BÜ BH 2016/169
BÜ BH 2016/169
2016.07.01.
A bűnszövetségben, kereskedéssel, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekményekkel vádolt terhelttel szemben a személyi szabadság korlátozása szökés, elrejtőzés, illetőleg bűnismétlés veszélye miatt indokolt, s a két és fél évi fogva tartás után, az eljárás bírósági szakában az előzetes letartóztatás megszüntetése mellett a házi őrizet elrendelése szükséges és törvényes.
A házi őrizet az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására szolgáló, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, következésképpen a terhelt munkavállalási szándékának realizálása, társadalmi kapcsolatainak ápolása olyan szempontok, amelyek e jogintézmény rendeltetésével ellentétesek, tehát azokra hivatkozás a kényszerintézkedés megszüntetését nem eredményezhetik [Be. 129. § (1) bek., (2) bek. b), d) pont, 132. § (2) bek., 138. § (1) és (2) bek.].
[1] A megyei főügyészség vádiratának benyújtása után a törvényszék a 2012. április 19. napján kelt, tárgyalás előkészítése során meghozott végzésével – melyet az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2012. június 4. napján meghozott végzésével helybenhagyott – az I. és a II. r. vádlottak előzetes letartóztatását a Be. 129. §-ának (2) bekezdés b) és d) pontjaiban meghatározott okokra figyelemmel az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának a kihirdetéséig fenntartotta.
[2] A kényszerintézkedés indokoltságát az ítélőtábla a Be. 132. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálta és a 2014. május 26. napján kelt végzésével az I. r. és a II. r. vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta.
[3] A végzést a Kúria a 2014. június 30. napján kelt határozatával helybenhagyta.
[4] Ezt követően a törvényszék a 2014. október 7-én kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett végzésével az I. és a II. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, és elrendelte a vádlottak házi őrizetét, majd ennek indokoltságát 2015. május 27-én felülvizsgálta és továbbra is fenntartotta.
[5] A házi őrizet indokoltságát legutóbb az ítélőtábla a Be. 132. § (2) bekezdése szerint, mindkét vádlott vonatkozásában felülvizsgálta és azt a 2015. november 11. napján kelt határozatával továbbra is fenntartotta. A végzés a II. r. vádlottal szemben 2015. december 9-én jogerőre emelkedett.
[6] A végzés ellen az I. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést, amelyet védője útján írásban is megindokolt.
[7] Az I. r. vádlott és védője a fellebbezés indokolásában arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla döntése „jogszabálysértő, célszerűtlen, az alkalmazott kényszerintézkedés céljával ellentétes, nem szolgálja sem a büntetőeljárás, sem a vádlott érdekét”.
[8] Erre figyelemmel a házi őrizet megszüntetését és lakhelyelhagyási tilalom elrendelését arra hivatkozással indítványozta, hogy az előzetes letartóztatás, majd utóbb a házi őrizet következtében a vádlott társadalmi kapcsolatai „szétzilálódtak”, és nem teszi lehetővé munkavállalását és a társadalomba történő beilleszkedését.
[9] A Legfőbb Ügyészség indítványában az I. r. vádlott és védője fellebbezését alaptalannak tartotta és az I. r. vádlott vonatkozásában a végzés helybenhagyását indítványozta.
[10] Az I. r. vádlott és védője fellebbezése nem alapos.
[11] Az ítélőtábla törvényesen járt el akkor, amikor az I. r. vádlott házi őrizetének indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálta és helytálló indokok alapján állapította meg, hogy a kényszerintézkedés alkalmazásának okai az I. r. vádlott tekintetében továbbra is fennállanak.
[12] Megalapozottan hivatkozott a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontjában rögzített szökés vagy az elrejtőzés, illetőleg a bűnismétlés veszélyére akkor, amikor a vádlottak terhére rótt bűncselekmények nagyfokú szervezettségére, az abban részt vevő személyi körre és a kábítószer értékesítésének körülményeire, valamint a bűncselekmények büntetési tételére figyelemmel nem látott lehetőséget enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére.
[13] A végzésben helytállóan fejtette ki, hogy az I. r. vádlott esetében a védő által, a fellebbezésben is előadott indokai miért nem vehetők figyelembe.
[14] A Kúria az I. r. vádlott és védője fellebbezésében foglaltak okán végül megjegyzi, hogy a házi őrizet is, minden személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés értelemszerűen a személyi szabadság különböző terjedelmű korlátozásával jár, következésképpen a társadalmi kapcsolatok ápolása, illetve a munkavállalás ellentétes e jogintézmény céljával és rendeltetésével.
[15] A Kúria ezért az ítélőtábla végzését – annak helyes indokaira tekintettel – a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 1.979/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás