelt részéről valóban nem alapozta meg.
[61] Ezzel összefüggésben a Kúria fontosnak tartja megjegyezni, hogy a jármű vezetőjének akkor kell csökkentenie a sebességet a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt, ha arra valamely konkrét körülmény indokot szolgáltat. Jelen esetben azonban nem volt indok a sebesség mérséklésére.
[62] A Kúria tehát azt állapította meg, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor; cselekménye sem ezt, sem más bűncselekményt nem valósított meg.
[63] A Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A támadott határozatot a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége [korábbi Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól – a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján – bűncselekmény hiányában felmentette.
(Kúria Bfv. II. 1348/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás